MTI
Gigantikus gömbhalmaz születését kapták lencsevégre
Első ízben sikerült megfigyelni egy gömbhalmaz születését, a gigantikus képződményt a chilei Atacama-sivatagban működő rádiótávcső-rendszer, az ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) segítségével lesték meg amerikai csillagászok.
A kutatást ismertető tanulmányt az Astrophysical Journal tette közzé. A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, amely 10 000-től 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat, meglehetősen kicsi átmérőjű területen. A csillagok a központ felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket megkülönböztetni, ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja gömbhalmazokat.
A Földtől 50 millió fényévnyire születő struktúra a híres Csáp-galaxisok, az összeolvadó félben lévő NGC4038 és az NGC 4039 katalógusjelű csillagvárosok ütközési területén helyezkedik el. A kozmikus kataklizma által generált árapály erők kolosszális ütemű csillagképződést generálnak, amelyek többsége sűrű halmazokba tömörül - olvasható az eScience News hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában. Kelsey Johnson, a Virginiai Egyetem csillagásza, a tanulmány első szerzője hangsúlyozta, a születőben lévő gömbhalmaz óriási sűrűségű, gigantikus tömegű molekuláris gázfelhő, amelyben jelenleg nincsenek csillagok.
"Születőben lévő gömbhalmaz felfedezése egyenértékű azzal, mintha találnánk egy dinoszaurusz-tojást az épp kikelőfélben lévő őshüllővel" - érzékeltette a megfigyelések unikális voltát Kelsey Johnson, hozzátéve, hogy eddig csupán csillagokkal teletűzdelt gömbhalmazokat figyeltek meg az asztronómusok. Az ALMA segítségével viszont "ősállapotában" elemezhető az objektum, mielőtt a képződő csillagok megváltoztatnák eredeti jellemzőit.
A csillagmentes periódus asztronómiai léptékben igen rövid ideig, "alig" 1 millió évig tart. "Ahhoz, hogy megértsük, miként alakulnak a gömbhalmazok, életük kezdeti szakaszát kell megfigyelnünk" - emelte ki a csillagász. A gömbhalmaz a Nap tömegénél 50 milliószor nagyobb tömegű gázokat tartalmaz, a struktúra belsejében a nyomás tízezerszer múlja felül az átlagos csillagközi értékeket. Ez alátámasztja azokat az elméleteket, amelyek szerint a gömbhalmazok kialakulásához magas nyomás szükséges.
A kutatást ismertető tanulmányt az Astrophysical Journal tette közzé. A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, amely 10 000-től 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat, meglehetősen kicsi átmérőjű területen. A csillagok a központ felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket megkülönböztetni, ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja gömbhalmazokat.
A Földtől 50 millió fényévnyire születő struktúra a híres Csáp-galaxisok, az összeolvadó félben lévő NGC4038 és az NGC 4039 katalógusjelű csillagvárosok ütközési területén helyezkedik el. A kozmikus kataklizma által generált árapály erők kolosszális ütemű csillagképződést generálnak, amelyek többsége sűrű halmazokba tömörül - olvasható az eScience News hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában. Kelsey Johnson, a Virginiai Egyetem csillagásza, a tanulmány első szerzője hangsúlyozta, a születőben lévő gömbhalmaz óriási sűrűségű, gigantikus tömegű molekuláris gázfelhő, amelyben jelenleg nincsenek csillagok.
"Születőben lévő gömbhalmaz felfedezése egyenértékű azzal, mintha találnánk egy dinoszaurusz-tojást az épp kikelőfélben lévő őshüllővel" - érzékeltette a megfigyelések unikális voltát Kelsey Johnson, hozzátéve, hogy eddig csupán csillagokkal teletűzdelt gömbhalmazokat figyeltek meg az asztronómusok. Az ALMA segítségével viszont "ősállapotában" elemezhető az objektum, mielőtt a képződő csillagok megváltoztatnák eredeti jellemzőit.
A csillagmentes periódus asztronómiai léptékben igen rövid ideig, "alig" 1 millió évig tart. "Ahhoz, hogy megértsük, miként alakulnak a gömbhalmazok, életük kezdeti szakaszát kell megfigyelnünk" - emelte ki a csillagász. A gömbhalmaz a Nap tömegénél 50 milliószor nagyobb tömegű gázokat tartalmaz, a struktúra belsejében a nyomás tízezerszer múlja felül az átlagos csillagközi értékeket. Ez alátámasztja azokat az elméleteket, amelyek szerint a gömbhalmazok kialakulásához magas nyomás szükséges.