MTI
Mégsem a patkányok lehettek a felelősek az egykori pestisjárványokért
Mégsem a házi patkányok lehettek a fő felelősei az Európát sújtó egykori bubópestisjárványoknak: új kutatások az ázsiai mongol futóegereket hozták összefüggésbe a fekete halál újabb és újabb felbukkanásaival.
Az Ázsiából eredő pestis 1347-ben érkezett Európába, az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványát okozva. A következő 400 évben a fekete halál még számos alkalommal lecsapott, emberek millióinak életét követelve. Úgy tartják, hogy a pestis a házi patkányok révén vetette meg a lábát Európában, és az újabb és újabb kitörések akkor következtek be, amikor a fertőzött rágcsálókon lévő bolhák átkerültek az emberekre.
Nils Christian Stenseth, az Oslói Egyetem professzora és kollégái szerint azonban, nem a patkányokat okolhatjuk a járványokért. A szakemberek európai fák évgyűrűinek vizsgálatát vetették össze több mint 7700 történelmi pestisjárvánnyal, azt vizsgálva, hogy az időjárási feltételek kedvezőek voltak-e patkány okozta járványkitörésekhez. Stenseth szerint ugyanis "ezekhez meleg nyarakra van szükség, nem túl sok csapadékkal, tehát száraz, de nem túl száraz feltételekre". Elmondta: az éghajlati adatok széles spektrumát vizsgálva sem tudták összekötni a járványok felbukkanását az időjárási viszonyokkal.
A kutatók ellenben kiderítették, hogy az akkori ázsiai időjárási viszonyok egy másik kórokozó-hordozó, a mongol versenyegér vagy más néven mongol futóegér (Rhombomys opimus) megszaporodását eredményezhették, és ez vezethetett később az európai pestisjárványok kitöréséhez. "Kimutattuk, hogy valahányszor a futóegerek és a bolhák számára kedvező időjárási feltételek voltak Ázsia középső részén, néhány évvel később a pestist okozó baktérium felütötte a fejét az európai kikötővárosokban, és idővel az egész kontinensen szétterjedt" - mutatott rá a professzor, hozzátéve, hogy a rágcsálók megszaporodásához esős tavaszi és meleg nyári hónapokra volt szükség.
A mongol futóegerek óriásira duzzadt populációja hatalmas területeken terjedt szét, kedvező feltételeket teremtve a pestis számára. A bolhák pedig átugrálhattak a háziállatokra vagy az emberekre, és mivel ebben az időszakban virágzott a Kelet és a Nyugat közti kereskedelem, a legnagyobb valószínűség szerint a pestis a Selyemúton érkezett Európába - idézte a szakembert a BBC News. A kutatócsoport, amelynek tanulmányát az amerikai tudományos akadémia folyóirata (PNAS) közölte, most európai csontvázakból nyert baktériumminták DNS-ének elemzését tervezi. Amennyiben a genetikai anyag nagyszámú variációt mutat, az alátámaszthatja a szakemberek elméletét. Az Ázsiából érkező újabb és újabb hullámok ugyanis több eltérést kell, hogy mutassanak, mint a patkányokhoz köthető egyetlen baktériumtörzs.
A 19. századot követően a pestis eltűnt Európából, a világ más részein azonban a mai napig újra és újra felüti a fejét. Az Egészségügyi Világszervezet szerint 2013-ban mintegy 800 esetet jelentettek világszerte és ezek közül 126 volt halálos kimenetelű. Amerikai kutatók szerint a mezőgazdasági terjeszkedés következtében, Kelet-Afrikában mára fokozódott a pestis felbukkanásának kockázata. Az American Journal of Tropical Medicine and Hygiene című folyóiratban közölt tanulmányuk szerint a mezőgazdasági területek növekedésével párhuzamosan a rágcsálópopulációk is növekednek, "kedvező feltéteket teremtve a pestis terjedésének".
Az Ázsiából eredő pestis 1347-ben érkezett Európába, az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványát okozva. A következő 400 évben a fekete halál még számos alkalommal lecsapott, emberek millióinak életét követelve. Úgy tartják, hogy a pestis a házi patkányok révén vetette meg a lábát Európában, és az újabb és újabb kitörések akkor következtek be, amikor a fertőzött rágcsálókon lévő bolhák átkerültek az emberekre.
Nils Christian Stenseth, az Oslói Egyetem professzora és kollégái szerint azonban, nem a patkányokat okolhatjuk a járványokért. A szakemberek európai fák évgyűrűinek vizsgálatát vetették össze több mint 7700 történelmi pestisjárvánnyal, azt vizsgálva, hogy az időjárási feltételek kedvezőek voltak-e patkány okozta járványkitörésekhez. Stenseth szerint ugyanis "ezekhez meleg nyarakra van szükség, nem túl sok csapadékkal, tehát száraz, de nem túl száraz feltételekre". Elmondta: az éghajlati adatok széles spektrumát vizsgálva sem tudták összekötni a járványok felbukkanását az időjárási viszonyokkal.
A kutatók ellenben kiderítették, hogy az akkori ázsiai időjárási viszonyok egy másik kórokozó-hordozó, a mongol versenyegér vagy más néven mongol futóegér (Rhombomys opimus) megszaporodását eredményezhették, és ez vezethetett később az európai pestisjárványok kitöréséhez. "Kimutattuk, hogy valahányszor a futóegerek és a bolhák számára kedvező időjárási feltételek voltak Ázsia középső részén, néhány évvel később a pestist okozó baktérium felütötte a fejét az európai kikötővárosokban, és idővel az egész kontinensen szétterjedt" - mutatott rá a professzor, hozzátéve, hogy a rágcsálók megszaporodásához esős tavaszi és meleg nyári hónapokra volt szükség.
A mongol futóegerek óriásira duzzadt populációja hatalmas területeken terjedt szét, kedvező feltételeket teremtve a pestis számára. A bolhák pedig átugrálhattak a háziállatokra vagy az emberekre, és mivel ebben az időszakban virágzott a Kelet és a Nyugat közti kereskedelem, a legnagyobb valószínűség szerint a pestis a Selyemúton érkezett Európába - idézte a szakembert a BBC News. A kutatócsoport, amelynek tanulmányát az amerikai tudományos akadémia folyóirata (PNAS) közölte, most európai csontvázakból nyert baktériumminták DNS-ének elemzését tervezi. Amennyiben a genetikai anyag nagyszámú variációt mutat, az alátámaszthatja a szakemberek elméletét. Az Ázsiából érkező újabb és újabb hullámok ugyanis több eltérést kell, hogy mutassanak, mint a patkányokhoz köthető egyetlen baktériumtörzs.
A 19. századot követően a pestis eltűnt Európából, a világ más részein azonban a mai napig újra és újra felüti a fejét. Az Egészségügyi Világszervezet szerint 2013-ban mintegy 800 esetet jelentettek világszerte és ezek közül 126 volt halálos kimenetelű. Amerikai kutatók szerint a mezőgazdasági terjeszkedés következtében, Kelet-Afrikában mára fokozódott a pestis felbukkanásának kockázata. Az American Journal of Tropical Medicine and Hygiene című folyóiratban közölt tanulmányuk szerint a mezőgazdasági területek növekedésével párhuzamosan a rágcsálópopulációk is növekednek, "kedvező feltéteket teremtve a pestis terjedésének".