Viva Piñata

Kiadó: Microsoft Games
Fejlesztő: Climax
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,8 GHz, 1 GB RAM, 8,5 GB szabad hely, nVidia 5900+/ATi 9600+
Ajánlott: Intel Core 2 Duo , 2 GB RAM, nVidia Geforce 7900+
Hasonló játékok: Sims, Baby Luv
Kategória: szimuláció

Folyton csak az akció, meg a lövöldözés. Miért nincs egy olyan játék, ami élvezetes is, nem is kell sokat gondolkodni rajta, de mégsem arról szól, hogyan pusztítunk el mindenféle entitást magunk körül. Nincs? Hogyne lenne. Az akár 3 évesek számára is ajánlott Viva Piñata PC-n is támad, illetve csalogat.

A piñata eredetileg a mexikói kultúra részét képező ünnepi játék, amelyben egy papírból készült színes állatkát megtömnek cukorkákkal, a babazsúr résztvevői pedig botokkal kezdik ütlegelni egészen addig, amíg szét nem szakad és ki nem hullik belőle az összes édesség. A kettes fázis természetesen ezek bezabálása. Az eredetileg Xbox360-ra, nemrégiben pedig PC-re is megjelentetett játék csupán az állatkák formavilágát hozta magával, az autentikus szokáshoz kapcsolódó erőszakos ütlegelés már csak áttételesen jelenik meg a történetben.


Az alapszituáció szerint a Piñaták szigetén egy kis zűrzavar támadt, rendetlenség van a kertekben, a mi feladatunk tehát nem más, mint a roskadozó, kiszáradt, sivár ugarból gyönyörű, zöldellő, élettel teli udvart varázsolni. A kert építéséhez szépen fokozatosan egyre több eszköz használata érhető majd el és egyre több helybéli megbecsülését sikerül elnyerni azzal, ha bizonyítjuk, alapos és szorgos kertészek vagyunk.

A legelső feladat a romok eltűntetése és a talaj rendbetétele. Ehhez egy ásó lesz segítségünkre. Eleinte egy ütött-kopott, rozzant darabbal kell beérni, ami épp arra elég, hogy a talajt fellazítsuk vele, vagy valamelyik rosszalkodó Pinata fejére koppintsunk. Később egyre jobb modellekhez jutunk hozzá, amikkel már lyukakat áshatunk a földbe, tómedret alakíthatunk ki stb. A másik hasznos eszköz az öntözőkanna, amivel kiszáradó növényeinket tudjuk karbantartani, illetve a soha ki nem fogyó fűmagos zacsi, amivel a felásott földet gyeppel vonhatjuk be.


A kertész igazi sikere persze nem egy focipálya létrehozása, hanem a gyep benépesítése vidám kis állatokkal, akik annyira játéklények, hogy a fehér "CE" címke is ott lóg a hátsójukon. Ahhoz, hogy a népek megérkezzenek, különböző feltételeknek kell teljesülnie. Minden állatka esetén meg van határozva, hogy mikor tűnik fel a környéken, mikor látogat el a kertünkbe és mikor válik lakóvá, illetve ha már többen vannak, akkor romantikus szálak is kibontakozhatnak, amiből pedig lénycsemete születik egy idő múlva. A földműveléssel foglalkozó falulakók között egyébként találunk egy házépítőt, aki bármely lény számára összetákol egy megfelelő lakhelyet, orvost, vadászt, bábát, tanácsadót, kereskedőt stb. Segítségükkel lehet odacsalogatni egyre több fajt a területünkre.

Erőszak viszont azért mégis van egy csipetnyi a játékban. Egyrészt a lények alkalomadtán szeretik megenni egymást, ráadásul ez gyakran szükséges a romantikához vagy a beköltözéshez, így többnyire elkerülhetetlen. Másrészt akadnak olyan lények, akik betolakodóként jelennek meg és amellett, hogy megdézsmálják a növényeinket, megbetegítik a többi állatot. Őket érdemes az ásóval agyon verni vagy fizethetjük a vizitdíjat az orvosnak, ami az állat árának 10%-a csokipénzben. A másik érdekes dolog a pénzkérdés. Az alapjában véve gyerekeknek szóló játék szigorúan a fogyasztói társadalomban való létre nevel, hiszen a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a játékos eladjon vagy vegyen. Mivel nincs fixálva a játékmenet, ezért ezt lehet akár veteményeskertek üzemeltetésével is elérni, de apró lényeinket is eladhatjuk a kereskedőnek, amiből a többieknek házat, ennivalót, dekorációt vagy ruhákat vehetünk.

Így a most felnövő fiatal gyerekek már tudni fogják, hogy semmi sincs ingyen, ha répát akar, akkor répamagot vesz olcsón és elülteti, locsolja és vár, majd ha akarja eladja jó pénzért. Illetve ha valaki nyulat akar, akkor vagy ültet neki répát és vár és megeteti vele, vagy vesz drága pénzen kész répát. A termelési lánc tehát működik, hiszen olcsón vett répamagból répa lesz, abból nyuszi, azt megeszi a róka, abból újabb róka lesz, amit pedig 1000 csokipénzért lehet eladni darabonként, habár a répamag csak kb. 7 csokipénz volt.


Ha gyerekfejjel próbálom nézni, akkor teljesen rendben van az egész, hiszen elméletileg a csemeték képesek alapvető mintákat ismételgetni naphosszat. Ráadásul ha már gép előtt ül egy 3-6 éves gyerek, ami tavasz közeledtével nem szerencsés, legalább a kreativitását, koordinációját, finom motoros szenzorait is fejleszti a játék. Szép színes, izgalmas világ az egész, ahol nem kell sietni sehová és nem is lehet elrontani semmit. Egy profilt elkezdve folyamatosan lehet fejlődni, szinteket lépni, amivel együtt jár az is, hogy újabb növények és állatkák megjelenése várható a környéken. Kezdhetünk új kerteket is akár, ahol szerencsére nem a nulláról indulunk, hanem a már elért szintek és a megszerzett pénz velünk vándorol.

Eleinte egy egész kicsi területen kell bohóckodnunk, majd egyes szintlépésekkel együtt kitolódnak a határvonalak. Fizikailag ugyan sok minden beférne a kertbe, de nem tömhetjük tele például répával az egészet, mert az objektumok száma súlyozottan limitált. Ha elértük ezt a limitet, akkor nem tudunk több növényt ültetni, nem lehet újabb épületeket felhúzni, illetve ha a populációt szaporítottuk fel, akkor nem jönnek új állatok a kertbe. Érdemes kertenként specializálódni valamelyik vonalra és megpróbálni felépíteni az ellátási láncot valamelyik magas szintű jószágnak, akár úgy is hogy közben a kicsiket deportáljuk.

A játék annak ellenére, hogy gyerekek számára készült, igazi stratégiai szimuláció. Ha valahogyan ki lehetne iktatni a nagyobbak számára idétlennek tűnő ismétléseket, például azt, hogy minden egyes romantikus aktus után végig kell futni a jószágokkal egy labirintuson pénzérméket gyűjtögetve, akkor egész élvezetes maradhatna hosszú távon más korosztály számára is.



Így viszont a kicsik maradnak hoppon, mivel egy 3 éves gyerekről én speciel nem feltételezem, hogy képes felfogni a fejlődés összefüggéseit. A legjobb kombináció egy türelmes szülő és egy érdeklődő csemete. Mivel a játék valóban látványos, ezért akár egy nagy LCD TV-re kirakva kontrollerrel is érdemes tolni. Ja, hogy akkor miért jelent meg PC-re? Ez jó kérdés, mint ahogyan az is, hogy amennyiben Xbox360-ra van hozzá magyar szinkron, akkor PC-re miért nincs? Vagy éppen a dobozon szereplő "Magyar nyelvű dokumentáció, angol nyelvű szoftver" felirat ellenére miért kezdődik a kézikönyv úgy, hogy "Table of contents" és fejeződik be úgy, hogy "Customer Support".

Ez egy olyan játék, amelynél elképzelhetetlennek tartom, hogy a célközönség angol nyelven is élvezné. Nem rossz dolog, ha mindenki hamar találkozik idegen nyelvekkel, de ha sem a szülő, sem a gyerek nem beszéli a Piñata angolt, akkor baj lehet. Aki pedig unná egyedül a játékot, annak az MS Live rendszere tartogat meglepetéseket. Grafika: Nem vártam sokat a megjelenéstől, többnyire a gyermek játékprogramok grafikája hagy némi kívánnivalót maga után, de ez egy erős kivétel. Habár túlzottan hardverigényesnek tűnik, de egy közepes gépen is bátran lehet vele játszani, ha nem nagy felbontásban és teljesen maximumon akarja futtatni valaki. Nálam 1920×1200-ban érezhető volt az FPS-esés, de némi finomhangolás után ez megoldódott. Az animációk aranyosak, a vizuális effektek szépek, izgalmasak, amitől élvezhetővé válik a játék minden perce. A képi világ is teljesen a gyerekfantáziára van szabva, de emellett sok mindent tanít is. Nem rossz eszköz például a tápláléklánc vagy alapvető biológia elsajátításához, amennyiben a szülő képes elmagyarázni, hogy a süninek tüskéi vannak és nem lógó-csüngő púpos háta.

Kezelőfelület: A portolás ez esetben nem sikerült túl jól, legalábbis ami a kezelést illeti. Mindent meg lehet csinálni egérrel és billentyűzettel is, de sokszor nagyon körülményes, és össze-vissza kell kattingatni ahhoz, hogy valami sikerüljön. A gyerek meg azt hiszi majd, hogy ő retardált, mert nem tud bánni a PC-s beviteli eszközökkel. Aki komolyan gondolja a játékot, annak érdemes inkább egy kontrollert beszerezni, akár a Microsoft Xbox-félét, akár valami mást, csak a négy gombszín stimmeljen, mert azon nyugszik minden. A menü ezzel szemben kellemes, könnyen érthető akár szöveg nélkül is, igaz kicsit lassú, de a célcsoportot figyelembe véve, nem baj, hogy nem pörög annyira.

Játszhatóság: Ennyi évesen nehéz megítélni egy rég elfelejtett kor igényeit, ezért egyszerűen pedagógiai szempontok alapján tudom bírálni a játékot. A formavilág, a színek, a variációk végtelensége és az önálló döntésre, kreativitásra buzdítás nagyon is dicsérendő, ugyanakkor kicsit félelmetes látni, hogy milyen értékrendekkel találkozhat egy kisgyerek egy neki szóló játékban. Az értékrend nagyon is helyénvaló, de ki gondolná, hogy 3+ után ezzel egyből szembesülnie kell valakinek. Mindazonáltal a 60 féle Piñata, a sok-sok növény és az állatkákra aggatható kiegészítők és rejtett kombók megunhatatlanná tudják tenni. Lehet, hogy ezt csak kinőni lehet. Tinédzsereknek ciki játszani, felnőttek pedig hamar belefáradnak a visszatérő motívumokba, pedig legalább annyira laza, mint egy jobb online flash játék.

Nehézség, AI: A mesterséges intelligencia szerepe a játékban, hogy elvezetgesse a kis lényeket a kerten belül. Valamiért úgy döntenek néha, hogy leheverednek nap közben is, gyakran futkároznak, repkednek, játszanak, elmennek inni, megnézik ha valami újdonság van, de ha cukorkák hullanak, akkor mindenki spurizik a helyszínre. Mivel nem kell arról beszélni, hogy be kell e őket cserkészni vagy okosan támadnak, ezért ez a téma kevésbé érdekes, kivéve azt a szempontot, hogy tényleg egy elő kertnek tűnik a benépesített gyep. A nehézség szintén egy érdekes kérdés. Attól függ milyen korosztályról van szó és attól, hogy mi a cél. Ha a szülő és gyerek együtt felépít egy kertet, utána a csemete elflesselgethet benne naphosszat. Meg lehet nézni mindenről az infókat, a románc videót, lehet őket pároztatni, locsolgatni, tavat építeni, csinosítgatni a kertet ésatöbbi. Nehéz teljesen eltalálni a kurzorral a vadul repkedő madarakat, de más komolyabb kihívás nincs benne.

Hangok és zene: A megszólaló dallamok, prüntyögések és a beszédhangok egytől egyig tökéletesnek mondhatóak. Ugyan a magyar változatot nem volt alkalmam meghallgatni, de ha csak fele olyan jó, mint az eredeti, akkor elegendő beleélést biztosít a fiatalságnak. Lassan, érthetően, beleélősen magyaráz minden karakter. Ugyan szövegeik száma erősen véges, de ez egy ilyen játék.

Összegzés: Kicsi gyerek számára biztonsággal ajánlható játék, egy high tech család semmiképp ne hagyja ki. Inkább ezen pörögjön a gyerek, mint a Sims 2-n. Idősebb korosztályok számára maximum élményszinten 1-2 napig jó móka, vagy esetleg a fárasztó munkanap utáni agyelszíváshoz lehet használni. Komótos ritmusú, közepesen összetett játék, mely kellemes dizájnja által magával ragadó lehet. Összehasonlítani bármilyen más "komoly" játékkal teljesen felesleges, fikázni szintúgy. Azzal csak azt bizonyítja bárki is, hogy neki nem volt gyerekszobája vagy azt, hogy épp csak kiköltözött belőle.