MTI
Az ősi indián népességrobbanás figyelmeztet a túlnépesedés veszélyeire
Észak-Amerika történetének egyik legnagyobb, évszázadokon át tartó indián baby-boomja a túlnépesedés veszélyeire figyelmeztet - állapította meg egy új kutatás.
Az észak-amerikai kontinens délnyugati részének őslakosainál Kr.u. 500-1300 között megfigyelt népességrobbanást írták le a Washington Állami Egyetem (WSU) kutatói az amerikai tudományos akadémia (PNAS) lapjában. Ebben az időben érték el a fejlettség olyan szintjét a civilizáció első jellemzői, a földművelés és az élelem-felhalmozás, hogy a születési ráták "meghaladták a mai legmagasabbat is" - írták a kutatók. (Születési rátának az ezer emberre évente jutó újszülöttek számát nevezik.) Ezt összeomlás és elnéptelenedés követte, ami a túlnépesedés veszélyeire hívhatja fel a modern világ figyelmét - vélte Tim Kohler, a WSU antropológusa, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók az Egyesült Államok Négysarok-régiójának (Colorado, Utah, Új-Mexikó és Arizona határainak találkozását hívják így) több száz régészeti ásatásán talált emberi maradványok ezreinek adatait dolgozták fel, hogy segítségükkel elkészítsék a térség újkőkorszaki demográfiájának részletes kronológiáját - ismertette a tanulmányt a Science Daily.
A kukoricát már Kr.e. 2000-től termesztették, de valószínűleg az alacsony termelékenység miatt hatása lassan mutatkozott meg a népességszámban, ám Kr.e. 400 körül már az ott lakók ebből a gabonából fedezték kalóriaszükségletük 80 százalékát. Ekkor már emelkedőben volt a születési ráta, és meg sem állt nagyjából Kr.u. 500-ig. A népességszám magas volt Kr.u. 900 körül is, de a születési ráta hullámzani kezdett. Az 1100-as évek közepén hatalmas szárazság sújtotta a vidéket, amely valószínűleg elérte teherbíró képességének határait: a népesség ugyanis folyamatosan nőtt, a források azonban korlátozottak voltak.
Az 1000-es évektől 1280-ig harcok dúltak a térségben, a születési ráta azonban magas maradt. "Talán azért nem korlátozták a növekedést, mert a törzsek nagyok akartak maradni, hogy megvédhessék falvaikat és földjeiket. Nem lassítottak, hanem sokasodtak az elnéptelenedésig" - vélte Kohler.
A térség északi részén akár 40 ezren is élhettek az 1200-as évek közepén, ám 30 éven belül a vidék lakatlanná vált. Az elnéptelenedés oka olyan rejtély, amelynek megfejtésére több régész áldozta már a karrierjét, köztük Kohler is. Lehet, hogy a népesség túlzottan nagyra nőtt, és nem jutott nekik elég élelem a klíma kedvezőtlenebbé válásával, amikor azonban megindult az elvándorlás, nehéz lehetett a védelemhez és az infrastruktúrához szükséges társadalmi egységet fenntartani - hangoztatta Kohler.
Az észak-amerikai kontinens délnyugati részének őslakosainál Kr.u. 500-1300 között megfigyelt népességrobbanást írták le a Washington Állami Egyetem (WSU) kutatói az amerikai tudományos akadémia (PNAS) lapjában. Ebben az időben érték el a fejlettség olyan szintjét a civilizáció első jellemzői, a földművelés és az élelem-felhalmozás, hogy a születési ráták "meghaladták a mai legmagasabbat is" - írták a kutatók. (Születési rátának az ezer emberre évente jutó újszülöttek számát nevezik.) Ezt összeomlás és elnéptelenedés követte, ami a túlnépesedés veszélyeire hívhatja fel a modern világ figyelmét - vélte Tim Kohler, a WSU antropológusa, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók az Egyesült Államok Négysarok-régiójának (Colorado, Utah, Új-Mexikó és Arizona határainak találkozását hívják így) több száz régészeti ásatásán talált emberi maradványok ezreinek adatait dolgozták fel, hogy segítségükkel elkészítsék a térség újkőkorszaki demográfiájának részletes kronológiáját - ismertette a tanulmányt a Science Daily.
A kukoricát már Kr.e. 2000-től termesztették, de valószínűleg az alacsony termelékenység miatt hatása lassan mutatkozott meg a népességszámban, ám Kr.e. 400 körül már az ott lakók ebből a gabonából fedezték kalóriaszükségletük 80 százalékát. Ekkor már emelkedőben volt a születési ráta, és meg sem állt nagyjából Kr.u. 500-ig. A népességszám magas volt Kr.u. 900 körül is, de a születési ráta hullámzani kezdett. Az 1100-as évek közepén hatalmas szárazság sújtotta a vidéket, amely valószínűleg elérte teherbíró képességének határait: a népesség ugyanis folyamatosan nőtt, a források azonban korlátozottak voltak.
Az 1000-es évektől 1280-ig harcok dúltak a térségben, a születési ráta azonban magas maradt. "Talán azért nem korlátozták a növekedést, mert a törzsek nagyok akartak maradni, hogy megvédhessék falvaikat és földjeiket. Nem lassítottak, hanem sokasodtak az elnéptelenedésig" - vélte Kohler.
A térség északi részén akár 40 ezren is élhettek az 1200-as évek közepén, ám 30 éven belül a vidék lakatlanná vált. Az elnéptelenedés oka olyan rejtély, amelynek megfejtésére több régész áldozta már a karrierjét, köztük Kohler is. Lehet, hogy a népesség túlzottan nagyra nőtt, és nem jutott nekik elég élelem a klíma kedvezőtlenebbé válásával, amikor azonban megindult az elvándorlás, nehéz lehetett a védelemhez és az infrastruktúrához szükséges társadalmi egységet fenntartani - hangoztatta Kohler.