MTI
A gleccserek "jégvitorláit" kutatják brit, osztrák és német tudósok
Egy ritka hidrogeológiai jelenséget, a pakisztáni Karakorum-hegység gleccserein előforduló "jégvitorlákat" kezdték tanulmányozni brit, osztrák és német kutatók, hogy kiderítsék, miként befolyásolja a tengerszint emelkedését a gleccserek sziklatakarója, amely a különleges képződmények kialakulását okozza.
A messziről vitorláshajó-flottának tűnő, 25 méteres magasságot és 90 méteres szélességet is elérő jégpiramisok lényegében csak Pakisztánban, a Karakorum-hegység gleccserein fordulnak elő, és különösen szép példányok láthatók a K2 csúcsától induló Baltoro-gleccseren - írja a BBC News. A látványos "jégvitorlák" csak nagyon száraz és hosszan elnyúló gleccsereken keletkeznek úgy, hogy a meredek hegyoldalakról aláhulló sziklatörmelék beborítja a völgyben lassan előrehaladó jégtömeget, csak foltokban hagyva szabadon a jégfelszínt. A törmelékkel borított gleccserfelszín elnyeli a napsugarakat és megolvad, míg a fedetlen foltok visszaverik a Nap sugarait, ezért sokkal lassabban olvadnak meg, és lassanként kiemelkednek süllyedő környezetükből. A távolból úgy néznek ki, mint egy folyó torkolata felé sikló hófehér vitorlás hajók.
A sokkal nedvesebb európai Alpokban vagy Alaszkában nincsenek ilyen képződmények. Ott sincs mód a kialakulásukra, ahol a jégfolyók hirtelen törnek meg egy nagy szintkülönbség miatt. A jégvitorlákkal "díszített" gleccserek nehezen megközelíthető helyen találhatók, olykor 6000 méteres magasságban, ezért eddig leginkább csak megcsodálták őket a hegymászók, kutatni nem tudták őket.
A Manchesteri és az Innsbrucki Egyetem, valamint a Bajor Tudományos Akadémia kutatói kezdték tanulmányozni őket, eddigi eredményeikről az Európai Földtudományi Szövetség közelmúltban tartott bécsi közgyűlésén számoltak be. Elmondták, hogy a "jégvitorlás" gleccserek nemcsak kinézetükben különböznek a megszokott, nagyjából sima felszínű jégmezőktől, hanem másként is viselkednek. A gleccsereket fedő törmelékburkolat például megakadályozza a nyári olvadás és a téli hízás szokásos ritmusát, állagukat meglehetős változatlanság jellemzi.
Ez a stabilitás megnehezíti a kutatást, a lerakódások elkülönítését és ezek alapján a klímatörténet rögzítését, a tudósok szerint azonban elengedhetetlen a kutatásuk a globális felmelegedés korában. A gleccserek ugyanis egyfajta szelepként szolgálnak a vízháztartásban, megszabják, hogy mennyi víz kerüljön az alacsonyabb szintekre, sok ember számára pedig létfontosságú az olvadékvíz utánpótlása.
Mint Lindsey Nicholson, az Innsbrucki Egyetem kutatója a BBC-nek elmondta, céljuk annak pontosabb kiszámítása, hogy ezek a gleccserek miként bocsátják ki az olvadékvizet, e célból pedig meg kell ismerni, hogyan alakul a légkör és a jégtömeg közti hőátadás a törmelékburkolaton keresztül. Ezek az ismeretek segíthetnek megállapítani, hogy ezek a különleges gleccserek miként látják el vízzel szűkebb környezetüket és azt, hogy játszanak-e szerepet a világtengerek szintjének változásában a globális felmelegedés idején.
A messziről vitorláshajó-flottának tűnő, 25 méteres magasságot és 90 méteres szélességet is elérő jégpiramisok lényegében csak Pakisztánban, a Karakorum-hegység gleccserein fordulnak elő, és különösen szép példányok láthatók a K2 csúcsától induló Baltoro-gleccseren - írja a BBC News. A látványos "jégvitorlák" csak nagyon száraz és hosszan elnyúló gleccsereken keletkeznek úgy, hogy a meredek hegyoldalakról aláhulló sziklatörmelék beborítja a völgyben lassan előrehaladó jégtömeget, csak foltokban hagyva szabadon a jégfelszínt. A törmelékkel borított gleccserfelszín elnyeli a napsugarakat és megolvad, míg a fedetlen foltok visszaverik a Nap sugarait, ezért sokkal lassabban olvadnak meg, és lassanként kiemelkednek süllyedő környezetükből. A távolból úgy néznek ki, mint egy folyó torkolata felé sikló hófehér vitorlás hajók.
A sokkal nedvesebb európai Alpokban vagy Alaszkában nincsenek ilyen képződmények. Ott sincs mód a kialakulásukra, ahol a jégfolyók hirtelen törnek meg egy nagy szintkülönbség miatt. A jégvitorlákkal "díszített" gleccserek nehezen megközelíthető helyen találhatók, olykor 6000 méteres magasságban, ezért eddig leginkább csak megcsodálták őket a hegymászók, kutatni nem tudták őket.
A Manchesteri és az Innsbrucki Egyetem, valamint a Bajor Tudományos Akadémia kutatói kezdték tanulmányozni őket, eddigi eredményeikről az Európai Földtudományi Szövetség közelmúltban tartott bécsi közgyűlésén számoltak be. Elmondták, hogy a "jégvitorlás" gleccserek nemcsak kinézetükben különböznek a megszokott, nagyjából sima felszínű jégmezőktől, hanem másként is viselkednek. A gleccsereket fedő törmelékburkolat például megakadályozza a nyári olvadás és a téli hízás szokásos ritmusát, állagukat meglehetős változatlanság jellemzi.
Ez a stabilitás megnehezíti a kutatást, a lerakódások elkülönítését és ezek alapján a klímatörténet rögzítését, a tudósok szerint azonban elengedhetetlen a kutatásuk a globális felmelegedés korában. A gleccserek ugyanis egyfajta szelepként szolgálnak a vízháztartásban, megszabják, hogy mennyi víz kerüljön az alacsonyabb szintekre, sok ember számára pedig létfontosságú az olvadékvíz utánpótlása.
Mint Lindsey Nicholson, az Innsbrucki Egyetem kutatója a BBC-nek elmondta, céljuk annak pontosabb kiszámítása, hogy ezek a gleccserek miként bocsátják ki az olvadékvizet, e célból pedig meg kell ismerni, hogyan alakul a légkör és a jégtömeg közti hőátadás a törmelékburkolaton keresztül. Ezek az ismeretek segíthetnek megállapítani, hogy ezek a különleges gleccserek miként látják el vízzel szűkebb környezetüket és azt, hogy játszanak-e szerepet a világtengerek szintjének változásában a globális felmelegedés idején.