SG.hu·2007. december 28.

PC-játék memoár 2007

Újabb szezont tudhatunk magunk mögött, PC-játékok szempontjából ráadásul egy nagyon erős szezont. Ősszel szinte minden játékos úgy izgult valamely kedvencének megjelenése előtt, mint szűzlány az első randin. Az eredmény persze vegyesebb lett az elképzeltnél, de lássuk miből éltünk 2007-ben.

FPS bestiák

Idén egyetlen egy célkereszt-huszár sem panaszkodhatott, hiszen ha másból nem, shooterekből annyi nagyágyú dörrent el, talán mint még soha egy évad alatt. Az első komoly darab tavasszal a S.T.A.L.K.E.R. - Shadow of Chernobyl volt, mely grafikailag is emelt a lécen a korábbi évekhez képest - ez többnyire nem technológia, hanem inkább hangulat alapú gyönyör volt. Az eleinte erősen bugos játékra akkoriban sokan nehezteltek a gépigénye miatt, ami jogos is, hiszen a maximum beállítások eléréséhez inkább az idei karácsony gépei ideálisak, viszont a mesterséges intelligencia rendhagyó megoldásai kárpótolhattak mindenért. Az FPS műfajban kuriózum számba menő RPG-re hajazó küldetésrendszer mellett az élethű megoldások, fegyverek, időjárás és a kőkemény poszt-atom szocreál dobta a hangulatot. Sokan évek óta várták, sokan minden befejezést végigjátszottak vele, így messze nem jogos a rosszallás a játék ellen.
Ennyire szerettük:

Szintén év eleji eresztés a Call of Cthulhu, ami - Lovecraft érdemeinek elismerése mellett - nálam az év leghülyébb nevű játéka díjra mindenképp jó, de emellett még egy kategóriában jeleskedett, így kerülve be ebbe a megemlékezésbe. A nagyon sötét horrortörténet hajlamos magával szippantani az embert, ritkán érzett remegés és adrenalin töltött el egy-egy sötét sarkon, mikor a fények egy pillanatra kihunytak. A zombivárosbéli kalandok ellehetetlenítettek néhány éjszakát, megjelenésében ugyanakkor már nem felelt meg a kor kívánalmainak. Azok, akik szerint nem a ruha teszi a játékot, azok bizonyára ezt hajlamosak elfelejteni. A játékidő bőven lehetett volna hosszabb, alig valamivel ugrotta meg egy átlag FPS 10 óráját.
Ennyire szerettük:

Az előző század fantáziavilágába csöppenve egy elképzelt víz alatti elit város eltorzult világába csöppentünk bele ősszel, ami néhol gyönyörködtető jeleneteit borzongással váltogatva hódította meg sokak szívét. A Bioshock , ha nem is lett az év játéka, emléke bizonyára nem fog elhomályosodni. Grafikai megoldásai korrektek, az első olyan játék, ahol már a DX 10-es kártyákat is komolyabban próbálgathattuk, igaz szinte nagyítóval kellett keresni a különbségeket. A legnagyobb hiányossága az újrajátszhatóság viszonylagos hiánya. Előnye viszont, hogy a szokásos fegyverarzenál génmutációs képességekkel bővült ki, melyeket a fegyverekkel kombinálva viszonylag változatos módokon apríthattuk az ellenfeleket. Személy szerint a kedvencem a vízben tapicskoló zombik árammal csiklandozása volt, de a Big Daddy és Little Sister kombinációkról is mindenkinek lehet egy kedves története.
Ennyire szerettük:

Az év egyik legmegosztóbb FPS játéka is lehetne az egyesek szerint techdemo szintet megütő, mások szerint viszont innovatív játékélmény és varázslatos tájak 2in1. A Crysis képes megizzasztani nagy felbontásban és max grafikán a hírhedt 8800GTX-et is ha kell, ugyanakkor némi kompromisszumot kötve, leginkább a poszt-effektek terén az átlagos játékgéppel rendelkezők is nyugodtan játszhatták. További optimalizáció nem várható, modok, pályák és egyéb extrák viszont igen. Folytatás bizonyára lesz, de legalább egy kiegészítő, ami rá is fér a 10 órás játékidő mellett. A játék legnagyobb erénye a fotorealisztikushoz közelítő képi világ (tájak szintjén), a minden eddiginél részletesebb dzsungelnövényzet, az izgő-mozgó mikrovilág, ahol a katonák igyekeznek egymásra figyelve multi-AI-ként viselkedve megnehezíteni a játékos dolgát. Kellemes kombókra ad lehetőséget a nanoruha, aminek segítségével mindenki saját vérmérsékletének megfelelően haladhat előre a történetben, ha akar fától-bokorig futva fejlövéseket osztva, vagy akár lopakodva és csendesen leszedálva egy komolyabb őrjáratot is akár. Javaslom azok, akik idén még nem ruháztak be komolyabb vasba, jövőre is vessenek egy pillantást a játékra az új gépükkel, megéri. Bónusz infóként elárulhatom, hogy idén fej-fej melletti eredménnyel a Stalker és a Crysis érdekelte a legtöbb olvasót nálunk a játékok közül.
Ennyire szerettük:

A másik közönségkedvenc, a második világháborús érából kilépő etalon sorozat negyedik része, a Call of Duty 4: Modern Warefare . A Stalker mellett ezzel a játékkal kapcsolatban hangzik el legtöbbször a valósághűség kifejezés, ami főként abból fakad, hogy a XXI. századi katonai akció minden filmes jelenete meglelhető a játékban, amit mi földi halandók képesek vagyunk elképzelni egy anti-terrorista rajtaütésről, azt ez a program tudja. A grafika annak ellenére, hogy szép, nem törekszik a rekord részletességre, hanem inkább a gyors futást helyezi előtérbe. A script AI-val igen meggyőzően operáló egyéni küldetéssorozat mellett ez inkább a multi részben lesz fontos. Az idei FPS-ek közül ha győztest kell hirdetni, akkor én azért tenném le a COD4 mellett a voksom, mert a príma egyjátékos mód mellett az örökkévalóságig lehet ütni multiban, igaz az Unreal Tournament III-ról csak januárban beszélünk majd.
Ennyire szerettük:

Ami kimaradt: Unreal Tournament III, Kane&Lynch: Dead Men, Gears of War és a Timeshift. Mindnek itt lehetne a helye a sorban, de a dömping miatt sajnos nem maradt rájuk idő, a hiánypótlásra viszont ott a nyugodt és békés január. Az UT3 kőkemény multi, gyors tempóval, szép grafikával. A GoW a konzol fanoknak már ismerős szett, meglátjuk a PC rontott vagy javított-e rajta. A K&L annak ellenére, hogy ígéretes hangulat tulajdonosa, mégsem hozza az elvárt szinten, míg a Timeshift vadító akcióelemekkel kecsegtet pörgethető idővel. Stratégák a harcmezőkön

Szinte már olyan régnek tűnik, mintha igaz sem lett volna. A régi jó Total Annihilation 2007-es megkísértése a Supreme Commander körülbelül az RTS-ek Crysis-a lehetne. A kellemes grafika mellett, ami egy FPS-ben a textúrák részletessége, az egy stratégának az egységek száma, kombinálhatósága és az ütközetek megalomániája. Több száz figurát irányítva átgondolt hadműveleti terveket berajzolva indult minden csata, tízesével hullottak a frontvonalbeliek, lövedékek ezrei süvítettek egy időben a pályákon. Gépigényben szintén magasra tette a mércét, de szerencsére a beállítások aprólékossága lehetővé tette, hogy nagy tömegek is belefeledkezhessenek. Átlagos fokozaton még könnyűnek is gondolható, míg legnehezebbre húzva a csúszkát vért pisilhet mindenki, ha szeretne. A nem éppen kocastratégáknak való programmal azt hiszem sokkal kevesebb időt töltöttem, mint amennyit érdemelt volna, de közben beérett az első kiegészítő is, ami még várat magára.
Ennyire szerettük:

Egészen más célcsoportot szólít meg egy szintén komoly múltra visszatekintő sorozat legújabb tagja, a Command & Conquer III: Tiberium Wars . Az árkádabb hangulat, az egyszerűbb struktúra kiváló tömegmulti játékká teszi és azt gondolom tette is a programot. A hálózatok egyik örök stratégiája a StarCraft 2 megjelenéséig biztosan vezető maradhat LAN partikon és online is. A története a korábbi helyzethez képest szinte változatlan, igaz a GDI-NOD duót ezúttal egy kellemes földönkívüli horda is kíséri, megfűszerezve ezzel a picit fáradó sztorit. Grafikailag teljesen korrekt, szép, átlátható, jól kezelhető program, nem éri meg kimaradni belőle.
Ennyire szerettük:

2007. komolyan megosztó játékává vált az UFO:Extraterrestials , mely belőlem csalódást váltott ki, melyet a kritikusok és játékosok csupán egy része osztott. Talán a Heroes sorozat hullámzásához lehetne hasonlítani ezt a hatást, hiszen akinek tetszettek az ezt megelőző részek, azok ettől hánynak, akiknek azok nem adtak sokat, ezért lelkesednek és a megannyi részhez mérten van még több variáció. Akkori véleményemet tartom továbbra is, miszerint gagyi grafika, béna balansz, rossz játékmenet. Ugyanakkor meghajlok azok véleménye előtt is, akik ezt másképp látják. Persze ez átlagolva is csak egy gyenge közepes a játék. Történetileg egyébként a közeljövőben járunk, de nem a Földön, hanem egy képzeletbeli bolygón, ahol tök véletlenül éppen az emberi civilizáció kópiája éldegél, amikor is a szokásos UFO rajtaütés indulgat.
Ennyire szerettük:

A legédesebb hangulat és a legtöbb mosolyt az arcokra csaló játékként írta be magát a törikönyvekbe idén az Overlord . Műfajilag hibrid RTS-RPG, ahol is a mókás, de gonosz hadurat alakítva kastélyunk újjáépítésén dolgozva tartjuk rettegésben a környékbeli népeket, miközben a leigázható low-IQ lényeket jól megregulázzuk. Grafikailag is, kezelésileg is teljesen rendben volt a játék, habár a kezelése némileg szokatlan lehetett elsőre. A sztori "cute", a játékélmény zseniális. Annyit egyébként érdemes tudni róla, hogy az itthon kapható változat lokalizált, kedves kis családi progi is válhat belőle.
Ennyire szerettük:

Az év egy másik gyöngyszeme számomra a World in Conflict , mely szintén elképesztően más oldalról közelítette meg a stratégiai játékot, mint az megszokott volt idáig. Aki nem ismerné, annak körülbelül úgy lehetne elmagyarázni, mintha a Red Alertet összekevernénk a COD2-vel. Négy különböző játékon belüli szerep, két (összesen három) játszható oldal, regénybe illő történeti szál kellő emocionális töltettel, és nagyon, nagyon erős multi képességek. Azt hiszem ez a recept nem is sülhetett volna el jobban. Aki fanatikussá válik, azoknak nincs leszakadás, de elképzelhető, hogy valakit nem hat meg a pörgős véget nem érő akció. A játékban az események láncolatai olyan összefüggésrendszerben követik egymást, hogy elmagyarázni lehetetlen. A balansz korrekt, mindennek megvan az ellenszere, ráadásul a multi rész ranglétrája, jutalomrendszere és általában a pillanatról-pillanatra változó szitu motivál arra, hogy ne csak egy műfajban erősítsen valaki. A játék egyszerűen új szín az RTS palettán, kötelező darab.
Ennyire szerettük:

Kalandorok kíméljenek

Idén szűkén voltunk a könnyed műfajú kalandoknak, amit szinte egyedüli hack'n'slashként a Dawn of Magic igyekezett pótolni. Diablói magasságokig ugyan nem jut el a játék, de kitűnő szabadidő-eltöltő eszköz. Vicces, groteszk kasztokkal, cselekedeteink, választásaink alapján változó külső, varázslatok, pörgős akció, könnyű halál. Grafikailag főként az effektek jelentenek komolyabb látványt, illetve a játék összképe teszi hangulatossá az egészet. Nem szabad szigorú értelemben vett tartalmat számon kérni rajta, hisz a játék kikapcsol, leköt, feledtet, agyat mos. Remélhetőleg jövőre sem maradunk hasonló élmények nélkül.
Ennyire szerettük:

Méltatlanul hanyagolt hossztűrő történet, mely a távol-kelet misztikus világát varázsolta a képernyőkre. A Jáde Birodalom az év egyik izgalmas kalandjának számít nálam, történetileg teljesen oké, a játékmenet, a harcrendszer vállalható, igaz vannak kritikus hibák a játékban. Ez egyike a teljes magyar felirattal érkező lokalizált játékoknak, aminek sokan bizonyára örülnek, de aki meg is vásárolta a játékot (még a javítások előtt), az élete legborzalmasabb fordításainak egyikével futhatott össze. Szép kezdeményezés minden esetben a magyarra fordítás, de valamit vagy rendesen kell csinálni vagy sehogy, mert a szar felidegesít és elkedvetlenít. A jó és a rossz harcának egy szép mesés története ez, ami nem kizárólag RPG addiktok számára nyitott, javított felirattal erősen ajánlott.
Ennyire szerettük:

Az év szerepjátéka. Pont. The Witcher Kőkemény 100 órás játékidő, átélhető, megélhető események, történések, több választható szál, melyeket döntéseink folyamatosan mozdítanak erre-arra. A megjelenítés is ráadásul varázsos, igaz ehhez komoly gépigény is társul. A játék itthon magyar szinkronnal jelent meg, ami természetesen nem hibamentes, de értetlenül állok azok előtt a vélemények előtt, akik szerint fos. Valóban nem egy Latabár film a dramaturg, de lévén egy játékról beszélünk, a szokásos igényeket bőven hozza. A főszereplő hangja kifejezetten kellemes. A hamarosan megjelenő javítás gyorsítja majd a töltési időket és egyéb apró hiányosságokat is orvosol. Ha lenne 100 másik órám (és át akarnék élni még pár álmatlan éjszakát és nappalt), akkor megnézném, hogy mi történne, ha nem a Rend kedvében járnék vagy ha mindenkit aláznék, mindenesetre végére érve a történetnek elégedetten dőltem hátra. Szerepjáték fanoknak, fantasy rajongóknak kötelező mindenki másnak erősen ajánlott.
Ennyire szerettük:

Habár lehetne még említeni pár játékot, meghagyva az írás szubjektív tematikáját, úgy érzem itt kell befejezni. Idén ez a 13 játék nyűgözött le vagy volt rám egyéb módon valamilyen hatással. Az a szerencsés helyzet adódott, hogy az idei felhozatalból még bőven marad csemegézni való a következő jéguborka szezonra is, bőven lesz mit újra elővenni, bőven van mit még folyamatosan játszani. Stratégia-vonalon sajnos az év vége kicsit gyengén muzsikált, és az autós programok szintjén sem sikerült előhozakodnia a kiadóknak igazi csemegével. Érzek egy elég erős űrt az ügyességi/platform területen, ahol idén biztosan jelentek meg azért játékok, de semmi komoly durranás.

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

Szerintem ez a legjobb top10: Best of 2007

1. STALKER a redux moddal. Voantozzatok a nyugati pályaudvarba és nézzétek onnan a vidámpark óriáskerekét szûrt fényben, ködben. Hát ismerõs lehet 😄
2. Hellgate: London. Akármennyire bugos, és egyhangúak a pályák mégis napit 1-2 órát ülök elötte.
2. Portal (szigoruan csak ez) üde színfolt volt és ujitás.
3. timeshift. Olyan mint HL, föleg mikor vezetni kell.
4. CoD4, ha más címen futott volna, nem lenne ennyi fikázás. Filmre hasonlít, amiben részt veszel.

Amit várok 2008ban az a Black Messa source, Storm of war:BOB., stalker clear sky. És ekkor boldog leszek 😊

Te nem irónikusan fogalmazol, hanem egyszerûen nem érted, mit írtam. Objektíve leszarom a CoD4 multi részét, mert nem érdekel. Számomra az egyjátékos módja érdekes, a multi nem oszt, nem szoroz. Írtam, hogy ha nem akarok multit venni, csak rámtukmálják, mert így kevesebb munka van az AI-nek nevezett valami leprogramozásával (és emiatt rövidke, ráadásul még hibáktól hemzsegõ is az egyjátékos rész), attól máris rosszabb számomra egy játék.
Nézd meg az IG2-t. Teljes értékû játék, emellett vannak egyedi küldetések, és multizni is lehet. A játék minden részét igényesen készítették el. Ez az, ami a CoD4-rõl objektíve nem mondható el.

"Nem én szajkózom ugyanazt, hanem a játéknak vannak még mindig ugyanazok a hibái, amelyeket elvakult hívõk, ha látnak is, képtelenek tudatosítani magukban, mert nincsen hol."

De, bizony sajnos még mindig ugyanazt szajkózod, a hatalmas intelligenciáddal pedig nem vagy képes objektíven nézni egy FPS-t. Láttad a singleplayert, ami a játéknak csak egy töredékét teszi ki, és ebbõl ítélsz meg egy egész játékot, amiben a multi az elsõdleges. Bioshock megkapta az év játéka címet, az számít. Ha a CoD4 megkapja a legjobb FPS címet, az csak 3/10-re elég.

"Bioshock a multiplayer hiánya miatt nekem máris szimpatikus (magyarul a pénzemért egész játékot kapok, nem kényszerítik rám a multi megvásárlását, hátha esetleg messzirõl teszek az ilyesmire)."

Ez aztán érv. x összegért kapsz egy nagyon jó single playert, az jó. x összegért kapsz egy nagyon jó multiplayert, plusz egy átlagos single playert, az már nem jó. Kettõs mérce, már megint.

"Némi intelligencia birtokában elgondolkodhatnál azon, hogy ha ennyire képtelen vagy felfogni egy program hibáit, és érveid kimerülnek az "ez milyen jó játék" alapvetésben, az mennyiben tekinthetõ vitakultúrának."

Senki nem tagadta, hogy vannak hibái, fel is fogta mindenki. Csak én képes vagyok a helyén kezelni egy játékot. De nézd csak, helyettesítsd be a "hibáit" helyére a "pozitívumait", az "ez milyen jó játék" helyére pedig az "ez milyen szar játék"-ot, rakd a többi hozzászólásod mellé, és olvasd fel hangosan. Ha tényleg annyi intelligenciád van, mint írod, akkor érdekes felfedezésre fogsz jutni.

"Esetleg azon is, hogy ha annyi embernek megindokolhatóan a BS a csúcs, akkor talán mégsem õk tartoznak a maflák táborába. Egyébként BS nekem 9/10."

Ejj, minek az a hatalmas intelligencia, ha az ember még egy olyan egyszerû dolgot sem ért, mint az irónia 😞

Bioshock a multiplayer hiánya miatt nekem máris szimpatikus (magyarul a pénzemért egész játékot kapok, nem kényszerítik rám a multi megvásárlását, hátha esetleg messzirõl teszek az ilyesmire). CoD4-gyel, vagy Airborne-nal ellentétben nem újratermelõdnek az ellenfelek a semmibõl (én legalábbis ezt nem tapasztaltam, pedig barangoltam sokat játékmeneten kívül), hanem olykor-olykor elõmásznak valahonnan (és nem végtelenül, folyamatosan), ez hozzátartozik a játékhoz, ráadásul nálam azért elpusztultak a fejlövésektõl (már ha telibe találtam õket, nem csak azt hittem - kivéve persze a páncélozott Big Daddy-ket). A játékhoz kijött vagy 1 db patch, amelybe új elemeket pakoltak, ami elég távol áll a CoD 4, és fõleg az Airborne javítócsomagaitól, amelyek száma és mérete máris nyilvánvalóvá teszi, milyen ócskaságokról van szó, és ezekben még csak nem is javították az alapvetõ hibákat. Vagy nem néztél utána, hány patch jött már ki a CoD4-hez pl.?
Nekem van vitakultúrám (azaz megalapozott érveim, amelyek cáfolását foskolódással pótolod, hogy szavaiddal éljek), ráadásul némi intelligenciám is. Nem én szajkózom ugyanazt, hanem a játéknak vannak még mindig ugyanazok a hibái, amelyeket elvakult hívõk, ha látnak is, képtelenek tudatosítani magukban, mert nincsen hol. Némi intelligencia birtokában elgondolkodhatnál azon, hogy ha ennyire képtelen vagy felfogni egy program hibáit, és érveid kimerülnek az "ez milyen jó játék" alapvetésben, az mennyiben tekinthetõ vitakultúrának. Esetleg azon is, hogy ha annyi embernek megindokolhatóan a BS a csúcs, akkor talán mégsem õk tartoznak a maflák táborába. Egyébként BS nekem 9/10.
A fentiek alapján te sorolod magad az igénytelen gamerek táborába. További vita sztem is fölösleges, mert egyrészt mindenki érti, mirõl van szó, másrészt nem 1 program kitárgyalása volt a cikk tárgya.

Universe At War Earth Assault
Ha túl lassú és körülményes volt a Forged Alliance, ez egy pörgõsebb, szinesebb darab.

A kis, szürke, nagyszemû, s ványadt ufók épületei óriási, ám lassú, hegyn-vizen átkelõ lépegetõkbõl áll, melyekre elég sok kiegészitõ kütyü pakolható, a lõelemképzõtõl a teleportoptimalizátorig.
Õk a gonoszok, jöttek learatni a Földet, rádioaktivitással, mutánsokkal, zombikkal, és génkezelt tehenekkel, ufókkal, háromlábú "marsi" támadókkal. Sátöbbi.

A "jók" egy speciálisan ellenük kifejlesztett kiberfegyver-család, kiknek az alkotói bár megpusztultak, tovább zargatják az alien fajt.
Kissé a protossokra emlékeztetnek, ugyanúgy csak energiatovábbitó tornyaik közelébe épithetnek - viszont ezen a láthatatlan(!) hálózaton közlekedni is tudnak.
Specialitásuk informatikai: patchelhetik a softwareukat. 😉 Teszemazt overclockolják magukat, ettõl gyorsabbak, de a hõtõl jobban sebezhetõek lesznek.
Tudnak még virussal fertõzni - ettõl az egység és környéke alapban látható lesz, lelassul, és lassabban is lõ - és ezt késõbb sebzésre, irányitásra, és shutdownra használni.

Amennyit ezek küzdenek a Földön, még az Istenek is felébredhetnek rá.
Meg is teszik. Atlantisz felmerül, és belecsapnak a lecsóba.
Az õ épitõik szinte bármilyen épület tevékenységét megtámogathatják, alapanyagukat nem kell épületek, gépek, és élõlények feldolgozásával megszerezniük, generátoraik egyszerûen a semmibõl gyûjtik azt.
Az õ speckójuk egy kétállású kapcsoló, a Fény/Sötétség.
A fény a sebzésre, támadásra van kitalálva, forrongó épületek, kigyulladó ellenfelek - mig a sötét folyton növekvõ páncélként rakódik rájuk, megvédve õket, bár repülõ egységeik ilyenkor leszállni kényszerülnek.

Plusz nyalánkság a 3 ágon, 4 szintig fejleszthetõ tudomány, melyekbõl csak 6 adagot tudsz fejleszteni, de játék közben "elfelejthetõ", és egy mésik irányba fejleszhetõ. Igy egész néped pár perc alatt teljesen megváltoztatható.

Persze van DEFCON mód, itt szép lassan megkapsz minden fejlesztést magától, és nagytérképen játszható (Empire Earth III pl) lokélis csatázó mód is.

Bioshockban nincs multiplayer, ami egy mai igényes játéktól már elvárható lenne, úgyhogy alapból 5-rõl indul. Az ellenfelek intelligenciája egyszerû, mint a fakocka, ráadásul folyamatosan újratermelõdnek a semmibõl. Egy fejlövés sem elég nekik, hol van itt a realitás? Mondjuk a grafikája tûrhetõ, úgyhogy arra kap azért egy-két pontot, de összességében még így is csak 3/10. És a sok igénytelen gémer pedig még meg is választotta az év játékának, mert a marketinggépezet minden szart le tud nyomni a sok mafla torkán.

Iróniát félretéve, veled nem érdemes vitatkozni, mert nincs semmi vitakultúrád. Elkönyvelsz magadban valamit, amit papagáj módjára szajkózol, ha meg valaki nem ért egyet veled, akkor igénytelen gamer, akinek lenyomják a torkán a díszcsomagolásos szart. Kritikának nevezed a nyilvánvaló foskolódást, de még mindig nem mondtál egy olyan játékot, ami szerinted igényes, és 10-bõl 10-et kapna. Az meg, hogy az IW-nél hülyének nézik a vásárlókat no komment. Nézz már utána, hogy a kiadás óta hány patch jött ki, amiket mind a felhasználók visszajelzései alapján készítettek. Mapper wiki, taktika tervezõ progi? Csak úgy jöttek semmibõl, mi?

Hát akkor legyen multiplayer, ne vacakoljanak egyjátékos üzemmóddal. De hát abban is vannak sokkal jobbak! Már mondtam, tanulj magyarul: attól, hogy kiemelem a rossz részeket, azok még rosszak, ez nem fikázás. Láttad te a CoD1-et vagy a 2. részt? Mert azokhoz ez sehol sincs. Mindenesetre reálisabbak, akárcsak a MoH1-2.
Pörgõs, szórakoztató FPS a Serious Sam, nem a CoD4, bár, mint mondtam, szórakoztató értéke utóbbinak az igénytelenséggel együtt nõ. Sosem zavart, ha kinyírtak egy lövéssel, amennyiben ez reális volt, és a saját ügyetlenségemnek köszönhetõ. Errõl beszéltem egyébként. AvP-t meg lehetett csinálni nehéz szinten, az pl. reális volt, már ha az ember az eredeti sztori paramétereibõl indul ki. Szórakoztató a Bioshock, de realitásban a Blacksite is többet tud (témát figyelmen kívül hagyva).
Konkrétumot nem említve véleményem szerint az a játék jó, amelyik, ha vannak is hiányosságai, képes azt elfeledtetni a játékossal, és valódi szórakozást nyújtani, akár nehézségekkel is. No meg az, amelyikben legalább minimálisan tisztelik a vásárlót. A CoD4-rõl ez nem mondható el, továbbra sem feledkezve meg persze arról, hogy ízlések és pofonok különbözõek.

Nem fikázol, áááááá, te nem, csak pont azt a néhány negatív dolgot sikerül kiemelned a játékból, és az alapján lehúzod. Mi ez, ha nem fikázás? Multit meg még csak ki sem próbáltad, pedig a játék 80%-át az teszi ki (úgy is mondhatnám az képviseli benne a legnagyobb "értéket").
De nézd csak, leírom neked: a CoD soha nem akart reális FPS lenni, a fejlesztõknek soha nem is volt céljuk. Õk egy pörgõs, arcade, szórakoztató FPS-t akartak csinálni, ami össze is jött, méghozzá elég jól. Realitást akarsz? R6:Raven Shield, OFP, ArmA, GRAW. De ezeknél meg óbégatnál, hogy jaj miért halsz meg egy lövéstõl, túl bonyolult az irányítás, csal a gép, stb.
Mondj olyan játékot, ami nálad 10/10, ó te igényes gémer, lássuk mi földi halandók is, hogy mi az igazi érték egy játékban.

Lássuk be, minimális magyarnyelv-tudással belátható, mi a különbség a jogos kritika, és a fikázás (alaptalan kritika) között. Ha ennyire figyelmesen megnézted, mikor regeltem itt (nem a fikázás miatt), akkor nem tudom, hogyan sikerült elsiklanod a CoD 4 hibái fölött (ha csak nem god módban robogtál végig rajta a nagy mellényû "gamer"-ekhez hasonlóan, akik aztán mérgelõdnek, miért van olyan gyorsan vége egy játéknak).
Mellesleg nem konkrétan erre értettem eredetileg a diszcsomagolásos szart (szinoníma: arcade), de megérzésed nem nagyon csal. Pl. az arab város utcáin lépten nyomon ott voltak a kilõhetetlen, befalazott, gyilkos ablakok, a végén repülõvel lebombázott fõ célpontban is. Én lõttem rájuk sniper puskával, és aknavetõvel is, eredménytelenül, aminek a realitáshoz semmi köze, és már arcade-nak is durva. A semmibõl folyamatosan megjelenõ, kifogyhatatlan terroristákról már nem is beszélve. Pripjatyban pl. rossz irányba mentem, és elbújtam, végül már látni sem lehetett a több száz terroristától (a remek grafikának köszönhetõen egymásba érve), akik a társamra lövöldöztek, aki persze ezernyi ellenség kereszttüzében sem halt meg (ellentétben velem, amikor megpróbáltam eljutni hozzá), és csak jöttek egyre (a semmibõl elõteremve, ha éppen a pálya azon részére kalandoztam el). Aki ilyesmire gerjed, az persze jogosan minõsíti magát hülyének. Persze bizonygathatod magadnak, milyen remek játékot vettél, csakhogy ettõl az igényesebb gamer-ek legföljebb megmosolyognak, Persze kevés van belõlünk. Azt viszont készséggel elismerem, hogy az Airborne-nál jobban jártál.
A hangulat nálam az elsõ csalás láttán elveszett, szóval erre nehéz lenne figyelnem. Talán az éjszakai helikopteres rész volt az, ami igazán tetszett, és jó is volt, de akkor még nem jártam Csernobilban, aztán a terroristák falujában. Egyébként végigtoltam a játékot. Multi nem érdekel, és az sem, hogy rám akarják tukmálni, ahelyett, hogy egy komolyabb játékot készítenének.

További bejegyzések a fórumban...