SG.hu·
Űrhajósok helyett DNS végezné az űr kolonizálását
Egyes kutatók szerint az emberi DNS baktériumokba töltésével kerülhetnénk meg a fennálló akadályokat.
Az exobolygók katalógusának folyamatos bővülésével egyre komolyabb kérdésként merül fel az egyéb naprendszerek, távoli világok kolonizálása, ezzel kapcsolatban azonban ma még mindig legyűrhetetlennek látszó akadályok tornyosulnak előttünk. Az utazási idő alapos lecsökkentése mellett az űrhajósok helyettesítése tűnik lehetséges alternatívának.
Adam Stelzner, a NASA Jet Propulsion Laboratory szakembere, aki a Curiosity marsjáró projekt főmérnökeként tette le kézjegyét az űrügynökség munkájában, a napokban arról beszélt egy konferencián, hogy az emberi asztronauták/kozmonauták helyett akár saját DNS-ünket küldhetnénk a távoli célpontokra, hogy azután ott helyben, akár teljesen természetesen úton, újraalkossuk magunkat.
A Smithsonian Magazine Future is Now rendezvénye alatt a szakember elmondta, hogy a kiválasztott DNS-t az extrém körülményeket is túlélő baktériumokba tölthetnénk, azokat mintegy tartós memóriaként használva fel, majd a helyszínen mesterséges, avagy természetes úton újraépítenénk a kifejlett emberi példányokat, hogy benépesítsük a kiszemelt bolygót. Ez utóbbi ma még a sci-fi kategória szerves részének tűnik, ám egyáltalán nem lehetetlen a feladat végrehajtása.
A szóban forgó baktériumok jó ismertek előttünk, legutóbb éppen a marsjáró kapcsán merült fel, hogy több tucat fajta kapaszkodhatott meg az eszközön, amelyek egy része nemcsak a precíz sterilizálási eljárást, hanem a két bolygó közötti utat is túlélte, sőt még ma is ott lehet a járművön. Mivel a tér-idő legyőzése (akár féregjáratok által) ma még igencsak távolinak tűnik, ezen baktériumokat használhatnánk fel az emberi DNS tárolására, amely a fénysebességhez közeli iramban utazna el a távoli, lehetőleg a Földre hasonlító exobolygókra, ott pedig egy "természetes nyomtatási" folyamat révén újraalkotnánk a két lábon járó utódokat.
A probléma elsősorban ebben a lépésben rejlik, ma még ugyanis nincs megfelelő megoldásunk az emberi DNS újraépítésére, emberek "legyártására". Tekintettel azonban arra, hogy a DNS felfedezése óta alig 50 év telt el, belátható időn belül megtalálhatjuk a megfelelő választ, már csak azért is, mert a természetben valószínűleg többször előfordult már hasonló újrakezdés, akár saját bolygónkon is - ez persze ma még szintén vita tárgyát képezi a szakemberek között.
Maga az ötlet egyébként egy harvardi biológustól, Gary Ruvkuntól származik, aki szerint ez tűnik a legkevésbé valószínűtlen alternatívának. Mindazonáltal egyelőre puszta spekulációról van szó, a konkrétumok kidolgozása még odébb van.
Az exobolygók katalógusának folyamatos bővülésével egyre komolyabb kérdésként merül fel az egyéb naprendszerek, távoli világok kolonizálása, ezzel kapcsolatban azonban ma még mindig legyűrhetetlennek látszó akadályok tornyosulnak előttünk. Az utazási idő alapos lecsökkentése mellett az űrhajósok helyettesítése tűnik lehetséges alternatívának.
Adam Stelzner, a NASA Jet Propulsion Laboratory szakembere, aki a Curiosity marsjáró projekt főmérnökeként tette le kézjegyét az űrügynökség munkájában, a napokban arról beszélt egy konferencián, hogy az emberi asztronauták/kozmonauták helyett akár saját DNS-ünket küldhetnénk a távoli célpontokra, hogy azután ott helyben, akár teljesen természetesen úton, újraalkossuk magunkat.
A Smithsonian Magazine Future is Now rendezvénye alatt a szakember elmondta, hogy a kiválasztott DNS-t az extrém körülményeket is túlélő baktériumokba tölthetnénk, azokat mintegy tartós memóriaként használva fel, majd a helyszínen mesterséges, avagy természetes úton újraépítenénk a kifejlett emberi példányokat, hogy benépesítsük a kiszemelt bolygót. Ez utóbbi ma még a sci-fi kategória szerves részének tűnik, ám egyáltalán nem lehetetlen a feladat végrehajtása.
A szóban forgó baktériumok jó ismertek előttünk, legutóbb éppen a marsjáró kapcsán merült fel, hogy több tucat fajta kapaszkodhatott meg az eszközön, amelyek egy része nemcsak a precíz sterilizálási eljárást, hanem a két bolygó közötti utat is túlélte, sőt még ma is ott lehet a járművön. Mivel a tér-idő legyőzése (akár féregjáratok által) ma még igencsak távolinak tűnik, ezen baktériumokat használhatnánk fel az emberi DNS tárolására, amely a fénysebességhez közeli iramban utazna el a távoli, lehetőleg a Földre hasonlító exobolygókra, ott pedig egy "természetes nyomtatási" folyamat révén újraalkotnánk a két lábon járó utódokat.
A probléma elsősorban ebben a lépésben rejlik, ma még ugyanis nincs megfelelő megoldásunk az emberi DNS újraépítésére, emberek "legyártására". Tekintettel azonban arra, hogy a DNS felfedezése óta alig 50 év telt el, belátható időn belül megtalálhatjuk a megfelelő választ, már csak azért is, mert a természetben valószínűleg többször előfordult már hasonló újrakezdés, akár saját bolygónkon is - ez persze ma még szintén vita tárgyát képezi a szakemberek között.
Maga az ötlet egyébként egy harvardi biológustól, Gary Ruvkuntól származik, aki szerint ez tűnik a legkevésbé valószínűtlen alternatívának. Mindazonáltal egyelőre puszta spekulációról van szó, a konkrétumok kidolgozása még odébb van.