SG.hu·
Visszatáncolnak az évszázad felfedezését tevő kutatók?
Az évszázad felfedezésének kiáltották ki, most azonban már maguk az ősi gravitációs hullámok első észlelésének bejelentése mögött álló kutatók sem biztosak a dolgukban.
"Megcsappant volna az önbizalmam? Igen" - mondta sokat sejtetően Clement Pryke, a Minnesota Egyetem tudósa, az eredeti eredményeket közzétevő csoport egyik vezetője, aki kollégáival márciusban a Déli-sarkon elhelyezkedő BICEP2 távcsővel egy szokatlan, csavart sémát fedezett fel az égbolton, amit a korai univerzum gravitációs hullámainak tulajdonítottak. Ez bizonyítaná a felfúvódás elméletét, mely szerint az ősrobbanást követő első másodperce első töredékeiben a világegyetem exponenciális táguláson esett át, ami sokak szerint egy örökké növekvő multiverzumba történő folyamatos tágulást jelent.
A bejelentés után hamar megjelentek az első kétségek is a felfedezést illetően. A BICEP2 csapat a fotonok elektromágneses mezejének polarizációja alapján azonosította a hullámokat, vagyis a csavart sémát. Ezek a fotonok, amik azóta is utaznak a világegyetemben, alkotják az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (KMH). A gravitációs hullámokon túl azonban más, például a galaxisunkban felrobbanó csillagok pora is képes polarizált fotonokat kibocsátani.
A tegnap napvilágot látott új tanulmány azért jelentős, mert most először a kutatók is megkérdőjelezik eredeti bejelentésüket. Tanulmányuk eredeti változatában a BICEP2 kutatói a Planck műhold egy térképének pillanatfelvételét használták, ami a KMH-ról gyűjt adatokat. Ez segítette elemzésük egyes részeinek kalibrálását, elvileg kiszűrve a por lehetséges hamis jeleit, azonban többen is attól tartottak, hogy a BICEP2 csapat alábecsülte a Planck térképen a por általi polarizáció nagyságát. "Nincs igazán jó kapaszkodónk a por jel mértékéhez" - ismerte el Colin Bischoff, a Harvard Egyetem kutatója, a BICEP2 csapat tagja. "Továbbra is fenntartjuk, hogy a jel adatai kozmikus és nem por eredetűek, de már nem olyan határozottan"
Eredeti tanulmányukban kihagyták az egyik Planck adatokon alapuló kalibrációs modellt. Egy lábjegyzetben a csapat ezt írja: "Úgy véltük a DDM2 modellhez használt információ bizonytalan. Egy jövőbeli publikációban egy keresztkorrelációs elemzést fogunk végezni a Planck 353 gigahertzes polarizációs térképeivel". Egy másik, publikálásra történt felterjesztés utáni megjegyzésben egy frissebb Planck adatra utalnak, ami szintén egy hamis jel lehetőségére utal. "Bár ezek a tanulmányok nem adnak egyértelmű információt a terület porszennyezettségére, arra utalnak, hogy magasabb lehet bármelyik modell által számításba vettnél" - írja a BICEP2 csapat.
"Úgy tűnik, a Planck valós adatai azt jelzik, hogy ezek a por-modellek alábecslések" - mondta Pryke. "A porról szerzett ismereteink ezeken a szélességi fokokon megnövekedtek, ezáltal a gravitációs hullámokkal kapcsolatos meggyőződésünk csökkent"
A tudomány szempontjából azonban elsősorban az eredmények megismételhetősége számít. Legalább nyolc kísérlet, köztük a BICEP3 és a Keck Array az Antarktiszon, a chilei POLARBEAR és a Planck műhold adatai is októberben jelennek meg. "Amikor a Planck teljes adatai a rendelkezésünkre állnak a polarizációról, az lesz igazán érdekes" - mondta Bischoff. "A BICEP2 és a Planck teljes elemzése nagy előrelépést fog jelenteni a jelek valódi jelentésének azonosításában"
"Megcsappant volna az önbizalmam? Igen" - mondta sokat sejtetően Clement Pryke, a Minnesota Egyetem tudósa, az eredeti eredményeket közzétevő csoport egyik vezetője, aki kollégáival márciusban a Déli-sarkon elhelyezkedő BICEP2 távcsővel egy szokatlan, csavart sémát fedezett fel az égbolton, amit a korai univerzum gravitációs hullámainak tulajdonítottak. Ez bizonyítaná a felfúvódás elméletét, mely szerint az ősrobbanást követő első másodperce első töredékeiben a világegyetem exponenciális táguláson esett át, ami sokak szerint egy örökké növekvő multiverzumba történő folyamatos tágulást jelent.
A bejelentés után hamar megjelentek az első kétségek is a felfedezést illetően. A BICEP2 csapat a fotonok elektromágneses mezejének polarizációja alapján azonosította a hullámokat, vagyis a csavart sémát. Ezek a fotonok, amik azóta is utaznak a világegyetemben, alkotják az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (KMH). A gravitációs hullámokon túl azonban más, például a galaxisunkban felrobbanó csillagok pora is képes polarizált fotonokat kibocsátani.
A tegnap napvilágot látott új tanulmány azért jelentős, mert most először a kutatók is megkérdőjelezik eredeti bejelentésüket. Tanulmányuk eredeti változatában a BICEP2 kutatói a Planck műhold egy térképének pillanatfelvételét használták, ami a KMH-ról gyűjt adatokat. Ez segítette elemzésük egyes részeinek kalibrálását, elvileg kiszűrve a por lehetséges hamis jeleit, azonban többen is attól tartottak, hogy a BICEP2 csapat alábecsülte a Planck térképen a por általi polarizáció nagyságát. "Nincs igazán jó kapaszkodónk a por jel mértékéhez" - ismerte el Colin Bischoff, a Harvard Egyetem kutatója, a BICEP2 csapat tagja. "Továbbra is fenntartjuk, hogy a jel adatai kozmikus és nem por eredetűek, de már nem olyan határozottan"
Eredeti tanulmányukban kihagyták az egyik Planck adatokon alapuló kalibrációs modellt. Egy lábjegyzetben a csapat ezt írja: "Úgy véltük a DDM2 modellhez használt információ bizonytalan. Egy jövőbeli publikációban egy keresztkorrelációs elemzést fogunk végezni a Planck 353 gigahertzes polarizációs térképeivel". Egy másik, publikálásra történt felterjesztés utáni megjegyzésben egy frissebb Planck adatra utalnak, ami szintén egy hamis jel lehetőségére utal. "Bár ezek a tanulmányok nem adnak egyértelmű információt a terület porszennyezettségére, arra utalnak, hogy magasabb lehet bármelyik modell által számításba vettnél" - írja a BICEP2 csapat.
"Úgy tűnik, a Planck valós adatai azt jelzik, hogy ezek a por-modellek alábecslések" - mondta Pryke. "A porról szerzett ismereteink ezeken a szélességi fokokon megnövekedtek, ezáltal a gravitációs hullámokkal kapcsolatos meggyőződésünk csökkent"
A tudomány szempontjából azonban elsősorban az eredmények megismételhetősége számít. Legalább nyolc kísérlet, köztük a BICEP3 és a Keck Array az Antarktiszon, a chilei POLARBEAR és a Planck műhold adatai is októberben jelennek meg. "Amikor a Planck teljes adatai a rendelkezésünkre állnak a polarizációról, az lesz igazán érdekes" - mondta Bischoff. "A BICEP2 és a Planck teljes elemzése nagy előrelépést fog jelenteni a jelek valódi jelentésének azonosításában"