SG.hu·
15 éve történt a csernobili tragédia
A "15 éve történt a Csernobili Atomerőmű balesete" című konferencia első két napjának eredményei (Magyar Tudományos Akadémia, 2001. március 20-22.)
A Magyar Tudományos Akadémián megrendezett, a Csernobili Atomerőmű balesetét 15 év távlatából vizsgáló konferencia eddigi előadásai áttekintették az 1986-ban bekövetkezett baleset okait, lefolyását, környezeti és egészségügyi következményeit.
Dr. Aszódi Attila (BME Nukleáris Technikai Intézet) előadásában rámutatott, hogy a csernobili típusú, úgynevezett grafit moderátoros nyomott csöves reaktornak olyan súlyos konstrukciós hibái voltak, hogy hasonló reaktor építését sem nyugaton sem Magyarországon nem engedélyezték volna. A csernobili 4. blokk katasztrófájához a konstrukciós hibák mellett egy rosszul megtervezett, a biztonsági rendszabályok sorozatos és durva megsértésével végrehajtott kísérlet vezetett.
Dr. Zombori Péter (KFKI Atomenergia Kutatóintézet) elmondta, hogy a baleset során bekövetkezett robbanások hatására a csernobili 4. reaktor 190 tonnányi hasadóanyag tartalmának mintegy 4%-a (8 tonna) szóródott szét a reaktor környezetében. Ennek egy része a robbanás és az azt követő, több napig tartó grafittűz következtében távoli vidékekre is eljutott. Magyarországra 1986. április 29-én az esti órákban érkezett meg az első radioaktivitással szennyezett felhő, amely az ország északi - északnyugati részét érintette. A Magyarországra került szennyeződés területi eloszlását is megvizsgálva megállapítható, hogy a hazai lakosságot a baleset következtében az azt követő 70 évben összesen átlagosan 0,5 millisievert (konzervatív becslés szerint is maximum 1 mSv) többletsugárzás éri, ami a természetes háttérsugárzás évi szintjének (2,5 mSv/év) 20%-a. Ennek a többlet sugárzásnak körülbelül a felét az első évben szenvedte el a hazai lakosság. Napjainkban Magyarországon a balesetből visszamaradt radioaktivitás éves szinten a természetes háttérsugárzás 0,1%-ának megfelelő többlet dózist okoz.
A további, főként orvosi témájú előadások azt vizsgálták, hogy ennek a többlet besugárzásnak a hatására várható-e vagy a rendelkezésre álló statisztikai adatokból kimutatható-e a daganatos és egyéb megbetegedések gyakoriságában az elmúlt 15 évre vonatkozóan bármilyen változás. Dr. Gundy Sarolta (Országos Onkológiai Intézet) ismertette az ionizáló sugárzások egészségkárosító hatásának mechanizmusait. A magyarországi rákstatisztikákra hivatkozva elmondta, hogy hazánk jelenleg "világelső" a rákhalálozás tekintetében: 100 emberből 22 rákban hal meg. Ugyanakkor kiemelte, hogy a csernobili eredetű, kis mértékű többlet sugárzás hatására Magyarországon a daganatos megbetegedések számában vagy a veleszületett rendellenességek gyakoriságában növekedés nem várható.
Dr. Tarján Sándor (Országos Élelmiszervizsgáló Intézet) elmondta, hogy Magyarországon a baleset hatása az élelmiszerekben megjelenő radioizotópok mérésével jól kimutatható volt. A kezdeti időszakban a tej és a zöldségfélék fogyasztásával a jód-131 izotóp dózisa volt a meghatározó. A balesetet követő években a cézium izotópok játszották a fő szerepet. A felnőtt lakosságot az első öt évben kb. 300 mikrosievert többlet dózisterhelés érte a táplálékláncon keresztül (ez az öt év természetes dózisterhelésének 2,5%-a). A balesetet követő ötödik évre minden élelmiszer radioaktívanyag-koncentrációja elérte a megelőző állapotra jellemző szintet.
Dr. Józan Péter (Központi Statisztikai Hivatal) a daganatos halandóság hazai alakulását elemezte az elmúlt három évtized statisztikai adataiból kiindulva. Előadásában rámutatott, hogy a daganatos halandóság jelenlegi szintjét és emelkedő jellegét tekintve hazánk a legkedvezőtlenebb helyzetben van az ipari országok között. Ebben a jelenségben az életmódnak van meghatározó szerepe (dohányzás, alkoholfogyasztás, korszerűtlen táplálkozás), de természetesen ehhez hozzájárul a környezetszennyezés is. A csernobili baleset esetleges hazai következményei - figyelembe véve a daganatos megbetegedések kialakulási idejét - nem korábban, mint egy évtizeddel a baleset után lennének várhatóak, azonban az 1990-es évek közepétől a daganatos halálozási gyakoriságban a korábbi alapvonaltól (1970) induló emelkedésében nincs változás Csernobilt követően. Az elmúlt 15 év trendjében a csernobili baleset esetleges hatását nem lehet kimutatni.
Dr. Pintér Alán (Országos Tisztifőorvos) a daganatos halálozás országos területi különbségeit bemutatva kiemelte, hogy a csernobili eredetű szennyeződés területi eloszlása és az egyes rákfajták gyakoriságában megfigyelhető területi különbségek között nem lehet összefüggést kimutatni. Emellett a pajzsmirigy daganatai viszonylag ritkák és a jó diagnosztikai lehetőségek miatt a halálozás viszonylag alacsony. A rosszindulatú pajzsmirigy daganatok miatti halálozás és a megbetegedések előfordulása Magyarországon nem mutat jellemző területi halmozódást.
Dr. Török Szabolcs (Országos Gyermekonkológiai Hálózat Gyermektumor Regisztere) az 1980-tól napjainkig rendelkezésre álló országos gyermekkori leukémiás és daganatos megbetegedési adatokat elemezve elmondta, hogy a gyermekkori rosszindulatú daganatok gyakorisága megfelel a nemzetközi irodalomban közölt adatoknak. A gyermekkori rosszindulatú daganatok gyakorisága a fejlett ipari országokban is lassan, de folyamatosan nőtt az elmúlt két évtizedben, a csernobili balesetet követően ebben a trendben változást - a csernobili baleset hatásának célzott vizsgálatával - sem lehet kimutatni.
Dr. Péter Ferenc (Budai Gyermekkórház) a gyermek- és felnőttkori pajzsmirigybetegségek hazai előfordulását vizsgálva rámutatott: a most rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a baleset óta eltelt 15 évben nőtt-e a pajzsmirigy megbetegedések és a pajzsmirigy rákos esetek gyakorisága Magyarországon. Ahhoz, hogy objektív és általános következtetéseket lehessen levonni ezzel kapcsolatban, országos szintű adatgyűjtésre és egységes feldolgozásra lenne szükség annak érdekében, hogy a pajzsmirigy megbetegedésekkel kapcsolatban megalapozott, országos szintű adatbázis álljon rendelkezésre. Ugyanakkor elmondta, hogy a volt Szovjetunió területén, a baleset következtében erősen szennyezett területeken egyértelműen gyakoribbá váltak a pajzsmirigy megbetegedések.
Dr. Sándor János (Pécsi Orvostudományi Egyetem Humán Közegészségtani Intézet) a veleszületett fejlődési rendellenességek számának hazai alakulását elemezve rámutatott, hogy a veleszületett rendellenességek aránya nem növekedett a csernobili balesetet követő években és előfordulási gyakoriságuk sem haladja meg a várt értéket.
A konferencia 2001. március 22-én a hazai nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos előadásokkal zárul.
A konferencia honlapja
A csernobili betonszarkofág felépítése
A cikk szerzője:
Dr. Aszódi Attila
egyetemi docens
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Nukleáris Technikai Intézet
A Magyar Tudományos Akadémián megrendezett, a Csernobili Atomerőmű balesetét 15 év távlatából vizsgáló konferencia eddigi előadásai áttekintették az 1986-ban bekövetkezett baleset okait, lefolyását, környezeti és egészségügyi következményeit.
Dr. Aszódi Attila (BME Nukleáris Technikai Intézet) előadásában rámutatott, hogy a csernobili típusú, úgynevezett grafit moderátoros nyomott csöves reaktornak olyan súlyos konstrukciós hibái voltak, hogy hasonló reaktor építését sem nyugaton sem Magyarországon nem engedélyezték volna. A csernobili 4. blokk katasztrófájához a konstrukciós hibák mellett egy rosszul megtervezett, a biztonsági rendszabályok sorozatos és durva megsértésével végrehajtott kísérlet vezetett.
 |
| A csernobili 4. blokk napjainkba |
Dr. Zombori Péter (KFKI Atomenergia Kutatóintézet) elmondta, hogy a baleset során bekövetkezett robbanások hatására a csernobili 4. reaktor 190 tonnányi hasadóanyag tartalmának mintegy 4%-a (8 tonna) szóródott szét a reaktor környezetében. Ennek egy része a robbanás és az azt követő, több napig tartó grafittűz következtében távoli vidékekre is eljutott. Magyarországra 1986. április 29-én az esti órákban érkezett meg az első radioaktivitással szennyezett felhő, amely az ország északi - északnyugati részét érintette. A Magyarországra került szennyeződés területi eloszlását is megvizsgálva megállapítható, hogy a hazai lakosságot a baleset következtében az azt követő 70 évben összesen átlagosan 0,5 millisievert (konzervatív becslés szerint is maximum 1 mSv) többletsugárzás éri, ami a természetes háttérsugárzás évi szintjének (2,5 mSv/év) 20%-a. Ennek a többlet sugárzásnak körülbelül a felét az első évben szenvedte el a hazai lakosság. Napjainkban Magyarországon a balesetből visszamaradt radioaktivitás éves szinten a természetes háttérsugárzás 0,1%-ának megfelelő többlet dózist okoz.
A további, főként orvosi témájú előadások azt vizsgálták, hogy ennek a többlet besugárzásnak a hatására várható-e vagy a rendelkezésre álló statisztikai adatokból kimutatható-e a daganatos és egyéb megbetegedések gyakoriságában az elmúlt 15 évre vonatkozóan bármilyen változás. Dr. Gundy Sarolta (Országos Onkológiai Intézet) ismertette az ionizáló sugárzások egészségkárosító hatásának mechanizmusait. A magyarországi rákstatisztikákra hivatkozva elmondta, hogy hazánk jelenleg "világelső" a rákhalálozás tekintetében: 100 emberből 22 rákban hal meg. Ugyanakkor kiemelte, hogy a csernobili eredetű, kis mértékű többlet sugárzás hatására Magyarországon a daganatos megbetegedések számában vagy a veleszületett rendellenességek gyakoriságában növekedés nem várható.
 |
| A felrobbant reaktor a betonszarkofág felállítása előtt. |
Dr. Józan Péter (Központi Statisztikai Hivatal) a daganatos halandóság hazai alakulását elemezte az elmúlt három évtized statisztikai adataiból kiindulva. Előadásában rámutatott, hogy a daganatos halandóság jelenlegi szintjét és emelkedő jellegét tekintve hazánk a legkedvezőtlenebb helyzetben van az ipari országok között. Ebben a jelenségben az életmódnak van meghatározó szerepe (dohányzás, alkoholfogyasztás, korszerűtlen táplálkozás), de természetesen ehhez hozzájárul a környezetszennyezés is. A csernobili baleset esetleges hazai következményei - figyelembe véve a daganatos megbetegedések kialakulási idejét - nem korábban, mint egy évtizeddel a baleset után lennének várhatóak, azonban az 1990-es évek közepétől a daganatos halálozási gyakoriságban a korábbi alapvonaltól (1970) induló emelkedésében nincs változás Csernobilt követően. Az elmúlt 15 év trendjében a csernobili baleset esetleges hatását nem lehet kimutatni.
 |
| A kép készítője már nem él |
Dr. Pintér Alán (Országos Tisztifőorvos) a daganatos halálozás országos területi különbségeit bemutatva kiemelte, hogy a csernobili eredetű szennyeződés területi eloszlása és az egyes rákfajták gyakoriságában megfigyelhető területi különbségek között nem lehet összefüggést kimutatni. Emellett a pajzsmirigy daganatai viszonylag ritkák és a jó diagnosztikai lehetőségek miatt a halálozás viszonylag alacsony. A rosszindulatú pajzsmirigy daganatok miatti halálozás és a megbetegedések előfordulása Magyarországon nem mutat jellemző területi halmozódást.
 |
| A betonszarkofág közelről |
Dr. Török Szabolcs (Országos Gyermekonkológiai Hálózat Gyermektumor Regisztere) az 1980-tól napjainkig rendelkezésre álló országos gyermekkori leukémiás és daganatos megbetegedési adatokat elemezve elmondta, hogy a gyermekkori rosszindulatú daganatok gyakorisága megfelel a nemzetközi irodalomban közölt adatoknak. A gyermekkori rosszindulatú daganatok gyakorisága a fejlett ipari országokban is lassan, de folyamatosan nőtt az elmúlt két évtizedben, a csernobili balesetet követően ebben a trendben változást - a csernobili baleset hatásának célzott vizsgálatával - sem lehet kimutatni.
Dr. Péter Ferenc (Budai Gyermekkórház) a gyermek- és felnőttkori pajzsmirigybetegségek hazai előfordulását vizsgálva rámutatott: a most rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a baleset óta eltelt 15 évben nőtt-e a pajzsmirigy megbetegedések és a pajzsmirigy rákos esetek gyakorisága Magyarországon. Ahhoz, hogy objektív és általános következtetéseket lehessen levonni ezzel kapcsolatban, országos szintű adatgyűjtésre és egységes feldolgozásra lenne szükség annak érdekében, hogy a pajzsmirigy megbetegedésekkel kapcsolatban megalapozott, országos szintű adatbázis álljon rendelkezésre. Ugyanakkor elmondta, hogy a volt Szovjetunió területén, a baleset következtében erősen szennyezett területeken egyértelműen gyakoribbá váltak a pajzsmirigy megbetegedések.
Dr. Sándor János (Pécsi Orvostudományi Egyetem Humán Közegészségtani Intézet) a veleszületett fejlődési rendellenességek számának hazai alakulását elemezve rámutatott, hogy a veleszületett rendellenességek aránya nem növekedett a csernobili balesetet követő években és előfordulási gyakoriságuk sem haladja meg a várt értéket.
A konferencia 2001. március 22-én a hazai nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos előadásokkal zárul.
A cikk szerzője:
Dr. Aszódi Attila
egyetemi docens
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Nukleáris Technikai Intézet