Galactic Civilizations II: Dread Lords

Kiadó: Stardock
Fejlesztő: Stardock
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,4 GHz, 256 MB RAM, 2 GB szabad hely, 64 MB-os videokártya
Ajánlott: 1,8 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2200+, 512 MB RAM,
Hasonló játékok: Civilization, Alpha Centauri, Imperium Galactica
Kategória: stratégia

Mióta az emberek tudják, hogy a csillagok nem csak azért vannak, mert szépek, hanem mind-mind naprendszerek központjai, azóta ábrándoznak arról, hogy meghódítják azokat. Ilyen az emberi természet, de egyéb humanoidok sem különböznek sokban. A Galactic Civilizations II-ben az emberi időszámítás szerinti XXIII. század népei csapnak össze néhány jó kis galaxisért.

A történet maga nem egyszerű, vagyis mégis. Vegyél egy kis Star Warst, adj hozzá jó sok Stargatet, fűszerezd meg Star Trekkel és az egészhez készíts el egy Sid Meier féle köretet. A Stardock csapatának ez az étek annyira bevált, hogy maguk is tálalták, bár lehet, hogy azért, mert nem volt elég merész pincérlelkű kiadó a színen. A játék a nevében is hordozza a Sid Meier féle stratégiára való hajazást és ez egyértelművé teszi, hogy azzal is kell összehasonlítani, bár érdemes megemlékezni a hazai gyártású Imperium Galacticáról is.

A sztori alapján a galaxis népei sokáig csupán a csillagkapukon keresztül voltak képesek közlekedni a naprendszerek és bolygóik között, de feltalálták a hiperhajtóműveket, amik segítségével hipp-hopp ugrálhattak rendszerek között. Azt pontosan nem értettem, hogy minden nép egyszerre találta volna fel, vagy aki feltalálta, az olyan hülye volt, hogy odaadta mindenkinek, de mindenesetre kb. 8 alapfaj vág neki az űr versenynek.



Mivel itt fajokról beszélünk és nem népekről, mint egy földi stratégiában, ezért illendő lenne, hogy jóval több különbség legyen technológiában és képességekben is köztük. Bár minden játékosnak milliónyi kis attribútuma van, azokat szabadon variálhatjuk, tehát csupán azt választjuk ki az elején, hogy melyik fejet nem szeretnénk nézegetni gyakran a diplomácia során. A faji előnyök tényleg teljesen testreszabhatóak és később is lehet fejleszteni, hangolni azokat, amennyiben már több pont áll rendelkezésünkre ehhez.

Nagyon szimpatikus, hogy akár a dialógusablak színét is beállíthatjuk azon túl, hogy a nemzeti színeket meghatározzuk. Sőt, az interfész is valamennyire állítható - nagyon részletes és jól kidolgozott beállítások állnak rendelkezésre, így kényünk kedvünk szerint formálhatjuk azokat.

A játék fő színtere a világűr nézet, ahol nyomon követhetjük a hajóink mozgását és láthatjuk a csillagokat, bolygókat és a különböző űrállomásokat is. Érdekes módon visszalépés történt a korábbi űrstratégiákhoz képest, hiszen a három dimenziós végtelen helyett egy teljesen sík izometrikus nézetet kapunk, ami sokat csökkent a játék értékén. A világűr nézeten túl a négy legfontosabb a kolónia, a kutatás, a diplomácia és a hajóépítés modulok. Lássuk sorban.

A kolónia nézetben természetesen bolygónkat építhetjük be különböző épületekkel. A felület kis négyszögekre van osztva, amiknek egy része beépíthető, másik része csak valamilyen fejlesztés árán érhető el, illetve vannak olyan területek, amit egyáltalán nem lehet hasznosítani. Új kolónia létesítésekor fontos megnézni, hogy lehetőleg minél magasabb szintű bolygót népesítsünk be, ugyanis ezek jóval jobban és gyorsabban fognak fejlődni. Egy magasabb szintű bolygón több extra adottságú építési terület van, amik minden esetben bónuszt adnak valamelyik erőforrás értékére.



Ilyen értékek a szociális, a termelési, a kutatási, fejlesztési, mezőgazdasági és szórakoztató adatok. Az épületek funkcióik szerint ezekhez adhatnak hozzá, az extra területek pedig százalékosan növelhetik. Ez körülbelül ugyanaz, mint a Civilizationban a kutatás-ipar-mezőgazdaság trió, csak kicsit cifrázva. Nyilván minél magasabb fejlettségi szinten vagyunk, annál több területet vagyunk képesek beépíteni és persze egyre fejlettebb épületeink is vannak. Ebben a játékban a csodák helyett úgynevezett Capital-ok vannak, amikor az adott terület központjai birodalmunkon belül, például egy kereskedelmi központ elhelyezésével az adott bolygón felturbózhatjuk az üzletet. Ezt persze elég sokáig tart megépíteni, vagy éppen drágán vehető meg.

Minden építkezésnél, legyen akár hajó, akár épület, vagy megvárjuk míg a munkásaink megcsinálják ingyen, vagy valamelyik külső cégtől megvesszük az adott terméket. A vétel viccesen van megoldva, hisz nem a megszokott fix ár van csupán megadva, mint a többi játékban, hanem 3 egyéb részletfizetési konstrukció is fel van ajánlva. A harmadik ilyen cég neve Mitrosoft, amit szerintem nem kell magyarázni, a fiúk humoruknál vannak.

Ráadásul az a cég ajánlja a legkiszolgáltatottabb konstrukciót, ugyanis nagyon kevés kezdő befizetéssel és alacsony heti törlesztéssel iszonyat sokáig kell fizetnünk, többszörösét lepengetve az eredeti árnak. Amíg bőven el vagyunk eresztve lóvéval, addig nem éri meg a részletet választani, hanem inkább nagyobbakat ugrálni pénzügyileg. Azokban a klolóniákban, ahol van űrközpont, építhetünk és fel is bocsáthatunk mindenféle hajót, amit képesek vagyunk legyártani. Ugyan minden tech felfedezésekor bekerül egy előre konfigurált hajó, de akár saját elképzeléseink alapján is összerakhatunk bármit. A Homeworldből, vagy akár a Warhammerből ismert módszerekkel bármilyen variációt elkészíthetünk és el is nevezhetjük őket. Sőt, később bármikor továbbfejleszthetők a hajók, tehát nem kell űrroncstelepet sem létrehozni.

Érdemes egyébként átnézni mindig a lehetőségeket, mert az alapváltozatok nem használják mindig ki a lehetőségeket, viszont árban nincs sok különbség egy fejlettebb változat és az alap között. Az igazi taktika itt kezdődik, ugyanis nem elég, hogy van mondjuk telepes, bázisépítő, harcos és szállító, számos fegyver, páncél és egyéb modul variáció létezik. Főleg multiban lehet izgalmas, hogy a felek hogyan készülnek fel egymás ellen és ki veszi észre, hogy jóval erősebb a katonasága a többieknél és érdemes-e támadni?



Körülbelül itt lép be a diplomáciai rész, ami szintén egy humorforrása a játéknak. Először is alapból nem értik egymást a civilizációk, tehát fel kell fedezni a galaktikus fordító technológiát és csak azután lehet csevegni egymással. Ehhez még hozzájön az is, hogy számos egyéb statisztika mellett minden nép rendelkezik kém és diplomácia képességgel, amiket a tárgyalások során ki is tud használni. Tehát ha rágyúrunk a diplomáciára, könnyebben tudunk alkut kötni a népekkel, akár egy-egy technológia átadásáról, cseréjéről vagy akár komolyabb háborús egyezségekről is.

A kémkedés pedig természetesen arra szolgál, hogy betekintést nyerjünk az ellenségek mindennapi életébe. Ha magas szinten áll ez a képesség, akkor bármelyik bolygó, kolónia nézetébe beléphetünk, így láthatjuk, hogy milyen fejlesztései vannak és mit épít éppen. A diplomácia ugyebár a Civilization sorozatban nagyjából ki is merül ebben a két funkcióban (plusz az ENSZ), de itt ennél komolyabb dolgokra is kell figyelni. Egyrészt a játék elején mindenki választ magának egy irányzatot, amit követni kíván a játékban, mint pacifizmus, univerzalizmus, ipari társadalom, stb.

Ezek értelemszerűen bónuszokat adnak a játékosnak, de időről időre a galaxis eldönti, hogy melyik irányzat legyen úgymond kormányon, és mindenki befolyásának megfelelően szavazva juttathat képviselőket a közös "parlamentbe". Így előfordulhat, hogy egy nagy hatalmú civilizáció egyedül képes kormányozni, de ha az összes kicsi azonos nézeteket vall, akkor akár le is nyomhatják a dominánst. Rendszeresen tartanak szavazásokat mindenféle kérdésről, mint például mennyi legyen a vám egymás területein, milyen államforma legyen érvényben, vagy éppen hogy lehetnek-e fegyverek a szállító hajókon.

Ez teszi igazából zseniálissá a játékot, és ameddig ezeket a funkciókat nem tapasztaltam ki, amíg nem állt másból a játék, mint ad hoc kolonizálásból és építkezésből - nem nagyon éreztem, hogy miért is jó nekem, hogy ezzel játszok. Ha sikerül egy erős civilizációt létrehozni, akkor a szavazásokkal további előnyöket tudunk csiholni magunknak, vagy éppen hátrányokba taszíthatjuk az ellenfeleket.



Érdekes, hogy a háború nem olyan szerves része a játéknak, mint a legtöbb stratégiánál. Az első részben nem is rendelkezik senki hadi eszközökkel, csupán versenyfutás van a lakható bolygók benépesítéséért és a befolyási körzet kialakításáért. A vicces szituáció az, hogy akár rivális területen is beköltözhetünk egy bolygóra, ha ott nem lakik még senki. Előfordul, hogy egy újonnan benépesített helyen már vannak primitív őslakosok, vagy éppen találunk valamilyen extra nyersanyagot. Ilyenkor három féle döntés közül választhatunk minden esetben, jó semleges vagy gonosz, azaz vagy élni hagyjuk az embereket, de lemondunk az előnyökről, vagy ennek ellenkezőjét tesszük, esetleg valami köztes megoldást alkalmazunk.

Egyetlen fontos rész maradt már csak ki, ami minden ilyen stratégiának fókuszban lévő része, ez pedig a kutatás. Ahogy a Civ-ben is, itt is technológia-fa van, azaz néhány alap technológiával elindulva kutatások révén érhető el minden fejlesztés, legyen szó épületről, fegyverről, hajóról, vagy diplomáciai eszközről. Érdekes megoldás, hogy vannak olyan fajok, amik eleinte egyáltalán nem képesek hadsereget fejleszteni, viszont kolóniáik sokkal magasabb szinten építkezhetnek és később főként információ csere révén juthatnak hozzá hadi megoldásokhoz. A legtöbb tech folytatásos regény, tehát az alapkutatás után ugyanarra a mintára következik a II, III, IV.

A technológiai fejlődés teteje a halhatatlanság titkának felfedezése, ami egyértelműen technológiai győzelmet is jelent. Persze, ha nem tud senki megölni, akkor biztosan én győztem. Meg lehet próbálni nekimenni teljes gőzzel ennek, de sanszos, hogy valamelyik kevésbé "kultűr" nép leabál minket az első adandó alkalommal. Az eszetlen hadigyártás sem célravezető, hiszen a sok nyomi kis egységünket könnyűszerrel győzi le kevesebb, de fejlettebb haderő. Igazán jól eltalált rendszerei vannak a játéknak és bármelyik felületet nézem meg, a megszállott stratégáknak ínyére lesz minden kis részlet. Grafika: Ez azért nem erőssége a játéknak. Ugyan van pár közepesen tetszetős renderelt animáció is a játékban, de ezek a legjobb esetben is egyszeri élményt nyújtanak. A bolygók viszonylag korrektül néznek ki, de a kolónia nézet, a panelek és a diplomáciai rész is messze elmarad attól, amire mostanság azt mondanám, hogy elfogadható. Ugyan már itt kihangsúlyozom, hogy végre egy játék, ami nem akar tech demó lenni és ahogy sokan a Starcraft grafikáját is lehúzták már anno 98-ban is, itt is ez lesz a helyzet. Ellenben nincs túlbonyolítva a megjelenés és igaz, hogy szokni kell az űrkonzolt, de semmi felesleges nincs benne.

Kezelőfelület: A létszükségletet jelentő gombok mind nagyok és jól láthatóak, bár van néhány megoldás a funkciók közti átmenetben, amik még több óra játék után is tévesztésre vittek - igaz, a tutorialt szándékosan kihagytam. Rá kellett jönnöm, hogy a fejlesztők ötleteik nagy részét lopták, de egységes kezelőfelületet már nem sikerült húzni, hanem inkább saját fantáziájukat engedték el és létrehoztak valami kevésbé szokványosat. Nem hasonlítom az első részhez, mivel ugyan dereng valamelyest a játék, de az annyira nem hagyott mély nyomokat bennem, hogy megkockáztassam a párhuzamot.

Játszhatóság: Ha valaki rákattan és megérti a játék igazi menetét, belekóstol az űrversenyfutás édes ízébe és ráadásul nem ragaszkodik komolyan a megszokott formulákhoz, akkor egy zseniális játékot kap a kezébe. Becsülni ugyan nem tudom, hogy mennyire lehet tartós a dolog, de ideálisnak látom azok számára, akik nem tartoznak a hardcore játékosok közé, hanem inkább hajlamosak egy-egy stratégiát kibelezni 26 ezerszer. A kezdeti beállítások és a játékmódok változatossága végtelen variációt hoz létre, ami többet jelent, mint a klasszikus Civben a világ generálása, hiszen itt nem csak a terület méretét tudjuk megadni, hanem azt is, hogy milyen rendszerben, milyen gyakorsiággal legyenek csillagok, bolygók és lakható bolygók. A kampány igazából nem olyan izgalmas, bár nem rossz felvezetés ahhoz, hogy valaki profin tudjon menedzselni egy egész galaxist. Itt a legkisebb csillagrendszerrel kezdünk és egyre komolyabb fokozatra kapcsolhatunk, tehát a kampány nem más, mint egy vezérelt bemelegítés a végtelen számú egyedi játékhoz.

Intelligencia és nehézség: Nagyon tetszetős megoldás volt számomra, hogy a beállításokkal is és a gépi intelligencia finomhangolásával is komolyan tudjuk befolyásolni a kihívás mértékét. A gépi intelligenciánál például a Beginner, azaz kezdő már a 3. nehézségi fokozat. Cserébe már ezeken a szinteken sem úgy kell elképzelni a játékot, hogy az ellenfelek elbohóckodnak, amíg mi nagy nehezen kitalálunk valamit. Kezdő játékosoknak érdemes a legkönnyebb fokozaton kezdeni, csupán azért, hogy ne vegye el a kedvüket a gyors kudarc. A Civilizationban is megtanulhatta bárki, hogy a Deity fokozat tényleg isteni tehetséget igényel. Itt sem javaslom senkinek 1 évnél kevesebb játéktapasztalat nélkül a felső 3 fokozatot óriás galaxisban.

Zene és hangeffektek: A menü zene itt is jó kis kedvcsináló volt és szinte biztos voltam benne, hogy kétféle muzsika csendül majd fel, a jól megszokott chilles világűr ambient és a pörgős Star Trek lézerháborús zene. Miután a héten elmélyedtem a BattleStar Galactica sorozatban is, ezért szinte átmenet nélkül tudtam átugrani Adama kapitány hajójáról a saját zászlóshajómra. A jól eltalált zene mellett viszonylag sok szöveges kommentár és mini videóbejátszás kapott helyet, nemcsak a játék elején-végén, hanem a lényeges eseményeknél is.

Összegzés: A játék nagyon lassan melegszik, de magas a forráspontja. Eleinte azt gondoltam,hogy gagyi másolat, sőt még a tesztelés közepén is elég szkeptikus voltam. Amennyiben azonban valaki képes elmélyülni benne és a kör vége gomb folyamatos püfölése helyett megpróbálja átgondolni, hogy vajon hogyan érdemes felépíteni egy jól működő birodalmat, akkor nem fog elhullani az első menetben. Sok odafigyelés és komoly koncepció szükségeltetik a játékhoz. Ez újfent egy olyan játék, ami nem feltétlenül forrófejű tinédzsereknek készült, inkább a középkorúak kedvence lehet. A Civilization sorozatot természetesen valamiért mégsem übereli számomra, de nagyon jó alternatíva lehet a nagy testvér mellett.