SG.hu·
Szenzorokkal észlelhetnék a bombákat?
A tavaly novemberi Párizsban lezajlott terrortámadás után a támadók többségének otthonául szolgáló Brüsszelben jól felfegyverzett katonákat rendeltek ki a közterületekre. A héten a terroristák gond nélkül átsétáltak a járőrök közt és felrobbantották csomagba rejtett bombáikat a belga főváros repterén és metrószerelvényén. Több tucat ember vesztette életét, több százan pedig megsérültek a merényletekben.
A reptéri biztonsági erők figyelme elsősorban a repülőgépekre feljutó emberekre és csomagokra összpontosul, CT és röntgensugarú letapogatókkal dolgozva. A brüsszeli támadók azonban a zsúfolt bejelentkezési területet szemelték ki maguknak, ahol még nincs biztonsági ellenőrzés. Valljuk be, a Liszt Ferenc repülőtéren sem okozna semmilyen gondot bejutni a beszállókártyákra és csomagfeladásra várakozó emberek közé.
Hogyan lehetne megakadályozni egy ilyen támadás megismétlődését? Az egyik megoldás a beléptető rendszerek áthelyezése a bejáratokhoz, Ázsiában a fémdetektorok és a kézi-szkennerek alkalmazása teljesen általános a repterek bejáratánál. Ez azonban további késéseket jelentene, és ebben az esetben is lenne egy terület, ahol felgyűlnek a várakozó emberek, vagyis a kockázat ugyanúgy fennmaradna.
A biztonságtechnikai kutatók szerint az egyik megoldás az emberek mozgásban tartása lenne, ami közben távolról folyamatosan letapogatók pásztáznák őket. A kutatók igyekeznek a jelenlegi technikákat tovább fejleszteni, valamint teljesen újakat is kifejleszteni a fenti cél elérése érdekében.
A 2000-es évek közepén 30 amerikai reptéren alakítottak ki úgynevezett puffereket, megmozgatva a levegőt az ellenőrző pontoknál várakozó utasok körül, majd egy ionos mobilitás színképelemzővel (IMS) megnézték, hogy van-e nyoma valamilyen robbanóanyaghoz kötődő gáznak a mérésekben. Az IMS-t ma is alkalmazzák a repülőtéri kézi átvizsgálásoknál, a puffer változat azonban nem volt életképes, az egységek túl gyakran mondták fel a szolgálatot, ezért alkalmazásukat 2010-ben leállították.
Az elkövetkező hetekben mindenki számíthat rá, aki a légi közlekedést választja, hogy átvizsgálják robbanóanyag után kutatva. "Ennek ellenére nem valószínű, hogy bármilyen bombakészítéshez szükséges anyagot észlelnének. A terroristák nem ostobák" - vélekedett Daniel van der Weide, a Visconsin Egyetem biztonsági szakértője.
Milyen egyéb megoldásokkal tarthatjuk távol a robbanóanyagokat a zsúfolt közterületektől? "A technológiák vagy a képfeldolgozáson, vagy a 'szagláson' alapulnak" - magyarázta Brian Jenkins, az amerikai Rand Corporation egyik vezető biztonsági szakértője. Sajnos a képfeldolgozó rendszereket nem nehéz átverni, a robbanóanyagokat egyszerű használati eszközök képére formázhatják. A szaglást nehezebb kijátszani, ebben még mindig a kutyák a legjobbak, mondta Jenkins, ezeket azonban nagy tömegben nehéz alkalmazni. Több ezer kutyára és kiképzőikre lenne szükség csupán a repülőterek biztosítására, és akkor még nem beszéltünk a busz-, vasút- és metróállomásokról.
Cameron Ritchie, az ugyancsak amerikai Morpho biztonsági cég műszaki igazgatója szerint a pufferek és az IMS alkalmazása továbbra is jó elgondolás lenne. Ritchie és a Morpho egy úgynevezett "igazság alagútján" dolgozik, amin az áthaladó utasokat egész sor szenzor, köztük IMS rendszer vizsgálná meg. A bejáratoknál ugyancsak szenzorokat helyeznének el, melyek a szemmozgást figyelve kiszűrnék az idegesnek tűnő személyeket.
Vannak egyéb módszerek is a robbanóanyagok távolról történő kiszűrésére. A foglyul ejtett molekulák elemzése helyett - lásd a kudarcot vallott puffer módszert - az MIT Lincoln laboratóriuma lézeres megoldást fejlesztett ki a bombák távoli "kiszagolásához". A projekt mögött álló csapat állítása szerint 100 méterről képesek letapogatni területeket, lézereik olyan frekvencián működnek, ami képes a bombákban található molekulák párologtatására. Az anyag parányi hangot bocsát ki párolgáskor, ami felerősíthető és észlelhető.
A labor jelentése szerint akár négyzetcentiméterenkénti 200 nanogramm sűrűség észlelésére is képesek, ami rendkívül alacsony, emellett sikeresen tesztelték a rendszert olyan házi készítésű robbanóanyagokon, mint a TATP, amit a brüsszeli támadásokhoz is használtak.
A lézer a fő alkotóeleme a puska alakú G-Scan eszköznek, amit az izraeli Ramat Gan fejlesztett ki. Ez egy zöld lézert vetít a célpontra, majd a Ramat spektroszkópos megoldásával azonosítja a visszaverődő molekulákat. A terahertzes, vagy milliméter hosszúságú hullámok szintén alkalmasak a robbanóanyagok távoli észlelésére, mivel visszaverődésüket megváltoztatja a bombákhoz használt robbanóanyagok kristályszerkezete. Van der Weide cége egy speciális chipet fejlesztett ki, ami tízszeresére erősíti a terahertzes jeleket, megkönnyítve az észlelést. A rendszert múlt héten tesztelték először, elvileg 20-30 méterről már megbízható eredményeket ad.
A robbanóanyagok távoli észlelése nem csupán a már kész bombák, de az előállításukhoz szükséges anyagok utáni kutatást is lehetővé tenné a biztonsági erők számára. A közterületeken közlekedő emberek testének és ruházatának árulkodó vegyi anyagok után kutató letapogatásával még a végtermék előállítása előtt elcsíphetnék a bombakészítőket. "Ha egy robbantó már elkészítette a bombát, nagyon nehéz megállítani" - mondta Cooper. Szerinte a G-Scan szerű eszközöket már a múlt heti feltételezett terroristák utáni kutatást célzó razziák alkalmával bevethették volna, de akár az ajtókilincsek is letapogathatók lennének kellő érzékenységű eszközökkel, így rábukkanhatnának a rejtett bombaműhelyekre.
Jenkins szerint ezzel leginkább az a gond, hogy egy ilyen érzékenységű műszer már túl érzékeny lenne, így sok téves riasztást eredményezne, illetve az is kérdéses, hogy a hatóságok hogyan reagálnának egy észlelésre a veszély semlegesítése érdekében.
A brüsszeli események után azonban valószínű, hogy a távoli észlelést szolgáló technikák fejlesztése fel fog gyorsulni, a bevetésük és hatékonyságuk, valamint az észlelésekkel kapcsolatos protokollok kidolgozása azonban már egy másik történet lesz.
A reptéri biztonsági erők figyelme elsősorban a repülőgépekre feljutó emberekre és csomagokra összpontosul, CT és röntgensugarú letapogatókkal dolgozva. A brüsszeli támadók azonban a zsúfolt bejelentkezési területet szemelték ki maguknak, ahol még nincs biztonsági ellenőrzés. Valljuk be, a Liszt Ferenc repülőtéren sem okozna semmilyen gondot bejutni a beszállókártyákra és csomagfeladásra várakozó emberek közé.
Hogyan lehetne megakadályozni egy ilyen támadás megismétlődését? Az egyik megoldás a beléptető rendszerek áthelyezése a bejáratokhoz, Ázsiában a fémdetektorok és a kézi-szkennerek alkalmazása teljesen általános a repterek bejáratánál. Ez azonban további késéseket jelentene, és ebben az esetben is lenne egy terület, ahol felgyűlnek a várakozó emberek, vagyis a kockázat ugyanúgy fennmaradna.
A biztonságtechnikai kutatók szerint az egyik megoldás az emberek mozgásban tartása lenne, ami közben távolról folyamatosan letapogatók pásztáznák őket. A kutatók igyekeznek a jelenlegi technikákat tovább fejleszteni, valamint teljesen újakat is kifejleszteni a fenti cél elérése érdekében.
A 2000-es évek közepén 30 amerikai reptéren alakítottak ki úgynevezett puffereket, megmozgatva a levegőt az ellenőrző pontoknál várakozó utasok körül, majd egy ionos mobilitás színképelemzővel (IMS) megnézték, hogy van-e nyoma valamilyen robbanóanyaghoz kötődő gáznak a mérésekben. Az IMS-t ma is alkalmazzák a repülőtéri kézi átvizsgálásoknál, a puffer változat azonban nem volt életképes, az egységek túl gyakran mondták fel a szolgálatot, ezért alkalmazásukat 2010-ben leállították.
Az elkövetkező hetekben mindenki számíthat rá, aki a légi közlekedést választja, hogy átvizsgálják robbanóanyag után kutatva. "Ennek ellenére nem valószínű, hogy bármilyen bombakészítéshez szükséges anyagot észlelnének. A terroristák nem ostobák" - vélekedett Daniel van der Weide, a Visconsin Egyetem biztonsági szakértője.
Milyen egyéb megoldásokkal tarthatjuk távol a robbanóanyagokat a zsúfolt közterületektől? "A technológiák vagy a képfeldolgozáson, vagy a 'szagláson' alapulnak" - magyarázta Brian Jenkins, az amerikai Rand Corporation egyik vezető biztonsági szakértője. Sajnos a képfeldolgozó rendszereket nem nehéz átverni, a robbanóanyagokat egyszerű használati eszközök képére formázhatják. A szaglást nehezebb kijátszani, ebben még mindig a kutyák a legjobbak, mondta Jenkins, ezeket azonban nagy tömegben nehéz alkalmazni. Több ezer kutyára és kiképzőikre lenne szükség csupán a repülőterek biztosítására, és akkor még nem beszéltünk a busz-, vasút- és metróállomásokról.
Cameron Ritchie, az ugyancsak amerikai Morpho biztonsági cég műszaki igazgatója szerint a pufferek és az IMS alkalmazása továbbra is jó elgondolás lenne. Ritchie és a Morpho egy úgynevezett "igazság alagútján" dolgozik, amin az áthaladó utasokat egész sor szenzor, köztük IMS rendszer vizsgálná meg. A bejáratoknál ugyancsak szenzorokat helyeznének el, melyek a szemmozgást figyelve kiszűrnék az idegesnek tűnő személyeket.
Vannak egyéb módszerek is a robbanóanyagok távolról történő kiszűrésére. A foglyul ejtett molekulák elemzése helyett - lásd a kudarcot vallott puffer módszert - az MIT Lincoln laboratóriuma lézeres megoldást fejlesztett ki a bombák távoli "kiszagolásához". A projekt mögött álló csapat állítása szerint 100 méterről képesek letapogatni területeket, lézereik olyan frekvencián működnek, ami képes a bombákban található molekulák párologtatására. Az anyag parányi hangot bocsát ki párolgáskor, ami felerősíthető és észlelhető.
A labor jelentése szerint akár négyzetcentiméterenkénti 200 nanogramm sűrűség észlelésére is képesek, ami rendkívül alacsony, emellett sikeresen tesztelték a rendszert olyan házi készítésű robbanóanyagokon, mint a TATP, amit a brüsszeli támadásokhoz is használtak.
A lézer a fő alkotóeleme a puska alakú G-Scan eszköznek, amit az izraeli Ramat Gan fejlesztett ki. Ez egy zöld lézert vetít a célpontra, majd a Ramat spektroszkópos megoldásával azonosítja a visszaverődő molekulákat. A terahertzes, vagy milliméter hosszúságú hullámok szintén alkalmasak a robbanóanyagok távoli észlelésére, mivel visszaverődésüket megváltoztatja a bombákhoz használt robbanóanyagok kristályszerkezete. Van der Weide cége egy speciális chipet fejlesztett ki, ami tízszeresére erősíti a terahertzes jeleket, megkönnyítve az észlelést. A rendszert múlt héten tesztelték először, elvileg 20-30 méterről már megbízható eredményeket ad.
A robbanóanyagok távoli észlelése nem csupán a már kész bombák, de az előállításukhoz szükséges anyagok utáni kutatást is lehetővé tenné a biztonsági erők számára. A közterületeken közlekedő emberek testének és ruházatának árulkodó vegyi anyagok után kutató letapogatásával még a végtermék előállítása előtt elcsíphetnék a bombakészítőket. "Ha egy robbantó már elkészítette a bombát, nagyon nehéz megállítani" - mondta Cooper. Szerinte a G-Scan szerű eszközöket már a múlt heti feltételezett terroristák utáni kutatást célzó razziák alkalmával bevethették volna, de akár az ajtókilincsek is letapogathatók lennének kellő érzékenységű eszközökkel, így rábukkanhatnának a rejtett bombaműhelyekre.
Jenkins szerint ezzel leginkább az a gond, hogy egy ilyen érzékenységű műszer már túl érzékeny lenne, így sok téves riasztást eredményezne, illetve az is kérdéses, hogy a hatóságok hogyan reagálnának egy észlelésre a veszély semlegesítése érdekében.
A brüsszeli események után azonban valószínű, hogy a távoli észlelést szolgáló technikák fejlesztése fel fog gyorsulni, a bevetésük és hatékonyságuk, valamint az észlelésekkel kapcsolatos protokollok kidolgozása azonban már egy másik történet lesz.