SG.hu·
Csak most tűnt el a Nagy-tavak jégtakarója
Az adatgyűjtés kezdete óta nem volt példa arra, hogy a Nagy-tavak jege egészen júniusig kihúzta volna.
Az észak-amerikai kontinensen a legutóbbi tél igencsak keménynek bizonyult, ennek jeleit nemcsak január-februárban, de még májusban is megfigyelhettük. A hosszan kitartó hideg a Nagy-tavak felszínén is jól látható volt, a vaskos jégtakaró egészen június elejéig kihúzta, amire eddig nem volt példa.
A globális felmelegedés körüli vita szempontjából mindenképpen érdekes tény, hogy a kemény tél több szempontból is egyedülállónak bizonyult (azt ugyebár tudjuk, hogy a klímaváltozás egyes régiókban inkább lehűlést hoz magával). A tavasz folyamán több jelentést is olvashattunk arról, hogy a Nagy-tavak felszínének jó részét még mindig összefüggő jégtakaró borítja, ez az arány március elején még 92 százalékos volt, de áprilisban is csak 40 százalék körülire ment le, a helyzetet pedig bizonyos szempontból tovább rontotta, hogy májusban többen nagyobb jégdarabokat láttak, ami a hajózás számára jelent komoly akadályt.
A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) csak június 9-én jelentette, hogy a Nagy-tavak területéről immár teljesen eltűnt a jég, ezt azonban némi kételkedés fogadta, hiszen még az utóbbi napokban is megtalálhatók voltak a víz felszínén úszó kisebb jégtáblák. Az említett dátum azonban már önmagában véve is új rekordot jelent, hiszen az adatgyűjtés kezdete, vagyis a hetvenes évek eleje óta nem volt arra példa, hogy a jég egészen június hónapjáig kitartson - 1979-ben május végén, 1996-ban és 2003-ban pedig május 29-én ért véget ez az időszak és vette kezdetét hivatalosan is a nyár. A jég elolvadása persze nem jelenti a fürdőszezon kezdetét, különösen nem a régió nyugati részein, itt még igencsak hűvös a víz, amire jó példa a Felső-tó mindössze 4 fokos hőmérséklete.
A múlt héten az Erie-tó bizonyult a legmelegebbnek, a 18 fokos víz már tűrhetőnek mondható, különösen egy ilyen nagy kiterjedésű vízfelület esetében.
Az észak-amerikai kontinensen a legutóbbi tél igencsak keménynek bizonyult, ennek jeleit nemcsak január-februárban, de még májusban is megfigyelhettük. A hosszan kitartó hideg a Nagy-tavak felszínén is jól látható volt, a vaskos jégtakaró egészen június elejéig kihúzta, amire eddig nem volt példa.
A globális felmelegedés körüli vita szempontjából mindenképpen érdekes tény, hogy a kemény tél több szempontból is egyedülállónak bizonyult (azt ugyebár tudjuk, hogy a klímaváltozás egyes régiókban inkább lehűlést hoz magával). A tavasz folyamán több jelentést is olvashattunk arról, hogy a Nagy-tavak felszínének jó részét még mindig összefüggő jégtakaró borítja, ez az arány március elején még 92 százalékos volt, de áprilisban is csak 40 százalék körülire ment le, a helyzetet pedig bizonyos szempontból tovább rontotta, hogy májusban többen nagyobb jégdarabokat láttak, ami a hajózás számára jelent komoly akadályt.
A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) csak június 9-én jelentette, hogy a Nagy-tavak területéről immár teljesen eltűnt a jég, ezt azonban némi kételkedés fogadta, hiszen még az utóbbi napokban is megtalálhatók voltak a víz felszínén úszó kisebb jégtáblák. Az említett dátum azonban már önmagában véve is új rekordot jelent, hiszen az adatgyűjtés kezdete, vagyis a hetvenes évek eleje óta nem volt arra példa, hogy a jég egészen június hónapjáig kitartson - 1979-ben május végén, 1996-ban és 2003-ban pedig május 29-én ért véget ez az időszak és vette kezdetét hivatalosan is a nyár. A jég elolvadása persze nem jelenti a fürdőszezon kezdetét, különösen nem a régió nyugati részein, itt még igencsak hűvös a víz, amire jó példa a Felső-tó mindössze 4 fokos hőmérséklete.
A múlt héten az Erie-tó bizonyult a legmelegebbnek, a 18 fokos víz már tűrhetőnek mondható, különösen egy ilyen nagy kiterjedésű vízfelület esetében.