Hunter
Túlélte a Déli-sarkot a robotfelderítő
Egy gömb alakú robot felderítő, mely egy nap más bolygók felszínét fogja kutatni, túlélte a Föld egyik legviszontagságosabb környezetét, egy 70 kilométeres szélhajtású utazást az Antarktiszon.
A Tumbleweed (ördögszekér) Rover névre keresztelt felderítő, amit a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma (JPL) fejlesztett ki, január 24-én hagyta el a Nemzeti Tudományos Alapítvány Amundsen-Scott déli-sarki állomását, hogy nyolc nappal később sikeresen gördüljön végig az Antarktisz jeges fennsíkján. Útja során a nagyjából két méter átmérőjű strandlabdára emlékeztető eszköz a globális Iridium műholdas hálózatot használta információküldésre pozíciójáról, a környező hőmérsékletről, a légnyomásról, páratartalomról és fényerőről a JPL földi állomásának. A kísérletet a terepjáró hosszú távú tartósságának tesztelésére végezték el egy rendkívül hideg környezetben, elsősorban azért, mivel az eszközt a Mars sarkvidéki hósapkáinak és a Naprendszer más bolygóinak felderítésére fogják használni.
A Tumbleweed Rover végső változatát kis tömegű, körülbelül 40 kilogrammos eszközként képzelik el, ami független robot felderítőként több szerepet is képes betölteni. A terepjáró kialakítása lehetővé teszi, hogy a légkörön keresztüli ereszkedése közben ejtőernyőként, leszálláskor légzsákként, és végül - amikor megkezdi felszíni küldetését - egy ember nélküli járműként funkcionáljon, ami meg van pakolva tudományos műszerekkel.
A Tumbleweed a JPL tudósainak agyszüleménye, Alberto Behar, a JPL robot járműcsoportjának egyik kutatójának hathatós közreműködésével. A háromnapos próba során Behar a Déli-sarkon kicsomagolta, összerakta, felfújta, tesztelte és üzembe helyezte a terepjárót. Elmondása szerint a műveletek mind a Tumbleweed költséghatékonyságát és egyszerű kezelhetőségét bizonyították. Annak ellenére, hogy a terepjáró üzembe helyezésekor a külső átlaghőmérséklet elérte a mínusz 30 Celsius-fokot, a gömb belső rakományát a műszerek elektronikája által keltett és légszivattyúval keringetett hő segítségével átlagosan plusz 30 fokon tudta tartani.
A gömb belső felépítése
A szerkezet legnagyobb sebessége óránkénti 30 kilométer volt a jégmezőn, átlagosan 6 kilométert tett meg óránként, a szelek azonban szokatlanul gyengék voltak a teszt ideje alatt. A szélcsendes időszakokat is figyelembe véve a Tumbleweed a kísérlet egésze alatt 1,3 kilométeres óránkénti sebességet ért el, ami alacsonynak tűnhet, azonban így is elérhetetlennek minősíthető a jelenlegi mechanikus terepjárók, mint a Spirit és Opportunity számára, melyek átlagban valamivel több mint 0,005 km/h sebességre képesek száraz, lapos terepen. Behar kiemelte, a Tumbleweed kialakítása kifejezetten előnyös a sarkvidéki küldetésekhez, melyeknél műszerei jégtakarók alatti vizet fognak keresni, ami a keringő űrszondákkal nem végezhető el pontosan.
A JPL már dolgozik egy új generációs Tumbleweed megalkotásán. A tervezésbeni finomítások főként a terepjáró tömegének és gurulási ellenállásának csökkentésére fókuszálnak, így csökken a terepjáró meghajtásához szükséges minimális szélsebesség, vagy több műszer kerülhet a belsejébe, beleértve a tudósok által hőn áhított felszínen áthatoló radart, vagy magnetométert. Behar reméli, az új változat év végén elindulhat próbaútjára, és egy nap eljuthat a Mars jégsapkáira is.
A Tumbleweed (ördögszekér) Rover névre keresztelt felderítő, amit a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma (JPL) fejlesztett ki, január 24-én hagyta el a Nemzeti Tudományos Alapítvány Amundsen-Scott déli-sarki állomását, hogy nyolc nappal később sikeresen gördüljön végig az Antarktisz jeges fennsíkján. Útja során a nagyjából két méter átmérőjű strandlabdára emlékeztető eszköz a globális Iridium műholdas hálózatot használta információküldésre pozíciójáról, a környező hőmérsékletről, a légnyomásról, páratartalomról és fényerőről a JPL földi állomásának. A kísérletet a terepjáró hosszú távú tartósságának tesztelésére végezték el egy rendkívül hideg környezetben, elsősorban azért, mivel az eszközt a Mars sarkvidéki hósapkáinak és a Naprendszer más bolygóinak felderítésére fogják használni.
A Tumbleweed Rover végső változatát kis tömegű, körülbelül 40 kilogrammos eszközként képzelik el, ami független robot felderítőként több szerepet is képes betölteni. A terepjáró kialakítása lehetővé teszi, hogy a légkörön keresztüli ereszkedése közben ejtőernyőként, leszálláskor légzsákként, és végül - amikor megkezdi felszíni küldetését - egy ember nélküli járműként funkcionáljon, ami meg van pakolva tudományos műszerekkel.
A Tumbleweed a JPL tudósainak agyszüleménye, Alberto Behar, a JPL robot járműcsoportjának egyik kutatójának hathatós közreműködésével. A háromnapos próba során Behar a Déli-sarkon kicsomagolta, összerakta, felfújta, tesztelte és üzembe helyezte a terepjárót. Elmondása szerint a műveletek mind a Tumbleweed költséghatékonyságát és egyszerű kezelhetőségét bizonyították. Annak ellenére, hogy a terepjáró üzembe helyezésekor a külső átlaghőmérséklet elérte a mínusz 30 Celsius-fokot, a gömb belső rakományát a műszerek elektronikája által keltett és légszivattyúval keringetett hő segítségével átlagosan plusz 30 fokon tudta tartani.
A gömb belső felépítése
A szerkezet legnagyobb sebessége óránkénti 30 kilométer volt a jégmezőn, átlagosan 6 kilométert tett meg óránként, a szelek azonban szokatlanul gyengék voltak a teszt ideje alatt. A szélcsendes időszakokat is figyelembe véve a Tumbleweed a kísérlet egésze alatt 1,3 kilométeres óránkénti sebességet ért el, ami alacsonynak tűnhet, azonban így is elérhetetlennek minősíthető a jelenlegi mechanikus terepjárók, mint a Spirit és Opportunity számára, melyek átlagban valamivel több mint 0,005 km/h sebességre képesek száraz, lapos terepen. Behar kiemelte, a Tumbleweed kialakítása kifejezetten előnyös a sarkvidéki küldetésekhez, melyeknél műszerei jégtakarók alatti vizet fognak keresni, ami a keringő űrszondákkal nem végezhető el pontosan.
A JPL már dolgozik egy új generációs Tumbleweed megalkotásán. A tervezésbeni finomítások főként a terepjáró tömegének és gurulási ellenállásának csökkentésére fókuszálnak, így csökken a terepjáró meghajtásához szükséges minimális szélsebesség, vagy több műszer kerülhet a belsejébe, beleértve a tudósok által hőn áhított felszínen áthatoló radart, vagy magnetométert. Behar reméli, az új változat év végén elindulhat próbaútjára, és egy nap eljuthat a Mars jégsapkáira is.