Videójátékok az iskolákban

Jó,az egy dolog hogy érdekelnék a diákokat a videójátékok,de sztem pont ez vezetne az oktatás hanyatlásához...<#nezze><#buck>

Nah, hát azért a videójátékokat ilyen szempontból nem hasonlítanám a könyvekhez. És a mennyiségi arányok összehasonlítása is kicsit sántít. De rendben, legyen neked mûvészet... Végülis, hogy mi számít mûvészetnek, elég szubjektív dolog...

Lehet ja. pl fizikát, és térbeli tájékozódást az orbiter segítségével lehet tanulni, mert rá van kényszerítve az ember ha "játszani" akar vele, hogy jobban utánanézzen hogy is mûködik a gravitáció, lendület, mi mitõl függ, na meg élethû légkörbe lépéshez, repszimes múlt, és egy kis aerodinamikai ismeret sem árt, ráadásul nagy koncentrációt igényel, mert a sok lépésbõl akár 1-et elront/kifelejt az ember akkor nincs bocsánat :).

"Hány olyan számítógépes játékkal találkoztál életedben, amelynek a története (beleértve a történetmesélés stílusát, mondanivalóját, tanulságát) felér egy szépirodalmi mûével? Én nem sokkal."

Sok tényleg nincs. De azért van néhány. Ha megnézed az eddig a történelem során megírt könyvek összességét, ennek hány százaléka ami a szépirodalom kategória? Na, játékoknál az arány kb ugyanez, csak az összes eddig termelt játék mennyiségben a töredéke a könyveknek.

"Ja, és persze az egyik legfontosabb, amiért olvasunk: felszabadítja és szabadjára engedi a saját képzelõerõnket és fantáziánkat."

Ez nem a tartalom és minõség, hanem a hordozó média sajátossága. Filmet nézve sem nagyon dolgozik a fantáziád, mégis létezik a fogalom, hogy filmmûvészet.

"Mert nem...Sajnos."
Ez az egész bekezdésed elmondható az irodalomra is. Egy "TESCO-titkok" sem képvisel semmilyen értéket, mégis az irodalom kategóriába tartozik. Persze a ponyvába.

"A festészetet ebbõl hagyjuk ki, mert a játékoknak közük nincs a festészethez, az állóképi ábrázoláshoz. Egy-egy festmény, vagy fotó, vagy bármilyen állókép sokkal többet elmond, mint egy egész számítógépes játék."

Ebben sem értek egyet. Vannak hasonló jellemvonások itt is. Egy játék teljes képi világa, színhasználata, motívumai jellemzõek az adott játékra, mint festészet esetében az adott képre. Ezt alátámasztani látszik, hogy a játékok elõször "concept art" alakban kezdenek formát ölteni (jellemzõen grafika és festmény, nem digi kép).

"Szerintem ezek a dolgok, amiket említettél, a játékok és mûvészetek kapcsán, csak egyszerû belemagyarázások."

Szerintem a mûvészet, mint fogalom, önmagában egyszerû belemagyarázás(és sznobizmus). De ez most nem tartozik ide.
A játékokat valóban a helyükön illene kezelni, ami azt is jelenti, hogy észre kellene venni az értékeiket is, nem csak a hibákat és hiányosságokat lobogtatni folyton. Egyébként az irodalom(filmmûvészet, festészet, zene) is elsõsorban szórakoztatásra van szánva, ezért nem nagyon értem, hogy akkor most miért is ez az éles határ.

"Kár is arról ábrándoznod, hogy egyszer majd kiváltják az ének-zene, irodalom, nyelvtan, történelem stb. óráidat :P"

Hehe, ja, vártam, hogy mikor kapom ezt meg. 26 évesen, diplomás mérnökként nyilván nem azért vetettem ezt fel, mert nincs kedvem elolvasni a kötelezõket... :P Egyébként meglehetõsen sokat olvasok, nem érzem magam beszûkült szakbarbárnak. Csak a berögzült, gondondolkodásbeli korlátoltság és rugalmatlanság idõnként bassza a csõröm. (Ezt most nem rád értettem, inkább a "tiltsuk be a játékokat, mert az minden baj forrása" típusú német politikusokra, és az általuk megcélzott szavazók rétegére gondoltam.)

"Miért gondolja mindenki, hogy a szépirodalom "jobb"?"

Miért gondolod, hogy nem jobb? Hány olyan számítógépes játékkal találkoztál életedben, amelynek a története (beleértve a történetmesélés stílusát, mondanivalóját, tanulságát) felér egy szépirodalmi mûével? Én nem sokkal. A legtöbb játékban a történet pusztán körítésként van a legújabb technológia demonstrálásához... Vagy wow és tsai esetén a havi bevétel biztosításához azáltal, hogy folyamatos elfoglaltságot ad az agyatlanul hentelni vágyóknak...

"Néhány játék történetvezetése simán megírható lenne könyvben is."

Talán néhányé, de szerintem igen kevésé. Mellesleg a legtöbb játékban a folyamatos interaktivitás miatt sokkal kevésbé szúr szemet a történet hiányossága, elnagyoltsága, erõltetettsége... Egy regényben, egy novellában sokkal aprólékosabban, kifinomultabban lehet szõni a cselekményeket, és sokkal árnyaltabb képet lehet festeni, mint bármilyen interaktív játékban. És akkor még csak a történetrõl beszéltünk, azok a dolgok, amik a szépirodalmat szépirodalommá teszik, megint megénének egy misét, de ebbe ne menjünk most bele. Ja, és persze az egyik legfontosabb, amiért olvasunk: felszabadítja és szabadjára engedi a saját képzelõerõnket és fantáziánkat. Míg egy FPS, valljuk be, nem nagyon mozgatja meg az agytekervényeinket...

"miért nem képesek az emberek a szgépes játékokat úgy kezelni, mint mûvészet"

Mert nem az. Lehetne az is, vannak is rá példák, én is tudnék jónéhány olyan játékot felsorolni, amire már-már azt mondanám, hogy mûvészet, de a játékok legnagyobb része eleve nem ilyen céllal készül. És ha megnézed a tendenciát, egyre kevésbé képviselnek a játékok mûvészeti értékeket... Sajnos.

A festészetet ebbõl hagyjuk ki, mert a játékoknak közük nincs a festészethez, az állóképi ábrázoláshoz. Egy-egy festmény, vagy fotó, vagy bármilyen állókép sokkal többet elmond, mint egy egész számítógépes játék. A filmmûvészethez már annál inkább lehetne közük, és örülnék is, ha így lenne, de sajnos a legtöbb játék kábé annyi értéket képvisel ilyen téren, mint egy elcsépelt ponyvaregény megfilmesített változata...

Szerintem ezek a dolgok, amiket említettél, a játékok és mûvészetek kapcsán, csak egyszerû belemagyarázások. A játékokat a helyükön kell kezelni. Elsõsorban ugyanis szórakoztatásra készülnek, és ez nagyon sokáig így is fog még maradni. Kár is arról ábrándoznod, hogy egyszer majd kiváltják az ének-zene, irodalom, nyelvtan, történelem stb. óráidat :P

Na igen, a repszimbõl piszok jól meg lehet tanulni a repülés alapjait. Kár, hogy ezzel (tanulás szempontjából) sokra nem megyünk, nem lesz mindenkibõl pilóta... Szórakozásnak egyébként kiváló, leköti a figyelmet és nagy koncentrációt igényel.

Nem könyvek helyett javasolják a játékokat, hanem amellett! Szándékosan ferdítesz, vagy nem értetted meg a cikket?

"...nem pusztán szórakozásból játszanak számítógépes játékokkal, egy részüket ugyanis ez ösztönzi bizonyos könyvek elolvasására, megismerésére."

Na ez egy érdekes kérdést vet fel bennem. Miért gondolja mindenki, hogy a szépirodalom "jobb"? Gyilkolnak, háborúznak, tönkretesznek, félrekefélnek, lopnak, csalnak a szépirodalmi mûvekben szereplõ alakok is. Azok ellen mégsem tiltakozik senki, sõt, kötelezõ olvasmány. Néhány játék történetvezetése simán megírható lenne könyvben is. Mi bajuk van a formátummal? Ja, hogy ez interaktív?

Egyébként nem is értem, hogy miért nem képesek az emberek a szgépes játékokat úgy kezelni, mint mûvészet. Egyesíti a képi(festészet, filmmûvészet), zene, és irodalom kategóriákat. Itt is van igényes, átlag és ponyva kategória.

Szerintem 20-30 év, kihal az a generáció, akik nem tudják kezelni az egeret és félnek még a windowstól is, aztán simán bejönnek majd a "kötelezõ játék" kategóriák az iskolákban.

Hát a repszim azért az tényleg segíthet, de csak akkor, hogyha komolyan foglalkoik vele az ember. A Falcon 4.0 szériához adott manualok több száz oldalasak...

Akuma, én se értek egyet, igenis meg lehet tanulni játékokból - "játszva tanulni". Az emberben sokkal inkább megragad az, ami érdekli, és amit meg akar érteni. Fontos dolgot hagysz ki: ezt a gyerekek nem tanulásnak fogják fel.