Metánfelhőket fedeztek fel a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Merkúrnál is nagyobb Titán déli sarkánál. Ezzel véget is értek a heves viták. A Caltech és a Berkley csillagászai a Keck II. és a Gemini North teleszkóp segítségével figyelték meg a felhőzetet. A hold légköre a Földhöz hasonlóan főként nitrogénből áll, viszont hiányzik a légköri oxigén és rendkívül hideg, -180 Celsius fok körüli felszíni hőmérséklet jellemzi, illetve a nitrogén mellett számottevő metán is található az atmoszférában. Korábbi spektroszkópikus megfigyelések alapján gyanakodtak a felhők létezésére, azonban a Voyager mérései nem utaltak semmi ilyesmire, ám a technika fejlődésével a felbontás is növekedett, így most végre láthatóvá váltak. A Titánon ugyanúgy vannak évszakok, mint a Földön, ám egy titáni év harmincszorosa egy földiének, így a nyár során mintegy 7 éven át éri a déli sarkot a napfény, ez magyarázza a hatalmas felhőket.