Kiadó: Number None Inc.
Fejlesztő: Number None Inc.
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista/7, Intel Pentium 4 1.4 GHz, 768 MB memória, 200 MB HDD
Ajánlott: Windows XP/Vista/7, Intel Pentium 4 1.4 GHz, 768 MB memória, 200 MB HDD
Hasonló játékok: Super Mario
Kategória: ügyességi, platformjáték

"Tim sokat hibázott életében, és a te segítségedet kéri a dolgok helyreállításához. Az idő a te kezedben van! Használd fel bölcsen, menj vissza a múltba, vagy lépj előre a jövőbe. Vajon képes leszel kordában tartani az időt?"

Nem kell túl sokat visszautaznunk az időben ahhoz, hogy olyan játékokat találjunk, amelyeket betöltve néhány kétdimenziós alakzatot terelgethettünk, forgathattunk egyre nehezebb és nehezebb szinteken. Nem folyt a vér, nem vertünk meg senkit, és ma már lehet, hogy kinevetjük ezeket az alkotásokat, pedig igazi játékélményt nyújtottak. Akkoriban még nem számított a sem valósághű grafika, sem a háromdimenziós ábrázolásmód hiánya, egyszerűen csak szórakozásra vágytunk, és meg is kaptuk azt.

Az idő múlásával egyre szebbek, jobbak és tartalmasabbak lettek a játékok, ma pedig már olyan technológiák állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek hála monitorainkon szinte a valóság köszön vissza. Az egyetlen baj csak az, hogy ezen játékok többségéből éppen az veszett el, amiért 10-20 évvel ezelőtt leültünk játszadozni néhány órára. Tisztelet a kivételnek, de a jelen kor játékai sokkal inkább a realisztikus és csodaszép grafikára helyezik a hangsúlyt (ami alapjaiban nem is lenne gond), mint a játékélményre, valamint a kihívásra.


Szerencsére még akadnak olyan emberek, vagy játékfejlesztő stúdiók, akik szem előtt tartják az úgynevezett "retro-élményt", és napvilágra hoznak olyan játékokat, mint a tesztünk tárgyát képező Braid, ahol se vérengzés, se realisztikus grafika, de még csak háromdimenziós ábrázolás sem figyelhető meg, helyette inkább gondolkodnunk kell. Nem is keveset...

Aki már most ráncolja a szemöldökét, az nyilván egy fiatalabb nemzedék szülötte, de ez maximálisan elfogadható, hiszen más korban más igények dominálnak. Azt viszont le kell szögezni, hogy egy játékkal nem csak akkor lehet jól szórakozni, ha literszámra ömlik az arcunkba a piros testnedv. A Braid jó ellenpéldát szolgáltat ebben az erőszakos világban, ugyanis a képében egy nagyon egyszerűnek tűnő játékot kaptunk, amit könnyen faképnél lehet hagyni, de ha van egy kis türelmünk hozzá, akkor még könnyebben meg is lehet szeretni.

A játék egyébiránt Xbox Live Arcade rendszeren már közel egy éve elérhető, a PC-s verzió viszont csak most érkezett meg. Különbség túlzottan nincs a két változat között, egyedül az irányítás ami szemet szúrhat, de ez konzolról PC-re való portolás esetén természetesnek tekinthető, valamint a grafikán érezhető némi ráncfelvarrás, ami csak és kizárólag előnyére vált a projektnek. A kis kitérő után lássuk, miről is szól a Braid!


Képzeljünk el egy világot, ahol az idő a mi kezünkben van. Ha hibázunk, bármikor újraélhetjük, átformálhatjuk cselekedeteinket, és meg nem történtté tehetjük félresikerült tetteinket. Egy ilyen világba csöppenünk a Braid betöltése után is, ahol főhősünk, Tim, egy kis nyakkendős úriember lesz az idő manipulálásának nagymestere. Tim számtalan dolgot elhibázott az életében, és szeretné jóvátenni bűneit, miközben képzeletbeli világában keresgéli hőn szeretett hercegnőjét.

A játék stílusa egyértelműen az ügyességi platform kategóriába sorolható, oldalnézetes, oldalra scrollozós irányítás kétdimenziós kivitelezéssel, művészien megfestett hátterekkel és szép, színes világgal. Első ránézésre bátran ráhúzhatjuk a Super Mario-klón jelzőt, hiszen az oldalnézet mellett hercegnőt is keresünk, de ez még nem minden. Hasonlatként lehetne felhozni az ellenfelek elpusztítási módszerét (ráugrunk a fejükre), valamint a pályák végi zászlós vár koncepcióját is, de ezek csak a Braid alapjait jelentik, a játék jóval túlmutat ezen az összképen. Mint feljebb már elhangzott, az idő manipulálásának képessége is a birtokunkban van, amivel egy érdekes, szórakoztató és sokszor nehéz játékmenet párosul. Néha talán túl nehéz is lesz egy-egy fejtörő megoldása, és ilyenkor lehet, könnyen faképnél hagynánk a játékot, de megéri folytatni, hiszen minden egyes perce élvezetes szórakozást ígér. Megtehetjük egyébiránt azt is, hogy néhány problémára később keressük meg a választ, hiszen a pályák között nincsenek korlátok. Ha egy feladathoz éppen akkor nincsen kedvünk, vagy túl bonyolultnak találjuk, továbbállunk és egy nyugodtabb pillanatban ismét elgondolkozunk rajta.

Főhősünk egy többszintes lakás szobáiban fog kalandozni, ahol mindegyik helyiség egy többpályás világot takar, amelyekben mind más és más időváltoztatási technikákat kell bevetnünk. A pályák indítása előtt apró könyvekből tájékozódunk az előttünk álló világ tulajdonságairól, és egy kis történeti szálat is felfedezhetünk majd, amelynek túl sok jelentősége nincsen, hiszen a játék menete az, ami igazán élvezhetővé teszi az egészet. Az aktuális világban mindig az a célunk, hogy a pályákon elhelyezett kirakós darabjait megszerezzük, majd a végén egy képet rakjunk össze belőlük. Ám senki se higgye azt, hogy ez egyszerű feladat lesz!

A puzzle összerakása természetesen nem fog komoly gondokat okozni, de a darabok megszerzése már igen. Ellenben érdemes lesz mindegyiket összeszedni és összerakni, mert egyrészről így szebbnél szebb képeket csodálhatunk meg, másrészről pedig csak így nyílik meg az utolsó pálya (a padlásszobában), ahol végre fellelhetjük hercegnőnket, és ha ügyesek vagyunk, még vissza is szerezhetjük őt.


Többször elhangzott már, hogy nem lesz könnyű dolgunk a Braid pályáin, de az igazi alátámasztása ennek a gondolatnak még nem történt meg. Elemezzük ki akkor most, hogy mitől is ilyen nehéz a játék. Az idő manipulálása első körben nem nehezítés, inkább könnyítés a fejlesztők részéről. A PC-n ez a Shift gomb lenyomása után érhető el, és akár többszöri gyorsításban is visszapörgethetjük az időt, ha arra van szükségünk, akár még a pálya legelejére is. Ez az opció hasznos, ha ügyesen használjuk, azonban amikor egy adott világban az idő akkor telik, ha mi haladunk, és akkor áll meg, ha mi is megállunk, vagy időgyűrűvel manipuláljuk egy-egy tárgy mozgását azért, hogy fel tudjunk mászni egyetlen létrán, akkor már meggyűlhet a bajunk az egésszel, és hamar rájöhetünk, hogy itt bizony gondolkodnunk is kell a pályákon való végigrohanás helyett.

Fontos kiemelni, hogy a világokban fellelhető tárgyak között találhatunk olyanokat is, amelyekre nem hat az idő (ezek zölden fognak csillogni), és amik természetesen komoly segítséget fognak nyújtani nekünk a továbbhaladásban, ha sikerül okosan használnunk őket. Mivel leírni egy kicsit nehéz a Braid által nyújtott élményt, ezért nézzünk egy konkrét példát.

Adott egy kulcs, amivel nekünk két ajtót kellene kinyitnunk, azonban az első kinyílása után a kulcs kiesik a kezünkből. Mivel képesek vagyunk visszatekerni az időt, és az első ajtó immunis a mi időváltoztatásunkra, annyi lesz csak a dolgunk, hogy visszafelé haladunk az időben, aminek hatására a kulcs ismét a kezünkbe kerül, viszont a kinyitott kapu nem záródik be, mivel arra nem hatott az idő visszapörgetése. Ennek következményeképpen már indulhatunk is a következő kapuhoz, majd boldogan rátérhetünk a következő fejtörőre.


Ez természetesen csak egy példa a nagyon sok közül, ráadásul az egyik legegyszerűbb is, amivel találkozni fogunk a játék során, hiszen lesz, amikor saját árnyékunkkal kell játszadoznunk (egyfajta playback tulajdonság, mi előre lelépjük a lépéseket - pl. egy kapcsoló átállítását -, visszatekerjük az időt, majd árnyékunk kivitelezi az előbb "rögzített" lépéseket, miközben mi magunk továbbhaladhatunk a pályán), sőt olyan világ is akad, ahol egy időgyűrűt hívunk segítségül a feladatok végrehajtásához, ami csak egy kis területen lassítja le az időt, segítsége azokon a helyeken mégis nélkülözhetetlen lesz.

Ellenfeleink is hasznos segítőtársaink lesznek, természetesen nem mindegyik, hiszen a rózsaszín agresszív nyúl idegesítő mivoltán kívül semmi másra nem alkalmas, ellenben a kis golyófejű oroszlánhasonmások már tudtukon kívül is, de segíteni tudnak. Példaképpen meg lehetne említeni, hogy a fejükre ugrálva magasabb helyekre is eljuthatunk, de ha egy kulcs túl szűk helyen van, azt is kihozzák nekünk, természetesen nem maguktól, hanem úgy, ha egy kicsit eljátszadozunk az idővel, és szabad utat engedünk nekik ezzel a képességünkkel. A Braid tehát, mint a fenti sorokból is kiderülhetett, nem egy egyszerű alkotás. Bár rövidsége miatt nem nyújt annyi lehetőséget, mint egy jól megtermett RPG játék, így is sokkal szórakoztatóbb kortársainál. A logikánk és időzítésünk kombinációját magas szintre emelő produktum kötelező darab azoknak, akiknek az utóbbi időben a Portal-féle, vagy az ismeretlenebb, nem agyonreklámozott játékok jelentettek kikapcsolódást, hiszen nem csak egy aranyos kis történettel, de egy igazi agytornával is gazdagabbak lehetünk a Braid megvásárlása után. Továbbá mindenképpen kiemelt figyelmet érdemelnek a zenék és a szépen megfestett hátterek, amelyek már-már a művészi kategóriába helyezik a játékot, hiszen ha létezik a játékvilágban művészet, akkor a Braid mindenképpen annak tekinthető.



Grafika: Alacsony költségvetésű játékról beszélünk, ennek ellenére hihetetlenül csodálatos és színes világ tárul elénk a betöltés után. A háttereket és a puzzle-darabokból összerakott képeket akár olajfestményekkel is párhuzamba lehetne hozni, de hasonló jókat lehet elmondani a pályaelemekről is, amelyek egyszerűek ugyan, de gondosan megválogatott, szemnek barátságos színekből építkeznek. Karakterünk amilyen kicsi, annyira interaktív rajta minden. Futás, vagy ugrás közben mozog a haja, a nyakkendője, de még az öltöny felsője is, egyszóval a látvány pazarnak nevezhető.

Kezelőfelület: A menü egyszerű, de nagyszerű, nincs elrejtve semmi, minden hamar megtalálható. Ugyanez elmondható a játékban elénk táruló képről is, hiszen semmi felesleges információ nincs feltüntetve, csak a kirakós darabjai a bal felső sarokban, ezenkívül az egész képernyőt betölti a pálya csodálatos és színes világa.

Játszhatóság: Igazi klasszikus irányítással találkozunk a Braid betöltése után, hiszen a jobbra-balra nyíl mellett egyedül az ugrással (alapesetben Space), és az időlassítás billentyűjével (alapesetben bal-Shift) kell ügyeskednünk. A gyorsabb időutazás eléréséhez még a fel-le nyilakkal is bűvészkedhetünk, hiszen ezáltal utazhatunk az időben előre is, ha egyszer már sikerült visszatérnünk a múltba.

Intelligencia, nehézség: A pontszámból itt mindenképpen le kell venni egy keveset, mivel bizonyos fejtörők valóban túlontúl nehézre sikeredtek, és akinek nem vág úgy az agya, mint a borotva, elsőre nem biztos, hogy meg tudja fejteni a lényegét. Természetesen megtehetjük azt, hogy a pályákon csak átrohanunk, ahogyan valamikor a Mario esetében megtettük, de akkor éppen arról maradunk le, ami a Braid betöltése után élménynek nevezhető.

Hangok, zene: A hangok egyértelműen hozzák azt a szintet, amit a játéktól első ránézésre elvárnánk, azaz nem realista hanghatásokkal fogunk találkozni, hanem inkább aranyos effektekkel. A zenék esetében már más a helyzet. Minőségileg magas szintet képviselnek, ehhez kétség sem férhet, és érdekes darabokkal is találkozhatunk egy-egy világ betöltése után. Stílus szempontjából elég nehéz besorolni őket, hiszen nem a szokványos háttérzenék, hanem leginkább melankolikus, de ugyanakkor dallamos ambient darabok ezek, amelyeken leginkább a szintetizátor és a hegedű dominál, az összkép pedig valami hihetetlenül nyugtató és játékba illő.

Összegzés: Nincs tökéletes játék, ez tény. Biztosan sokan nem értenek majd egyet az öt csillagos osztályzattal (amely nem is színtiszta 5-ös), de meg kell jegyezni, hogy a Braid nem hasonlítható össze a mai kor játékaival, nem hozható párhuzamba egyetlen grafikaorientált darabbal sem. Ezt az alkotást egy teljesen más megközelítésből kell vizsgálni, értékelni, és játszani is. Ez a játékvilág művészete… Vagy csak elfelejtettük volna mennyire jó és kreatív alkotások voltak régebben?