SG.hu·
Gyilkos flash játékok: 10+ óra játékidő ingyen
A számítógépes játékok fura reneszánszukat élik. A régi jó ötletes, élvezetes, gondolkodtató játékok rajongói új kontinenst hódíthatnak meg, ha a tízezerért vett offline alkotások helyett tesznek egy kitérőt az online flash játékok világába. E heti ajánlónkban négy olyan flash játék mutatkozik be, ami nemcsak játékélményben, de játékidőben is felveszi a versenyt némely egyestés PC-játékkal.
Egy korábbi cikkünkben már írtam az online flash játékokról, ahol igyekeztem bemutatni egy gyűjtőportált, ami kifejezetten a munkakerülő vagy szabadidő-elütő emberek paradicsoma kíván lenni, illetve bemutattam az arrafelé klasszikusnak számító műfajokat is.
Az online játék felé egyre több szempont miatt terelődnek a felhasználók, hiszen tudjuk, ma már az eladott számítógépek több mint fele notebook, s ezek grafikus képességei ritkán érik el azt a szintet, hogy az akár itt hétről-hétre bemutatott bármely játékot is képesek legyenek futtatni. Másrészt az online játékok bárhonnan elérhetőek, alig néhány megabyte adatforgalom árán a kijelzőn lehetnek, nem kell őket telepíteni, nem kell semmi mást tenni, csak klikkelni kettőt és már indulhat is a móka. Arról nem is beszélve, hogy némi hirdetésbámulásért cserébe többnyire ezek ingyenesek.
A gyűjtőportálok viszont megosztják bevételeiket különböző módon a készítőkkel, így a legsikeresebb játékok kiagyalói egész szép bevételre is szert tehetnek. Az általam favorizált Kongregate oldalain a leggyakrabban betöltött játékok például 1-3 millió látogatást értek meg eddig, kizárólag ezen az oldalon. Természetesen számtalan más helyen is rá lehet bukkanni ezen játékokra, amiből sejthető, hogy ezeket az egyébként egyszerű, néhol csúnyácska, de nagyon addiktív programocskákat többen próbálják ki, mint egy középkategóriás PC-játékot.
Visszatérve a notebook témára, azért azt tudni kell, hogy a flash játékok sem kivételek azon szabály alól, hogy erőforrás márpedig kell a szórakozáshoz. A technológiából adódóan viszont nem a videokártya, hanem a processzor kap komoly terhelést. És igen, ezek a játékok is képesek szaggatni, belassulni. Ahol valamilyen feladat időre megy, ott a legkönnyebb utolérni, mert egy gyengébb gépen ez az idő relatív lesz és sokkal tovább tart. Természetesen nem jutunk előnyhöz, ugyanannyi képkocka, ugyanannyi mozdulat lehetséges, legfeljebb gyengébb reflexek is elegendőek az akciókhoz.
A mai ajánlóhoz a gyűjtés teljesen szubjektív, nem feltétlenül a legújabb darabok, viszont közös tulajdonságuk, hogy mindegyik több órás játékidővel kecsegtet, sőt az újrajátszási hajlandóság is elég jó lehet egy sikeres kampány után.
Sonny - japán kultúra light
A Sonny az idei tavaszi szezon egyik csodagyereke volt. Nagyon egyszerű és könnyen tanulható szabályaival, testreszabható karaktereivel sok millió embert kötött a géphez unalmas óráiban. Az alaptörténet szerint Sonny barátunk egy hajótörést követően kell, hogy kijusson hajójukról, gyakorlatilag mint egyetlen túlélő. A fedélzeten viszont azonnal komoly ellenállásba ütközik, innentől kezdve pedig lépésről-lépésre kell átverekednie magát a zombik, szellemek, harcosok és egyéb nem túl barátságos srácok falain.
A játék elsőre hentelős, elborult gyilkolászásnak hangzik, de valójában egy körökre osztott stratégiai akciónak mondanám. A Final Fantasy vagy Heroes sorozat ismerőinek nem kell bemutatni a harcrendszert, szinte teljesen megegyeznek alapjaiban. A két szembenálló fél vagy csapat különböző értékekkel rendelkezik, mint szint, erő, gyorsaság, vitalitás és mágia. A gyorsaság például meghatározza, hogy ki következik korábban a körben, illetve hogy el tudja-e kerülni a bejövő ütést. Az erő és a mágia a támadások erejét, a vitalitás pedig az életerőt adja meg. Ezen túl karakterünknek a játék elején választhatunk kasztot, ami befolyásolja képességeit. Destroyer, Guardian, Assassin és Gunslinger. A szokásos felállás egyébként, erős védekező, hibrid kaszt, damage dealer gyenge védelemmel és hunter/ranger verziókkal. A csaták során pénzt és tárgyakat lelhetünk, a boltban pedig spéci felszereléseket, szetteket is lehet vásárolni a végső küzdelemhez.
A játék ugyan szinte teljesen repetitív, de a főbb ellenségek különböző képességei, az elején választott kaszt, vagy az időközben csatlakozó szövetségesek variációival akár többszöri végigjátszás is lehetséges. A játékot minden harc után el lehet menteni és bármikor tovább folytatni. A szintlépésekkor 1 újabb pontot adhatunk hozzá karakterünk értékeihez, illetve az RPG-kből megszokott "talent-fa" 28 képessége közül tehetünk még egy pontot valamelyikre.
A játék nagy hátránya, hogy a kasztoknak nincs külön képességlistájuk, hanem mindegyik ugyanazt a 28-at kezdheti el fejlesztgetni. Igaz az egyik sor az erőre, a másik a mágiára, a harmadik a hibrid képességekre fókuszál, így a különböző kasztok különböző változatokat fognak preferálni úgy, hogy a speciális képességek elérhetőek lesznek mindenkinek. Érdekesség, hogy naponta öt alkalommal (mármint igazi 24 órás nap) újraállíthatjuk a képességeket, amire szükség is lesz néha. Ez egyfajta beépített védelem, hogy ne pörgesse végig senki egy nap alatt, vagy aki igen, az izzadjon vért.
Összegzés:
A játék grafikáját nem vitték túlzásba, az animációk szépek, de nem látványosak, semmi extra nincs bennük. A hangulat viszont magával ragadó. A zene külön dicséretet érdemel, hiszen sikerült egy egyedi felismerhető és jellemző dallamot kreálni hozzá, amitől nem feltétlenül őrül meg a játékos 2 perc alatt. A játékidő próbálkozásokkal, kudarcokkal és taktikával együtt kb. 6-10 óra egy végigjátszásnál. Előképzettség nem szükséges hozzá, igaz nem árt, ha valaki tisztában van a fantázia harcos karakterek alap dolgaival és nem kezd mondjuk az Assassin karakternél mágiára gyúrni.
Onslaught 2: - Üzemi aprítás
A Tower Defense kategória egyik klasszikussá vált darabja. Ilyen játékból már számtalan napvilágot látott, viszont nagyon kevés, ami a végtelen számú újrajátszás lehetőségével kecsegtet. Az Onslaught 2-ben ezt a torony kombinációk és a sok különböző pálya, beállítási lehetőség és kihívások beemelésével érték el. Grafikailag egy nagyon minimalista dologról van benne szó, gyakorlatilag animációk nincsenek benne, az ellenfelek, a tornyok és a lövedékek többnyire statikus képecskékből állnak. Ok, mondjuk rá, hogy béna a grafikája, de valahogy ez sosem jutott eszembe negatívumként, mikor játszottam vele. Sőt még ezzel a béna grafikával is képes a legnagyobb izomgépeket megizzasztani mondjuk a 320. pálya környékén.
Jó TD-hez mérten több labirintusból választhatunk, melyeknek egy bejárata és egy kijárata, az Area51, van. A tornyok mérete egységes, érdekes módon kör, és nem négyzet alakú. Nem egy hálóba kell pakolni az épületeket, hanem akár pixelenként szabadon állítgathatjuk őket, emiatt nem mindig egyértelmű, hogy ha oda leteszek egy tornyot, akkor befér-e még mellé egy másik.
Négy alap torony van, az ágyú, a lézer, a rakétavető és egy elektrosokkoló szerű torony. Mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége is, melyeket a kiválasztáskor látni is lehet egy skálán. Az építés után minden torony továbbfejleszthető. Egyre több pénzért cserébe egyre nagyobb sebzést, hatótávot és gyorsaságot adhatunk nekik. Amennyiben a gyorsaságot eléggé felfejlesztettük, akkor némelyik toronynak néha elborul az agya és őrült tempóban kezd el aprítani. Ezt persze lehet előre látni, ilyenkor be lehet küldeni akár több sor ellenfelet is egyszerre.
Apropó. A támadási hullámok szakaszosan érkeznek, de a kis órára kattintva bármikor bekérhetjük a következő hullámot is, amivel fel lehet pörgetni a játékot, de óvatosan kell vele bánni, mert a rossz ritmus miatt kinyírhatjuk magunkat egy jó védelem mellett is.
A fentebb említett toronykombinációk, ami a játék sava-borsát adja, elsőre nem is tűnik fel a játékosnak, de akár véletlenül is rájöhet, hogy a tornyok egymással is interakcióban vannak. A kombinációk száma ugyan véges, de nagyon sokféle közül választhatunk. Ezek úgy működnek, hogy legalább kettő, de maximum öt toronynak nagyon közel, egy toronynyi távolságban kell lenni a megfelelő fajtákból, illetve mindegyiküknek a maximum sebzés fejlesztéssel kell rendelkeznie. A több torony közül mindig az kezdi a kombót, amelyik először sebzi az ellenfelet, a többi pedig asszisztál. A kombó lehet lassítás, akna, lézeres robotrepülő, lökéshullám vagy akár fekete lyuk is. A listában böngészgetve látszik, hogy melyik effekthez melyik toronynak kell kezdenie, ennek a hatótávolságát érdemes felfejleszteni, a többit pedig kicsin hagyni.
A játékban megtalálható kihívások, küldetések végigvitele után még mindig nem feltétlenül kell törölni a linket, mert van úgy, hogy egy fárasztó nap után jó leülni és aprítani egy kicsit vele. A Desktop Tower Defense mellett ez az a TD, amit még hosszú idő után is néha előveszek és pörgetek rajta egy rundót.
Összegzés:
Gagyi grafika, közepesen addiktív és nagyon idegesítő hangja van. Amikor már legalább 6 torony tüzel folyamatosan, akkor szerintem nincs ember, aki ne venné le a hangot. A játékidő random végtelen, de az előre definiált feladatokon ha valaki ügyes akkor pár óra alatt végig szaladhat. Ha valaki nincs otthon TD vonalon, de elkapta a gépszíj, akkor eltart majd egy ideig mire kitapasztalja hogyan is kell megállítani a rohamokat. A legidegesítőbb, amikor fél óra játék után egy véletlen hiba miatt bukik meg egy perc alatt az egész védelem. Türelem és kitartás.
Protector - TD evolúció
Egy másik TD, ami szintén egy egész új motívumot hozott ebbe a műfajba. Erről csak rövidebben írnék, de nem is lehetne mással kezdeni, minthogy a szintek nem egyszerűen egymás után következnek, hanem egy világtérképet kapunk, ahol szabadon dönthetjük el, hogy éppen melyik irányba nyomulunk. Persze van egy előre kitaposott ösvény, amiről nem nagyon lehet letérni, de ha egy pálya kifogna valakin, akkor az nem akasztja meg az egész játékot.
Ebben a TD-ben négyzetháló alapú izometrikus pályákon folyik a harc, ahol is egy fix ösvényen haladnak a pokoli lények, a tornyok helyett pedig örzőket állíthatunk, akik különböző fajta varázslattal vagy épp karddal állják útjukat a gonosznak. Örzőt csak "lebetonozott" négyzetre tehetünk, amiből alapból minden térképen van jópár, de akár magunk is hódíthatunk zöld mezőket.
Minden pályán 15-20 vagy akár 40 hullámnyi ellenség érkezik, fix számú élettel rendelkezünk itt is, de ami sokkal izgalmasabb, hogy minden szintnek van egy gyengéje és egy erős rezisztenciája a támadásokkal szemben. Tűz, jég, méreg, energia és fizikai. Ezek a támadásfajták, ilyen tornyokat tudunk építeni, de okosan kell az arányokkal játszani, mert egyes lények szinte immunisak valamelyikre, de némelyik rendelkezik az "absorb" képességgel, ami egyenesen feltölti az életerejét az általa favorizált támadás nyomán. Minden pálya elején érdemes átnézni, hogy milyen szintek lesznek és annak megfelelően kialakítani a stratégiát. Sajnos a jelenleg elérhető verzióban a magas szintű tornyok kevésbé hatékonyak, ezért az 5 alap torony kombinálása javallott és érdemes a skill pontokat is ezekre költeni inkább.
Összegzés:
A grafikája szintén nem hagy mély nyomot senkiben, viszont szintén több mint 10 órás játékidővel büszkélkedhet. Nem túl nehéz, bár kezdőknek nem feltétlenül javallott. Végig szórakoztató és az egyre nehezebb pályák még az utolsó csatákra is tartogatnak meglepetéseket. Ha valaki viszont rájön a trükkökre, akkor kés a vajban szinten haladhat a pályákon. Remélhetőleg lesz belőle egy új verzió, ami továbbviszi a hangulatot, de a csorbákat kiköszörüli.
Monster's Den: Book of Dread: - RPG esszencia
A World of Warcraft idején kicsit fura lehet visszatérni a MUD-ok szintjére, ahol vizualitás zéró, csak a képzelet játszik. A Monster's Den egy tipikusan ilyen játék. Végtelennek tűnő játékidővel, profi RPG struktúrával hívogatja a játékosokat, úgy, hogy nem igazán a történetre fókuszál, hanem a harcokra. Unalmas perceiben az emberek nyilván nem is nagyon akarják beleélni magukat bonyolult mesékbe. A főnöknek is kicsit fura lenne azt mondani, hogy mindjárt indulok a meetingre, csak még a Vámpírharcossal próbálok zöld ágra vergődni, mert nem akarja megmondani, hogy az elrabolt falusiak melyik irányban vannak.
Ebben a játékban egy szintén minimalista labirintusban navigálunk csapatunkkal, amit a térképen csak egy nyíl jelöl, amennyiben ellenfelekbe futunk, akkor egy körökre osztott, de grafikusan épphogy ábrázolt csatába kerülünk. A csapatunk többnyire 4 főből áll, akiket egy 2x3-as rácson kell elhelyezni. Az ellenfelek szintén így állnak fel, viszont lehetnek akár hatan is.
Választhatunk harcost, íjászt, mágust, papot vagy tolvajt. Ezeket nem részletezném, mert mindenben megfelelnek a normál fantasy világokban betöltött szerepüknek. A karakterek viselhetnek tárgyakat, ebben is teljesen AD&D vonal a játék, léphetnek szintet, statokat fejleszthetnek és képességeket, varázslatokat tanulhatnak, melyek energiába kerülnek és maximum 6 db lehet memorizálva egyidőben.
A játék erőssége leginkább az, hogy a szerepjátékok egyik legérdekesebb pillanatát sokszorozza meg nekünk körítések nélkül. Mivel a karakterek fejlődnek, újabb és erősebb varázslatok kerülnek elő és az ellenfelek is egyre keményebbek, ezért nem válik unalmassá a műfaj kedvelői számára. Akik viszont nincsenek oda a szerepjátékokért, azoknak lehet, hogy érdemes kihagyni ezt a darabot.
Összegzés:
A grafika újfent nem dob nagyot, bár az új verzió menüje már sokkal szebb. A harcrendszer teljesen érthető, egyszerűen tanulható és kezelhető. A karaktereink dolgai megfelelnek a megszokott világokénak, így akár egy előfizetésétől elvágott WoW-os is használhatja elvonási tünetek kezelésére. A játékidő gyakorlatilag random végtelen, bár a kb. 10 órás szint itt is megvan. Rajongóknak igen addiktív lehet, főleg úton-útfélen notebook-kal lehet érdekes ráfüggni.
Folytatjuk...
Egy korábbi cikkünkben már írtam az online flash játékokról, ahol igyekeztem bemutatni egy gyűjtőportált, ami kifejezetten a munkakerülő vagy szabadidő-elütő emberek paradicsoma kíván lenni, illetve bemutattam az arrafelé klasszikusnak számító műfajokat is.
Az online játék felé egyre több szempont miatt terelődnek a felhasználók, hiszen tudjuk, ma már az eladott számítógépek több mint fele notebook, s ezek grafikus képességei ritkán érik el azt a szintet, hogy az akár itt hétről-hétre bemutatott bármely játékot is képesek legyenek futtatni. Másrészt az online játékok bárhonnan elérhetőek, alig néhány megabyte adatforgalom árán a kijelzőn lehetnek, nem kell őket telepíteni, nem kell semmi mást tenni, csak klikkelni kettőt és már indulhat is a móka. Arról nem is beszélve, hogy némi hirdetésbámulásért cserébe többnyire ezek ingyenesek.
A gyűjtőportálok viszont megosztják bevételeiket különböző módon a készítőkkel, így a legsikeresebb játékok kiagyalói egész szép bevételre is szert tehetnek. Az általam favorizált Kongregate oldalain a leggyakrabban betöltött játékok például 1-3 millió látogatást értek meg eddig, kizárólag ezen az oldalon. Természetesen számtalan más helyen is rá lehet bukkanni ezen játékokra, amiből sejthető, hogy ezeket az egyébként egyszerű, néhol csúnyácska, de nagyon addiktív programocskákat többen próbálják ki, mint egy középkategóriás PC-játékot.
Visszatérve a notebook témára, azért azt tudni kell, hogy a flash játékok sem kivételek azon szabály alól, hogy erőforrás márpedig kell a szórakozáshoz. A technológiából adódóan viszont nem a videokártya, hanem a processzor kap komoly terhelést. És igen, ezek a játékok is képesek szaggatni, belassulni. Ahol valamilyen feladat időre megy, ott a legkönnyebb utolérni, mert egy gyengébb gépen ez az idő relatív lesz és sokkal tovább tart. Természetesen nem jutunk előnyhöz, ugyanannyi képkocka, ugyanannyi mozdulat lehetséges, legfeljebb gyengébb reflexek is elegendőek az akciókhoz.
A mai ajánlóhoz a gyűjtés teljesen szubjektív, nem feltétlenül a legújabb darabok, viszont közös tulajdonságuk, hogy mindegyik több órás játékidővel kecsegtet, sőt az újrajátszási hajlandóság is elég jó lehet egy sikeres kampány után.
A Sonny az idei tavaszi szezon egyik csodagyereke volt. Nagyon egyszerű és könnyen tanulható szabályaival, testreszabható karaktereivel sok millió embert kötött a géphez unalmas óráiban. Az alaptörténet szerint Sonny barátunk egy hajótörést követően kell, hogy kijusson hajójukról, gyakorlatilag mint egyetlen túlélő. A fedélzeten viszont azonnal komoly ellenállásba ütközik, innentől kezdve pedig lépésről-lépésre kell átverekednie magát a zombik, szellemek, harcosok és egyéb nem túl barátságos srácok falain.
A játék elsőre hentelős, elborult gyilkolászásnak hangzik, de valójában egy körökre osztott stratégiai akciónak mondanám. A Final Fantasy vagy Heroes sorozat ismerőinek nem kell bemutatni a harcrendszert, szinte teljesen megegyeznek alapjaiban. A két szembenálló fél vagy csapat különböző értékekkel rendelkezik, mint szint, erő, gyorsaság, vitalitás és mágia. A gyorsaság például meghatározza, hogy ki következik korábban a körben, illetve hogy el tudja-e kerülni a bejövő ütést. Az erő és a mágia a támadások erejét, a vitalitás pedig az életerőt adja meg. Ezen túl karakterünknek a játék elején választhatunk kasztot, ami befolyásolja képességeit. Destroyer, Guardian, Assassin és Gunslinger. A szokásos felállás egyébként, erős védekező, hibrid kaszt, damage dealer gyenge védelemmel és hunter/ranger verziókkal. A csaták során pénzt és tárgyakat lelhetünk, a boltban pedig spéci felszereléseket, szetteket is lehet vásárolni a végső küzdelemhez.
A játék ugyan szinte teljesen repetitív, de a főbb ellenségek különböző képességei, az elején választott kaszt, vagy az időközben csatlakozó szövetségesek variációival akár többszöri végigjátszás is lehetséges. A játékot minden harc után el lehet menteni és bármikor tovább folytatni. A szintlépésekkor 1 újabb pontot adhatunk hozzá karakterünk értékeihez, illetve az RPG-kből megszokott "talent-fa" 28 képessége közül tehetünk még egy pontot valamelyikre.
A játék nagy hátránya, hogy a kasztoknak nincs külön képességlistájuk, hanem mindegyik ugyanazt a 28-at kezdheti el fejlesztgetni. Igaz az egyik sor az erőre, a másik a mágiára, a harmadik a hibrid képességekre fókuszál, így a különböző kasztok különböző változatokat fognak preferálni úgy, hogy a speciális képességek elérhetőek lesznek mindenkinek. Érdekesség, hogy naponta öt alkalommal (mármint igazi 24 órás nap) újraállíthatjuk a képességeket, amire szükség is lesz néha. Ez egyfajta beépített védelem, hogy ne pörgesse végig senki egy nap alatt, vagy aki igen, az izzadjon vért.
Összegzés:
A játék grafikáját nem vitték túlzásba, az animációk szépek, de nem látványosak, semmi extra nincs bennük. A hangulat viszont magával ragadó. A zene külön dicséretet érdemel, hiszen sikerült egy egyedi felismerhető és jellemző dallamot kreálni hozzá, amitől nem feltétlenül őrül meg a játékos 2 perc alatt. A játékidő próbálkozásokkal, kudarcokkal és taktikával együtt kb. 6-10 óra egy végigjátszásnál. Előképzettség nem szükséges hozzá, igaz nem árt, ha valaki tisztában van a fantázia harcos karakterek alap dolgaival és nem kezd mondjuk az Assassin karakternél mágiára gyúrni.
A Tower Defense kategória egyik klasszikussá vált darabja. Ilyen játékból már számtalan napvilágot látott, viszont nagyon kevés, ami a végtelen számú újrajátszás lehetőségével kecsegtet. Az Onslaught 2-ben ezt a torony kombinációk és a sok különböző pálya, beállítási lehetőség és kihívások beemelésével érték el. Grafikailag egy nagyon minimalista dologról van benne szó, gyakorlatilag animációk nincsenek benne, az ellenfelek, a tornyok és a lövedékek többnyire statikus képecskékből állnak. Ok, mondjuk rá, hogy béna a grafikája, de valahogy ez sosem jutott eszembe negatívumként, mikor játszottam vele. Sőt még ezzel a béna grafikával is képes a legnagyobb izomgépeket megizzasztani mondjuk a 320. pálya környékén.
Jó TD-hez mérten több labirintusból választhatunk, melyeknek egy bejárata és egy kijárata, az Area51, van. A tornyok mérete egységes, érdekes módon kör, és nem négyzet alakú. Nem egy hálóba kell pakolni az épületeket, hanem akár pixelenként szabadon állítgathatjuk őket, emiatt nem mindig egyértelmű, hogy ha oda leteszek egy tornyot, akkor befér-e még mellé egy másik.
Négy alap torony van, az ágyú, a lézer, a rakétavető és egy elektrosokkoló szerű torony. Mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége is, melyeket a kiválasztáskor látni is lehet egy skálán. Az építés után minden torony továbbfejleszthető. Egyre több pénzért cserébe egyre nagyobb sebzést, hatótávot és gyorsaságot adhatunk nekik. Amennyiben a gyorsaságot eléggé felfejlesztettük, akkor némelyik toronynak néha elborul az agya és őrült tempóban kezd el aprítani. Ezt persze lehet előre látni, ilyenkor be lehet küldeni akár több sor ellenfelet is egyszerre.
Apropó. A támadási hullámok szakaszosan érkeznek, de a kis órára kattintva bármikor bekérhetjük a következő hullámot is, amivel fel lehet pörgetni a játékot, de óvatosan kell vele bánni, mert a rossz ritmus miatt kinyírhatjuk magunkat egy jó védelem mellett is.
A fentebb említett toronykombinációk, ami a játék sava-borsát adja, elsőre nem is tűnik fel a játékosnak, de akár véletlenül is rájöhet, hogy a tornyok egymással is interakcióban vannak. A kombinációk száma ugyan véges, de nagyon sokféle közül választhatunk. Ezek úgy működnek, hogy legalább kettő, de maximum öt toronynak nagyon közel, egy toronynyi távolságban kell lenni a megfelelő fajtákból, illetve mindegyiküknek a maximum sebzés fejlesztéssel kell rendelkeznie. A több torony közül mindig az kezdi a kombót, amelyik először sebzi az ellenfelet, a többi pedig asszisztál. A kombó lehet lassítás, akna, lézeres robotrepülő, lökéshullám vagy akár fekete lyuk is. A listában böngészgetve látszik, hogy melyik effekthez melyik toronynak kell kezdenie, ennek a hatótávolságát érdemes felfejleszteni, a többit pedig kicsin hagyni.
A játékban megtalálható kihívások, küldetések végigvitele után még mindig nem feltétlenül kell törölni a linket, mert van úgy, hogy egy fárasztó nap után jó leülni és aprítani egy kicsit vele. A Desktop Tower Defense mellett ez az a TD, amit még hosszú idő után is néha előveszek és pörgetek rajta egy rundót.
Összegzés:
Gagyi grafika, közepesen addiktív és nagyon idegesítő hangja van. Amikor már legalább 6 torony tüzel folyamatosan, akkor szerintem nincs ember, aki ne venné le a hangot. A játékidő random végtelen, de az előre definiált feladatokon ha valaki ügyes akkor pár óra alatt végig szaladhat. Ha valaki nincs otthon TD vonalon, de elkapta a gépszíj, akkor eltart majd egy ideig mire kitapasztalja hogyan is kell megállítani a rohamokat. A legidegesítőbb, amikor fél óra játék után egy véletlen hiba miatt bukik meg egy perc alatt az egész védelem. Türelem és kitartás.
Egy másik TD, ami szintén egy egész új motívumot hozott ebbe a műfajba. Erről csak rövidebben írnék, de nem is lehetne mással kezdeni, minthogy a szintek nem egyszerűen egymás után következnek, hanem egy világtérképet kapunk, ahol szabadon dönthetjük el, hogy éppen melyik irányba nyomulunk. Persze van egy előre kitaposott ösvény, amiről nem nagyon lehet letérni, de ha egy pálya kifogna valakin, akkor az nem akasztja meg az egész játékot.
Ebben a TD-ben négyzetháló alapú izometrikus pályákon folyik a harc, ahol is egy fix ösvényen haladnak a pokoli lények, a tornyok helyett pedig örzőket állíthatunk, akik különböző fajta varázslattal vagy épp karddal állják útjukat a gonosznak. Örzőt csak "lebetonozott" négyzetre tehetünk, amiből alapból minden térképen van jópár, de akár magunk is hódíthatunk zöld mezőket.
Minden pályán 15-20 vagy akár 40 hullámnyi ellenség érkezik, fix számú élettel rendelkezünk itt is, de ami sokkal izgalmasabb, hogy minden szintnek van egy gyengéje és egy erős rezisztenciája a támadásokkal szemben. Tűz, jég, méreg, energia és fizikai. Ezek a támadásfajták, ilyen tornyokat tudunk építeni, de okosan kell az arányokkal játszani, mert egyes lények szinte immunisak valamelyikre, de némelyik rendelkezik az "absorb" képességgel, ami egyenesen feltölti az életerejét az általa favorizált támadás nyomán. Minden pálya elején érdemes átnézni, hogy milyen szintek lesznek és annak megfelelően kialakítani a stratégiát. Sajnos a jelenleg elérhető verzióban a magas szintű tornyok kevésbé hatékonyak, ezért az 5 alap torony kombinálása javallott és érdemes a skill pontokat is ezekre költeni inkább.
Összegzés:
A grafikája szintén nem hagy mély nyomot senkiben, viszont szintén több mint 10 órás játékidővel büszkélkedhet. Nem túl nehéz, bár kezdőknek nem feltétlenül javallott. Végig szórakoztató és az egyre nehezebb pályák még az utolsó csatákra is tartogatnak meglepetéseket. Ha valaki viszont rájön a trükkökre, akkor kés a vajban szinten haladhat a pályákon. Remélhetőleg lesz belőle egy új verzió, ami továbbviszi a hangulatot, de a csorbákat kiköszörüli.
Monster's Den: Book of Dread: - RPG esszencia
A World of Warcraft idején kicsit fura lehet visszatérni a MUD-ok szintjére, ahol vizualitás zéró, csak a képzelet játszik. A Monster's Den egy tipikusan ilyen játék. Végtelennek tűnő játékidővel, profi RPG struktúrával hívogatja a játékosokat, úgy, hogy nem igazán a történetre fókuszál, hanem a harcokra. Unalmas perceiben az emberek nyilván nem is nagyon akarják beleélni magukat bonyolult mesékbe. A főnöknek is kicsit fura lenne azt mondani, hogy mindjárt indulok a meetingre, csak még a Vámpírharcossal próbálok zöld ágra vergődni, mert nem akarja megmondani, hogy az elrabolt falusiak melyik irányban vannak.
Ebben a játékban egy szintén minimalista labirintusban navigálunk csapatunkkal, amit a térképen csak egy nyíl jelöl, amennyiben ellenfelekbe futunk, akkor egy körökre osztott, de grafikusan épphogy ábrázolt csatába kerülünk. A csapatunk többnyire 4 főből áll, akiket egy 2x3-as rácson kell elhelyezni. Az ellenfelek szintén így állnak fel, viszont lehetnek akár hatan is.
Választhatunk harcost, íjászt, mágust, papot vagy tolvajt. Ezeket nem részletezném, mert mindenben megfelelnek a normál fantasy világokban betöltött szerepüknek. A karakterek viselhetnek tárgyakat, ebben is teljesen AD&D vonal a játék, léphetnek szintet, statokat fejleszthetnek és képességeket, varázslatokat tanulhatnak, melyek energiába kerülnek és maximum 6 db lehet memorizálva egyidőben.
A játék erőssége leginkább az, hogy a szerepjátékok egyik legérdekesebb pillanatát sokszorozza meg nekünk körítések nélkül. Mivel a karakterek fejlődnek, újabb és erősebb varázslatok kerülnek elő és az ellenfelek is egyre keményebbek, ezért nem válik unalmassá a műfaj kedvelői számára. Akik viszont nincsenek oda a szerepjátékokért, azoknak lehet, hogy érdemes kihagyni ezt a darabot.
Összegzés:
A grafika újfent nem dob nagyot, bár az új verzió menüje már sokkal szebb. A harcrendszer teljesen érthető, egyszerűen tanulható és kezelhető. A karaktereink dolgai megfelelnek a megszokott világokénak, így akár egy előfizetésétől elvágott WoW-os is használhatja elvonási tünetek kezelésére. A játékidő gyakorlatilag random végtelen, bár a kb. 10 órás szint itt is megvan. Rajongóknak igen addiktív lehet, főleg úton-útfélen notebook-kal lehet érdekes ráfüggni.
Folytatjuk...