SG.hu·
Vietcong 2

Kiadó: 2K Games
Fejlesztő: Pterodon
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,4 GHz, 256 MB RAM
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2500+, 512 MB RAM, Nvidia 6600/Radeon X800 videókártya
Hasonló játékok: Vietcong: Fist Alpha, Battlefield Vietnam, Battlefield 2
Kategória: FPS
Mivel a 2006-os évből még csupán 6 rövid nap telt el, sokaknak álmos pihenéssel, ezért nyilván nem tudunk beszámolni eget rengető játékmegjelenésről sem. Cserébe viszont van még mit mazsolázni az év végi dömping elfelejtett darabjaiból. Mit nem csináltunk tavaly? Nem voltunk büszke amerikaiak, akik a hazáért és a szabadságért képesek lemészárolni milliókat. A Vietcong első része után a 2k Games kiadta a második epizódot, ami szintén nem szól másról, pusztán a végtelen öldöklésről, főként a kis ferdeszeműek levágásáról.

A II. Világháború után a vietnámi ütközetek szolgáltatják a legjobb alapot a valóság adaptációjához a 3D-s lövöldözős játékok esetében. Elég régen volt már ahhoz, hogy kevesen emlékezzenek rá saját élményekből, elég sok film született belőle, hogy mindenki megtudja milyen és ezek szerint nem húztak le róla még elég rókabőrt és nem gyalázták még eleget a történelmileg egyébként szégyenletes akciót, most ráadásul cseh barátaink próbálták meg megmutatni a világnak az amcsi feelinget.
Az irónia a játék elején az, hogy a tűzszünet alatt kezdődik a történet, ahol is az amerikai katonák békésen, boldogan iszogatnak együtt a polgármesterrel, sőt a főhős, akit mi alakítunk, épp egy vietnámi kurva ágyából bújik ki nagy duzzogva. Természetesen ez az állapot nem tarthat sokáig és eleve gyanús, hogy az utcákon és a házban is kizárólag nőnemű egyedeket látunk.

A fiúk bizony már az esti tűzijátékra készülnek, ahol az eget megfestő színes virágokat kiegészítik egy kis torkolattűzzel is. Természetesen egyből a középpontba kerülünk és nem is vesszük észre, de megmentjük magunkat, egy újságírót és sok mást is a biztos haláltól. A kampány rész végig gyakorlatilag ebben a tempóban zajlik, bár vannak olyan küldetések, ahol némileg csendesebb, osonós verzióban kell a vágott szemeket örökre becsukni. Viszont még mielőtt teljesen elfelejteném, megjegyzem, hogy a játékban az amcsi küldetéssorozat után rendelkezésünkre áll egy VC (VietCong) küldetéssorozat is.
Vegyes érzelmekkel álltam a játékhoz, mert a történelmi FPS-ek mindig szélsőséges értéket képviseltek, azaz vagy iszonyatosan jók voltak, vagy botrányosan rosszak. Elsőre még nem tudtam eldönteni, hogy ez melyikhez fog tartozni. Az tény, hogy az irányítás és a kezelés nem lopta be a szívembe magát, sőt attól sem voltam elragadtatva, hogy a játék folyamatosan tölt, ha kilépünk egy épületből, akkor 86% esélyünk van rá, hogy megpillantsuk a loading feliratot egy vietnámi térképpel együtt.
A szidalmazás után jöjjön az, ami miatt bizony bele lehet szeretni: A grafika kockasága egy dolog, viszont a textúrák változatosak és élethűek. Mivel egy forró tűzharcban biztos nem a pixeleket fogjuk számolgatni a falon, ezért azt mondom éppen elegendő az a kidolgozottság, ami van. A fegyverek textúrái igaz nem ütik meg az id féle progikban megszokottat, de élethűek és szerencsére a stukkerek is sokfélék. Minden fegyverrel tudunk kapásból is lőni, illetve célzott lövéseket is leadni. Könnyebb fokozaton elégséges ha nagyjából az ellenfél felé lövünk egy sorozatot, valószínűleg spriccelő vér kíséretében esik majd össze. Nehezebb fokozatokon viszont kénytelenek leszünk célozni is, mondjuk térd, nyak, fej irányába, így hamarabb és lőszertakarékosan távolíthatjuk el az akadályokat.

A játék igazi előnye viszont nem a fegyverekben és a textúrákban, hanem a hangulatban van. Amíg játszottam, addig én is egy szenvedő, önfeláldozó amerikainak éreztem magam és tudtam, mindent meg kell tenni azért, hogy a társaim túléljenek, még akár a saját pixel-életemet is kockáztattam volna értük. Annyira belemelegedtem, hogy utána majdnem elmentem a McDonaldsba is, de nem voltam messze attól sem, hogy bepereljek valakit valami hülyeségért. Amennyire én el tudom képzelni, Vietnam tényleg ilyen volt. Fülledt meleg éjjelek, és sokszor a legváratlanabb helyekről felvillanó torkolattűz. Sok halott az utcákon és széttörve minden. Prostik és drogok az utcán, helikopterek a levegőben.

Érdemes kitérni még arra is, hogy a trendnek megfelelően nem egyszerű FPS-ről van szó, hanem bizony csapat FPS-ről. Már a történet legelején kell irányítanunk társainkat, bár igazság szerint, akkor még nem jöttem rá, hogyan is veszem őket rá pontosan a követésre vagy arra, hogy fedezékbe vonuljanak, úgyhogy otthagytam őket és mégis jöttek mögöttem sértetlenül, pedig alig lehetett látni a golyózáportól. Később kitapasztaltam ezt a funkciót is.
Lényegében tudunk utasításokat adni, klasszikusan a kövess, várj itt, menj oda, stb. Illetve tudunk segítséget kérni, mondjuk a medikustól gyógyítást, a mérnöktől lőszert, stb. Sajnos ez a rész szintén nem tartozik a játék erősségei közé, mert sokszor nyögvenyelős és nem tudni, hogy megették-e a parancsot a jószágok, vagy feleslegesen verem a billentyűzetet. Lehet persze, hogy azért lett ilyen zaklatott az irányítás is, hogy még jobban visszaadják a hangulatot, de elnézést nekem ez sok volt.
Kezelőfelület:
Játékmenet:
Zene, hang:
Intelligencia, nehézség:
Összegzés:
Kapcsolódó letöltések:
