SG.hu·2005. április 17.

Nem sikerült az automatikus dokkolás

A NASA 110 millió dolláros, az automatikus dokkolási technikát demonstrálni szándékozó kísérleti űreszköze 100 méternyire a kijelölt céltól visszavonulót fújt, amikor a tehetetlen mérnökök legnagyobb meglepetésére megmagyarázhatatlan okból kifogyott az üzemanyaga.

A Demonstration of Autonomous Rendezvous Technology, röviden DART, egy légi indítású Pegasus rakétáról vágott neki a világűrnek pénteken, magyar idő szerint 18 óra 27 perckor, megkezdve emberi segítség nélküli küldetését, ami a jövő emberi űrhajói és a robot teherhajók automata irányításának alapköve lett volna. A DART-ot egy sci-fiszerű aggyal és szemmel látták el, ezek segítették a dokkolási célpontként megadott műhold befogását és néhány méteren belüli odamanőverezését a földi irányítás beavatkozása nélkül.

Félórányi repülés után a DART elhaladt az antarktiszi McMurdo állomás felett és lesugározta első adatait. A műhold végrehajtotta rendszerei és műszerei ellenőrzését, amikor is minden normálisnak tűnt. Utólag a hivatalos szervek elmondták hogy volt néhány navigációs hiba, de azokra számítottak. "Az első rendellenesnek minősíthető esemény az volt, hogy nagyobb navigációs hibákat észleltünk, mint amire számítottunk a McMurdo feletti első átrepülés után" - mondta Jim Snoddy, a projekt vezetője.

A Pegasus rakéta 475 mérföldre vitte fel a DART űrjárművet
Azonban a DART sikeresen folytatta repülését a rákövetkező több mint hét órában és belépett a küldetés találkozási fázisába, megközelítve az amerikai hadsereg MUBLCOM kommunikációs műholdját. Az 1999 májusában fellőtt kis egységet optikai célpontok alapján azonosította be és követe nyomon a DART. "Nagy pontosságú, kipróbált automata irányítású, ami hibátlanul teljesített" - mondta Snoddy. "A DART befejezte a célpont alatti szabad sodródását és felkészült a végső megközelítéshez, ami még szintén terv szerint zajlott."

Amikor a DART 2,9 kilométeres távolságba ért a MUBLCOM mögött bekapcsolt a fedélzeti zárt ciklusú irányítás. "Ez az a fázis, amikor a gépnek rendkívül precízen vezérelt megközelítést kell alkalmaznia, ez a művelet több órát is igénybe vehet. Ekkor észleltünk túlzott üzemanyag-fogyasztást" - magyarázta Snoddy.

A DART becsomagolva az indításhoz. Feladata annak kipróbálása lett volna, hogyan lehet az űrben teljesen automatán egy másik járművel kapcsolatot teremteni
A küldetés mérnökei a repülés nagy részéből semmit sem láttak, 30-60 perceket kellett várniuk az űreszköz adatcsomagjaira, melyeket a földi állomások fölé érve sugárzott le. "11 óra elteltével a MUBLCOM 100 méteres távolságba került. A DART Fejlett Videó Irányítási Szenzora azonosította és befogta a célpontot. Rögtön ezután kaptuk az irányítórendszer által kiadott biztonsági visszavonulási utasítást, amit a rendszer üzemanyag-kiürüléssel indokolt."

A DART ennek hatására biztonságos pályára húzódott, ami 10 éven belül a légkörbe vezeti, ahol azután megsemmisül. A küldetés ezzel befejeződött.

A Pegasus egy Stargazer L-1011 alján
Snoddy szerint a manőverek elvégzésének kétszereséhez elegendő üzemanyag volt a DART-on, emellett pedig nem találtak semmilyen szivárgásra utaló jelet. A küldetést részleges sikerként értékelték, mivel a DART egyes technikáinak, mint a szemnek és nagy részben az agynak is sikerült bizonyítania. Azonban a lényegre, az emberi beavatkozás nélküli dokkolásra nem került sor. "Olyasmivel próbálkoztunk, amivel előttünk még soha senki" - mondta Snoddy a DART egyik munkatársa.

A tervezett 24 órás küldetés kommunikációs és hibakijavítási lehetőségét költségcsökkentési okokból korlátozták, a mérnökök azonban úgy vélekedtek, hogy a repülési idő rövidsége miatt amúgy sem lett volna különösebb esélyük a gondok orvoslására.

Animáció a DART program lényegéről. Mérete 7 MB, formátuma QuickTime

Kapcsolódó cikkek és linkek

Európa és Kína lemásolja a teherûrhajózás amerikai modelljét Titkos rakományt vitt fel a Falcon Heavy Kétszeri halasztás után jöhet az SLS fellövése Augusztus végén jön az Artemis elsõ fellövése Majdnem összejött a Firefly elsõ fellövése Nagyobb rakétával készül a Rocket Lab Visszatér az ûrbe a mini-ûrsikló Reklámokat hordoznak majd a NASA új rakétái

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

"Azért olyan hülye nem vagyok, hogy ne tudjam mi a különbség a rakéta üzemanyag és a sûrített levegõ között. Meg a szimuláció és az éles helyzet közötti különbséget is vágom..."

Ezt hasonlítsd össze ezzel:

"És a sûrített levegõ elõállítása nem olyan drága..nyugodtan lehet azzal is meghajtani valamit a víz alatt..tökéletes szimuláció.."

"Én felelõtlennek tartom a NASA mérnökök kísérletét, mert rögtön élesben próbáltak."
Már írtam, ez aligha volt így. Az ilyen próbálkozásokat számos elõzetes tesztelés szokta megelõzni (különösen erõs szokása az amerikaiaknak). Csak hát egész egyszerûen nem lehet mindent, minden vonatkozásában tesztelni, a maga bonyolult együttmûködésében.

"a meg volt elõtte valamilyen szimuláció akkor mégrosszabb a helyzet."
Miért volna? A szimulációkról tudni kell, hogy csak azokat a tényezõket veszik figyelembe, amelyeket elõzetesen beléjük építettünk, és pont azért kell a valósággal összehasonlítani az eredményüket, hogy megtudjuk: az összes lényeges dolgot figyelembe vettük-e már, vagy kimaradt még néhány.

"Harmadsorban pedig lassan szériatartozék lesz minden autóban a feldélzeti PLC azon szolgáltatása, mely a fogyasztás/sebesség arányában ki tudja számolni, hogy a tankban lévõ üzemanyaggal mennyi út tehetõ még meg..."
De mint írtam, a rakétahajtásnál bonyolultabb a helyzet (az oxigént nem a levegõbõl vesszük, a befutandó pálya és az annak különbözõ szakaszain elégetendõ üzemanyag nem egyenletes, stb.).

"Az MI-nek inkább csak szinkronizálni és pozicionálnia kellett, (volna) hiszen a sebességük a mûholddal majdnem azonos volt.."
Csak miután odaért, és ha még maradt volna elég üzemanyag.

Erõsen kétlem, hogy a következõ ugyanilyen jármû 110M dollárba kerüljön. Azért megmarad a teljes fejlesztési terv, az innovációk. Nyílván nem a cucc került ennyibe ami odaveszett, hanem a köré épülõ teljes kutatás. Egy prototípus fejlesztése mindíg sokszorta többe kerül mint a szériapéldányok gyártása. Simán el tudom képzelni, hogy a második, mondjuk, "csak" 20 millió dollárba fog kerülni. Nem mintha halvány elképzelésem lenne az egész buliról. <#vigyor>

Azért olyan hülye nem vagyok, hogy ne tudjam mi a különbség a rakéta üzemanyag és a sûrített levegõ között. Meg a szimuláció és az éles helyzet közötti különbséget is vágom...
Én felelõtlennek tartom a NASA mérnökök kísérletét, mert rögtön élesben próbáltak.
Ha meg volt elõtte valamilyen szimuláció akkor mégrosszabb a helyzet.
Harmadsorban pedig lassan szériatartozék lesz minden autóban a feldélzeti PLC azon szolgáltatása, mely a fogyasztás/sebesség arányában ki tudja számolni, hogy a tankban lévõ üzemanyaggal mennyi út tehetõ még meg...
Az MI-nek inkább csak szinkronizálni és pozicionálnia kellett, (volna) hiszen a sebességük a mûholddal majdnem azonos volt..

A sûrített levegõvel nem lehet tökéletes a szimuláció, hiszen mint © Caro is felvetette korábban (#9), a hidrogén-oxigén hajtásnál pl. olyan probléma is felléphet, hogy a keverék aránya nem megfelelõ, pl. kezdetben az egyikbõl megy túl sok, aztán meg a másikból. Eredõben ez ugyanakkora fogyasztás mellett a töredékére csökkentheti az impulzust. (Avagy a MI által a kívánt szinten tartott tolóerõ megnöveli a fogyasztást.)
Ilyen probléma sûrített levegõnél nincs, mert legfeljebb csak kissé hamarább, vagy késõbb jelenik meg az impulzis (attól függõen, hogy mikor megy ki a gáz nagyobb része).

Igen valószínû, hogy a Földön is végeztek elõzetes kísérleteket a MI-vel, de bizonyos dolgokat (pont a hajtómû is ilyen!) nem lehet teljeskörûen.

Most végeztek vagy nem ??
És a sûrített levegõ elõállítása nem olyan drága..nyugodtan lehet azzal is meghajtani valamit a víz alatt..tökéletes szimuláció..

Azok utan, hogy egy repulo raketat el tudnak talalni egy masik raketaval (lasd patriot) megkozeliteni egy masik objektumot 100 meter pontossaggal szerintem kudarc.

A Patriot PAC-1 (ami az öböl-háborúban szerepelt) egy-egy SCUD rakétára több (volt hogy 8-9) elhárítórakétát is indított, és még így sem sikerült a robbanófejet megsemmisíteni (egy Izraeli lap csípõsen megjegyezte akkor, hogy a cél tévesztett Patriot rakéták több kárt csináltak, mint a becsapódó SCUD-ok). Csaknem három milliárd $-t költöttek rá az elsõ Öböl-háború után, hogy javítsanak az eredményen. A Bush-féle nemzeti rakétavédelmi programnál menetrend szerint történnek baklövések, volt, hogy a ~100 millió $-ot kóstáló elfogási kisérletnél az elfogó rakéta prototípusa egész egyszerûen az indítóállást nem tudta elhagyni egy szoftverhiba miatt (pedig akkor már több milliárd $-t költöttek a fejlesztésére). Szóval ez rossz példa...

Emlékszem az elsõ X-43A nál is hasonló gondokkal küzködtek. Csak ott milliárd $ nagyságrendû volt a pénz.

Szerintem nagyon örültek volna a NASA X-43A programban résztvevõ tudósai, ha milliárd $ körüli pénzösszegbõl gazdálkodhatnának.... (kb. 230 millió $ volt az X-43A program teljes költésgvetése 1999-tõl kezdve)

Igen valószínû, hogy a Földön is végeztek elõzetes kísérleteket a MI-vel, de bizonyos dolgokat (pont a hajtómû is ilyen!) nem lehet teljeskörûen.

Marsjárók:
Igen, vannak ilyen eszközök, és már esetükben is kénytelenek voltak a MI-re támaszkodni, mert csak nagyobb léptékû utasításokat lehet rádió útján továbbítani. Ezen utasításokat észben tartva a szondáknak saját maguknak kell a menet közben felbukkanó akadályokat leküzdeni.

Hogy mennyire nem fenékig tejfel még ez a szakma, arra legyen példa az amerikaiak esete a Spirit-tel. Minthogy a MI programozása assembler szinten reménytelen volna, egy magas szintû programnyelvet kellett használniuk. A minél rugalmasabb bõvíthetõség végett a JAVA-t(!) választották. És mert a Spirit indulásáig még nem készültek el az összes programmal, arra gondoltak, hogy majd menet közben (amíg a Spirit közeledik a Marshoz) rádió útján feltöltik. Így is tettek. Aztán mire megérkezett a Spirit, azzal kellett szembesülniük, hogy valamiért drámai módon lelassult a mûködése. Kiderült, hogy azért, mert egész egyszerûen elfogyott a szabad memóriája. Nem volt mit tenni, küldeni kellett egy reset utasítást. (Szerencsére a Spirit boot-oláskor betöltõdõ intelligenciája is minden fontos dologra elég, így pl. a Föld-del való kommunikáció felvételére is.)

********
Kedves © Tetsuo!

Minthogy itt NINCS lehetõsége a szondának tanulni, nem is a tanulékonysága az érdekes. Hanem az, hogy bizonyos típusú problémák kezelésére nem készült fel. Az NEM igaz, hogy egy MI bármilyen nem várt problémát kezelhetne, hiszen gondolj csak pl. arra, hogy egy adott bajt csak akkor észlelhetne, ha volna hozzá mûszere, de nincs, mert a készítõi nem gondoltak rá.
(Az elõzetes szimulációkat illetõen nézd még az üzenetem elejét!)

A valódi MI másra képes (mégpedig: elõre nem várt problémák megoldására, ami a tanulási folyamat alapján történik).
És rohadtul idegesít ha a híres MI-jüket nem tesztelik szimulátorban, víz alatt v akárhol (mert ugye arról nincs hír), hanem 20Mrd ftot csak kivágnak az ablakon.

a vizsgálandó égitest (Mars, Vénusz, stb.) akkor a távirányítás a kommunikáció idõbeli késleltetés miatt gyakorlatilag lehetetlen.

A Marsjárók a mai napig is üzemelnek..
Ott is van optikai tájékozódás úgy tudom..

További bejegyzések a fórumban...