Az Egyesült Államok Légierejének bejelentése szerint Űrparancsnoksága űrháborús technikáit is bevetették Abu Muszab Al-Zarkavi terrorista vezető likvidálásához. A precíziós légitámadás sikerrel járt, az al-Kaida iraki vezére belehalt sérüléseibe.
A terrorizmus elleni hadviselés merőben más, mint egy-egy hadtest elleni csapásmérés, a harcszíntér rendkívül gyorsan változik, ezért a hadműveleteknek is szinte pillanatok alatt kell lezajlaniuk még mielőtt az ellenfél pozíciót változtatna. A globális helymeghatározó rendszer és a légierő éppen ezért nélkülözhetetlen a sikerhez.
Zarkavi utolsó búvóhelyét kétféle hadianyaggal bombázták, ezek egyike volt a GPS-vezérelt GBU-38 JDAM (Joint Direct Attack Munition), ami kulcsszerepet játszott az akció sikerében, nyilatkozott Donald Alston tábornok, az Űrparancsnokság légi és űrhadműveletekért felelős igazgatója. A tábornok elmondta, az Űrparancsnokság (Air Force Space Command) már több mint egy nemzedék óta segíti az amerikai haderő hatékonyságát a háttérből, jelenleg a GPS az egyik legfőbb ütőkártyájuk.
A Zarkavi elleni akció egy teljes egészében az Űrparancsnokságra szabott küldetés volt, tette hozzá Alston. A kommunikációtól kezdve a navigáción, az időzítéseken, a hírszerzésen és megfigyelésen, valamint a felderítésen át egészen a rakéták irányításáig szinte minden a világűrben működő műholdjaik bevetésével zajlott, így nem meglepő, hogy a precíziós hadviselésben nyújtott szolgálataik között a héten lezajlott akció különösen előkelő helyet foglal el.
A feladatot szerda éjjel hajtották végre, amikor két F16-os lebombázott egy házat egy Bagdadtól északra fekvő faluban. Zarkavihoz a Légierő jelentése szerint saját hálózatának tagjai vezettek el még másfél hónappal ezelőtt, ez idő óta követték nyomon az iraki al-Kaida vezetőt, akinek kézre kerítéséért 25 millió dollár vérdíjat tűztek ki.
az USA kezelhetõ (értsd. nem a a népességét táborokba zavaró, elgázosító, és szomszédait megtámadó) államokat szeretne látni a Közel-Keleten. õ úgy gondolja, hogy ehhez a demokrácia terjesztése vezet el. viszont Husszeint aligha lehetett volna egy demokratikus választásra rábírni, ahogy a tálibokat se, azér kitették õket a hatalomból. ennyi.
a negatívuma az, hogy az USA ellenszenves lett emiatt sokaknak. ugyanakkor az Irakban állomásozó katonai erõ elég elrettentõ mindenki számára a térségben. csak épp ezzel az elrettentéssel egyszersmind generálja magának az ellenségeket. szal kicsit a kör négyszögesítése kell ahhoz, hogy ki vonuljanak Irakból és a céljukat is elérjék.
bár, ha Iránnak odadobnák Irakot, akárcsak a síitákon keresztül (tehát csak hátul lenne összefonódás, nem a nyílt színen), és Irán felvállalná, hogy igyekszik olyan politikát folytatni cserébe, amivel stabilizálja a térséget, azzal lehet, hogy egy kivonulás esetén gyõzne az USA.
ha még ehhez sikerül létrehozni a Palesztín államot, s elsõ lépésben a nép megszavazza a múlt heti elõterjesztést majd, azzal tovább stabilizálódhatna a térség. persze ehhez (hogy a palesztín választók rábólintsanak a kétállamiságra) azt kéne propagálni, hogy ha ez megtörténik (igent mondanak), akkor a világ részt vesz a térség fejlesztésében. támogatják a Palesztín állam gazdaságát, hogy mielõbb normális élehetõ viszonyok lehessenek, hogy az életszínvonal ugrásszerûen javulhasson.
ha még ugyanekkor Iránnal is kiépítenének gazdasági kapcsolatokat és szépen felfuttatnák azt is (ez nyilván már lassabb dolog), akkor egy idõ után a gazdasági érdekek kerülnének elõtérbe a vallásiak helyett. és azzal talán végre közös nevezõre jutna az USA és Irán, meg egyáltalán a közel kelet, mert a gazdaságon keresztül egy hullámhosszon lehetnek.
Palesztina emlékeim szerint független állam, saját kormánnyal, nincs megszállva jelenleg. Izrael gyakorlatilag nagyon is egyszerû utat választott a probléma megoldására: elismerte a Palesztin államot, és ha az nem tesz semmit az izrael elleni támadások leállítására (pl. Kasszam rakéták, öngyilkos merénylõk, stb.), akkor simán megtámadhatja akár Palesztinát, lévén egy szuverén ország állampolgárai, félkatonai szervezetei támadták meg õt, akik ellen a Palesztin kormánynak kellene fellépnie. Viszont ez a téma szvsz nem ide való, úgyhogy e téren szerintem aki vitát akar, az nézzen el a Terror topicba.
Az a baj, hogy bár szép dolog a liberalitás, de egy ilyen kicsi nemzet, és egy ilyen hatalmas megszálló egyszerüen sehol sincs egyensúlyban.
Nincs más lehetõségük, mint igy viselkedni, vagy a másik lehetõség az lenne, hogy otthon ülve egy német filozófus könyveit olvasgatnák, miközben egy hatalmas nemzet kiszivattyúzza a természeti kincseiket, és függõvé teszi az egész rendszerüket (úgy mint a miénket)
A tehetetlenségükben dühöngenek a szerencsétlenek.
Palesztina a világ második leghatalmasabb hadigépezetével áll szemben - kövekkel, botokkal, és az önkényesen húzkodja a határokat, és oda lõ át a határon ahová csak akar - fõleg faluk közelében.
"Egy kupac renitens csoport létezik ma Irakban..."
És sok más helyen.
Most például a palesztinok, ha nem épp a zsidókkal harcolnak, egymást lövik. Odáig jutottak, hogy felgyújtották saját kormáynuk, parlamentjük épületeit Ramallahban.
Az a szomorú tény, hogy az arabok mentalitása kb. 400 évvel el van maradva Európához képest. Valahogy ilyenek voltunk mi a 30 éves háború (1618-1648) idején. Ráadásul, a keresztény ideológiába - a szeretet parancs miatt - szinte be volt kódolva a ma látható evolúció, ezzel szemben az iszlám egy agresszív ideológia, amely nem tud kiutat mutatni a követõinek.
Az természetesen más téma, hogy maga a kereszténység is súlyos válságon megy át, mint ahogy általában a vallások. Az ateista erkölcs pedig még nem képes alternatívát nyújtani, és nem is tud lefedni minden olyan területet, amelyet a vallás lekezel.
Régen ezeket a nagy fejlõdésbeli különbségeket simán rendezték le: kiirtotttak egész népeket. Ma ez necces, mert saját elveiddel kerülsz összeütközésbe.
A nevelés lenne az egyetlen kiút, de a medreszék (jól mondom?) erre nem alkalmasak. A világi (liberális) nevelés meg amúgy is csõdbe jutott sok nyugati államban is.
Õszintén szólva nem látok megoldást. Az evolúció törvénye azt diktálná, hogy az okosabb, embertársaikkal jobban együttmûködni tudó egyedek lassan kiszorítsák a végletesen agresszív emberpéldányokat, de ezek puszta agresszióval mégis mindig jól hozzák ki magukat a harcból. Sõt, kénytelen vagy közülük egyeseket erõszakszervezetekben fogalkoztatni, hogy megfékezd a másik felét, emellett az agresszivitás mindig is komoly elõny volt a fajfenntartásban (jó potencia, stb.), így aztán a mizéria újratermeli önmagát.
Jobbító próbálkozások persze voltak, mint Ekhnatoné, majd Buddháé, Jézusé, (õrült pillanataimban idesorolom Marxot és Engelst is), de ezek sem tudtak mind a mai napig igazi áttörést hozni, és ugye minden ideológiát fel lehet használni rossz célokra is.
Kiváncsi arra, hogy pontosan hogy is képzelték el a Pentagonban illetve a Fehér Házban az iraki invázió utáni helyzetkezelést. Utólag azt mondják, hogy félre voltak vezetve az emigráns iraki politikusok (akik amerikai pénzbõl vígan életek, és bölcseket mondtak arról, hogy milyen rossz is Szaddam), illetve a hírszerzés által. Amit meg lehet állapítani, hogy bizonyosan nem készültek fel arra, hogy összeomlik az iraki adminisztráció, hogy a rendõrségtõl kezdve a földhivatalokig szinte minden közalkalmazott felhagy a munkával, ahogy lerombolják a Szaddam-rendszert. Nem tudom, hogy tisztában voltak-e a Szunnita-Síita-Kurd népesség egymáshoz való viszonyairól, nézeteikrõl, arról, hogy melyiknek mi a fontos. Nem valószinû.
A háborúk pedig már régóta a propaganda bûvöletében vívandóak meg, és mindig is az adott érdekek határozzák meg, hogy ki kivel köt barátságot, vagy kit tekint ellenségének...
Hogy a szavaiddal éljek, igazán csavarokkal az amerikai háború-propaganda van tele, meg az ideológia, amivel legitimálni igyekeznek az amerikai jelenlétet irakban. Nem beszélve azokról a furcsa jelenségekrõl, hogy pl. az olajkitermelés a megszállás óta 100%-on fut, még olyan módszerek alkalmazásával is, ami pazarló, csakhogy naponta minnél több hordó olaj kerüljön ki az irakiak segge alól.
Félreértés elkerülése végett, nem Zarkawi személyét akartam védeni. Viszont önkénynek és terrornak tartom azokat a módszereket, amivel a jenkik gazdasági/politikai expanziójukat igyekeznek fenntartani. Ennek része a fenti cikkben olvasható eljárás is, hogy a valamilyen okból nekik nem tetszõ embereket likvidálják. Zarkawi tevékenysége meg Irak belsõ ügyének minõsül. Ha az irakiak teszik el láb alól, akkor talán még megértem, mert mondjuk személyes bosszúnak lehet tekinteni.
Mûveltebb emberek tisztában vannak vele, hogy a demokrácia arab országokban még annyira sem mûködik, mint ahogy nyugaton és európában düledezik. Ott az egyszemélyi vezetés mûködik. Saddam is amerikai érdekbõl került oda, és õ rendezte le a szunnita-síta vitát elég véresen. Érdekes módon akkoriban nem zavarta a jenkiket. Nem beszélve arról, hogy az irak-iráni háborúban a "gonosz irániakkal" szemben a jenkik adtak Szaddamnak vegyifegyvereket.
Egy kupac renitens csoport létezik ma Irakban, és megmondom õszintén ez érthetõ is.
Páran a megszállás ténye ellen, páran az idegen ideológiák ellen harcolnk, amik - legyünk õszinték - léteznek.
Nincs az a nagyhatalom, ami szolidaritásból basz szét egy rendszert.
A bátorság - a bátorság egy papucsban harcoloni az utcákon 15 évesen egy RPG vel - ugyanez a hit is - ugyanott.
bátorság - egy világhatalomnak azt mondani - kabbe - és kotródjatok innét - mert ez a biztos halál ma, bármerre vagy a világon, csak azzal a tudattal kelni, hogy ha meghalsz akkor majd reméled követik a példád.
Nyugat Európa - az elitista pöffeszkedõ, és Amerika a dagadt idióták országa (nem hasból mondom), remélem felnyitja az egész balhé az emberek szemét, igy, hogy azok rúgják szét a rendszerüket, akiknek a napi keresetük nincs 1 dollár.
És valóban - minden háború brutális - mert elkezdik õket -> mert könnyebb profitot hoz, mint leülni, és beszélgetni velük.
Ha csak Magyarország és NYeurópa helyzetét összehasonlitom, már látni lehet, hogy a szegénység mit tesz az emberekkel, szellemi értelemben.
Az, ahogy kinéznek ma a közelkeleten, az a mi személyes felelõsségünk is.
Zarkawi jordániában született, korábban nem sokat volt Irakban, ott pedig történetesen az volt a dolga, hogy az Al-kaida háttértámogatásaként külföldi "szent harcosokat" juttatott irakban, illetve velük terrortámadásokat hajtott végre a szövetségesek és szövetségesbarát irakiak ellen. Mellesleg Szunnita irakiak dobták fel, mivel rájöttek, hogy Zarkawi-t nem érdekli a helyi lakosság, õt csak a "szent harca", valamint a megálmodott szuper-muzulmán állama érdekli.
Ha már ennyire második világháborús hasonlattal akarsz jönni, akkor Zarkawi kb. olyan volt irakban, mintha 1941-ben idejött volna egy brit titkosügynök, idehoz párszáz különféle nemzetiségû katonát és nekiállt volna a német, illetve nácibarátoknak kikiáltott magyar embereket lemészárolni gerilla hadviselésben, mondván hogy Magyarországnak az a jó, és különben is pusztoljon a férgese. A lakosság egy része biztos szimpatizált volna vele, de sokan valószinüleg nem...
Zarkawi esetében is hasonló a helyzet, szép kis csavarokkal tûzdelve. Az irakiak nagy része nem szereti az amerikaiakat, de az a legnagyobb bajuk velük, hogy nem képesek egy biztonságos Irakot létrehozni. Azonban nem egyedül Zarkawi és csoportjai felelõsek az iraki támadásokért, bombarobbantásokért, hanem akad még jópár szélsõséges vallási csoport, amelyek olykor egymással, sõt, az al-kaidával is harcba keverednek.
A Zarkavi elleni akció egy teljes egészében az Űrparancsnokságra szabott küldetés volt, tette hozzá Alston. A kommunikációtól kezdve a navigáción, az időzítéseken, a hírszerzésen és megfigyelésen, valamint a felderítésen át egészen a rakéták irányításáig szinte minden a világűrben működő műholdjaik bevetésével zajlott, így nem meglepő, hogy a precíziós hadviselésben nyújtott szolgálataik között a héten lezajlott akció különösen előkelő helyet foglal el.