1999-ben Yoseph Bar-Cohen, a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatója szkanderversenyre hívta ki a műszaki világot. Nem saját maga kívánta legyőzni a jelentkezőket, és a közepes erejű emberrel megbirkózó karnak mesterségesnek kellett lennie.

Azonban nem a hagyományos művégtagokra kell gondolni, a versenyben csak elektroaktív polimerekből (EAP) készült robot karok vehettek részt. Ezek az anyagok, melyeket gyakran mesterséges izmoknak is neveznek, hajlanak, nyúlnak, csavarodnak vagy összehúzódnak az elektromosság hatására, viselkedésük nagyban hasonlít az igazi izmokhoz. Eddig egy úszó játékhal, gyógyszer kibocsátó kapszulák és egy miniatűr ablaktörlő született a sokat ígérő találmányból, azonban Bar-Cohen ennél sokkal nagyobb lehetőségeket lát az EAP-ban, beleértve az emberszerű robotokat.

A szkander verseny elindítása előtt Bar-Cohen maga végezte az úttörő munkát a többfunkciós anyagokkal. Kifejlesztett egy EPA által működtetett szerkentyűt, ami egy kicsinyített ablaktörlőként funkcionál az alig 1 kilogramm tömegű, tenyérnyi Nanorover optikai/infravörös ablakán. A járgány, ami a tervek szerint a 199TK MUSES-CN expedíció részeként repült volna az 1998SF36 aszteroidára, súly- és költségvetési korlátozások miatt végül a laborban maradt. Bar-Cohen ablaktörlője a mikroszkopikus szennyeződéseket törölte volna le a parányi jármű lencséiről.


Elektroaktív polimerekkel működő robotkar rajza
Az EAP egy másik mérföldköve az első kereskedelmi termék volt. Az Eamex, egy japán játékgyártó cég egy EAP meghajtású hallal mutatkozott be. Egy EAP csík húzódik a hal testében egészen a farok úszójáig, elektromos jelek tágítják és húzzák össze a csíkot, ami az úszó mozgatásával előre hajtja a halat.

Más csoportoknak ennél jóval nagyobb terveik vannak az EAP-okkal. Marc Madou, a Kalifornia Egyetem professzora kifejlesztette az úgy nevezett "intelligens tablettákat", olyan kapszulákat, melyeket beültethetnének a testbe, hogy onnan adagolja a szükséges gyógyszermennyiséget. A gyufaszálnál kisebb méretű kapszulák szenzorokkal és áramforrással vannak ellátva, amit EAP szelepek borítanak. Amikor a szenzor észlel egy bizonyos kémiai változást, jelez az akkunak, ami elektromos töltést bocsát ki. Ez a töltés működésbe hozza a polimer szelepeket, melyek kinyílnak, kis réseket hozva létre a kapszula falán. A kapszulában tárolt orvosság ezeken a réseken áramolhat ki egészen addig, míg a szenzor meg nem állapítja, hogy a szükséges mennyiség a szervezetbe jutott. Ezután újabb jelet küld az akkunak, ami egy újabb töltés elküldésével lezárja a szelepeket. Madou, aki a szerkezet kifejlesztése érdekében létre hozta a ChipRx vállalatot, úgy számít, hogy 5-10 éven belül piacra dobhatja termékét.


Feszültség hatására rugalmas tágulás jön létre és az anyag vékonyabb lesz, majd elvéve ismét összehúzódás
Azonban az eredeti cél, az életszerűbb robotok építéséért folytatott harc érdekében egy erős EAP robotkar létfontosságú lenne. Ezért is fogadta Bar-Cohen nagy izgalommal az SRI International bejelentését, miszerint megfelelő finanszírozással ők készen állnának a megmérettetésre. Azt nem tudni, hogy áll az SRI a szükséges tőke előteremtésével, azonban Bar-Cohen reméli, a cég időre elkészül a következő éves SPIE Elektroaktív Polimer Eszközök konferenciájára, amit 2004 márciusában tartanak. Mivel tart a megmérettetés kimenetelétől, ezért főként a mesterséges izmok iránti érdeklődés felkeltőjeként tekint az SRI robotkarjára, semmint az adottságok valódi tesztjére. Ez okból biztosítani akarja, hogy a robotok versenye ne legyen túl kemény.


A Flex nevű rovarszerű robot esetében már működik az izom
"Egy középiskolás ellen kívánunk kiállni, akit nem az ereje, hanem az intelligenciája alapján választunk ki" - mondta, hozzátéve, hogy a diákot megkérik, írjon egy esszét tapasztalatairól. "Remélhetőleg nem lesz túl erős, így a karnak is lesz esélye a győzelemre."