Hunter
A gyakorlatban is helyt áll a bionikus kéz
Jól működik az a gyógyászati segédeszköz, melyet a hadsereg kutató központja készíttetett. A Fejlett Védelmi Kutatási Projekt Ügynökség (DARPA) 35 intézettel együttműködve fejlesztett ki egy, az eddigieknél jóval megbízhatóbb, kifinomultabb, az agy által irányított műkart.
A kar a felhelyezéskor átdrótozott idegeken keresztül kapja az elektromos jeleket, azonnal reagálva viselője, Jesse Sullivan gondolataira, az eddigieknél jóval hatékonyabban adva vissza a valódi végtag mozdulatait. Sullivannek van összehasonlítási alapja, mivel egy elektromos balesetben olyan súlyos égési sérüléseket szenvedtek karjai, hogy mindkettőt amputálni kellett, így a kísérleti darab mellett egy másik, hagyományosnak mondható művégtaggal is rendelkezik, melynek jóval darabosabb a mozgása.
A fejlesztést vezető Dr. Todd Kuiken, a chicagói Rehabilitációs Intézet Művégtag Központjának igazgatója szerint az új eszköz még mindig nem helyettesíti maradéktalanul az eredeti végtagot, azonban hatalmas előrelépésnek számít az eddigi megoldásokhoz képest.
A DARPA jelenléte a projektben természetesen a katonai alkalmazást szolgálja, a hadsereg jelentése szerint ugyanis 411 amerikai katona vesztette el legalább az egyik végtagját Irakban, míg további 37 Afganisztánban, így a kormány rendelkezése szerint finomítani kellett a művégtagokon, különösen azok viselője testéhez, és nem utolsó sorban gondolataihoz történő csatlakoztatásán. Ez azonban egyike annak a több tucat katonai fejlesztésnek, melyet a civilek is kamatoztathatnak.
Az új technika kulcsa a Kuiken által kikísérletezett "izom újraidegezés" nevű eljárás, melyet öt másik betegén is alkalmazott. Sullivan esetében ez a váll idegeinek átirányítását jelentette, melyek egykor karjaihoz és mellizmához kötődtek. Az átültetett idegeken keresztül az agy által generált impulzusok elektródákba futnak, melyek az izmok helyett a kar számítógépéhez továbbítják azokat, ami a könyököt és a kezet mozgató motorokat vezérli, viszonylag jól adva vissza a hús-vér kar mozgását. A műkar négy különböző mozdulatot képes kivitelezni, míg az emberi kéz huszonkettőt, tehát van még mit behozni, azonban a DARPA folyamatosan kutatja a további finomítások lehetőségeit, melyhez kitűnő alapot szolgáltat Kuiken eljárása.
Sullivan elmondása szerint a bionikus megoldással tudja forgatni a felkarját, hajlítani a könyökét, forgatni csuklóját, valamint kinyitni és összezárni a kezét, ami pedig a legfontosabb, hogy egyidejűleg több mozdulat elvégzésére is képes. Sullivan a műtét után körülbelül hat hónappal jutott el odáig, hogy ösztönösen tudja használni a művégtagot, anélkül, hogy különösebben koncentrálnia kelljen a mozdulatra vagy mozdulatsorra. Új kezével képes villával enni, létrára mászni, illetve falat festeni, mint azt a mellékelt kép is mutatja, de akár egy fűkaszával is elboldogul.
A kar a felhelyezéskor átdrótozott idegeken keresztül kapja az elektromos jeleket, azonnal reagálva viselője, Jesse Sullivan gondolataira, az eddigieknél jóval hatékonyabban adva vissza a valódi végtag mozdulatait. Sullivannek van összehasonlítási alapja, mivel egy elektromos balesetben olyan súlyos égési sérüléseket szenvedtek karjai, hogy mindkettőt amputálni kellett, így a kísérleti darab mellett egy másik, hagyományosnak mondható művégtaggal is rendelkezik, melynek jóval darabosabb a mozgása.
A fejlesztést vezető Dr. Todd Kuiken, a chicagói Rehabilitációs Intézet Művégtag Központjának igazgatója szerint az új eszköz még mindig nem helyettesíti maradéktalanul az eredeti végtagot, azonban hatalmas előrelépésnek számít az eddigi megoldásokhoz képest.
A DARPA jelenléte a projektben természetesen a katonai alkalmazást szolgálja, a hadsereg jelentése szerint ugyanis 411 amerikai katona vesztette el legalább az egyik végtagját Irakban, míg további 37 Afganisztánban, így a kormány rendelkezése szerint finomítani kellett a művégtagokon, különösen azok viselője testéhez, és nem utolsó sorban gondolataihoz történő csatlakoztatásán. Ez azonban egyike annak a több tucat katonai fejlesztésnek, melyet a civilek is kamatoztathatnak.
Az új technika kulcsa a Kuiken által kikísérletezett "izom újraidegezés" nevű eljárás, melyet öt másik betegén is alkalmazott. Sullivan esetében ez a váll idegeinek átirányítását jelentette, melyek egykor karjaihoz és mellizmához kötődtek. Az átültetett idegeken keresztül az agy által generált impulzusok elektródákba futnak, melyek az izmok helyett a kar számítógépéhez továbbítják azokat, ami a könyököt és a kezet mozgató motorokat vezérli, viszonylag jól adva vissza a hús-vér kar mozgását. A műkar négy különböző mozdulatot képes kivitelezni, míg az emberi kéz huszonkettőt, tehát van még mit behozni, azonban a DARPA folyamatosan kutatja a további finomítások lehetőségeit, melyhez kitűnő alapot szolgáltat Kuiken eljárása.
Sullivan elmondása szerint a bionikus megoldással tudja forgatni a felkarját, hajlítani a könyökét, forgatni csuklóját, valamint kinyitni és összezárni a kezét, ami pedig a legfontosabb, hogy egyidejűleg több mozdulat elvégzésére is képes. Sullivan a műtét után körülbelül hat hónappal jutott el odáig, hogy ösztönösen tudja használni a művégtagot, anélkül, hogy különösebben koncentrálnia kelljen a mozdulatra vagy mozdulatsorra. Új kezével képes villával enni, létrára mászni, illetve falat festeni, mint azt a mellékelt kép is mutatja, de akár egy fűkaszával is elboldogul.