MTI
Az első kétéltű ichthyosaurus maradványait tárták fel Kínában
Első ízben bukkantak egy kétéltű ichthyosaurus megkövesedett maradványaira. A leletről, amely a hiányzó evolúciós láncszemet jelenti a delfinszerű "halgyíkok" és szárazföldi elődeik között, írja a Nature-ben megjelent tanulmány.
A hüllők osztályába tartozó ichthyosaurusok, vagy halgyíkok testalkata a ma élő cápákra és delfinekre emlékeztetett. Testhosszuk nem haladta meg a 2 métert, előrenyúló állkapcsukban számtalan gyökértelen fog helyezkedett el. Végtagjaik úszókká módosultak, s kialakult a szimmetrikus függőleges farokuszony is. Ragadozók voltak, amelyek kisebb halakkal, de legfőképpen lábasfejűekkel táplálkoztak. Az alig félméteres kétéltű 248 millió éves maradványait a kelet-kínai Anhuj (Anhui) tartományban tárták fel a Kaliforniai Egyetem kutatói.
A vízi életmódhoz teljesen alkalmazkodott halgyíkokkal ellentétben a kétéltű lény szokatlanul nagy és hajlékony uszonyokkal rendelkezett, amelyeknek köszönhetően éppúgy tudott közlekedni a szárazföldön, mint a jelenkori fókák. Míg a későbbi ichthyosaurusok hosszú állkapcsokkal rendelkeztek, kétéltű társuk pofája éppoly rövid volt, mint a szárazföldi hüllőknek - olvasható a Science Daily hírportálon. Csontjai masszívabbak voltak, mint a korábban leírt ichthyosaurusoké. Ez egybevág azzal az elmélettel, miszerint a szárazföldet elhagyó legtöbb tengeri hüllő kezdetben vaskosabb csontozattal rendelkezett, hogy képes legyen átküzdeni magát a part menti áramlatok erős sodrásán és elérni a mély vizeket.
"Olyan fosszíliára bukkantunk, amelyen a szárazföldi és tengeri életmód közötti átmenet jellegzetességeit figyelhetjük meg" - fogalmazott Ryosuke Motani, a Kaliforniai Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője. Az evolúciós aspektus mellett a lelet másik érdekessége, hogy ez az állat mindössze négymillió évvel a valaha volt legsúlyosabb kihalási esemény után élt. A perm-triász földtörténeti időszakok határán, 252 millió éve bekövetkezett kihalási eseményben a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerinces fajok 70 százaléka pusztult el. A tömeges kihalások között kizárólag a perm-triászi okozott súlyos veszteségeket a rovarvilágnak. A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy mennyi időt vett igénybe, míg bolygónk élővilága magához tért a katasztrófa után.
"Mennyi időre volt szükség ilyen ragadozók megjelenéséhez? Nagyon sok faj eltűnt a Föld színéről, de helyüket újak foglalták el, bolygónk újjáéledésének időszakában jelentek meg ezek az ichthyosaurusok" - mutatott rá Ryosuke Motani.
A hüllők osztályába tartozó ichthyosaurusok, vagy halgyíkok testalkata a ma élő cápákra és delfinekre emlékeztetett. Testhosszuk nem haladta meg a 2 métert, előrenyúló állkapcsukban számtalan gyökértelen fog helyezkedett el. Végtagjaik úszókká módosultak, s kialakult a szimmetrikus függőleges farokuszony is. Ragadozók voltak, amelyek kisebb halakkal, de legfőképpen lábasfejűekkel táplálkoztak. Az alig félméteres kétéltű 248 millió éves maradványait a kelet-kínai Anhuj (Anhui) tartományban tárták fel a Kaliforniai Egyetem kutatói.
A vízi életmódhoz teljesen alkalmazkodott halgyíkokkal ellentétben a kétéltű lény szokatlanul nagy és hajlékony uszonyokkal rendelkezett, amelyeknek köszönhetően éppúgy tudott közlekedni a szárazföldön, mint a jelenkori fókák. Míg a későbbi ichthyosaurusok hosszú állkapcsokkal rendelkeztek, kétéltű társuk pofája éppoly rövid volt, mint a szárazföldi hüllőknek - olvasható a Science Daily hírportálon. Csontjai masszívabbak voltak, mint a korábban leírt ichthyosaurusoké. Ez egybevág azzal az elmélettel, miszerint a szárazföldet elhagyó legtöbb tengeri hüllő kezdetben vaskosabb csontozattal rendelkezett, hogy képes legyen átküzdeni magát a part menti áramlatok erős sodrásán és elérni a mély vizeket.
"Olyan fosszíliára bukkantunk, amelyen a szárazföldi és tengeri életmód közötti átmenet jellegzetességeit figyelhetjük meg" - fogalmazott Ryosuke Motani, a Kaliforniai Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője. Az evolúciós aspektus mellett a lelet másik érdekessége, hogy ez az állat mindössze négymillió évvel a valaha volt legsúlyosabb kihalási esemény után élt. A perm-triász földtörténeti időszakok határán, 252 millió éve bekövetkezett kihalási eseményben a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerinces fajok 70 százaléka pusztult el. A tömeges kihalások között kizárólag a perm-triászi okozott súlyos veszteségeket a rovarvilágnak. A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy mennyi időt vett igénybe, míg bolygónk élővilága magához tért a katasztrófa után.
"Mennyi időre volt szükség ilyen ragadozók megjelenéséhez? Nagyon sok faj eltűnt a Föld színéről, de helyüket újak foglalták el, bolygónk újjáéledésének időszakában jelentek meg ezek az ichthyosaurusok" - mutatott rá Ryosuke Motani.