Project IGI: I'm Going In

Kiadó: Eidos Interactive
Fejlesztő: Innerloop Studios

Rendszer Követelmények:
Minimum: PII 300, 64 MB RAM, 8MB-os 3D gyorsító, Win95/98
Ajánlott: Athlon vagy PIII, 128 MB RAM, 16MB-os 3D gyorsító
Hasonló játékok: No One Lives Forever, Soldier Of Fortune
Kategória: FPS


"Egyszemélyes hadsereg vagyok."

Az amerikai hadsereg új reklámszlogenje azt az elképzelést sugallja, hogy szerintük minden egyes katonának fontos, egyedi szerepe van a csapatban. Az "egyszemélyes hadsereg" újdonság a US Army-nál, de a PC-s játékok piacán már egy régóta futó koncepció. Már személyesen bizonyítottunk több konfliktusban is, fél kézzel irtottuk a démonokat elveszett holdakon, hatalmas automata fegyverekkel. Mostanában azonban több olyan program is napvilágot látott, ami kibővítette és messze átlépte a Quake és Unreal szerű akciójátékok által meghatározott stílus korlátait. Az olyan játékok, mint a No One Lives Forever és a Soldier of Fortune új színt hozott az egyszemélyes FPS-ek világába. Ugyanezt az utat követi a Norvég fejlesztőcsapat az Innerloop Studio új játéka a Project IGI is.

    
A Project IGI-ben egy titkosügynök szerepét kell magunkra öltenünk. David Llewelyn Jones egy magányos brit zsoldos, aki amerikai és európai állami szervezeteknek dolgozik. Habár Jones a szóló küldetésekre specializálta magát, előfordulhat, hogy segítséget kap, méghozzá a technikus Anya-tól. Anya minden küldetés előtt megmutatja nekünk a térképet, beszámol a feladatról, majd az akciót egy műholdról figyelve folyamatos segítséget ad. Persze más segítőtársak is akadnak, mint például egy csapatnyi kommandós, akik mesterlövészként nyújtanak hathatós támogatást, miközben a mi feladatunk bejutni egy erősen védett bázisra.

    
Jones feladatai egy ellopott atomtöltet körül forognak, ami szokás szerint egy őrült orosz tábornok kezébe került. Az egyetlen ember, aki a holdkóros katona és a totális atomkatasztrófa között áll, az Jones, akinek Anya vezetésével kell végigverekednie magát Kelet Európa különböző részein, hogy eljusson a főgonoszhoz, majd likvidálja őkegyelmét. Ez persze nem lesz könnyű, hiszen mesterlövészek, helikopterek, tankok és persze ellenséges katonák egész serege állja majd útját. A harc legtöbbször elkerülhetetlen, de a különböző lopakodási technikák segítségével eljuthatunk a célunkhoz egy kevésbé veszélyes úton is.

    
A küldetéseket persze nem lehet teljesíteni anélkül, hogy legalább egyet ne lőjünk, de vannak alternatív taktikák, amiket alkalmazhatunk. Például, nem túl okos dolog gondolkodás nélkül berontani egy erősen védett ellenséges objektumba. Inkább járjuk körbe a terepet, találjuk meg a legkevésbé védett helyet, esetleg keressünk egy terminált, amin keresztül kikapcsolhatjuk a riasztókat, kamerákat és automata lövegtornyokat. Így akadály nélkül bejuthatunk az egyébként halálosan védett területekre is. Maguk a küldetések egyébként hatalmas területeken játszódnak. Sőt, ha nem lenne a már említett műholdas követés és térképezés, akár még el is tévedhetnénk a rengetegben. Sok küldetés játszódik persze épültekben, de a legizgalmasabbak ezek a hatalmas szabad terek, amit az Innerloop saját motorja hajt meg, amit még a Joint Strike Fighter-hez fejlesztettek ki. Ahelyett, hogy liszencelték volna az id vagy az Epic divatos rendszerét, a fejlesztők egy repülőgép szimulátor 3d-s motorját használták fel.

    
Ezek a nagy terek viszont meglehetősen veszélyesek is. Minden épületben, ami mellett elmegyünk, minden ablakban vagy kapualjban egy-egy mesterlövész leselkedhet ránk, aki hamarabb leszedi a fejünk, mint hogy észrevennénk. A szabad levegő itt bizony ártalmas az egészségre. Az is egy jó ötlet, hogy gyakran használjuk a "kukucskálás" funkciót, mielőtt befordulunk egy sarkon, valamint figyeljünk oda a biztonsági kamerákra. Ha egy ilyen eszköz kiszúr minket, akkor bekapcsolja a riasztót és az összes ellenséges katona tudni fogja, hogy érkezünk. Habár nem kötelező minden egyes épületet átvizsgálni, amit a pályán találunk, de okos dolog benézni mindegyikbe, hátha találunk muníciót vagy fegyvereket. És persze mindegyikben ott bujkálhat egy ellenséges katona, egy bazinagy AK-47-el, csak arra várva hogy kilyukassza a bőrünk.

    
A lopakodás és taktikázás egy erős oldala a Project IGI-nek, de persze jó pár halálos fegyverhez is hozzájuthatunk a pályákon. Van, amivel már a játék kezdetén rendelkezünk, és van amit a halott ellenségektől szedhetünk össze. A legtöbb esetben persze elég a csendes és halálos kés, ami mindig nálunk van. Van még több különböző pisztoly és géppisztoly is (MP5, Uzi), valamint rohampuskák (M-16, AK-47) és extra tűzerő esetén a Minimi géppuska. Speciálisabbak a mesterlövészpuskák, a gránátvetők és a rakétavetők. Kiegészítésként pedig ott vannak a kézigránátok és flashbang-ek.

    
A küldetések menete lineáris, de azok teljesítése teljesen a játékosra van bízva. Függetlenül attól, hogy lopakodva vagy állig felfegyverezve játsszuk végig az aktuális pályát, szinte mindig csak magunkra számíthatunk. Habár sok játékban irthatjuk az ellenséges csapatok tömkelegét, kevés olyan van, ami ilyen realitásra helyezte volna ezt a stílust. Ez a különlegesség az, ami a többi hasonló FPS elé helyezi a Projest IGI-t, a megszállottak szemében, de sokan lesznek, akik úgy gondolják, hogy ez a fajta kihívás sok nekik. Grafika: Úgy tapasztaltam, hogy a Project IGI grafikája meglehetősen változó képet mutat. Habár a hatalmas pályák igazán megnyerőek, mégis nehezen találtam meg az egyensúlyt a szépség és a sebesség között. A gépen, amin kipróbáltam a játékot (valamivel jobb, mint a dobozon feltüntetett optimális gépigény) simán mennie kellett volna full antialiasing-en, max felbontásban és részletességben. Sajnos azonban nem ez volt a jellemző. Valahová a közepes fokozatra kellet állítanom a részletességet, hogy a program futtatható legyen. A részletesség beállítására pedig mindössze egyetlen 7 pozíciós csuszka szolgál.

A hó és eső effektek igazán szépek, és a táj sem néz ki rosszul. Sajnos azonban sok minden kimaradt. Sokszor nincsenek utak, amik az ellenséges bázishoz vezetnek, és az ember ilyenkor csak azon csodálkozik, hogy miképpen kerülhetett a bázis közepére az a nagy teherkocsi, mikor a legközelebbi város kilométerekre van a kis völgyben elrejtett katonai komplexumtól. A néha felmerülő grafikai problémákat (villódzás, modell hibák) valószínűleg majd orvosolni fogja a kiadandó patch.

Kezelőfelület: Az egér és a billentyűzet teljesen szabadon definiálható. Alapból a már megszokott FPS beállításokkal indul a program, ezért igazán nagy konfigurálásra úgysem lesz szükség. Egy érdekesség azonban felmerül a külső kameranézettel. Mikor egy számítógép terminált használunk vagy egy zárat próbálunk kinyitni egy speciális "use" billentyűt kell nyomva tartani, és ilyenkor a kamera átugrik külső nézetre. Erre igazán semmi szükség nem volt, meglehetősen zavaró momentuma ez a játéknak.

Játékmenet: A játékélmény egyetlen igazi problémája a mentés hiánya. Persze a valósághoz hozzátartozik az is, hogy ha valakit fejbe lőnek, akkor ne kezdhesse már ugyan onnan a játékot, ahol abbahagyta, de azért egy kis könnyítést adhattak volna a fejlesztők ezzel az opcióval. Ha viszont megbarátkozunk ezzel, akkor a játék meglehetősen szórakoztató.

Multiplayer: Mivel nincs multiplayer opció a játékban, ezért ezt a részt nem lehet osztályozni.

Hangeffektek: Minden fegyver hangja felismerhetően különbözik a többitől a játékban. A szereplők hangja is jól sikerült, bár Jones néha kicsit túlaffektálja a dolgot, míg Anya kicsit lapos. A folyamatos billentyűkattogás pedig meglehetősen bénán hangzik.

Zene: Habár a játék zenéje nem valószínű, hogy felkerül a slágerlistákra, a lehetőségekhez mérten mégis jó, és pont megfelelő a játék stílusához. A háttérzene pont azt a hangulatot kelti, amit a fejlesztők szerettek volna elérni vele, anélkül, hogy az ember idegeire menne.

Intelligencia és nehézség: A játék AI-ja egyszerre lehet jó és rossz is. Az ellenséges katonák, mikor meglátnak rögtön elkezdenek felénk futni, ami jó, de ha távolról kilövünk egy embert, a mellette álló társa észre sem veszi. Ha túl nagy zajt csapunk, előfordulhat, hogy a katonák szervezett ellentámadásba kezdenek, de legtöbbször sajnos csak futkosnak össze-vissza, mint a megzavart csirkék a baromfiudvaron.

Összegzés: Az nem kérdés, hogy szükség van a reális játékokra az FPS piacon. Az már más lapra tarozik, hogy ez nem megy-e a játékélmény rovására. A Project IGI-ben ott a lehetőség, hogy kitágítsa a stílus korlátait, de sajnos a túl keményre vett nehézség és valósághűség lerontja az összképet. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes játszani vele. Minden FPS rajongónak és stratégának kötelező darab, de egy picivel jobb grafikával, több beállítási lehetőséggel igazi ász lett volna. Így csak egy jó játék, amiből sajnos nem lesz klasszikus.