Ötvös Tibor
Az állatok visszatértek a csernobili katasztrófa területére
Egy friss kutatás szerint a csernobili atomkatasztrófa helyszínén ismét megjelentek a vadállatok és a létszámuk növekszik.
1986. április 26-án történt a korszak egyik legnagyobb katasztrófája, a csernobili atomkatasztrófa, mely az akkor még a Szovjetunió tagállamaként funkcionáló Ukrajnában, a Pripjaty és Csernobil városok közötti Lenin erőműben következett be. A különböző védőépületek hiánya miatt az egész világra hatással volt a robbanás, hiszen a radioaktív hulladék így a Szovjetunió nyugati részére, az Egyesült Államok keleti partjaira és Európa több országára is eljutott (legrosszabbul Fehéroroszország járt, ahol a hulladék 60 százaléka ért földet).
A terület közel 30 éve lakatlan, az akkori politikai helyzetnek köszönhetően az érintett területek kitelepítése is csak később kezdődött meg (a közeli Csernobil 12.500 lakosát például csak május 2-án vitték el onnan) és természetesen az állatvilággal már senki nem törődött. Most azonban, egy friss tanulmány alapján úgy tűnik, hogy az élet visszatér a nagyjából 30 kilométeres területre.
Jim Smith, a Portsmouthi Egyetem tanára által is jegyzett tanulmány alapján a körzetben élő jávorszarvasok, őzek, vaddisznók, farkasok és medvék, azaz az őslakos emlősök száma mára elérte és át is lépte azt a populációs számot, amit a katasztrófa előtt rögzítettek. A mostani számlálás egyébként légi felvételek segítségével történt illetve a téli időszakban a hóban látható nyomokat használták fel a létszám rögzítéséhez.
A populáció növekedésének legfontosabb okaként az emberek hiányát nevezték meg, hiszen azon a területen még a vadászok is csak ritkán bukkannak fel. Éppen ezért a farkasok száma növekedett a legnagyobb ütemben, nagyjából hétszer annyian élnek területen, mint a közeli és hasonló méretű természetvédelmi parkokban. "Ez nem jelenti azt, hogy a sugárzás jót tesz a vadállatoknak, azonban az emberi tevékenység (gazdálkodás és vadászat) jóval károsabb a számukra és itt szabadon élhetnek" - árulta el Smith.
Vannak azonban, akik nem osztják ezt a nézetet. Timothy Mousseau, a Dél-karolinai Egyetem professzora szerint a kutatás nem vette figyelembe a sugárzás hatását a különböző állatokra és nem volt egy olyan kontrollcsoport sem, melyhez hasonlítani lehetne az eredményeket. A professzor szerint Európa azon területein, ahol nem volt hatása a sugárzásnak jóval nagyobb a vadállat-populáció és a sugárzás ezek alapján érezhető hatással van mind a mai napig az élőlényekre. Tegyük rögtön hozzá, hogy bár Mousseau hosszú éveket töltött el a katasztrófa területén főként a madarakat tanulmányozva, még sem kérték fel a tanulmányban való részvételre.
1986. április 26-án történt a korszak egyik legnagyobb katasztrófája, a csernobili atomkatasztrófa, mely az akkor még a Szovjetunió tagállamaként funkcionáló Ukrajnában, a Pripjaty és Csernobil városok közötti Lenin erőműben következett be. A különböző védőépületek hiánya miatt az egész világra hatással volt a robbanás, hiszen a radioaktív hulladék így a Szovjetunió nyugati részére, az Egyesült Államok keleti partjaira és Európa több országára is eljutott (legrosszabbul Fehéroroszország járt, ahol a hulladék 60 százaléka ért földet).
A terület közel 30 éve lakatlan, az akkori politikai helyzetnek köszönhetően az érintett területek kitelepítése is csak később kezdődött meg (a közeli Csernobil 12.500 lakosát például csak május 2-án vitték el onnan) és természetesen az állatvilággal már senki nem törődött. Most azonban, egy friss tanulmány alapján úgy tűnik, hogy az élet visszatér a nagyjából 30 kilométeres területre.
Jim Smith, a Portsmouthi Egyetem tanára által is jegyzett tanulmány alapján a körzetben élő jávorszarvasok, őzek, vaddisznók, farkasok és medvék, azaz az őslakos emlősök száma mára elérte és át is lépte azt a populációs számot, amit a katasztrófa előtt rögzítettek. A mostani számlálás egyébként légi felvételek segítségével történt illetve a téli időszakban a hóban látható nyomokat használták fel a létszám rögzítéséhez.
A populáció növekedésének legfontosabb okaként az emberek hiányát nevezték meg, hiszen azon a területen még a vadászok is csak ritkán bukkannak fel. Éppen ezért a farkasok száma növekedett a legnagyobb ütemben, nagyjából hétszer annyian élnek területen, mint a közeli és hasonló méretű természetvédelmi parkokban. "Ez nem jelenti azt, hogy a sugárzás jót tesz a vadállatoknak, azonban az emberi tevékenység (gazdálkodás és vadászat) jóval károsabb a számukra és itt szabadon élhetnek" - árulta el Smith.
Vannak azonban, akik nem osztják ezt a nézetet. Timothy Mousseau, a Dél-karolinai Egyetem professzora szerint a kutatás nem vette figyelembe a sugárzás hatását a különböző állatokra és nem volt egy olyan kontrollcsoport sem, melyhez hasonlítani lehetne az eredményeket. A professzor szerint Európa azon területein, ahol nem volt hatása a sugárzásnak jóval nagyobb a vadállat-populáció és a sugárzás ezek alapján érezhető hatással van mind a mai napig az élőlényekre. Tegyük rögtön hozzá, hogy bár Mousseau hosszú éveket töltött el a katasztrófa területén főként a madarakat tanulmányozva, még sem kérték fel a tanulmányban való részvételre.