Dark Void

Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Airtight Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel 2,4Ghz vagy AMD 2,0 GHz CPU, 256 MB V-RAM, 1 GB RAM, 10 GB HDD
Ajánlott: Core 2 Duo E6600 2,4GHz vagy Athlon 64 X2 Dual Core 3600+ CPU, 512 MB V-RAM, 2 GB RAM, 10 GB HDD
Hasonló játékok: nincs
Kategória: külsőnézetes akciójáték

A Bermuda-háromszög, vagy más néven az Ördög-háromszöge, a világ egyik legnagyobb rejtélye. A Bermuda szigete, Puerto Rico és Miami által kirajzolt területet hajók és repülőgépek különös eltűnéséért tették felelőssé. A mai napig nincs egyértelmű magyarázat az ott történtekre. Sokan természetfelettiként emlegetik az eseményeket, mások a földönkívüliek meglétével támasztják alá teóriáikat, de akadnak egészen hihető, tudományos magyarázatok is, amelyek szimplán az emberi fantáziának tulajdonítják a Bermuda-háromszög rejtélyét.

Higgyünk bármiben, a rejtélyes Atlanti-óceánon megtalálható területet a második világháború idején kezdték el történetekkel felruházni, bár sokkal korábbról, már Kolumbusz korából is vannak feljegyzéseink az ott történt különös eseményekről. Mivel a rejtélyes dolgokról lehet a legjobb ötleteket, történeteket és ezáltal videojátékokat készíteni, csak idő kérdése volt, hogy mikor dolgozza fel egy merész fejlesztőcsapat a témát. Az Airtight Games megtette, így Dark Void név alatt, interaktívan kereshetünk választ a háromszög által felvetett kérdésekre. Sajnos azonban sem a válaszok, sem a megvalósítás nem nyerték el maradéktalanul a tetszésünket.


A történet főhőse Will, aki az 1930-as években egy teherszállító repülőgépen szolgál pilótaként. Egy takaros kis menyecskével és egy jó barátjával a fedélzeten éppen egy fontos rakományt szállít, mikor a Bermuda-háromszög fölé kerül, ahol műszerei megbolondulnak, és gépe felett elveszti az irányítást. A zuhanásért azonban nem csak a megmagyarázhatatlan esemény, hanem egy ufószerű tárgy megjelenése is okolható. A földet érés bár nem volt könnyed és zökkenőmentes, Will, valamint kis barátnője túlélték, és nem telik bele túl hosszú időbe, hogy kiderítsék, mi folyik ott, ahol vannak.

A Bermuda-háromszög a játék szerint egy párhuzamos dimenzió, ahol a The Watchers nevű, rendkívül fejlett technológiával rendelkező, leginkább a robotokra hasonlító népség az úr. Hogy kik ők? Történetük sok-sok millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, egy olyan világba, ahol felsőbbrendű lényként voltak tisztelve. Az emberiség néhány tagja, kiknek sikerült természetfeletti erőre szert tenniük, viszont megelégelte uralkodásukat, és a sokat emlegetett háromszögbe száműzte őket, hogy ott csendben és nyugodtan készüljenek a visszavágóra.

A Bermudában azonban nem csak ők, hanem hozzánk hasonló módon odakerült emberek egy csoportja is él, akik amellett, hogy lázadóként próbálnak életben maradni, most hősi harcot is vívnak a Watchers fajjal. Úgy látszik, hogy mindenki a mi érkezésünkre várt, hiszen alig értünk oda, máris fenekestül felforgattuk a párhuzamos dimenziót. A célunk tehát adott, teljesítése pedig kötelező, hiszen csak így juthatunk ki a háromszög fogságából.


A Dark Void egy felettébb érdekes koncepcióból építkezik, enyhe sci-fi hatásokkal ötvözve a valóságos rejtélyt, amely roppant érdekesen indul, ám sem a történet, a játék menete pedig pláne nem bontakozik ki előttünk úgy, ahogyan azt ezek után elvárnánk. A sztorit talán felesleges tovább boncolgatni, a játék más részeit azonban érdemes közelebbről is megvizsgálni, hiszen bár majdnem minden egyes részlete félresikerült, látszik, hogy nem az ötletek hiánya okozta a bukást. Kezdjük talán ott az egészet, hogy behatároljuk a stílust.

Már itt nehézségekbe ütközhetünk, hiszen alapjaiban véve egy hátsónézetes akciójátékról beszélünk, a Dark Void mégsem csupán ennyi, hiszen nem csak a földön futkározva, fedezékről-fedezékre ugrándozva éljük át a három nagy fejezetre tagolt sztorit, hanem a levegőben hancúrozva is. Főhősünk ugyanis az első fegyverei után hamarosan megkapja a hátára szerelhető rakétáját is - a későbbiekben jetpack -, amellyel nem csak szabadon szárnyalhatunk a felhők között, hanem lebeghetünk, óriási szakadékokat ugorhatunk át.

De a legjobb mégis az, hogy az átlagos játékokban megismert horizontális játékmenetet ezzel a repülő alkalmatossággal átalakíthatjuk vertikálissá, legalábbis akkor, amikor a program ezt hagyja. Ennek hála, sokszor olyan nyaktörő helyzetekbe kerülünk hősünkkel, hogy kell néhány másodperc ahhoz, hogy rájöjjünk, merre van az előre és merre van a hátra, de úgy általában a vízszintes. Aki játszott már esetleg a Shattered Horizon nevű nagyszerű alkotással, és ott megtapasztalta a súlytalanságot - esetleg emlékszik a Dead Space ezen részeire -, az máris tudja, miről van szó. A jetpackes száguldozás tehát jó móka, egyértelműen a játék egyik legjobb része. Azonban mielőtt folytatnánk a sort, máris meg kell említeni egy negatívumot, amely nem más, mint az irányítás. Billentyűzettel nem nehézkes, hanem egyenesen lehetetlen repülés közben navigálni hősünket, így hiába szerették volna eredetiséggel felruházni játékukat a fejlesztők, azt az irányításbéli hiányosságok miatt rögtön el is rontották.

Szerencsére mérföldekkel jobb a helyzet a földön történő harcok esetében, ahol az egygombos fedezékrendszernek hála nagyon jól elboldogulunk majd. Az irányítás itt meglepően könnyed, a célzással sincsenek különösebb problémák, az viszont már sokszor idegtépő lehet, hogy egy-egy ellenfelet nem elég néhányszor eltalálni, hanem legalább egy tár lőszerrel meg kell kínálni ahhoz, hogy végre úgy gondolja, eltávozik a túlvilágra.

Ennek következtében az amúgy pörgősnek beállított játékmenet sajnos elképesztően vontatottá és unalmassá válik - ehhez pedig hamar hozzávehetjük az "ismétlődő" fogalmat is -, így sokszor jobban járunk, ha öngyilkos manőverrel kirontunk a fedezékből, odarohanunk az ellenséges "robothoz", majd a megfelelő gombot megnyomva végignézzük a kivégzési animációt. Egyszerűbb, gyorsabb és hatásosabb megoldás is, mintsem a fedezékből lövöldözve percekig küzdeni az ellenféllel.


Apró enyhülést jelent ezen a téren a fejlesztési rendszer. Fegyvereinket - melyek közül alig néhány fajta akad majd az utunkba - az elhullott ellenségektől és a pályák lehetetlen helyein megtalálható fénygömbök összegyűjtésével - amelyek tech pontokat érnek - tudjuk fejleszteni. Általában borsos áruk van a fejlesztéseknek, de ha hosszútávon is szeretnénk élvezni a játékot, akkor nem árt komolyabb figyelmet szentelni ennek a lehetőségnek, pláne, hogy jetpackünket is itt tornázhatjuk magasabb szintre, mind teljesítményét, mind fegyvereit tekintve.

Hiszen a kis rakéta nem csak repkedésre, hanem harcra is jó, bár Isten óvjon mindenkit attól, hogy repülés közben még célozzon is, mert olyan rossz az irányítás és olyan kicsik a területek - ehhez legalábbis -, hogy már annak is örülni fogunk , ha eljutunk egyik pontból a másikba. Az irányítás tehát elbaltázott, a harcok unalmasak, a történet sem az igazi; itt pedig feltehetnénk a kérdést, vajon akkor mi az, amiért érdemes beszerezni ezt a játékot? A helyzet az, hogy nem túl sok pozitív érv szól mellette, hacsak nem az, hogy elég érdekes a Bermuda-háromszögben barangolni.

Sokan talán nem is gondolnák, de a másik dimenzió sokkal szebb, mint hittük. Sajnos nem túl változatos a látvány, de óriási kanyonok, erdők, mezők és folyók övezik kissé sivár világát, és bár elég negatívan lett beállítva a játék a fentiekben, mentségére szóljon, hogy akadnak érdemleges momentumai. Így mikor már kezdenénk nagyon belefáradni az unalmas ütközetekbe, mindig akad egy feladat, ami kilóg a sorból, vagy éppen mi tesszük kicsit izgalmasabbá már megkapott küldetésünket.


Ennek hála például felejthetetlen lesz sokaknak, mikor egy óriási szörnyet kell először mozgásképtelenné tennünk, majd közelharcban elintéznünk, de az ufószerű járművek elfoglalása is hasonlóan nagy élmény, amire a program a szokásos "nyomd meg ezt és ezt a gombot" módszert alkalmazza, mint a legtöbb hasonló konzolport. Mivel, ha eddig nem tűnt volna fel, a Dark Void PC-s változata egy szimpla, összecsapott konzolról portolt darab, amely leginkább az irányításon - még a beállításokban is Xbox 360 kontrollergombok vannak feltüntetve először, s csak aztán a PC-s kiosztás -, valamint a kinézeten látszik.

A játék ugyanis - annak ellenére, hogy Unreal-motor hajtja - nem sikerült túl szépre, bár a sci-fi művek elmaradhatatlan kellékei, a színes effektek és lézernyalábok jól mutatnak, az egész alkotás egy kissé arctalan és üres, kiemelkedőnek egyáltalán nem nevezhető. Hiába szeretett volna a Capcom ezzel berobbanni a 2010-es esztendőbe, sajnos fordítva sült el a dolog, és a Dark Void - ha nem is annyira csúnyán, de -megbukott. Grafika: Nem csúnya, de korántsem szép játék a Dark Void. Az effektek rendben vannak, a karakteranimációk és a mozgás azonban borzalmas, mint ahogyan a lineáris pályák is unalmasra sikeredtek. A jetpack használatakor elénk táruló kapálózás azonban parádésan jó, illetve eredeti lett, ez mindenképpen egy kicsit feljebb repítette az értékelést.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelülete, mint a legtöbb konzolról portolt játékok esetében, egyszerű, átlátható, mégis sokszor nehezen kezelhető. A játékban elénk táruló felület azonban túlságosan elnagyolt, erre pedig további negatívumként érkezik az irányítás, amely szárazföldön ugyan jól sikerült, de a levegőbe emelkedve siralmas. Nagyon gyenge hármas.

Játszhatóság: A sztori meglepően jól indul, azonban később minden széthullik, sokkal jobban el leszünk foglalva azzal, hogy karakterünket a levegőben tartsuk, mintsem hogy miért is jöttünk, vagy egyáltalán kik vagyunk. Többjátékos mód híján egy bugyuta betanító pályával a játszhatóság sem a legjobb, csak egy közepes.

Intelligencia, nehézség: Ellenfeleink mesterséges intelligenciája rossz, a Bermuda-háromszögben feltehetően nincsen iskola, hiszen bár a fedezékeket jól használják, néha úgy futkároznak rendszer nélkül egy kereszttűz kellős közepén, hogy azt élmény nézni. Maga a játék nem túl nehéz, az irányítási problémák miatt azonban többször is elhalálozunk majd ott is, ahol nem kellett volna.

Hangok, zene: Az egyetlen pontja a játéknak, amely egy kicsit kitűnik az átlagból. A sci-fi hatás következtében nagyon érdekes hangokkal találkozunk majd, a fegyverek és a gépek hangjai meglepően hihetőek, mint ahogyan a zenékkel és a szinkronhangokkal sem voltak különösebb problémák, bár előbbiből lehetett volna több is.

Összegzés: A Dark Void ékes példája annak, hogyan lehet egy nagyon jó ötletet teljesen elrontani, hiszen hiába volt sok jó momentum a játékban, ha azok befejezetlennek és kidolgozatlannak tűntek. Az előzetesekhez képest óriási csalódás lett a végeredmény!

A játék demójának letöltése