Darksiders - The Wrath of War

Kiadó: THQ
Fejlesztő: Vigil Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: AMD Athlon 64 3800+ 2,4 Ghz-es vagy Intel Pentium 4 530 3,0 Ghz-es processzor, 1 GB RAM (Vista/Win 7 esetén 2 GB), ATI Radeon X1900 vagy NVIDIA GeForce 8800/GeForce GT220 videokártya, 12 GB szabad tárhely
Ajánlott: AMD Athlon 64 X2 5200+ Dual Core 2,60 Ghz-es vagy Intel Core 2 Duo E6420 Dual Core 2,13 Ghz-es processzor, 2 GB RAM (Vista/Win 7 esetén 3 GB), ATI Radeon HD 3870 vagy NVIDIA GeForce GTS 240 videokártya
Hasonló játékok: God of War-sorozat, X-Men Origins - Wolverine, Zelda-sorozat
Kategória: akció, kaland

2010 januárjában mindenféle reklám nélkül jelent meg a Warhammer 40 0000 Online-t is fejlesztő Vigil Games első alkotása, a Darksiders, amely egy nagyon jól sikerült akció-kaland játék lett. Egész szép sikereket ért el konzolokon a játék, és pár hónappal később végre a számítógépekre is eljutott a program, így mi is kipróbálhatjuk milyen a Háború névre hallgató lovas bőrébe bújni.

A sztori alapjait egy kétezer éves bestseller adja, amely nem más, mint a Könyvek Könyve, vagyis a Szent Biblia. Ezen belül a Jelenések Könyvében található az alaptörténet, melyet némileg módosítottak a fejlesztők. Nézzük is a sztorit: a Pokol és a Menny állandó háborúban állt egymással, egészen addig, míg létre nem jött egy Tanács (Charred Council), amely hét pecséttel zárta le a viszályt, és béke lett a két fél között. Nem mellesleg időközben létrejött a Harmadik Királyság, az emberek birodalma.

Azonban, ha valamelyik fél megszegi ezt a békét, és feltöri a pecséteket, akkor a Tanács rendfenntartói, a Lovasok megjelennek, és helyreállítják az egyensúlyt. A négy Lovas pedig nem más, mint Halál (Death), Düh (Fury), Viszály (Strife) és a legfiatalabb közülük, a Háború (War). (A lovasok elnevezése forrásonként eltérhet, mivel elsődlegesen az eredeti szöveg értelmezésétől függ, a játékban viszont ezeket a neveket használják.)


A játék kezdetekor a pokol démonai árasztják el az emberek világát, és a reménytelen helyzetben megjelenik hősünk. A probléma csak az, hogy egyedül érkezett, testvérei nélkül. A kialakult helyzetért a Tanács hősünket teszi felelőssé, és hogy bizonyíthassa ártatlanságát, erejétől és képességeitől megfosztva egy évszázaddal később visszaküldik a Földre, ahol még javában tombol a harc, ám az emberek már mind elhullottak. Célunk a Pusztító (Destroyer) nevezetű főgonosz megtalálása és likvidálása, melyben segítségünkre lesz a Tanács által hozzánk láncolt Figyelő (Watcher), aki mindig gúnyos és megvető hangon tudatja hősünkkel, hogy épp mi is a dolga.

A program kezdetben egy akcióorientált játéknak tűnik, de később rájövünk, hogy a Darksiders ennél sokkal több; persze az tény, hogy rengeteg harcban lesz részünk. Az összecsapások igen látványosak, hősünk szépen animált mozdulatokkal aprít szét mindenkit, aki az útjába kerül. Ezt egy elsődleges és egy másodlagos támadással tehetjük meg, amiket értelemszerűen kombinálhatunk is. Ha kellően legyengítettük áldozatunkat, akkor megjelenik fölötte egy szimbólum, és ha megnyomjuk a megfelelő gombot, Háború egy látványos mozdulattal kivégzi a célpontot.


A gyengébb ellenfeleket (például a zombikat) legyengíteni sem kell, elég csak a használ gombot megnyomni, és hősünk eléggé kegyetlen módon tesz pontot a teremtmény létezésének végére (fejösszeroppantás és egyéb nyalánkságok). Karakterünk alapból mindig a hozzá legközelebb álló ellenfelét támadja, de lehetőségünk van befogni (lockolni) is őket, és ha egyszerre többen vannak a képernyőn (szinte mindig), akkor a befogó gombbal váltogathatunk is közöttük. Azt érdemes megjegyezni, hogy az automatikus rendszer tökéletesen működik, inkább érdemesebb azt használni. Hősünk képes villámgyorsan helyet változtatni (dash), mely a keményebb ellenfelek támadásainak kikerüléséhez nélkülözhetetlen.

Fő fegyverünk és hű társunk a Káoszfaló (Chaoseater), amely szintén legyengítve kerül a tulajdonunkba, ám használata során tapasztalatot szerez, és megfelelő mennyiségnél szintet is lép, szép lassan visszatérve eredeti formájához. Összesen három fegyverünk lehet, és mindegyikhez csatolhatunk egy plusz képességet is, és persze ezek is fejlődnek. A csatolt képességek növelhetik az adott eszköz hatékonyságát, pluszsebzést adhatnak és így tovább.


Sokféle gyilkoló eszköz megfordul majd a kezünkben, de ha kedvünk tartja, a környezeti elemeket is felhasználhatjuk az összecsapásokban. Ez főként a majd mindenhol fellelhető járművekre vonatkozik, melyeket felkaphatunk, és ezekkel ütlegeljük az ellent, de akár messziről hozzájuk is vághatjuk. A Q gomb lenyomásával célzó módba kerülünk, ami nagyban megkönnyíti az ellenfelek betájolását, és a célkereszt helyére küldhetjük is az áldást. Legyilkolt ellenfeleinkből lelkeket vehetünk magunkhoz, egész pontosan három fajtát. A kék színű fizetőeszközként funkcionál, a zöld az életünket tölti, míg a sárga a dühünket (wrath). Ez utóbbira speciális képességeink használatához van szükség, melyeket a történetben előrehaladva folyamatosan kapunk meg, illetve akad olyan is, amit üzletelés útján szerzünk. Vásárolni egy Vulgrim nevezetű démontól tudunk, aki az egész játék folyamán elérhető, érdemes mindenhol felkeresni. Az összegyűjtött kék lelkeket nála válthatjuk be képességekre, élet és düh feltöltőkre, fegyverekre, a már említett fegyver buffokra és speciális harci mozdulatokra.


A vásárlás nem olcsó mulatság, elég sokba kerülnek a különböző fejlesztések, főleg ezek fejlettebb változatai. Szerencsére nem csak lelkekkel éri be démonbarátunk, hanem a pályákon elrejtett különféle ereklyéket (artifact) egész szép összegekért veszi meg tőlünk, így érdemes mindet felkutatni. Egy tipp: ha kevés életünk maradt egy komolyabb harc után, akkor érdemes zombikat keresni, és kivégezni őket, ugyanis ezzel a módszerrel több zöld lélek nyerhető belőlük, mintha csak szétkaszabolnánk őket, de a varjakkal is megtehetjük ugyanezt.

Ha már említettem a felkutatást, akkor essen pár szó a pályákról is. Kellően változatosra és hangulatosra sikerültek, ráadásul a méretük sem hagy kívánni valót maga után. Van egy sajátos hangulata annak, amikor hősünkkel a démonoktól hemzsegő, kihalt városrészeken járunk, állandóan beborult ég alatt, ahol meteorokat láthatunk zuhanni, de a belső terekre sem lehet panasz. Majd mindegyik pályarészen találhatunk rejtett zugokat, ahol a már említett artifactokat találhatjuk, de ráakadhatunk még életünk és dühünk mennyiségét növelő kristálydarabokra, melyek négyesével válnak használhatóvá. Ez főleg a HP növelőre igaz, wrath kristályokat, elég borsos áron, Vulgrimnál is vásárolhatunk.


Rábukkanhatunk speciális tárgyakra is, melyeket használva plusz képességeket kapunk. Találhatunk még ládákat is, amelyekből szintén tölthetjük magunkat, ezeket a térképen láthatjuk. A környezetünkben található tárgyak nagy része elpusztítható, érdemes néha ok nélkül pusztítani, mivel a tereptárgyakból is kaphatunk kék lelkeket. A pályák egyes részeihez eleinte nem tudunk eljutni, mivel különböző kristályok zárják el előlünk. Ezekhez a részekhez később juthatunk hozzá, amikor megszereztük a kristályok szétzúzásához szükséges eszközt. Ez azt jelenti, hogy a játékban nem kötelező haladni a történettel, hanem, ha a kedvünk tartja, akkor visszamehetünk a már bejárt pályarészekre, és kutathatunk rejtett zugok után, vagy gyűjthetünk plusz lelkeket. Kezdetben gyalogosan, később hűséges hátasunkon járhatjuk be a helyszíneket, és később Vulgrim felajánlja a teleportálás lehetőségét.

A cikk elején említettem, hogy a játék nem csak harcból áll. A történet során különféle logikai feladványokkal és kihívásokkal is találkozni fogunk. A feladványok megoldásához az összegyűjtött artifactok és egyéb speciális tárgyak használata, kombinálása szükséges. Nem kell megijedni, nem túl nehezek ezek a részek, ráadásul a játék folyamatosan segít nekünk. Ha ez még nem lenne elég, a különböző főellenfelek legyőzéséhez sem csupán puszta erőre lesz szükségünk. Ki kell használnunk a tereptárgyak adta lehetőségeket, képességeinket, fegyvereinket, vagyis izgalmas és látványos harcokban lesz részünk. A challengek is egész jópofák, akadnak köztük könnyűek (például ölj meg x ellenfelet y idő alatt), és persze nehezek is (tarts életben legalább 1 társadat x ideig), de mindegyik teljesíthető, és ötletes.

Grafika: A játékot a Vigil csapatának saját grafikus motorja hajtja, mely egész jól teljesít. A környezet és az ellenfelek részletesen kidolgozottak, a textúrák élesek, és a legutolsó tereptárgy is jól néz ki. A játék látványvilágáért az Uncanny X-Men és az Excalibur képregényeken is dolgozó grafikus, Joe Madureira a felelős, aki igazán remek munkát végzett. Az egyetlen zavaró dolog a részletes beállítási lehetőségek hiánya, de ezt már megszokhattuk a konzol portoknál.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A képernyőn csak egy térképes radar látható állandóan, melyen láthatjuk, merre is kell haladnunk, és harc közben értelemszerűen láthatóvá válik életünk és dühünk is. Az irányítás viszont billentyűzeten nem éppen zökkenőmentes. Túl sok gombot kellene egyszerre kezelni a nagyobb harcoknál, ami nem mindig sikerül. Ellenben gamepaddel tökéletesen irányítható főhősünk, de a billentyűzet + egér kezelésbe is bele lehet tanulni.

Játszhatóság: A program sosem hagy minket egyedül, szinte mindig segít, ha szükséges, de a Watchert is bármikor előhívhatjuk, ha elakadnánk. A játékmenet változatos, a feladványok sem túl nehezek, ráadásul még a történet is jó. A játékidőre sem lehet panasz, körülbelül 25-30 óra körül mozog, ami sokkal több, mint amit a mai játékoknál megszokhattunk.

Intelligencia, nehézség: Ellenfeleink úgy viselkednek, ahogy azt egy hack'n'slash játéktól elvárjuk: támadnak, körbevesznek minket, és próbálnak végezni velünk. Ezzel nincs is baj, de az útkereső rutin néha becsődöl, így rosszakaróink néha beakadnak a tereptárgyakba, és nem tudnak kiszabadulni, ilyenkor könnyű célpontot biztosítanak számunkra. A nehézséggel nincs gond, nehéz fokozaton sem lesz frusztráló a játék, tehát a készítőknek sikerült jól eltalálni az egyensúlyt.

Hangok, zene: Ezen a téren nagyon jól teljesít a program. A zene tökéletesen illik egy ilyen világvégét bemutató játékhoz, néha egy kicsit Clive Barker Jerichójára hajaz. A szinkronhangok nagyszerűen teljesítenek, külön kiemelném a Figyelő hangját adó Mark Hamillt, aki nem egyszer bizonyította, hogy zseniális szinkronszínész.

Összefoglalás: A Darsiders egy számtalan sikerprogram - God of War, Zelda-sorozat, Tomb Raiderek stb. - elemeit vegyítő játék lett, melyen egy percig sem érezzük a lopást, mivel mindezt sikerült egy roppant hangulatos egyveleggé összegyúrni. Egyedüli negatívum, hogy valamit elronthattak a portolás alatt, mert néha minden ok nélkül beszaggat a program, de szerencsére csak nagyon ritkán. Ettől eltekintve az utóbbi évek egyik legjobb akciójátékával van dolgunk, amit vétek lenne kihagyni.