Battle Isle: The Andosia War

Kiadó: Blue Byte Software

Rendszer Követelmények:
Minimum: PII 300, 64 MB RAM, Win95/98/ME
Hasonló játékok: Sacrifice, Incubation
Kategória: Stratégia


Minden játékkategóriában van egy-egy olyan sorozat, ami a játékosok szemében a legjobbat képviseli a stíluson belül. Az FPS kedvelők a Quake-re szavaznak, míg a kalandjáték rajongóknak a Monkey Island sorozat melengeti meg legjobban a szívét. A körökre osztott stratégiai programok piacán az alapot a Blue Byte Battle Isle sorozata jelenti, ami már lassan egy évtizede jelen van. A legelső, még 1991-ben megjelent részt mindenki elismerte a rengeteg újítás és a kategóriák közötti átfedések miatt. Most 10 évvel később a cég újra ringbe száll legújabb fejlesztésükkel, a Battle Isle: The Andosia War című játékkal, hogy megpróbálja visszaszerezni a koronát a stratégiák piacán.

    
Az Andosia War ott folytatja a sztorit, ahol az előző részben, az Incubation-ban abbamaradt. A New Age 354. évében járunk. A Császárháborúk és a Scayran viszályok után egy karizmatikus "hölgy" próbálja magához rántani a hatalmat a Haris Gyermekei nevű szekta segítségével. A csoport képes az embereket magához láncolni, egy titkos Andosia nevű anyag segítségével, így gyarapítva a fanatikus követők sorát. A megalomán nőszemély, miután elég követőt gyűjtött, úgy gondolja, hogy ideje lenne leigázni az ismert világmindenséget. Első célpontjuk a Hallwa nemzetség...

    
Az Andosia War stratégiai játéknak lett tervezve. A körökre osztott strtatégiai játékok újraélesztése nem felelt volna meg a Blue Byte fejlesztőinek, ezért inkább összegyúrták a Starcraft hangulatát a Sim City gazdasági szimulációjával. Persze az új játék sokban különbözik az előbb említettektől, legfőképpen a grafikában. Ez az első olyan játék, ami messzemenőkig kihasználja a legújabb 3D-s effekteket és látványvilágot. A Star Wars: Force Commander volt az első olyan játék, ami ezzel próbálkozott, de csúfos kudarcot vallott, a gyenge kameramozgatás és a bazinagy menubar miatt.

    
A második pont, ami megkülönbözteti az Andosia War-t az elődöktől, a lehetőség, hogy átkapcsoljunk realtime és körökre osztott stratégia között. Minden játékos egy megadott időegységgel rendelkezik, amit felhasználhat mozgatásra vagy támadásra. Miután az idő lejárt, az ellenfél kap lehetőséget, hogy ellentámadásba kezdjen. Miközben a gép gondolkozik és mozgatja a seregeit, lehetőségünk van meglátogatni a gazdasági szigetünket, ahol építhetünk, fejleszthetünk, stb. Habár ez a megoldás nem teljesen real time, mégis csak sokkal valósághűbb, mint a körökre osztott verzió, ahol nyugodtan, órákig gondolkozhattunk egy-egy manőveren. Az Andosia War szembenálló felei megegyeztek abban, hogy a civil életeket mindenképpen meg kell óvni. Ezért a csatákat kicsi szigeteken vívják. Ez olyasmi, mint egy death match aréna. A Haris Gyermekei ellenfeleként két szigetről kell gondoskodnunk. Egyiken folynak a csaták, a másikon pedig a gazdaságunkat tudjuk erősíteni. Feladatunk tehát, hogy a gazdasági sziget segítségével felépítsünk egy ütőképes sereget, ami felveheti a versenyt a másik szigeten állomásozó gonosz ellenséggel.

    
A legtöbb ember, mikor körökre osztott stratégiára gondol, eszébe sem jut a 3D. Ennek oka, hogy nehéz elképzelni, milyen kamerabeállítás felelne meg legjobban a játék irányításához. Az Andosia War két, tökéletesen eltalált kamerapozíciót kínál a játékosok számára. Az első, egy "istenszem" nézet, magasan a csatatér fölött. Ezt persze szabadon mozgathatjuk le-fel, jobbra-balra. Másodsorban, lehetőség van a kamerát rákapcsolni egy egységre is, majd elforgatni azt, ezzel áttekintve a csatateret. Alapból a WADS gombokkal tudjuk mozgatni a kamerát, de ha a CTRL-t nyomva tartjuk, akkor az egeret is használhatjuk erre a célra.

    
Habár az Andosia War gazdasági szimulációja meglehetősen "fárasztó" tud lenni, ha csak a számokat nézzük. A lehetőséget nagyban megkönnyíti a sziget főhadiszállása. Több nyersanyagot kell menedzselnünk, mint például a vizet, az acélt és az elektromosságot. Ha a seregeinket szeretnénk jól felszereltnek látni, akkor mindenképpen szükség van arra, hogy minden nyersanyagból bőven álljon rendelkezésünkre. Ezeket vízpumpákkal, erőművekkel tudjuk növelni. Ha építünk vagy fejlesztünk, csökken a nyersanyagmennyiségünk a már megszokott módon.

    
Mikor a seregünk végre partra szállt az ellenséges szigeten, fontos, hogy folyamatos ellátásban részesüljenek. Érdekes megoldása a játéknak, hogy a legtöbb egységnek folyamatos energiaellátásra van szüksége. Erre szolgálnak a Klaywor-ok, amik olyasmik, mint a magasfeszültségű vezetékek, amiről az egyes harci járművek energiát szívhatnak le. Egy másik érdekes egység az Ant, ami képes automatikusan javítani minden körülötte álló egységet. Ha van egy pár ilyen "hangyánk" és megvan a magasfeszültségű hálózatunk, akkor már nem sok esélye van a gépnek ellenünk. Grafika: A csodálatos grafika az, ami elkülöníti az Andosia War-t az elődjeitől, és a piacon szereplő stratégiák 90%-ától. Habár a játék grafikai motorja még nem elfogadott a stratégiai játékok piacán, mégis sokkal jobb, mint mondjuk a Force Commander-ben. A konkurens játékokkal ellentétben, ahol az épületek apró díszek csupán a zöld mezőn, az Andosia War-ban magasak, és sokkal élethűbbek lettek ezáltal a közöttük mozgó egységek is. A speciális effektusok is nagyon jól sikerültek. A robbanások, a lövések mind-mind azt igazolják, hogy a stratégiai játékok piacán új etalon született.

Kezelőfelület: Sajnos a játék irányítása majdnem teljes egészében az egérre épül. A grafikus beállítások szegényesek, és a játékos arra van rákényszerítve, hogy egy külön setup programmal állítsa a felbontást. Szerencsére a játék kameramozgatását már több tényezővel is tudjuk befolyásolni. Az egységek irányítása, az épületek kiválasztása pedig már a többi játékból megszokott módon történik. A játékképernyő felépítése célszerű majd minden esetben. Egy másik érdekes lehetőség, hogy az Andosia War képes használni a Microsoft új Strategic Commander-jét.

Játékmenet: Igazság szerint az Andosia War is csak egy körökre osztott stratégia, gyönyörű grafikával és egy-két csavarintással. A doboz egyik felirata szerint: " a játék egyesíti a körökre osztott és a realtime stratégiát". Ez nem teljesen igaz. A játék nem tartalmaz olyan szintű valós idejű stratégiát, mint mondjuk a Starcraft vagy a Sacrifice. Helyette a fejlesztők egy valós idejű órával kényszerítik bele a játékosokat a körökbe. Egy hibát máris tartalmaz ez a rendszer: ha befejezzük a kört hamarabb, a maradék időt az épületek nem használják fel fejlesztésre és gyártásra.

Másik problémám, hogy a vízpumpák és a bányák anélkül kapcsolnak ki, hogy egy figyelmeztetést is adnának, mondjuk a kör végén. Ha ez a hiba egy nagyobb építkezés közben csúszik be, bizony ott állunk majd megfürödve alapanyagok nélkül... Ezektől függetlenül az Andosia War-al jó játszani, és kellemes felüdülést jelent az éppen aktuális RTS klón után.

Multiplayer: Habár a játék tartalmaz két egyjátékos hadjáratot, mégis nagy energiát fektettek a többjátékos üzemmódba is. Habár elsőre úgy tűnhet, hogy a maximalizált két csapat meglehetősen gyenge feature-t takar, mégis, ha elindítunk egy mp játékot láthatjuk, hogy akár nyolc játékos is alkothatja ezt a két csapatot, ami már bőven elég egy jó kis délutáni LAN partihoz.

Hangeffektek: Még soha annyi problémát nem hallottam játékosoktól, arra vonatkozóan, hogy valami módon kikapcsolják az egységek visszajelzéseit. Ennek oka, hogy RENGETEGSZER kell ugyan azt a rövid beszólást újra meg újra meghallgatni. Szerencsére az Andosia War-ban a szereplők ritkán szólalnak meg, és akkor is jó minőségben. Ettől függetlenül az audio része a programnak sajnos nem mentes bugoktól. Néha olyan hangokat lehet hallani, mintha rosszul vettek volna fel egy-egy hangmintát. Először arra gyanakodtam, hogy talán van valami köze a játékhoz, de kiderült, hogy ezek a "beszólások" bizony csak hibák, az átvezető animációból.

Zene: A drámai nagyzenekaros művek elkényeztetik fülünket a hosszú hadjáratok során. Jó zenét találni egy stratégiai játékhoz bizony nem könnyű, de szerencsére a Blue Byte-nak sikerült.

Intelligencia és nehézség: Nehéz megmondani egy mesterséges intelligenciáról, hogy milyen jó, hacsak nem a vereség vagy győzelem után vagyunk. Az esetek nagytöbbségében a játékosok sokkal jobban el lesznek foglalva azzal, hogy a saját egységeiket és gazdasági mutatóikat mozgassák, minthogy az ellenséget figyeljék, milyen ügyesen vagy ügyetlenül kerülgetik a terepakadályokat. Ilyenre egyedül csak a csaták közben van lehetőség. Tapasztalataim szerint a gép legalább olyan jól játszik mind a három nehézségi szinten, mint bármelyik emberi játékos. Bár az is valószínű, hogy igazi hardcore stratégáknak inkább egy LAN parti lesz a legnagyobb kihívás.

Összegzés: Az Andosia War egy nagyszerű folytatása az immár tíz éve futó Battle Isle sorozatnak. Az apró hibák ellenére, amik a hangoknál és a játék kezelésénél mutatkoznak, a Blue Byte megmutatta, hogy a stratégai játékok is képesek átjutni a 3D-be. Habár a sztori kicsit gyenge, maga a játékélmény mégis leköti az embert hosszú időre. Ha a Sacrifice nem volt elég a stratégáknak, akkor itt az újabb, amivel bővíthetik a gyűjteményüket.