MTI
A túlsúlyos dinoszauruszok is ki tudták költeni fiókáikat
A túlsúlyos dinoszauruszok is gondos szülők voltak, megtalálva a módját, hogy kikölthessék fiókáikat - állítja Tanaka Kohei, a Calgary-i Egyetem paleontológusa, aki kutatási eredményeit Berlinben, a Gerinces Őslénytani Társaság éves közgyűlésén ismertette.
Ásatások során számtalan alkalommal tárták fel az oviraptoroszauruszok fosszilizálódott fészkeit. A csőrös, tollas dinoszauruszok a kréta időszak idején éltek Ázsiában és Észak-Amerikában, nevük tojástolvaj gyíkot jelent, mivel a kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy a dinoszauruszok más fajok tojásain lakmároztak - olvasható a Science honlapján. A legutóbbi leletek fényében viszont kiderült, hogy az oviraptoroszauruszok nemhogy nem lopkodták más dinoszauruszfajok tojásait, hanem gondos szülőként gondoskodtak utódaikról, hiszen találtak olyan fészkeket, ahol költés közben temetődtek be a felnőtt egyedek.
Az oviraptoroszauruszok némely faja akkora volt, mint a jelenkori strucc, s alig 100 kilót nyomtak, de akadtak közöttük orrszarvúméretű fajok is, amelyeknek testtömege meghaladta a 3 tonnát. A paleontológusok sokáig nem tudták eldönteni, hogy a legnagyobb testtömegű oviraptoroszauruszok a krokodilhoz hasonlóan elásták-e, vagy nyitott fészekben költötték-e ki a sokszor 40 centiméter átmérőjű tojásokat.
A kérdés megoldásához Tanaka Kohei azt számolta ki, hogy mennyire volt porózus a tojáshéj, amelynek nyitott fészek esetében tömörebbnek kell lenni a folyadékveszteség minimalizálása érdekében. A kapott értékeket a jelenkori fajok tojásaival vetette egybe, s arra a következtetésre jutott, hogy az oviraptoroszauruszok a nyílt fészkeket preferálták. A paleontológus azt is kiszámította, hogy mekkora terhelést bírhattak ki a tojások, s arra a következtetésre jutott, hogy a kis és közepes tömegű "tojástolvaj gyíkok" nyugodtan ráülhettek a tojásokkal telerakott fészekre. A nagy testű oviraptoroszauruszok tojásai viszont aligha bírták volna ki a "túlsúlyt".
Tanaka Kohei végül a fészkeket kezdte elemezni, s rájött, hogy a kisebb testű dinoszauruszok esetében a tojások sűrűn egymás mellett, százszorszépszirmokként helyezkedtek el. Az orrszarvúméretű oviraptoroszauruszok viszont nagy fészkeket építettek, amelyeknek a peremén, körben rakták le a tojásokat, a közepén viszont szabadon hagytak egy akkora területet, amelyen egy felnőtt egyed is kényelmesen elhelyezkedhetett, a talajra terhelve súlyának jelentős részét.
Ásatások során számtalan alkalommal tárták fel az oviraptoroszauruszok fosszilizálódott fészkeit. A csőrös, tollas dinoszauruszok a kréta időszak idején éltek Ázsiában és Észak-Amerikában, nevük tojástolvaj gyíkot jelent, mivel a kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy a dinoszauruszok más fajok tojásain lakmároztak - olvasható a Science honlapján. A legutóbbi leletek fényében viszont kiderült, hogy az oviraptoroszauruszok nemhogy nem lopkodták más dinoszauruszfajok tojásait, hanem gondos szülőként gondoskodtak utódaikról, hiszen találtak olyan fészkeket, ahol költés közben temetődtek be a felnőtt egyedek.
Az oviraptoroszauruszok némely faja akkora volt, mint a jelenkori strucc, s alig 100 kilót nyomtak, de akadtak közöttük orrszarvúméretű fajok is, amelyeknek testtömege meghaladta a 3 tonnát. A paleontológusok sokáig nem tudták eldönteni, hogy a legnagyobb testtömegű oviraptoroszauruszok a krokodilhoz hasonlóan elásták-e, vagy nyitott fészekben költötték-e ki a sokszor 40 centiméter átmérőjű tojásokat.
A kérdés megoldásához Tanaka Kohei azt számolta ki, hogy mennyire volt porózus a tojáshéj, amelynek nyitott fészek esetében tömörebbnek kell lenni a folyadékveszteség minimalizálása érdekében. A kapott értékeket a jelenkori fajok tojásaival vetette egybe, s arra a következtetésre jutott, hogy az oviraptoroszauruszok a nyílt fészkeket preferálták. A paleontológus azt is kiszámította, hogy mekkora terhelést bírhattak ki a tojások, s arra a következtetésre jutott, hogy a kis és közepes tömegű "tojástolvaj gyíkok" nyugodtan ráülhettek a tojásokkal telerakott fészekre. A nagy testű oviraptoroszauruszok tojásai viszont aligha bírták volna ki a "túlsúlyt".
Tanaka Kohei végül a fészkeket kezdte elemezni, s rájött, hogy a kisebb testű dinoszauruszok esetében a tojások sűrűn egymás mellett, százszorszépszirmokként helyezkedtek el. Az orrszarvúméretű oviraptoroszauruszok viszont nagy fészkeket építettek, amelyeknek a peremén, körben rakták le a tojásokat, a közepén viszont szabadon hagytak egy akkora területet, amelyen egy felnőtt egyed is kényelmesen elhelyezkedhetett, a talajra terhelve súlyának jelentős részét.