Egy napon az építkezéseken megszokott kalapálás, fűrészelés, fúrás és téglapakolás zajait felválthatja egy egészen új hang, egy gigantikus nyomtatóé.

A szerkezetből már készül egy szobaméretű példány, ami egyszerűen kiköpi magából a ház falait ablakostól, vakolatostól, szigetelésestől, úgy hogy még az elektromos és a vízvezeték hálózatnak is ki van alakítva a helye. A technika nem csupán azért érdekes mert alapjaiban írja át a házépítés ábécéjét: a fejlesztésért felelős brit Loughborough Egyetem kutatói szerint módszerük erősebb és funkcionálisabb falakat eredményez, miközben csökkenti az építési hulladék mennyiségét és minimalizálja az építkezéshez szükséges munkaerőt, miközben egységesen precíz végeredményt produkál. A gép elvileg ugyanolyan könnyedén alkot íves falakat, mint egyeneseket, így az ilyen extra kívánságok sem jelentenének többletköltséget egy ház építésénél.

A projekt a tervek szerint négy év múlva ér révbe az egyetem építészmérnök tanára, Dr. Richard Buswell irányításával. A 4 x 5 méter alapterületű "printer" a rapid prototyping, azaz gyors mintadarab készítés nevű eljárástól kölcsönzi alapelveit. Ezt az eljárást jelenleg kerámiákból, műanyagokból és fémekből készült eszközök előállításánál alkalmazzák.
Az eszközöket három dimenziós tervező szoftverekkel rajzolják meg és dolgozzák ki. A 3D-s alakzatokat keresztmetszeti szakaszokra vágják, egy gép pedig minden egyes réteget megalkot, általában folyékony, por vagy pépesített anyagokat használva fel, majd a rétegeket gondosan egymásra pakolja lentről felfelé, végül pedig egy lézeres eljárással összeolvasztja.

Mint említettük, az alapul szolgáló technika elsősorban műanyagokat használ, egy ház falainak felhúzása, vagy rétegenkénti "kinyomtatása" esetében azonban ásványi alapú anyagokra van szükség, mint a cement, gipsz, agyag vagy mész. A gép vagy kipréseli a nedves anyagot, mint a fogrémet a tubusból, vagy egy hatalmas tintasugarú nyomtatófejhez hasonlóan anyag darabokat helyez el a programja által megjelölt helyeken. Az anyagot úgy tervezik meg, hogy a levegővel való érintkezésre szilárduljon meg, így nem lesz szükség lézerre, vagy egyéb plusz megoldásra a rétegek összeolvasztásához.

A gép pontosságának köszönhetően a tervezők egészen különleges formájú nyílásokat, vezetékcsatornákat helyezhetnek el a falban játszi könnyedséggel, taglalta Buswell. A geometriai szabadság mellett szerkezeti optimizációt is ígér az új módszer. A projektet két évnyi kutatómunka előzte meg, összesen 1,2 millió angol fontból hozzák tető alá, írja az egyetem közleményében.

Hogy mennyire lesz sikeres az egész találmány, az kérdéses. Az építőipar szilárd, tradicionális alapokon nyugszik. Egy ilyen újdonság bevezetése kizárólag a vállalkozásokon múlik, melyek nem biztos, hogy vállalják a kockázatot. Buswell azonban úgy véli, a koncepció önmagát fogja eladni, amikor négy év múlva felhúzzák vele az első falakat.