ZAX
Tropico aranykorongon
A PopTop játéka tehát hamarosan a boltokba kerül, hogy álmatlan éjszakákat okozzon a kormányzójelölt építőmániásoknak. A közeli megjelenés örömére szaladjunk kicsit végig a Tropicon, nézzük meg, mit is tartogat számunkra!
Mint már említettem, egyfajta birodalomépítő stratégiáról van szó, ami viszont elegendő eltérő vonással rendelkezik a klasszikus darabokhoz (SimCity, Caesar III, Pharaoh, stb.) képest, hogy saját egyéniségként lépjen a színre. Az egyik fő különbség, hogy az előbb említettekkel szemben, itt viszonylag magas a mikromenedzselés aránya, de még mielőtt klikkelő ujjatokat féltve fanyalogni kezdenétek, le kell szögeznem, hogy a Tropiconak a hírek szerint remekül eltalált kezelőfelülete van.
A Tropicoban saját banánköztársaságunkat irányítjuk, amely a klasszikus jellemzőknek megfelelően egy kis szigeten kap helyet. A játék során elérendő céljaink erősen függnek tőlünk, a választott vezető karakterünk beállítottságától: a népünk boldoggá tétele, vagy egy virágzó gazdaság létrehozása mellett akár svájci bankszámlánk gyarapításáért is folytathatjuk dicső küzdelmünket...
A Tropico abban is különbözik a többi birodalomépítő stratégiától, hogy ott az épületeknek, az infrastruktúrának szinte kizárólagos szerepe volt az országépítésben, míg itt ez csak egy eszköz a sok közül. Ebben a játékban az a lényeg, hogyan bánunk a népünkkel - emiatt többen hajlamosak kultúraszimulátorként is emlegetni a programot.
Az előbbiekkel szoros összefüggésben van a választott vezető személyisége. Mint tudjuk, a "rend" többféleképpen is fenntartható. Felvilágosult demokrataként igyekszünk minden földi jót, illetve a fontos jogokat (bizony, a törvényalkotás is a mi feladatunk lesz!) megadni a népnek, míg egy diktátor első intézkedései között a katonaság és a rendőrség megerősítése lesz, még mielőtt a tömeg csalóka tévképzeteket gyárt magának a szabadságról, és hasonló marhaságokról...
Ugyancsak fontos lesz a vezér előélete, egy volt színész nyilvánvalóan ügyesebben tud hatni szeretett népére, viszont a női lakosság a korábbi kalandok miatt galibát okozhat. Az alattvalóink egyébként is fantasztikusan kidolgozottak, reggel felkelnek, elmennek melózni, aztán bedobnak egy sört, néha egyesek összeházasodnak, sőt még az ország gyarapodásáról is gondoskodnak... Ráadásul bármikor, bárkire kattintunk, a véleményéből egyből képet kapunk az áldott nép hozzánk fűzött viszonyáról.
Hú de sokat beszélek! Higgyétek el, rengeteg mindenről írhatnék még, de most nem célom az eposzírás, arra ott lesz a játékleírás, ami természetesen azonnal készülni fog, mihelyst a kezeink közé került a Tropico. Egy biztos, sok van benne!
Mint már említettem, egyfajta birodalomépítő stratégiáról van szó, ami viszont elegendő eltérő vonással rendelkezik a klasszikus darabokhoz (SimCity, Caesar III, Pharaoh, stb.) képest, hogy saját egyéniségként lépjen a színre. Az egyik fő különbség, hogy az előbb említettekkel szemben, itt viszonylag magas a mikromenedzselés aránya, de még mielőtt klikkelő ujjatokat féltve fanyalogni kezdenétek, le kell szögeznem, hogy a Tropiconak a hírek szerint remekül eltalált kezelőfelülete van.
A Tropicoban saját banánköztársaságunkat irányítjuk, amely a klasszikus jellemzőknek megfelelően egy kis szigeten kap helyet. A játék során elérendő céljaink erősen függnek tőlünk, a választott vezető karakterünk beállítottságától: a népünk boldoggá tétele, vagy egy virágzó gazdaság létrehozása mellett akár svájci bankszámlánk gyarapításáért is folytathatjuk dicső küzdelmünket...
A Tropico abban is különbözik a többi birodalomépítő stratégiától, hogy ott az épületeknek, az infrastruktúrának szinte kizárólagos szerepe volt az országépítésben, míg itt ez csak egy eszköz a sok közül. Ebben a játékban az a lényeg, hogyan bánunk a népünkkel - emiatt többen hajlamosak kultúraszimulátorként is emlegetni a programot.
Az előbbiekkel szoros összefüggésben van a választott vezető személyisége. Mint tudjuk, a "rend" többféleképpen is fenntartható. Felvilágosult demokrataként igyekszünk minden földi jót, illetve a fontos jogokat (bizony, a törvényalkotás is a mi feladatunk lesz!) megadni a népnek, míg egy diktátor első intézkedései között a katonaság és a rendőrség megerősítése lesz, még mielőtt a tömeg csalóka tévképzeteket gyárt magának a szabadságról, és hasonló marhaságokról...
Ugyancsak fontos lesz a vezér előélete, egy volt színész nyilvánvalóan ügyesebben tud hatni szeretett népére, viszont a női lakosság a korábbi kalandok miatt galibát okozhat. Az alattvalóink egyébként is fantasztikusan kidolgozottak, reggel felkelnek, elmennek melózni, aztán bedobnak egy sört, néha egyesek összeházasodnak, sőt még az ország gyarapodásáról is gondoskodnak... Ráadásul bármikor, bárkire kattintunk, a véleményéből egyből képet kapunk az áldott nép hozzánk fűzött viszonyáról.
Hú de sokat beszélek! Higgyétek el, rengeteg mindenről írhatnék még, de most nem célom az eposzírás, arra ott lesz a játékleírás, ami természetesen azonnal készülni fog, mihelyst a kezeink közé került a Tropico. Egy biztos, sok van benne!