SG.hu·
Az ESA igazolja a Holdra szállásokat
Az európai SMART-1 űrszonda fényképei az egykori szovjet robotszondák és az amerikai Apollo legénységek régi leszállóhelyeiről talán lezárhatják a vitát arról, hogy valóban járt-e ember a Holdon.
A NASA 1969 és 1972 között hat, pilóta által irányított leszállást hajtott végre bolygónk kísérőjén, azonban ezeket a mai napig igen sokan vitatják. A legismertebb érv a lobogó amerikai zászló egy olyan égitesten, ahol nincs légkör, de azért akad még jó néhány furcsaság a kritikusok tarsolyában, melyekkel azt bizonygatják, a NASA űrhajósai bizony soha nem jártak a Holdon, annak ellenére, hogy egyetlen komoly tudós vagy űrrepülési történész sem kérdőjelezi meg az Apollo-program sikerét. "Több leszállóhelyet is szemügyre veszünk kalibrációs célokból és az alapigazságok kiderítése érdekében" - mondta Bernard Foing, az ESA tudományos programjának vezető tudósa.
Buzz Aldrin a Holdon az Apollo 11 küldetés során
Foing a SPACE.com-nak elmondta, a Hold körül keringő SMART-1 már feltérképezte az Apollo 11, 16 és 17, valamint az egykori Szovjetunió által küldött Luna 16 és 20 automata járművek leszállóhelyeit. A felvételeket még nem tették közzé. A SMART-1 kezdeti magas pályájából adódóan még nem túl sok minden látszik a felvételeken, azóta azonban a szonda ionhajtóművével lejjebb ereszkedett, és az Apollo leszállóhelyeken a hajtóművek begyújtásának nyomait fogja lencsevégre kapni. "Azért is keressük ezeket a pontokat, mert innen több információt kaphatunk az ásványokról, amiket felkavart a rakétahajtómű" - tette hozzá Foing.
A SMART-1 célja természetesen nem a történelem igazolása, elsődlegesen a jövő Hold-expedíciói számára gyűjti az adatokat. A szonda tavaly novemberben állt pályára a Hold körül, melynek küldetését, az ESA múlt havi bejelentése szerint egy évvel meghosszabbították, így 2006 augusztusáig tolták ki felderítő munkáját, ami lehetőséget ad az érdeklődésre számot tartó területek sztereó felmérésére, topográfiai térképek készítésére.
Bernard Foing szerint vízjég lehet a kráterek alján
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem használták a Hubble Űrtávcsövet az Apollo leszállóhelyek lefényképezésére? A Hubble 1999-ben készített felvételeket a Holdról. "A Hubble felvételein nem vehetők ki a holdfelszínen maradt tárgyak" - állítja az űrtávcsövet üzemeltető Űrteleszkóp Tudományi Intézet. "Csupán egy pontként tudnánk megjeleníteni."
Eközben a SMART-1 tudósai az űrszonda spektrométereivel vízjég, fagyott szén-dioxid és szén-monoxid infravörös jeleit keresik. A korábbi küldetések már bizonyították, hogy a tartósan árnyékba húzódott sarkvidéki kráterekben található vízjég. Bármilyen felszínen található víz nagy segítséget jelentene egy állandó holdbázis kialakításában.
A NASA 1969 és 1972 között hat, pilóta által irányított leszállást hajtott végre bolygónk kísérőjén, azonban ezeket a mai napig igen sokan vitatják. A legismertebb érv a lobogó amerikai zászló egy olyan égitesten, ahol nincs légkör, de azért akad még jó néhány furcsaság a kritikusok tarsolyában, melyekkel azt bizonygatják, a NASA űrhajósai bizony soha nem jártak a Holdon, annak ellenére, hogy egyetlen komoly tudós vagy űrrepülési történész sem kérdőjelezi meg az Apollo-program sikerét. "Több leszállóhelyet is szemügyre veszünk kalibrációs célokból és az alapigazságok kiderítése érdekében" - mondta Bernard Foing, az ESA tudományos programjának vezető tudósa.
Buzz Aldrin a Holdon az Apollo 11 küldetés során
Foing a SPACE.com-nak elmondta, a Hold körül keringő SMART-1 már feltérképezte az Apollo 11, 16 és 17, valamint az egykori Szovjetunió által küldött Luna 16 és 20 automata járművek leszállóhelyeit. A felvételeket még nem tették közzé. A SMART-1 kezdeti magas pályájából adódóan még nem túl sok minden látszik a felvételeken, azóta azonban a szonda ionhajtóművével lejjebb ereszkedett, és az Apollo leszállóhelyeken a hajtóművek begyújtásának nyomait fogja lencsevégre kapni. "Azért is keressük ezeket a pontokat, mert innen több információt kaphatunk az ásványokról, amiket felkavart a rakétahajtómű" - tette hozzá Foing.
A SMART-1 célja természetesen nem a történelem igazolása, elsődlegesen a jövő Hold-expedíciói számára gyűjti az adatokat. A szonda tavaly novemberben állt pályára a Hold körül, melynek küldetését, az ESA múlt havi bejelentése szerint egy évvel meghosszabbították, így 2006 augusztusáig tolták ki felderítő munkáját, ami lehetőséget ad az érdeklődésre számot tartó területek sztereó felmérésére, topográfiai térképek készítésére.
Bernard Foing szerint vízjég lehet a kráterek alján
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem használták a Hubble Űrtávcsövet az Apollo leszállóhelyek lefényképezésére? A Hubble 1999-ben készített felvételeket a Holdról. "A Hubble felvételein nem vehetők ki a holdfelszínen maradt tárgyak" - állítja az űrtávcsövet üzemeltető Űrteleszkóp Tudományi Intézet. "Csupán egy pontként tudnánk megjeleníteni."
Eközben a SMART-1 tudósai az űrszonda spektrométereivel vízjég, fagyott szén-dioxid és szén-monoxid infravörös jeleit keresik. A korábbi küldetések már bizonyították, hogy a tartósan árnyékba húzódott sarkvidéki kráterekben található vízjég. Bármilyen felszínen található víz nagy segítséget jelentene egy állandó holdbázis kialakításában.