Max Payne 3

Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Rockstar Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Dual Core 2,4 GHz-es vagy AMD Dual Core 2,6 GHz-es processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8600 GT vagy AMD Radeon HD 3400, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel i7 Quad Core 2,8 GHz-es processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce vagy AMD Radeon HD 5870, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Max Payne-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

Közel húsz éves fennállása során a Remedy nem készített ugyan túl sok videojátékot, de amihez hozzáértek, az kis híján arannyá változott. Ilyen volt többek között például az 1996-os első komolyabb projektjük, avagy a Death Rally, de ide sorolható a 2001-re datált első Max Payne is, amellyel több szempontból megreformálták a hátsónézetes akciójátékok stílusát. A csapat ugyanis elsők között alkalmazta például az időlassítás lehetőségét, de ebben a játékban láthattunk először tökéletes neo-noir megvalósítást, amely egy rendkívül depresszív, melankolikus hangulattal párosult.

A 2003-ban érkezett Max Payne 2 ugyan nem tudta felülmúlni közvetlen elődjét, de magabiztosan hozta mindazt, amit elvártak tőle a játékosok, majd az újabb epizód helyett a Remedy belefogott egy Alan Wake nevű projektbe, később pedig - elsősorban talán pénzszűke miatt - megváltak a Max Payne-jogoktól, amelyek a Rockstar csapatához kerültek. A GTA-sorozattal elhíresült stúdió a vásárlást követően azonnal be is jelentette, hogy nekilátnak a harmadik epizód fejlesztési munkálatainak, aminek megjelenését első ízben 2009-re ígérték, de mégis 2012-re csúszott a végleges premier időpontja.


Már a fejlesztés során, de leginkább az első látnivalók megjelenésekor felmerült a jogos kérdés a rajongókban, miszerint a Rockstar vajon mennyire lesz hűséges a sorozat korábbi epizódjaihoz? Az első képek alapján ugyanis a Max Payne 3 szakított a neo-noir hangulattal, ami az egyik legjellemzőbb tulajdonsága volt az első két résznek. A készítők korábban úgy döntöttek, hogy inkább alapjaitól újjáépítik a sorozatot, hiszen idestova már egy évtizede, hogy megjelent az utolsó Max Payne, a harmadik résszel pedig nem a maroknyi, egyszerű nosztalgiára vágyó rajongókat, sokkal inkább az új igényekkel fellépő és lényegesen nagyobb létszámú friss játékosréteget szolgálná ki a Rockstar.

Megijedni azért nem kell, hiszen az említett noir megvalósítás kivételével tulajdonképpen minden megmaradt a játékban, amit annak idején is szerettünk benne, csak éppenséggel egy kicsit más formában. Hogy miért következtek be a változások, arra tökéletes magyarázattal szolgál a történet, amely szerint sok-sok év eltelt már az elődök tragikus eseményei óta. Habár Max sosem tudta teljes mértékben feldolgozni szeretteinek elvesztését, az idő múlásával a sebek mégis elkezdtek beforrni. Mint ilyenkor a legtöbb ember, a valamikori rendőr is az alkoholt hívta segítségül a bánat elfojtására, aminek köszönhetően korábbi gyermekded orcáját mély ráncok és sebhelyek tarkították, de jellegzetes grimaszát azért megőrizték az évek.


Hősünk a játék kezdetén egyszerű, unalmas életet él, mély depresszióba zuhanva leginkább arra törekszik nap mint nap, hogy valamivel csillapíthassa fájdalmát, mígnem megjelenik egy régi ismerős, aki hosszú győzködést követően ráveszi, költözzön el végre a rossz emlékeket hordozó New Yorkból. Max meg is fogadja kedves ismerőse tanácsát, és egyenesen Brazíliába indul, ahol az újrakezdés reményében úgy dönt, egy befolyásos és dúsgazdag család testőreként fog pénzt keresni magának.

Brazília azonban nem az a hely, ahol egy testőrnek csak az a dolga, hogy szép szóval elkergesse az illetékteleneket, a dél-amerikai országban ugyanis gyakran még mindig a fegyverek szava a domináns, pláne abban az esetben, ha egy milliomos családról van szó, amelyet három testvér, három nem túl rokonszenves személyiség alkot, akik úton-útfélen bajba keverednek majd. A problémák megoldása pedig rendszerint Max Payne oldalán a mi feladatunk lesz! A játékkal eltöltött első perceket követően örömmel nyugtáztam, hogy bár külleme és hangulata csak részben kapcsolódik az elődökhöz, a játékmenetet tekintve minden megmaradt a régiben. Ennek köszönhetően egy olyan pályaközpontú, enyhén lineáris hátsónézetes akciójátékot kapunk, amelyben hangsúlyosak lesznek a szűnni nem akaró lövöldözések, a fedezékrendszer, és mi sem természetesebb annál, hogy az időlassítás is. Utóbbival kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a Rockstar nagyon ügyesen úgy alkotta meg a pályákat, valamint a harcokat, hogy a játékosoknak valóban használniuk kelljen a bullet-time lehetőségét, ami főleg az éles helyzetekben lesz igencsak hasznos társ.


Habár Max ezúttal már nem sajátos érdekek miatt nyomoz a kampányban, ennek ellenére is előkerül monoton, fájdalmas narrációja, illetve azok a bánatos monológok, amelyeket már az előző részekben is szerettünk. Nagyon jó ötlet volt a készítők részéről, hogy bizonyos időközönként mindig lesz egy kis utalás a valamikori történésekre, amelyek ugyan nem bontják meg a sztori egységét, de a régi rajongók biztosan veszik majd a lapot. A pályák egyébiránt úgy lettek kialakítva, hogy - bár eltévedni nem tudunk rajtuk - érdemes lesz bepillantani minden sötét sarokba, elsősorban a történet könnyebb megérését szolgáló háttérbizonyítékok, valamint az életerő visszatöltését szolgáló fájdalomcsillapítók begyűjtésének érdekében.

Szerencsére az akciókat megszakító kalandozások - legyen szó akár nézelődésről, akár a fentiek kutatásáról - egyáltalán nem lesznek erőltetettek, hiszen minden egyes helyiség, de még a legutolsó sikátor is annyira telített és annyira berendezett lesz, hogy egyszerűen élmény elmerülni az aprólékos részletek között. Brazília ugyan nem egy vidám környék, a Max Payne 3-ban mégis van egy kellemes, de sokkal inkább talán realista kisugárzása, ami elképesztő hangulatot képes képernyőinkre varázsolni. A Rockstar játékaira mindig is jellemző volt a részletesség - L.A. Noire például -, de a legújabb Max Payne esetében minden korábbi teljesítményüket felülmúlták, mindez pedig nem csak a pályatervezésre igaz, hanem úgy általában az egész játékra, de érdemes megnézni például hősünket, hogy miket csinál, amikor éppen irányítatlanul hagyjuk néhány pillanatig.

A játék legjobb momentuma azonban kétségkívül a harcrendszer lesz. Még mindig jó móka ugyan az időlassítás, de sokkal élvezetesebb az intenzív, egyáltalán nem könnyű harcok alatt az, hogy ellenfeleink valós időben, nem mellesleg pedig dinamikusan reagálnak a találatokra, aminek köszönhetően elképesztő - gyakran rendkívül brutális - képsorokat élhetünk majd át. A csaták esetében ugyanakkor fontos lesz megválasztani, hogy milyen fegyver van nálunk, hiszen ezen a téren is a realizmust követték az illetékesek, aminek köszönhetően nem tudunk egy fél fegyverraktárt bújtatni a zsebünkben, egy időben csak két egykezes fegyver vagy egy darab kétkezes karabély lehet nálunk.

A tűzharcok közben egyébiránt megdöbbenten nyugtáztam, hogy az első két részhez képest a Max Payne 3-ban lényegesen jobban oda kell majd figyelnünk mozgásunkra, illetve támadásaink kivitelezésére. Ha ugyanis fedezékek nélkül, a töltényeket gazdagon szórva próbálunk meg előre törni, akkor garantáltan a pálya feléig sem jutunk el. Akárcsak ugyanis a valóságban, a pályákon sem leszünk elárasztva lőszerrel, minden tárat alaposan be kell majd osztanunk - ezt segíti a kiváló célzórendszer is -, ha pedig ellenfelekkel találkozunk, és nem bújunk el a legközelebbi tereptárgy mögé, aligha fogjuk túlélni a találkozót, időlassítás ide vagy oda.


Nekem kicsit hiányoztak ugyan azok az összecsapások, amelyek az első két részt is jellemezték, miszerint nagyobb mennyiségű ellenfelet is könnyedén likvidálhattunk csak a bullet-time alkalmazásával, de jobban belegondolva, lényegesen realistább útvonalat választott magának a Rockstar. Akinek pedig hiányoznának az intenzív akciók, az látogassa meg a többjátékos módot, ahol sajnos túl sok újdonság nem fogja várni a játékosokat - jól ismert játékmódok, kissé fantáziátlan pályák -, de a beépített fejlődési rendszer, a választható extra képességek és egyéb tulajdonságok azért képesek legalább egy kicsivel az átlag fölé emelni ezt a lehetőséget. Ezen a téren többet vártunk a Rockstartól! Grafika: Garantáltan nem fog azonban csalódást okozni nekünk a Max Payne 3 külleme! Habár ahhoz, hogy PC-n minden beállítást a maximumra állíthassunk, elég korszerű számítógép szükségeltetik - ergo a játék kicsit optimalizálatlan -, de a Rockstar olyannyira jól megszínezett, felépített és berendezett világot varázsolt hozzá, hogy szemet tudunk hunyni efölött. Külön kiemelendők a mozgáshoz köthető animációk és a robbanáseffektek, amelyek egyértelműen a legjobbak közé emelik a végeredményt.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék nem sok újdonságot fog hozzáadni a hagyományos hátsónézetes akciójátékok irányításához, hiszen teljes egészében a már évek óta működő könnyed fedezékrendszer, valamint mozgási lehetőségek találhatók meg benne - vetődés, bukfenc és így tovább. Természetesen a Max Payne 3 mindezeket mesteri fokon alkalmazza, így a megvalósítás - főleg az animációkat tekintve - nem hasonlítható semmihez, sokkal inkább hozzá viszonyíthatjuk majd a jövőben érkező külsőnézetes lövöldözős játékokat.

Játszhatóság: A könnyed irányíthatóság és kellemes hangulat miatt hamar eltelik az a 8-10 óra, amit egyszeri végigjátszással, normál fokozaton, minden sarokba bekukkantva ki tudunk hozni a Max Payne 3-ból. A játék nem a leghosszabb, de a komoly mondanivalóval rendelkező történet miatt egy nagy kerek egész, sem rövidebben, sem bővebben nem tudta volna elérni azt a hatást, amit képes volt ebben a formában lefesteni előttünk. Ha valaki mégis kevesellné a kampány időtartamát, annak lehetősége lesz azt megsokszorozni a többjátékos móddal, ami sajnos nem rendelkezik túl sok egyediséggel, de legalább nem is rontja a játék renoméját.

Intelligencia, nehézség: A Max Payne 3 esetében az intelligencia, de sokkal inkább a nehézség az, ami egy kicsit szájhúzásra ingerelheti a játékosokat, hiszen vannak olyan pályák, de sokkal inkább pályarészek, amelyek még közepes fokozaton is elképesztő nehézségűek. Ezeken a részeken csak komoly odafigyeléssel és megfelelő mértékű kitartással lehet átjutni, ellentétben a kampány többi momentumával, amelyek könnyed, de mégis folyamatos kihívást jelentenek. A legrosszabb azonban, hogy ez az ingatag, gyakran hullámzó nehézség néha még indokolatlan is, mert a pályák végén vagy főellenfeleknél elvárjuk a keményebb kihívásokat, de egy átlagos pálya közepén, különösebb előjel és alibi nélkül már nem. Intelligencia tekintetében szerencsére már nem ilyen rossz a helyzet, az ellenség ugyanis mozgolódik, védekezik, taktikázik, de gyakran esik abba a hibába, hogy inkább csak egy helyben áll, és hagyja magát lelőni. Sokkal nagyobb interakciót vártunk a játéktól ezen a téren!

Hangok, zene: Főhősünk életre keltésének érdekében a Rockstar ismét visszanyúlt a Max Payne-sorozat gyökereihez, így James McCaffrey-t kérték fel arra, hogy ismerősen morgós, mély baritonjával előadja Max mélabús, ámde mégis szépen hangsúlyozott mondatait, aminek köszönhetően a szereplő egyszerűen azonnal megkedvelhető lesz. Természetesen a játék többi része is magas szintű hanghatásokat tartalmaz, így nem csak a karakterek szinkronjai, hanem az effektek - különösen a fegyverhangok -, valamint a zenék is kitűnőek lettek, mondhatni megalapozzák, kiteljesítik a hangulatot.

Összegzés: Biztosan rengeteg rajongó fogja hiányolni a sorozat legújabb tagjának esetében a neo-noir megvalósítást, de ez a hiányérzet garantáltan mindössze addig fog tartani, amíg el nem indítjuk a Max Payne 3-at. Az új részben ugyanis ezenkívül mindaz megtalálható, amitől az első két részt is szerettük, Max karaktere mellett pörögnek az akciók, hangulatos a felépített világ, nem mellesleg pedig a háttérben komoly mondanivalója is van a történetnek, ami manapság egyre kevesebb játék esetében figyelhető meg. A végeredmény ugyan korántsem tökéletes, de a Rockstar mindent elkövetett azért, hogy méltó folytatást készítsen a legendás sorozathoz, ami sikerült is nekik, hiszen régóta vártunk már egy ilyen kiváló akciójátékra. Most már csak azt kell elérni, hogy ne kelljen újabb kilenc évet várni a negyedikre!