Paradise

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: White Bird Production
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2000+, 512 MB RAM, 2,5 Gbyte szabad hely, 64 Mbyteos DX 9.0c kompatibilis videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 768 MB RAM, Nvidia 6600+
Hasonló játékok: Syberia, Still Life
Kategória: kalandjáték

Szökés a szerájból, Anna és a csajok, a herceg lázban ég, afrikai anatómia lecke. Ezek akár egy másik műfajt is eszünkbe juttathatnának, ám ezek a legújabb és legígéretesebb kalandjáték történetére való utalások. Csillogó dizájn, eszméletlen mennyiségű szöveg, lehetőség, kérdés és válasz - emellett a kicsit béna interfész akár felejthető is marad.

Kezembe véve az anyagot, őszintén szólva azt sem tudtam, hogy pontosan milyen műfajú játékról van szó. Lehet, hogy én néztem félre, de úgy tűnik, az Ubisoft kommunikációjában a Heroes 5 nagyobb hangsúlyt kapott, ennek ellenére szerkesztőségünk figyelmét nem kerülhette el egy igazi és igazán vérbeli kalandjáték megjelenése. Telepítéskor békésen nyugtáztam, hogy a gépem nemcsak a minimum, de az ajánlott követelményeknek is megfelel, bár később kicsit szomorúbban láttam, hogy a program semmit nem bíz a véletlenre és az árnyékokat, az élsimítást leszámítva semmit nem lehet a játékban a grafikán állítani.

Előfordulhat, hogy telepítéskor lett volna rá sansz, de még ha így van, akkor sem elfogadható állapot ez a mai időkben. Ezen a kis sérelmen hamar túltettem magam, főleg mikor megpillantottam a kedvesen sejtelmes, retro hatású menüt és meghallottam a kellemes muzsikákat és hangeffekteket.


Itt már sejtettem, hogy mégsem lesz olyan nagy gond, a játék elindítása pedig egyszerűen lenyűgözött. Láttam már szebben renderelt videót, mondjuk a Blizzardtól, láttam már ezerszer jobb akciót és egyebet, ami viszont itt egyedi volt, az a hangulat varázslata. Egy szempillantás alatt éreztem, hogy elrepülök kis európai otthonomból és azon nyomban a fekete kontinensen kóválygok valamerre és elsőre érthetetlen szituációk sorozataként indul be az adrenalin termelő és agytekervényeket formába hozó kaland.

A játék grafikája érdekes megoldásokkal operál. Félig 3D állóképek mozgó effekteket kapva alkotják a díszletet, amiben karakterünk kicsit esetlenül, kicsit korlátozottan, de folyamatosan mozoghat. Aki mai gyerek, az lehet nem is emlékszik már azokra az időkre, amikor a kalandjáték állóképek sorozatát jelentette, vagy pusztán szöveget. Manapság persze mindenki elvárná, hogy ennek a játéknak fizikája is legyen, hogy legyen 3D, legyen kifinomult - nem az. Egyszerűen egy gyönyörű díszlettel ellátott, régi vonalas klasszikus kaland. Nem Tomb Raider, nem Quake, nem Sims.


Aki emlékszik a pár hónappal korábban megjelent Still Life nevű csodára, amit ha jól emlékszem szintén istenítettem, az tudja miről beszélek. Megpróbálom elsőként a kettőt összevetni. Először is itt a főszereplő mindvégig ugyanaz, Kovács Anna, azaz Ann Smith. Ő egy biológus, aki valószínűleg kutatni indult a fekete kontinensre, ahol lezuhant a repülője, biztosan csak ő élte túl. A jóságos arab herceg, aki egyébként egy fura Pillangó láz nevű betegségben szenved, felgyógyítatta és besorozta a háremébe. Ez Anna számára viszonylag rossz hír, mert a herceg betegségére hivatkozva csak a kedvenceket akarja látni, elengedni meg nem akarja a szemrevaló lánykát.

A történet innen kezd gabalyodni, és biztosíthatok mindenkit, hogy igencsak cifra lesz. Ugyan nem minden nap nyűvök kalandjátékokat, de életem során néhány landolt már az ölemben. Itt, szintén összevetve a Still Life-fal, sokkal nehezebb feladványok, sokkal durvább fordulatok és sokkal komolyabb beszélgetések jellemzőek. Igazán nem szeretnék semmilyen spoilerszerű dolgot mondani, ezért a játék első jeleneteiből csemegézek, de a herceg kedvenc feleségéből úgy tudunk már az elején kiszedni információkat, ha dicsérjük, méltatjuk, szépnek tituláljuk.

Ugyanakkor ha sokat kérdezősködünk, akkor elege lesz és elzavar minket. Játszani kell a szereplőkkel, nincsenek előre lezsírozva a beszélgetések. Egy snassz kis hellóból fontos dolgok is alakulhatnak. Mint minden kalandjátékban, természetesen helyszínekre, szobákra, kertekre, termekre, stb. van osztva a tér, ahol megjelenésünkkor viszonylag nyugalom van. A bent lévő karakterek jószerével végzik kis dolgukat, de mozognak! A madarak repkednek, a víz csobog, a füst száll, ahogy kell. Az ragadott először magával a játékban, hogy minden pillanata él és mozog. Minden kép, minden rajz Afrikát árasztja magából. Fülledt, párás, meleg levegő árad ki a monitoron keresztül.

A főszereplő viszont már kicsit kilóg ebből a környezetből, nemcsak történetileg, hanem grafikailag is. Sok helyen hibás vagy nehézkes megoldásokkal találkozni, egy komplex irányítási rendszerhez szokott játékos meglepetten tapasztalja majd, hogy itt a teljesen primitív, ősi megoldások dominálnak. Gyorsan összefoglalom: a kurzor formája, mint minden hasonló játékban, mutatja, hogy az adott felületen mit tudunk csinálni. Ha mozgó szögeskerék (?!), akkor lehet kezdeni valamit a befogott tárggyal, ha kis duda, akkor szólni tudunk az adott karakterhez. Ha csipesz, akkor felvehetjük a tárgyat, ha meg mozgó nyilacska, akkor természetesen odasétálhatunk.


Sokszor sajnos nem derül ki első ránézésre, hogy melyik irányba lehetséges tovahaladni, ez okozhat is kalamajkát később. Ha felvettünk egy tárgyat, akkor bekerül a készletbe, ahol közelebbről is szemügyre vehetjük a nagyító segíségével, a könyveket elolvashatjuk, stb. A menü jobbklikkre jön fel és tűnik is el, valamely tárgyra kattintva pedig használhatjuk azt egy felületen. Ami viszont hiányzott nekem, az a visszacsatolás. Az égvilágon semmi jele nincs annak, ha valami nem lehetséges és mégis próbáljuk. Egyszerűen nem történik semmi. Sebaj.

Egy kaland másik igen fontos pillére a beszélgetések követhetősége és a reakciók árnyalhatósága. Hogy teljesen életszerű legyen minden, ezért nincsenek kis szmájlik, amik jelzik, ha jót avagy rosszat mondtunk, nincs itt sem visszacsatolás. Egyszerűen megszólítunk valakit és azt kapjuk, mint egy igazi beszélgetésben. A válaszaink között az az érdekes - amit már súlyos hibának vélek -, hogy mondjuk 5 lehetőség közül valamelyikre kattintva előfordul, hogy ugyanazok a lehetőségek maradnak ott továbbra is, de az is, amit épp utoljára kérdeztün.


Vagyis itt nem tudhatjuk, hogy ha megnyomjuk, akkor valami pluszt kapunk vagy éppen felidegesítjük a partnert, aki elzavar minket a francba. Ez ugye vagy direkt ilyen, vagy figyelmetlenség. Ez a tipikusan annyira rossz, hogy már jó kategória. Egyebek mellett zseniálisak a szövegek. Nagyon jól artikulálva, gesztikulálva kommunikálnak a felek, lehet érezni benne a hangulatot, ezért mondtam, hogy nincs is szükség egyéb ikonokra. Ugyan elkerülhetetlen a redundancia, de ha valaki nem kattint rá debil módon mindenre, ami útjába kerül, hanem tényleg értelmesen végiggondolva fekszik neki a játéknak, akkor elkerülheti azt, hogy ugyanazokat a frázisokat hallja folyton a végtelenségig.

Amikor kicsit belemerültem a dolgokba, akkor kezdtem rájönni, hogy ez a játék már-már irodalompótló. A Syberia atyja valami olyan fantasztikus történetet alkotott, ami interaktív regényként a gondolatainkat bilincselheti le hetekre - amennyiben nem egyszerre akarjuk megoldani a rejtélyt, hanem átgondolva napról-napra haladunk. Bár a villámjátékosok kedvét el fogja venni az, hogy már az első jelenetekben is komoly kihívások, az első órában komoly feladványok akasztják meg a diadalmenetet. Utoljára a történet ennyire Cleave Barker Undying esetében ragadott magával, bár ott a vége elsilányult. Itt azt hiszem, a jó kalandor számára nem fog. Grafika: Gyönyörű és hangulatos, viszont sok helyen gagyi textúrák vannak, amit nem értek igazán. A grafikai beállítások szinte teljes hiánya, illetve a főszereplő modell környezetébe nem illő volta csorbítja az egyébként valóban bámulatos képet. A grafikát itt nem poligonok milliárdjának, shaderek kombinációjának tekintettem, hanem egy festménynek, képnek, hangulatnak. Ezt sikerült elkapni a készítőknek.

Kezelőfelület: Nem hiszem, hogy azért mert ez a rész nem lényeges, attól még el kéne felejteni, el kéne hanyagolni. Teljesen gagyi, manapság középiskolás programozási feladat lenne az irányítást lemásolni. Egy komolyabb flash játék szintjét éri el körülbelül. A menü viszonylag egyszerű, sőt túl egyszerű, bár hangulatos. Itt jegyzem meg, hogy a játék, vagyis az afrikai herceg palotájának időtlensége annyira el lett találva, hogy egészen odáig míg nem leltem az inventoryban egy chipkártyát, azt hittem hogy sok évvel ezelőtt játszódik a történet. (A repülőt az elején nem néztem meg először annyira)

Játszhatóság: Csak fanatikusoknak, de nekik nagyon! Ez újfent az a játék, amit feltesz a 15 éves komolytalan Pistike és azt mondja hogy béna. Ugyanakkor a Sherlock Holmes rajongó agytornász orgazmusközeli állapotba kerül a kínzásnak is felfogható feladványok megoldása közben. A történet kusza, a szereplők élethűek és sokszor intrikusak. Nem könnyíti meg a dolgunkat senki. Főleg hogy egy ideig azt sem tudjuk pontosan, miről szól a játék. Arra nem sikerült mindeddig fényt deríteni, hogy mennyire lineáris, de az bizonyos, hogy a bóklászás közepesen korlátozott keretek közt zajlik.

Hangok és zene: A beszédhangok életszerűsége és mennyiségileg is óriási volta színessé teszi az egész anyagot. A zenék autentikusak és lágyak. Nem tudom mi lelt, hogy ennyi szép jelző folyik át a billentyűzetemen, valószínűleg afrikai fülledt szeráj adja ezt az érzést. Szerencsére itt eltekinthetek attól, hogy robbanások és fegyver hangminták CD-jéről kelljen nyilatkoznom.

Összegzés: A játék tartalmilag csillagos hatos, a megvalósítás viszont sok kívánnivalót hagy maga után. Amennyire gördülékeny volt a Still Life mind kezelés, mind események szintjén, itt úgy akadunk bele mindenféle kis bosszantó technikai dologba. Nem mondom, hogy rossz lesz ettől a program, de mindenképp csökkenti az élményt. A videóbetétek, a zenék, a díszletek, mind maximálisak. Tudom ajánlani mindenkinek, aki egyrészt otthonosan mozog az angol nyelv használatában, másrészt annak, aki szeretne sokat gondolkodni és a rejtélyek megoldása nem merül ki számára a Cobra 11 epizód megoldásának második reklámblokk környékén való jóslatában. Ez kivételesen felnőtteknek és komoly gyerekeknek szóló anyag, sőt a Danielle Steeletől már megcsömörlött asszonyoknak is egy jó kapcsolódási pont lehet az informatikához.

A játék bemutató videójának letöltése