SG.hu·
Az állóasztal sem csodaszer, a mozgás sokkal többet számít
Divatossá váltak az állóasztalok és az aktív ülőalkalmatosságok, de a kutatások szerint önmagában az állás csak csekély egészségügyi előnyökkel jár.
A hosszas ülésnek joggal van rossz híre. Egy 2012-es áttekintés arra jutott, hogy a legtöbbet ülők több mint kétszer akkora valószínűséggel szenvedtek cukorbetegségben vagy alakult ki náluk cukorbetegség, mint a legkevesebbet ülőknél, és a korai halálozás kockázata is jóval magasabb volt körükben. Egy másik, 2015-ös tanulmány szerint a hosszú időn át tartó ülés „káros egészségügyi következményekkel” járt, függetlenül a fizikai aktivitástól. Három évvel később a British Journal of Sports Medicine egy, a sajtóban megjelent cikkeket elemző tanulmánya több száz olyan írást talált, amelyek olyan állításokra hivatkoztak, amelyek az ülést a dohányzáshoz hasonlították.
Ez azonban túlzás. Az American Journal of Public Health 2018-ban úgy becsülte, hogy az ülés az egészségügyi kockázatok szempontjából körülbelül egytizede annak, amit a dohányzás jelent. Ettől még persze nem jó dolog. Innen ered az állóasztalok, újabban pedig az „aktív ülések” vonzereje: ezek olyan székek és ülőkék, amelyek megdőlnek, billegnek vagy ringanak, és folyamatos testtartás-változtatásra kényszerítik az embert. De vajon valóban egészségesebb-e bármelyik megoldás?
Egy 2018-as elemzés szerint az íróasztalnál állva mindössze kilenc kalóriával égetünk el többet óránként, mint ülve. A szív- és érrendszeri előnyök sem különösebben meggyőzőek. Egy 2020-as áttekintés kilenc, összesen 877 ember bevonásával végzett vizsgálat eredményeit összesítette. A résztvevők naponta körülbelül 1,3 órával többet álltak, és nagyjából négy hónapon keresztül követték őket. A testzsír mennyisége és a vércukorszint szabályozása enyhén javult, a vérnyomás, az inzulinszint, a koleszterinszint és a trigliceridszint azonban nem változott. A tanulmány ugyanakkor nem vizsgálta a véráramlást és a testtartásért felelős izmok aktiválódását, pedig mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy az állás előnyösebb legyen az ülésnél.
Az állásnak ugyanakkor lehetnek hátrányai is. Az International Journal of Epidemiology című folyóiratban 2024-ben megjelent tanulmány 83 013 brit felnőtt adatait elemezte, akiket átlagosan csaknem hét éven keresztül követtek. Azoknál, akik naponta több mint két órát álltak, nagyobb volt a visszerek és a vénás fekélyek kialakulásának kockázata, talán azért, mert a vér összegyűlik a lábakban.
Ami ennél sokkal többet számít, az a mozgás. Egy 2024-es tanulmány, amely csaknem 482 ezer tajvani felnőtt adatait vizsgálta, arra jutott, hogy napi mindössze 15-30 percnyi többletmozgás a munkavégzés közbeni üléshez kapcsolódó többlethalálozási kockázat nagy részét képes eltüntetni. Az íróasztalhoz kötött munkát végzők ezért joggal tűnődhetnek el azon, vajon az aktív ülés jelenthet-e különbséget. Egyes eredmények biztatóak.
Vegyünk például egy, a Georgia Southern Universityn végzett kísérletet. A kutatók 20 felnőttel rövid olvasási és gépelési feladatokat végeztettek egy hagyományos széken, egy gimnasztikai labdán, illetve egy felfújható légkamrára szerelt ülőfelületen. A labdán mért energiafelhasználás hasonló volt a normál ülés során mérthez. A légkamrás ülőfelületen azonban a résztvevők pulzusa 6-13 százalékkal, az elégetett kalóriák mennyisége pedig 19-40 százalékkal emelkedett. A kutatók az Ergonomics című folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmányukban ezt az egyensúly megtartásához szükséges izom-összehúzódásoknak tulajdonították.
Egy hosszabb vizsgálat másik előnyt is talált. Hat hónapon keresztül 133 bangkoki irodai dolgozó ült vagy egy habszivacs ülőpárnán, vagy egy kissé instabil, felfújható párnán, amelyet úgy terveztek, hogy gyakori testtartás-változtatásra ösztönözzön. Az utóbbit használóknál 81, illetve 84 százalékkal kisebb volt a nyaki és az alsó háti fájdalom kialakulásának valószínűsége. A kutatók a Scandinavian Journal of Work, Environment & Health című folyóiratban 2024-ben megjelent tanulmányukban az ülőpárnát „könnyű testmozgást biztosító eszközként” írták le. Úgy vélték, hogy csökkentette a fáradást okozó izom-összehúzódásokat, és javította a véráramlást az összenyomódó szövetekben.
Azért vannak fenntartások. A dinamikus ülést vizsgáló tanulmányok közül sok kisszámú résztvevővel vagy rövid időtartamban készült. Az eredmények az ülőfelület kialakításától függően is eltértek, és néhány résztvevő kellemetlenségről számolt be a hátsó felén. Ettől függetlenül úgy tűnik, van itt egy tanulság: az igazi különbség nem az ülés és az állás között van, hanem aközött, hogy mozdulatlanul maradunk-e, vagy mozgunk.
A hosszas ülésnek joggal van rossz híre. Egy 2012-es áttekintés arra jutott, hogy a legtöbbet ülők több mint kétszer akkora valószínűséggel szenvedtek cukorbetegségben vagy alakult ki náluk cukorbetegség, mint a legkevesebbet ülőknél, és a korai halálozás kockázata is jóval magasabb volt körükben. Egy másik, 2015-ös tanulmány szerint a hosszú időn át tartó ülés „káros egészségügyi következményekkel” járt, függetlenül a fizikai aktivitástól. Három évvel később a British Journal of Sports Medicine egy, a sajtóban megjelent cikkeket elemző tanulmánya több száz olyan írást talált, amelyek olyan állításokra hivatkoztak, amelyek az ülést a dohányzáshoz hasonlították.
Ez azonban túlzás. Az American Journal of Public Health 2018-ban úgy becsülte, hogy az ülés az egészségügyi kockázatok szempontjából körülbelül egytizede annak, amit a dohányzás jelent. Ettől még persze nem jó dolog. Innen ered az állóasztalok, újabban pedig az „aktív ülések” vonzereje: ezek olyan székek és ülőkék, amelyek megdőlnek, billegnek vagy ringanak, és folyamatos testtartás-változtatásra kényszerítik az embert. De vajon valóban egészségesebb-e bármelyik megoldás?
Egy 2018-as elemzés szerint az íróasztalnál állva mindössze kilenc kalóriával égetünk el többet óránként, mint ülve. A szív- és érrendszeri előnyök sem különösebben meggyőzőek. Egy 2020-as áttekintés kilenc, összesen 877 ember bevonásával végzett vizsgálat eredményeit összesítette. A résztvevők naponta körülbelül 1,3 órával többet álltak, és nagyjából négy hónapon keresztül követték őket. A testzsír mennyisége és a vércukorszint szabályozása enyhén javult, a vérnyomás, az inzulinszint, a koleszterinszint és a trigliceridszint azonban nem változott. A tanulmány ugyanakkor nem vizsgálta a véráramlást és a testtartásért felelős izmok aktiválódását, pedig mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy az állás előnyösebb legyen az ülésnél.
Az állásnak ugyanakkor lehetnek hátrányai is. Az International Journal of Epidemiology című folyóiratban 2024-ben megjelent tanulmány 83 013 brit felnőtt adatait elemezte, akiket átlagosan csaknem hét éven keresztül követtek. Azoknál, akik naponta több mint két órát álltak, nagyobb volt a visszerek és a vénás fekélyek kialakulásának kockázata, talán azért, mert a vér összegyűlik a lábakban.
Ami ennél sokkal többet számít, az a mozgás. Egy 2024-es tanulmány, amely csaknem 482 ezer tajvani felnőtt adatait vizsgálta, arra jutott, hogy napi mindössze 15-30 percnyi többletmozgás a munkavégzés közbeni üléshez kapcsolódó többlethalálozási kockázat nagy részét képes eltüntetni. Az íróasztalhoz kötött munkát végzők ezért joggal tűnődhetnek el azon, vajon az aktív ülés jelenthet-e különbséget. Egyes eredmények biztatóak.
Vegyünk például egy, a Georgia Southern Universityn végzett kísérletet. A kutatók 20 felnőttel rövid olvasási és gépelési feladatokat végeztettek egy hagyományos széken, egy gimnasztikai labdán, illetve egy felfújható légkamrára szerelt ülőfelületen. A labdán mért energiafelhasználás hasonló volt a normál ülés során mérthez. A légkamrás ülőfelületen azonban a résztvevők pulzusa 6-13 százalékkal, az elégetett kalóriák mennyisége pedig 19-40 százalékkal emelkedett. A kutatók az Ergonomics című folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmányukban ezt az egyensúly megtartásához szükséges izom-összehúzódásoknak tulajdonították.
Egy hosszabb vizsgálat másik előnyt is talált. Hat hónapon keresztül 133 bangkoki irodai dolgozó ült vagy egy habszivacs ülőpárnán, vagy egy kissé instabil, felfújható párnán, amelyet úgy terveztek, hogy gyakori testtartás-változtatásra ösztönözzön. Az utóbbit használóknál 81, illetve 84 százalékkal kisebb volt a nyaki és az alsó háti fájdalom kialakulásának valószínűsége. A kutatók a Scandinavian Journal of Work, Environment & Health című folyóiratban 2024-ben megjelent tanulmányukban az ülőpárnát „könnyű testmozgást biztosító eszközként” írták le. Úgy vélték, hogy csökkentette a fáradást okozó izom-összehúzódásokat, és javította a véráramlást az összenyomódó szövetekben.
Azért vannak fenntartások. A dinamikus ülést vizsgáló tanulmányok közül sok kisszámú résztvevővel vagy rövid időtartamban készült. Az eredmények az ülőfelület kialakításától függően is eltértek, és néhány résztvevő kellemetlenségről számolt be a hátsó felén. Ettől függetlenül úgy tűnik, van itt egy tanulság: az igazi különbség nem az ülés és az állás között van, hanem aközött, hogy mozdulatlanul maradunk-e, vagy mozgunk.