MTI
Már az aszteroida előtt globális felmelegedés tizedelte a dinoszauruszokat
A 66 millió évvel ezelőtt a mexikói Yucatán-félszigetbe csapódott aszteroida kétségtelenül szerepet játszott a dinoszauruszok eltűnésében, ám korántsem egyedüli oka volt a bolygó egyik legsúlyosabb tömeges kihalásának - állítják amerikai kutatók a Nature Communications című folyóiratban közölt tanulmányukban, amely szerint a becsapódás előtt és után is klímaváltozás sújtotta a bolygót.
A szakemberek szerint az egyik antarktiszi sziget 24 dinoszauruszfajából tíz már jóval a kisbolygó becsapódása előtt kipusztult, a megmaradt 14 faj pedig egy második kihalási hullámmal tűnt el, amelyet az aszteroida becsapódása váltott ki. A 66 millió évvel ezelőtti esemény a földi élet csaknem felét, köztük a nem-madárszerű dinoszauruszok mindegyikét kipusztította. A kutatók szerint tehát az őshüllők kihalásához két felmelegedési periódus is hozzájárult: az elsőt a mai India területén végbement hatalmas vulkánkitörések, a másodikat az aszteroida becsapódása okozta - írta a The Guardian.
Mindkét természeti katasztrófa nyomán óriási mennyiségű por és hamu került a légkörbe, rövid távon elnyelve a napsugarakat és lehűtve a felszínt, az ugyancsak nagy mennyiségben felszabadult üvegházhatású gázok pedig "felmelegedési periódusokat" okoztak hosszú távon. "Eredményünk szerint tehát a késő krétakori tömeges kihalást a vulkáni tevékenység és az aszteroida-becsapódás +ütős kombinációja+ okozta" - mondta Sierra Petersen, a Michigani Egyetem munkatársa.
A kutatók a korszakból származó 29 kagylós állat megkövesedett héjának kémiai összetételét elemezve vázolták fel a kréta kor vége és a paleogén kor kezdete közötti 3,5 millió év hőmérséklet-változásait. A vizsgált élőlények 65,5 millió és 69 millió évvel ezelőtt éltek az Antarktiszi-félsziget északi csücskének egy sekély torkolatánál. A ma már jeges kontinenst akkor még valószínűleg tűlevelű erdő borította.
Petersen csapata szerint az óceán hőmérséklete nagyjából 7,8 Celsius-fokkal nőtt a történelem egyik legnagyobb vulkánkitörését - a mai India közép-nyugati részén fekvő Dekkán-fennsík területén - követően, amely évezredeken át tartott és mérgező gázokat juttatott a légkörbe. Csaknem 150 ezer évvel később, nagyjából az aszteroida-becsapódás idején újabb, 1,1 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést figyeltek meg a kutatók. "Ez az új hőmérsékleti mutató közvetlen kapcsolatot mutat a vulkáni tevékenység, a becsapódás és a kihalási hullámok között, ami nem más, mint a klímaváltozás" - húzta alá Petersen.
A szakemberek szerint az egyik antarktiszi sziget 24 dinoszauruszfajából tíz már jóval a kisbolygó becsapódása előtt kipusztult, a megmaradt 14 faj pedig egy második kihalási hullámmal tűnt el, amelyet az aszteroida becsapódása váltott ki. A 66 millió évvel ezelőtti esemény a földi élet csaknem felét, köztük a nem-madárszerű dinoszauruszok mindegyikét kipusztította. A kutatók szerint tehát az őshüllők kihalásához két felmelegedési periódus is hozzájárult: az elsőt a mai India területén végbement hatalmas vulkánkitörések, a másodikat az aszteroida becsapódása okozta - írta a The Guardian.
Mindkét természeti katasztrófa nyomán óriási mennyiségű por és hamu került a légkörbe, rövid távon elnyelve a napsugarakat és lehűtve a felszínt, az ugyancsak nagy mennyiségben felszabadult üvegházhatású gázok pedig "felmelegedési periódusokat" okoztak hosszú távon. "Eredményünk szerint tehát a késő krétakori tömeges kihalást a vulkáni tevékenység és az aszteroida-becsapódás +ütős kombinációja+ okozta" - mondta Sierra Petersen, a Michigani Egyetem munkatársa.
A kutatók a korszakból származó 29 kagylós állat megkövesedett héjának kémiai összetételét elemezve vázolták fel a kréta kor vége és a paleogén kor kezdete közötti 3,5 millió év hőmérséklet-változásait. A vizsgált élőlények 65,5 millió és 69 millió évvel ezelőtt éltek az Antarktiszi-félsziget északi csücskének egy sekély torkolatánál. A ma már jeges kontinenst akkor még valószínűleg tűlevelű erdő borította.
Petersen csapata szerint az óceán hőmérséklete nagyjából 7,8 Celsius-fokkal nőtt a történelem egyik legnagyobb vulkánkitörését - a mai India közép-nyugati részén fekvő Dekkán-fennsík területén - követően, amely évezredeken át tartott és mérgező gázokat juttatott a légkörbe. Csaknem 150 ezer évvel később, nagyjából az aszteroida-becsapódás idején újabb, 1,1 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést figyeltek meg a kutatók. "Ez az új hőmérsékleti mutató közvetlen kapcsolatot mutat a vulkáni tevékenység, a becsapódás és a kihalási hullámok között, ami nem más, mint a klímaváltozás" - húzta alá Petersen.