SG.hu·
Just Cause
Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Avalanche Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,4 GHz, 512 MB RAM, 4 Gbyte szabad hely, DirectX 9.0c kompatibilis videokártya
Ajánlott: Intel Pentium IV 2,8 GHz, 1024 MB RAM, Nvidia 7600+,
Hasonló játékok: GTA: San Andreas, GTA3: Vice City
Kategória: akció
Hinni a hihetetlenben mindig is szükségszerű volt a videójátékok élvezetéhez. Több élet, azonnal bármilyen sebet begyógyító elsősegélycsomag és társai, mind olyan konvenciók, amit gondolkodás nélkül fogadunk el játék közben. A Just Cause viszont ennél jóval több hitet igényel. Aki túl tudja magát tenni azon, hogy valaki egy sugárhajtású gép hátsószárnyán egy kézzel kapaszkodva túlél, az viszont élvezni fogja.
A Just Cause alapszerkezetét a GTA sorozattól kölcsönözték, legalábbis hasonlóképp épül fel, számos azonossággal találkozhatunk, de koppint néhány elemet konzolos játékoktól is. A helyszín egy képzeletbeli karibi sziget, San Esperito, ahol Rico Rodrigezt alakítjuk. Rico egy közönyös, ugyanakkor mulatságos figura, aki nem kicsit hajaz az Antonio Banderas által megszemélyesített mariachi karakterre a Desperadóból. A játékban főhősünk azzal a céllal érkezik a szigetre, hogy segítsen megbuktatni Salvador Mendozát, egy korrupt diktátort, a Montano drogkartell cinkosát.
Ebben segédkezik még Sheldon, egy hawaii inges, spanyol beütésű fickó, és Kane, a kellemes külsejű, de kemény, éles nyelvű lányka, akinek biztos, ami biztos alapon van némi homályos előtörténete Ricoval. A San Esperitoi Népi Ellenállás és egy rivális drogkartell segítségével lépésről-lépésre kell lebontanunk a meglévő rezsim hatalmát, nem ijedve meg némi gyilkosságtól, kémkedéstől és egyéb mészárosmunkáktól.
San Esperito szigete óriási területű, ugyanakkor nagyon kevés lakott területe van, beleértve a felhőkarcolós övezetet, néhány katonai létesítményt, kikötőt, repteret. A sziget többi részét a felfedezetlen esőerdő uralja, ami néhol lepusztult kis telepeket rejt. Maga az erdő látványra nagyon kellemes, a sziget teljes flórája lenyűgöző, a játékos élvezni fogja a barangolást egyrészt a dizájn, másrészt a hatalmas terület miatt is. Ráadásként Rico szokatlan képességei is megdobják a játékélményt. A történet kezdetén eleve egy nem mindennapi szituációba kerülünk, hiszen egy repülőgépből ugorva zuhanunk néhány ezer méter magasról.
Képesek vagyunk valamelyest befolyásolni a szabadesésben is a mozgásunkat, illetve egy mozdulattal kinyithatjuk az ejtőernyőt is, amit inkább csak a biztonságos földetéréshez kell használni, a maradék időben pedig esetleg elő is ránthatunk egy fegyvert a hatásos belépőhöz. Az ejtőernyő például egyike a játék "varázslatos" tárgyainak, hiszen bármennyi alkalommal kinyithatjuk, nem akad fel fákra, villanyoszlopokra és nem is foglal helyet emberünkön. Igazi Inspector Gadget.
A GTA-hoz hasonlóan itt sem kell adásvételi szerződés egyik járműhöz sem, ami megtetszik, vezethetünk autókat, hajókat, repülőt és helikoptert is. A különbség, hogy itt mozgó járművekre is rávethetjük magunkat, illetve ha már a volán mögött vagyunk, akkor vannak helyzetek, mikor az irányítást felfüggesztve át kell ugranunk másik járműbe, vagy kimászva belőle kinyithatjuk az ernyőnket és azzal utazhatunk tovább. Néhány küldetés után kapunk egy csáklya-fegyvert, amivel ráakaszkodhatunk komolyabb távolságokból is a járművekre.
A játék fejlesztői meg sem próbálták valószerűvé tenni ezeket az őrültségeket, de kétség sem fér hozzá, hogy igaszán jó mókává válik, miután megtanultuk kihasználni az összes lehetőséget. Nem egyszerű manőver, de élvezetes mondjuk egy szakadékba zuhanó autóból kiugrani, aktiválni az ejtőernyőt, ráakaszkodni egy helikopterre, elfoglalni azt, majd onnan zuhanni alá a langyos tenger vizébe.
Igazi élmények. A lazaság mellett a konzolos változatban unalmas kényelmet jelent az automata célzás, ami szerencsére a PC verzióban felváltható egér-billentyűzet kombóra, ami nélkül túl könnyűek lennének a harcok. Ennek ellenére a tűzharc nem a legkiemelkedőbb része lesz a játéknak, még akkor sem ha a mesterséges intelligencia szívós és kitartó, kieszel mindenféle trükköt arra, hogy eltérítsen úticélunktól.
A fő küldetés, amiben Salvador Mendozát kell likvidálnunk, viszonylag rövid és ha kifejezetten erre koncentrálunk, akkor alig 5 óra alatt ki lehet végezni a dolgot. Egyébiránt a küldetések nehezek is tudnak lenni, de szerencsére az ellenőrzőpontokat elérve nem kell elölről kezdeni minden halál után. A feladatok általában kiszámíthatatóak, a spéci cuccaink segítségével talán izgalmassá tehetőek, viszont leszámítva néhány extra momentumot, a legtöbb küldetés kimerül abban, hogy öld meg ezt az embert, lopd el azt a cuccot, robbants fel valamit. Igaz csavarok nem nagyon adódnak.
A GTA-szerű szabad világ felépítéshez képest nincs túl sok lehetőség az alapsztorin kívül, leszámítva a számtalan mellékküldetést, amiket a gerilláknak és a Riojas drogkartellnek tehetünk meg. Ezek révén újabb menedékházakat szerezhetünk meg, fegyvereket vagy járműveket, de ezek nem adnak szinte semmi többletet a fő szálhoz képest. Talán annyi, hogy ha párhuzamosan csináljuk a mellékküldetéseket az alappal, akkor azok könnyebbé válnak, mivel a mellékszálon begyűjtött extra cuccok használhatók ott is.
A sziget kialakítása gyönyörű. Ha a küldetések közben, után van valakinek ideje, akkor olyan érzése is lehet, mintha kirándulni ment volna el oda. Lehet bóklászni és vizsgálgatni a dolgokat. A Farcry-GTA hangulat ugyan technikailag nincs teljesen a toppon, de egy komoly vason futtatva elég szép látványvilágot nyújt. A karakterek kidolgozottsága, a járművek néhol lehetnének csiszoltabbak is, de nem találtam benne olyan hibát, ami csúnyán belerondítana az összképbe.
Kezelőfelület:
Ahogy említettem viszonylag sokféle dolgot művelhetünk emberünkkel, de lévén eredetileg konzolra tervezett játék, nincs túlbonyolítva az irányítás. Könnyen és gyorsan megszokható, de nem szabad elfeledkezni sosem, még rutinosként sem arról, hogy rápillantsunk az ikonokra, valóban az fog-e történni, mint amit szeretnénk. A kiadható parancsok az adott járműtől való távolság alapján változnak, arra, hogy milyen irányban állunk, nem kell nagyon figyelni. A mutatványok kivitelezéséhez sem kell zongoraművészi tehetséggel rendelkezni, ezért elképzelhető, hogy a trükkjeinket magunk is évezhetjük vizuálisan, nem úgy, mint a Fahrenheitben, ahol csak a villódzó ledeket bámultuk, miközben moziszerű jelenetek pörögtek le a figyelmünk nélkül.
Játékmenet:
Hipersok mellékküldetést lehet fellelni a szigeten, ami egyfajta megfelelés a GTA által magasra emelt lécnek. Igazából ennek nem tudott megfelelni, mert a San Andreas fogyókúrás, tetoválós komplexitásától messze elmarad. A fő küldetésre koncentrálva valóban hamar véget ér a móka, nem hiszem, hogy olyan hosszantartó élvezetet nyújtana, mint a követendő példa. A képtelen attrakciók talán feldobják kicsit, de tartok tőle, hogy sokak számára unalmassá is válhat hamar.
Hangok és Zene:
A látványvilághoz és a díszlethez méltó változatos és igényes klasszikus gitármuzsikák duruzsolnak, elektronikus zenei beütéssel megfűszerezve. A hanganyag jellemzően nem hosszú, de a szituációhoz illeszkedő ritmusokat csendülnek fel mondjuk egy tűzharc, autós üldözés vagy rejtőzködési manőver előtt. A hangeffektek viszont csapnivalóak, nem fordítottak rá kellő figyelmet, sőt a beszédhangok is legtöbbször laposak, annak ellenére, hogy maga a tartalom érdekes és sokszor vicces lenne.
Összegzés:
Tipikusan az a játék, ami kiváltja az utálom/szeretem vitákat itt a fórumban. Lehet is élvezni, de laposnak is látszhat. A történet, sőt még a nevek is annyira tipikus B kategóriás amcsi érzést keltenek. Nem mondom rá, hogy üt a játék, az sem tudom mondani, hogy bukik. Szép csendes középkategória, amivel el lehet ütni az időt. Főleg azoknak ajánlom, akik a műfaj szerelmesei, de San Andreas utcatérképe már a hipotalamusukba van égetve és vágynak valami újra.
Kapcsolódó letöltések:
