MTI
Óriáshullámokat mértek a Jeges-tengeren
A sarki jég egyre nagyobb mértékű olvadása egyre nagyobb nyílt vizeket eredményez az Északi-sark térségében, minél nagyobbak ezek a nyílt vízű területek, annál nagyobbakká válnak a hullámok - állapították meg a Washingtoni Egyetem kutatói, akik háznagyságú hullámokat észleltek a Jeges-tenger hullámzásának mérésekor 2012-ben.
A szakemberek a Beaufort-tenger közepén, mintegy 560 kilométerre Alaszka északi partjaitól végeztek méréseket 2012 augusztusa és októbere között, amikor a térség a nyári jégolvadás miatt jégmentes. Szenzorukat 50 méterre a víz felszín alatt helyezték el. 2012 szeptember közepén öt méter magas hullámokat mértek egy viharban - derült ki a Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban most közzétett tanulmányukban.
A kutatók a hullámok forrásaiként az Északi-sarkon mindig süvöltő heves szeleket és a nyáron egyre nagyobb kiterjedésűvé váló nyílt tengert jelölték meg. Az északi-sarki jég korábban mintegy 160 kilométernyire húzódott vissza a partoktól nyári olvadáskor, 2012-ban azonban több mint 1600 kilométeres zsugorodást mértek a szakemberek. Minél nagyobbak a nyílt vizű felületek, annál nagyobb hullámok keletkeznek, a nagyobb hullámok több szelet fognak, felgyorsítják a szél sebességét, több energiát generálva.
Az óriáshullámok megjelenése az Északi-sark térségében rossz hír a hajózási és az olajtársaságok számára, amelyek sok hasznot remélnek a jégmentes szezontól. "A tengeren történő szinte valamennyi baleset, veszteség a viharos viszonyok miatt történik és a fő bűnösök a mindent romboló hullámok" - idézte Jim Thomsont, a tanulmány vezető szerzőjét a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő hírportál. "A jégolvadásnak évtizedek óta tanúi vagyunk. A hullámokat illetően egy potenciálisan új folyamatról, egy mechanikus folyamatról beszélünk, amikor a hullámok húzzák és nyomják és széttörik a jeget" - tette hozzá.
A partokra kicsapó hullámok a partvidékre is hatással vannak, amely a jég olvadása miatt egyre sebezhetővé válik. Ezen a nyáron a Washingtoni Egyetem nemzetközi kutatócsoportja tucatnyi szenzort helyezett ki a Jeges-tenger térségbe július végétől augusztus közepéig a hullámok követésére, hogy jobban megértsék a jégvisszahúzódás fizikáját és a hullámok szerepét.
A szakemberek a Beaufort-tenger közepén, mintegy 560 kilométerre Alaszka északi partjaitól végeztek méréseket 2012 augusztusa és októbere között, amikor a térség a nyári jégolvadás miatt jégmentes. Szenzorukat 50 méterre a víz felszín alatt helyezték el. 2012 szeptember közepén öt méter magas hullámokat mértek egy viharban - derült ki a Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban most közzétett tanulmányukban.
A kutatók a hullámok forrásaiként az Északi-sarkon mindig süvöltő heves szeleket és a nyáron egyre nagyobb kiterjedésűvé váló nyílt tengert jelölték meg. Az északi-sarki jég korábban mintegy 160 kilométernyire húzódott vissza a partoktól nyári olvadáskor, 2012-ban azonban több mint 1600 kilométeres zsugorodást mértek a szakemberek. Minél nagyobbak a nyílt vizű felületek, annál nagyobb hullámok keletkeznek, a nagyobb hullámok több szelet fognak, felgyorsítják a szél sebességét, több energiát generálva.
Az óriáshullámok megjelenése az Északi-sark térségében rossz hír a hajózási és az olajtársaságok számára, amelyek sok hasznot remélnek a jégmentes szezontól. "A tengeren történő szinte valamennyi baleset, veszteség a viharos viszonyok miatt történik és a fő bűnösök a mindent romboló hullámok" - idézte Jim Thomsont, a tanulmány vezető szerzőjét a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő hírportál. "A jégolvadásnak évtizedek óta tanúi vagyunk. A hullámokat illetően egy potenciálisan új folyamatról, egy mechanikus folyamatról beszélünk, amikor a hullámok húzzák és nyomják és széttörik a jeget" - tette hozzá.
A partokra kicsapó hullámok a partvidékre is hatással vannak, amely a jég olvadása miatt egyre sebezhetővé válik. Ezen a nyáron a Washingtoni Egyetem nemzetközi kutatócsoportja tucatnyi szenzort helyezett ki a Jeges-tenger térségbe július végétől augusztus közepéig a hullámok követésére, hogy jobban megértsék a jégvisszahúzódás fizikáját és a hullámok szerepét.