Overlord

Kiadó: Codemasters
Fejlesztő: Triumph Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 512 MB RAM, 4,5 Gbyte szabad hely, nVidia Geforce FX5700 / ATi Radeon 9500+,
Ajánlott: Intel Core 2 Duo vagy AMD X2, 1 v. 2 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7800+, SB X-Fi
Hasonló játékok: Fable, Dungeon Keeper (hangulat)
Kategória: akció RPG-RTS

Képzeljük el, hogy gonoszak vagyunk és egy lepattant várba költözünk be. Meg kéne rontani a környéket, de ha már gonoszak vagyunk, akkor a piszkos munkát primitív nyomoronc lényekkel végeztetjük. Jó ötlet. Apríttassunk fel velük mindent, ami az utunkba kerül, vágjuk le a civileket és terítsünk piros szőnyeget a trónunk elé. Az Overlordban ez nem lehetőség, hanem cél, ráadásul vicces is. A Dungeon Keeper hangulat végre visszatért.

A Tolkien mintázatú világ (emberek, félszerzetek, elfek, gnómok, trollok és egyebek) egy békés foltján normális kerékvágásban zajlik az élet. A birkák békésen legelésznek, igaz a félszerzetek ostromolják az emberek településeit. Főhősünk ekkor érkezik meg a környékre, hű tanácsadója pedig azonnal roskadt várába kalauzolja, ami megkímélt állapotban van, de némi felújításra szorul. A játék kezdetén viszonylag kis hatalmú és nem túl rettegett hadúrként mutatkozunk be, persze idővel ez a helyzet változik.

A falusiaknak néhány civil lemészárolása, a falu fiatal lányainak elrablása és a készletek kipakolása után megváltozik az attitűdje, persze azért gyakran igénybe veszik segítségünket a későbbiekben is. Az Overlord (hűbérúr, de nevezzük csak hadúrnak) egy teljesen meseszerű történet, ami a Hófehérkétől azért távol áll és inkább a Shrek poénjait és Cartoon Network rajzfilmjeinek idétlenségét örökölte. A groteszk humor annyira jól keveredik a gonoszsággal és az aranyos jelenetekkel, hogy az anyag első látásra belopja magát bárki szívébe. Lehetetlen nem szeretni.


A játék alapjában véve abban különbözik egy teljesen szokványos akció-rpg kalandozástól, hogy a főhős nem az aktív csapásmérő eszköz, hanem egyfajta stratéga, aki főként csak irányítja az eseményeket, esetleg, ide-oda csap, ha a szükség úgy hozza. Az irányított csipet-csapat apró kis goblinokból (impek?) áll, 5-10-15...stb darabszámban megjelenve alkalmanként. Ők alapjában véve gyengék egyenként, de a hadúr minden parancsát vakon követik, szó nélkül rohannak a halálba is akár, lelkesen mészárolnak le minden útjukba eső célpontot és a hadizsákmányt a főnök ölébe teszik, gyakorlatilag lootolni sem kell a játékban.

A cuki kategória, mikor szereznek valamit és örömmel rohannak vissza "It's yourrrs!" vagy "For youuu!" felkiáltással. Az apró lények egyébként minden mozdulatukban mulatságosak, engem már a játék indításakor elragadott a viselkedésük. Viccesen pakolásszák gyorsan tappancsaikat, ha sietnek valamerre, ha pedig éppen szünet van, akkor katonásan sorakoznak a főnök mögött és sasolgatnak ki a fejükből. Szegények annyira egyszerűek, hogy sosem gondolkodnak és a legapróbb dolgoknak is tudnak örülni, vagy éppen látványosan rettegnek, ha veszély fenyegeti őket. A méretéből adódóan a főnök könnyen gázol a vízben, de a kispajtásoknak ez halálos próba lenne, nem is követik a hadurat, hanem ott dideregnek a parton.

A goblinokból összesen négy alcsoport létezik, akik egyrészt színben, másrészt képességekben különböznek. Indulásnál a kis barnákkal kezdünk, akik a legkeményebb kötésűek a válogatottból, ők a harcosok. Persze ők is viszonylag hamar hullanak, de az első vonalakba őket érdemes kizárólag indítani. Segítségükkel nehéz dolgokat lehet a helyükről elmozdítani, fő erényük az erő. A zsákmányból és a szétvert dolgokból mindent összeszednek, ami használható fegyvernek vagy páncélnak, legyen az vasvilla, koponya vagy éppen egy trendi kard.


De egy sütőtök mező learatása után haloween faragott tökfejet vesznek fel, a szakácsok leölése után némelyik séfsapkában pózolt, de a birka koponyától kezdve minden alkalmas dolgot magukra képesek pakolni. Sőt örülnek neki. A normál lények leölésével (birka, ember, félszerzet) a nekik való életesszenciát tudjuk begyűjteni, majd szükség esetén a világban mindenfelé felbukkanó teleportokból lehet őket kirángatni a várból. Ezeken a teleportokon keresztül csak ők közlekedhetnek, hadúr számára külön átjáró van fenntartva, amin átlépve viszont elveszik a kis csapat, ha nem küldtük őket előtte vissza.

A második osztály a pirosaké, akik egyértelműen a lángoktól jönnek tűzbe. Egyrészt immunisak mindenféle égő dologra, másrészt képesek kisebb tüzeket eloltani, utat nyitva az elérhetetlen helyekhez. A pirosak nem kézitusáznak, messziről dobálnak tűzlabdákat az ellenfélre. Nem érdemes hozzájuk közel engedni az ellenségeket, mert nem bírják annyira az ütést, illetve érdemes felfogni a támadókat, mert az eldobott tűzlabdák elég lassan érnek célba és rohangászó célpontot elég nehezen találnak el. A harmadik csapat a zöldeké, akik a mérgező cuccokra gerjednek. Gyakorlatilag ők a tolvaj class a játékban a többi fantasy világ analógiájaként. Szintén nem viselnek el túl sok sebesülést, viszont nagyon jól rejtőzködnek, leparkoltatva őket szinte láthatatlanok maradnak a sötétben és hátulról lepnek meg bárkit. Nagyobb ellenfeleknek is jogosan van félnivalójuk, mert felmásznak a nyakukba és kedves tőrszúrásokkal, hamar kivégzik azokat és a hátáról már nehezen szedi le őket bármi. Az utolsó osztály a kékek, akik a négy formáció közül a teljesen védtelenek. Szinte semmilyen ütést nem viselnek el, azonnal holtan esnek össze, ha valamelyik nem apró lény megüti őket kétszer. Viszont ők az egyetlenek, akik mágikus sebzést okoznak, így néha muszáj őket bevetni, mert a varázslényeket csak ők sebzik. Spéci képességük, hogy tudnak úszni és elhullott társaikat képesek visszavonszolni és némi siránkozás után defibrillálják azt. Emiatt nem árt, ha megszerzésük után mindig van 3-5 ilyen haver a csapatban és a járulékos veszteségek minimalizálhatóak. A bibi akkor van, ha ők halnak meg egyszerre.

Természetesen, ahogy a barnák esszenciáját a normál lények adják, úgy a pirosakét a tüzes bogarak és lények, a zöldekét az élőhalottak és hasonló mérgező lények, a kéket pedig a mágikusak. Érdemes néha komolyabb vendettát tartani birka farmokon vagy bogártanyákon, mert az idézés mellett a fegyvereink és páncéljaink tuningolásához az ő véres áldozatukra lesz szükség többszázas mennyiségben. A barna goblin családon kívül a többiek idomításához meg kell szerezni a fészküket mindenféle fondorlatos barlangrendszeren keresztül. A pirosak viszonylag egyértelmű helyen vannak, a zöldek már tüzes helyen, a kékek pedig a kastély melletti élőhalottas régióban, amit mérgesgáz felhő véd, tehát előbb kellenek a zöldek és utána lehet a kékekért menni.


Egy igazi gonosz vezér persze nem csak sereggel bír, de látványos vára is van. Az odú eleinte viszont igen lepukkant állapotban van. A torony szíve (teleport és telekommunikációs eszköz) megmentése után egy darut kell lenyúlni, majd a jómunkás goblinok nekilátnak helyrehozni, majd később nem árt beszerezni a kohókat a fegyverkészítéshez, szűz szolgalányokat és mindenféle dizájn elemeket, hogy jól is nézzen ki. Az otthon melegét pedig egy vérmes kis menyecske adja majd, akit lovagiasan egy kastélyból mentjük meg. Mókás, mikor a rács mögül osztja az észt és kiköti, hogy a holmija nélkül vissza ne jöjjünk, ami igazi nőhöz méltóan akkora, hogy kb. 10 goblin képes csak elcipelni.

A megmentett királylány mesébe illő módon azonnal szerelemre vagy valami olyasmire gyúl a gonosz lovag iránt és be is költözik a toronyba. Fent kialakít szexi hálószobát, kincstárat és egyéb hasznos termeket. Egész jól kipofozza a helyet. Apropó pofon. A torony alap kelléke egy udvari bolond goblin, aki tetteink alapján mindenféle hangzatos címekkel lát el minket és azokat üvöltözi megállás nélkül, később pedig a csajokat molesztálja a toronyban. A kis figura szinte kívánja, hogy félholtra verjük, egyszer sem tudtam mellette elmenni anélkül, hogy ne üssek rajta egyet. A játék viszont szocializál is, hiszen a szolgalányok vagy a menyecske, ha kap egy fülest, akkor nem esik kétségbe, hanem akkorát som le a hadúrnak, hogy a fal adja a másikat.


A várat kipofozva lesz majd egy arénánk, ahol goblinjaink nagy örömére gladiátor show-k keretében a korábban kiirtott ellenfelekkel küzdhetünk meg újra. A dizájn centerben a torony optikai tuningjait vehetjük meg jó pénzért, az öntödében pedig páncélokat és fegyvereket gyárthatunk. Eleinte csak acélból, de a második és harmadik kohó beépítése után jobb cuccokra is szert tehetünk. A játék első részében főleg a különböző színű csatlósok beszervezése körül forog a világ és olyan nagyobb egységeken kell túlesni, ahol főleg valamelyik csoport képességére lesz szükség. Később viszont egyre jobban szükség lesz a kombinációkra.

A fő küldetések adják magukat, nem kell keresgélni, igaz nem is vagyunk a linearitásra kárhoztatva, mert szabadon bóklászhatunk és a side questeket ízlés szerinti sorrendben végezhetjük vagy éppen lehet pénzt vagy lelkeket farmolni a fejlesztésekhez. A játék egyik legcsúnyább hibája, hogy nincs térkép, de egy igazi hadúrnak minek is? Emlékezetből egy idő után egész jól lehet tájékozódni, az új helyeken pedig kisebb bolyongás után megleljük a megfelelő irányt. Annyira azért nem túl bonyolult. Esetenként kisebb logikai feladványok nehezítik az utat, mint egy kőfal megtalálása, ami ledöntve híddá avanzsál vagy gejzírek elvezetése vagy különféle cuccok megtalálása. Nem bonyolult, ahogyan az egész játék nem az. Amennyi humorral megfűszerezték a játékot, kár lett volna elrontani a játékmenet komolyságával. Teljesen könnyed, mondhatni fun game. Az ellenfelek legyőzése sem nehéz feladat, nem kell gondolkodni csak élvezni a játékot és nevetni a vicceken. Grafika:
Sokan fognak sírni, hiszen éppen múlt héten kérdeztem, vajon mikortól kellene az ajánlott konfigot kétmagos processzorban kifejezni. Mostantól, hiszen a játék ajánlott processzora egy Core 2 Duo és egy kemény kraftos videókártya. A grafika gyönyörű, de csak akkor ha megfelelő vassal próbálkozunk. Az optimalizáció korrektül sikerült, hiszen az ajánlott gépen, driverben minőségre húzva, 8X élsimítással, 16X Anizotropikus szűréssel és mindent maximumra állítva is akadás mentesen megy minden pillanatban. Igaz a játékban van egy fps lock, de nem hiszem, hogy bárkit zavarna. A textúrák, a modellek, a felületek alaposan kidolgozottak. Az effektek és fények sokat dobnak a meseszerű hangulaton, teljesen egyben van, igaz ennek tényleg komoly ára van. Bár, aki Crysisra gyúr, annak nem okozhat problémát.

Játszhatóság:
A játék hangulata kezdettől fogva megnyerő, a humor, a gonoszkodás és a könnyed vonalvezetés élvezetessé teszi. Eleinte azt gondoltam, hogy hamar megunható az ész nélküli csapkodás, a kis nyomik vezetgetése, de a fejlesztőknek sikerült egy olyan ívre ráhúzni a játékot, amivel végig szórakozhatunk. Némi stratégia, némi logika és minimális ügyesség szükséges hozzá, a küldetések egyértelműek. Kicsit idegesítő, ha nem találunk valamit és ha valaki nem jön rá egy nehezebb rész trükkjére, akkor csalódottá tesz ugyanazt ismételgetni újra és újra, tehát érdemes ügyesnek és találékonynak lenni.

Kezelőfelület:
Az irányítás igazából konzol gamepaddal lehet teljesen ok, de a billentyűzethez és egérhez szokott PC-sek hamar megbarátkoznak a rendszerrel. Az egérrel nézegetünk mindenfelé, a bal gombbal küldjük ki a csapatokat, a jobbal hívjuk őket vissza. A számokkal választunk csapatot, az F gombokkal varázslatot, az E elsüti a varázslatot, míg a shift ellenfelet jelöl ki. Néha nem teljesen az történik, amit szeretnénk, nincs célkereszt, de sok esetben nem is nagyon van rá szükség. Ha a bal gombot végig nyomva tartva végigrohanunk egy részen, akkor a kis barátaink elpusztítanak mindent, ami a környéken van. Megtanulni az irányítást a tutorial rész alatt lehetséges, tökélyre fejleszteni pedig körülbelül egy 1-2 óra.

Nehézség, AI:
A játék nagyon könnyű. Tényleg nem akarja megizzasztani a játékost, hanem inkább szórakoztat. Sajnálom ennek ellenére, hogy nem lehet nehézségi fokozatot választani, mert így a rutinos gamereknek kicsit sem jelent kihívást. A küldetések is valóban adják magukat, a szükséges infókat kis tanácsadónk megüzeni, vagy a helyszínen valamelyik NPC-től tudjuk meg. Mesterséges intelligenciáról igazából nem beszélhetünk, a lényeink vadul rohannak és támadnak, amit érnek, az ellenfelek mágnes módban ugranak ránk, a főellenségek vagy a nagyobb lények pedig scriptelt sorozatokat hajtanak végre. A játék teljesen árkád, aki nem ilyenre vágyik, az maximum a poénok miatt próbálja ki.

Hangok és Zene:
Mááááászter, máááászter. A kis cimborák folyamatos szövegelésén még sok-sok óra után is mosolyogtam, az új variációk pedig gyakran nevettettek meg. Telitalálat minden beszólás, azt hiszem ezen igazán sokat dolgoztak. A zenék szintén a meseszerűséget erősítik, minden dallam meghallgatható a játék egyik alkönyvtárában, hiszen mp3 formátumban kerültek be.

Összegzés:
Számomra egy nagy meglepetés volt a játék, hiszen korábban nem hallottam róla és kézbe kapva az anyagot azonnal beleszerettem. Aki szerette a Dungeon Keepert, az tudja, hogy miről beszélek, akinek hiányzott, az pedig hamar vásárolja meg a játékot, mert kivételes hangulata van. A humor nélkül a játék üres lenne és unalmas, azzal együtt viszont még a hibáit is el lehet nézni. Teljesen komolytalan és nem is szabad úgy megpróbálni ízekre szedni, mint egy nagy súlycsoportos versenyzőt. Az egyetlen komoly negatívum talán a háttér, ami teljesen snassz, bár legalább nem szorul magyarázatra. A gonoszság is egy kicsit kedveskedő, tehát nem sötét hangulatú a játék, inkább bohém. A világ az ismert elfek, emberek és egyebek mintára épül, ami picit talán unalmas lehet. Ennek ellenére felüdülés a játék, 0-99 éves korig ajánlott.

Kapcsolódó letöltések:

Demó

Videó