MTI
Az ember a világ elsőszámú csúcsragadozója
Kíméletlen vadászati és halászati módszereivel az ember a leghatékonyabb ragadozó a világon - derült ki
a Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmányból, amelynek készítői 2125 szárazföldi és tengeri ragadozót elemeztek.
A kutatók szerint az ember egyedülálló "szuperragadozó", amely a többi szárazföldi és tengeri ragadozónál - úgy mint az oroszlán, a farkas, a cápa és a kardszárnyú delfin - sokkal hatékonyabban vadássza le és öli meg más fajok egyedeit. A kutatók becslései szerint az óceáni halászat révén az ember nagyjából tizennégyszer több kifejlett halat fog ki, mint amennyit a tengeri ragadozók elpusztítanak, és körülbelül kilencszer több kifejlett állattal végez a szárazföldön, mint az ottani egyéb ragadozók.
A tanulmány szerint az ember általi vadászat és halászat minőségileg különbözik más ragadozók viselkedésétől. A kicsinyek helyett a kifejlett példányok vadászata például - pénzügyi hasonlattal élve - a populáció "szaporodási kamata" helyett a "szaporodási tőke" becélzását jelenti. A tanulmány szerint az emberiség egy másik rendkívüli vadászati sajátossága, hogy képes más csúcsragadozókat is célba venni, különösen a tengerekben, ahol a cápák, tonhalak és fekete marlinok számának megtizedelése, alapjaiban megváltoztatja néhány tengeri ökoszisztéma egyensúlyát.
"A roppantul hatékony gyilkolási technológiánk, a globális gazdasági rendszereink és az emberiség számára rövid távú előnyöket előtérbe helyező erőforrás-kezelésünk miatt az ember mint szuperragadozó emelkedik fel" - mondta Chris Darimont, a tanulmány vezető szerzője, a kanadai Victoria Egyetem munkatársa. A nagyobb halakra való koncentrálással az emberek megváltoztatják néhány tengeri faj evolúcióját: az állatok hamarabb válnak ivaréretté és kisebbre nőnek. Az idősebb, nagyobb halak azonban gyakran termékenyebbek és így képesek fenntartani egy életképes populációt.
"A kisebb halaknak kevesebb utódjuk születik és a populációk többé már nem olyan ellenállóak a lehalászásokkal szemben" - idézte a szakembert a The Independent című brit napilap online kiadása. Hozzátette: "a szárazföldön élő nagytestű húsevők elvesztése, amelyért részben, vagy teljes egészében a túlvadászat a felelős, az ember számára fontos növényevők betegségeinek elburjánzását eredményezi".
A kutatók szerint az ember egyedülálló "szuperragadozó", amely a többi szárazföldi és tengeri ragadozónál - úgy mint az oroszlán, a farkas, a cápa és a kardszárnyú delfin - sokkal hatékonyabban vadássza le és öli meg más fajok egyedeit. A kutatók becslései szerint az óceáni halászat révén az ember nagyjából tizennégyszer több kifejlett halat fog ki, mint amennyit a tengeri ragadozók elpusztítanak, és körülbelül kilencszer több kifejlett állattal végez a szárazföldön, mint az ottani egyéb ragadozók.
A tanulmány szerint az ember általi vadászat és halászat minőségileg különbözik más ragadozók viselkedésétől. A kicsinyek helyett a kifejlett példányok vadászata például - pénzügyi hasonlattal élve - a populáció "szaporodási kamata" helyett a "szaporodási tőke" becélzását jelenti. A tanulmány szerint az emberiség egy másik rendkívüli vadászati sajátossága, hogy képes más csúcsragadozókat is célba venni, különösen a tengerekben, ahol a cápák, tonhalak és fekete marlinok számának megtizedelése, alapjaiban megváltoztatja néhány tengeri ökoszisztéma egyensúlyát.
"A roppantul hatékony gyilkolási technológiánk, a globális gazdasági rendszereink és az emberiség számára rövid távú előnyöket előtérbe helyező erőforrás-kezelésünk miatt az ember mint szuperragadozó emelkedik fel" - mondta Chris Darimont, a tanulmány vezető szerzője, a kanadai Victoria Egyetem munkatársa. A nagyobb halakra való koncentrálással az emberek megváltoztatják néhány tengeri faj evolúcióját: az állatok hamarabb válnak ivaréretté és kisebbre nőnek. Az idősebb, nagyobb halak azonban gyakran termékenyebbek és így képesek fenntartani egy életképes populációt.
"A kisebb halaknak kevesebb utódjuk születik és a populációk többé már nem olyan ellenállóak a lehalászásokkal szemben" - idézte a szakembert a The Independent című brit napilap online kiadása. Hozzátette: "a szárazföldön élő nagytestű húsevők elvesztése, amelyért részben, vagy teljes egészében a túlvadászat a felelős, az ember számára fontos növényevők betegségeinek elburjánzását eredményezi".