SG.hu
World War Z
Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Saber Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 810 processzor, Nvidia GeForce GT 730 vagy ATI Radeon R7 240 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3970X 6-Core 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen 5 2600 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Left 4 Dead
Kategória: külsőnézetes akció
Miután nem sikerült túl rózsásan a Max Brooks regényén alapuló mozifilm, sokáig a kapcsolódó videojátékban sem hittünk igazán, de a World War Z végül egy nagyon kellemes Left 4 Dead-pótlék lett, játéktesztünkből pedig máris megtudhatod, hogy miért.
Amikor Max Brooks 2006-ban megírta és kiadta a World War Z regényt, a zombikat felölelő trendhullám már világszerte javában tombolt, és bár sokadik fellángolás volt ez, összességében a mű elég jelentős sikert aratott, aminek hatására Hollywood is felfigyelt rá. Így készülhetett 2013-ban egy egész estés mozifilm személyesen Brad Pitt főszereplésével, ami nagyszerűen összefoglalta a könyv mondanivalóját, de bőven elegendő volt egyszeri élménynek.
Nem véletlen, hogy a folytatást nagyon hamar elkaszálták, és bár a Saber Interactive erre szerette volna alapozni a háttérben már évek óta készülő videojáték sikerét, a film törlése végül nem befolyásolta őket abban, hogy egy nagyszerű és minden téren minőségi videojáték születhessen. Bár a kis kiadó miatt számítottunk rá, hogy nem az élmezőnnyel készül felvenni a versenyt a World War Z, de most már bátran ki merjük jelenteni, hogy amit lehetett, azt bizony kihozták a témából az alkotók, így kaptunk egy könnyen megszerethető, ámbár a műfajon belül túl sok újdonsággal nem szolgáló videojátékot, mely külsőnézetes megoldása ellenére is kiváló pótlékul szolgálhat az egykori Left 4 Dead-rajongóknak.
Mivel a filmet bizonyára sokkal többen ismerik a világon, mint a könyvet – pedig a regény érdemesebb a figyelemre, de ebbe most ne menjünk bele –, várható volt, hogy a World War Z a mozifilmre épít majd leginkább, és bár nincs benne Brad Pitt, de a helyszínek, a megoldások és az általános hangulat egyaránt érezhetően erre hajaz, ami természetesen nem baj. Egyedül a sztori tekintetében örültünk volna, ha a másik irányba indulnak a fejlesztők, és a regényt veszik alapul, de ezen a téren egyáltalán nem gondolták túl a dolgot, vagyis cselekményről kis túlzással abszolút nem is beszélhetünk, de egy kifejezetten a kooperatív módra kiélezett alkotás esetében ez annyira talán nem is probléma.
A játék kampányát egyébiránt négy részre osztották, ezáltal harcolhatunk majd New Yorkban, ahol gyakorlatilag a városból való szökés került a középpontba, és míg Jeruzsálemben tudósok védelmét biztosítjuk, Moszkvában pedig a zombik kiirtása lesz a cél, addig Japánban csak szimplán élvezzük a harcot. Merthogy a World War Z-ben nagyon kiegyensúlyozott, kellemes rendszer született, már amennyiben adott hozzá minden, hiszen ha nem találunk megfelelő csapatot magunk mellé, akkor bizony jobban járunk, ha egyedül, az MI által vezérelt társakkal vágunk bele a nagy kalandokba.
A kooperatív móka sajnos csak online verzióban működik, lokális osztott képernyőn nincs lehetőségünk nekimenni a zombiknak, de cserébe van közönséges multiplayer olyan szokványos játékmódokkal, mint a team deathmatch. Ezt azonban érdemes inkább elfelejteni, mert itt kifejezetten a kooperatív élményekhez, az együttműködéshez álmodtak meg mindent a fejlesztők, a közönséges többjátékosos móka tehát legfeljebb akkor lehet alkalmas, ha mindennél jobban imádjuk a külsőnézetes megoldásokat, illetve az élőhalottak témakörét.
A játékmenet meglepően tartalmasra sikerült. Különösen kitűnik mindez a gyenge és vérszegény sztori mellett, hiszen az egy dolog, hogy többféle fegyver és számos karakter közül válogathatunk minden pályán, az pedig egy másik dolog, hogy valóban minden az együttműködésre lett kiélezve, de hogy az élőhalottakkal ennyire jól lemintázták a filmben látottakat, az maximálisan főhajtásra ösztönözheti a rajongókat. A kérdéses rémségek ugyanis rendszerint hordákban, sokszor tényleg félelmetes mennyiségben törnek majd ránk, egymásra vagy falakra felmászva, a többieket eltaposva zúdulnak a nyakunkba, miközben több típusukkal is találkozhatunk.
A legtöbb esetben Lurker típussal hoz majd össze minket a sors, ezek teljesen általános, mérhetetlenül agresszív fajták, akik ütnek és harapnak is, ha kell. Mellettük alaposan megnehezíthetik majd a dolgunkat a Gasbag típusú rémségek, akiket nem elég, hogy le kell teríteni, de ráadásként még mérges gázt is engednek ilyenkor magukból, miközben az egyik legidegesítőbb mind közül a Screamer faj lesz, akik ha meglátnak minket, rögtön ránk uszítják majd a többi rémséget. A negyedik és egyben legnehezebben legyűrhető élőhalott-típust egyébiránt Bull névre keresztelték a fejlesztők, méghozzá nem véletlenül, hiszen valóban felbőszült bikaként ront ránk, ha találkozunk vele, és nem ismer könyörületet, sőt több kilónyi ólmot képes elnyelni, mielőtt végleg kifeküdne.
Az izgalmas, mozgalmas és egyben változatos összecsapások mellett a World War Z minden teljesített pálya után felajánlja a fejlesztési lehetőséget. Az egyes helyszíneken ugyanis folyamatosan pénzt gyűjtünk, melyekből különféle csomagokat, loot boxokat vásárolhatunk, de újabb fegyverek feloldására, valamint a meglévők erősítésére szintén lehetőségünk nyílik majd. A felhasznált eszközök mellett a World War Z ráadásul a választható karakterek számára is felépített egy átfogó képességfát, és bár külsejüket nem tudjuk megváltoztatni, a tulajdonságok tekintetében viszont rengeteg extrát akaszthatunk a nyakukba.
Összességében tehát már a folyamatos fejlődés érdekében is megéri újra és újra pályára állni, melyeken egy jó csapat esetén a Left 4 Dead-sorozatra jellemző élmények várnak ránk, méghozzá elképesztően brutális megoldások társaságában, hiszen a többjátékosos megvalósítás ellenére erőteljesen horrorisztikus élmények, literszám fröcsögő vér és leszakadó végtagok színesítik majd az összképet. Újdonságot talán nem hoz, de amit tud, azt többnyire magas színvonalon kapjuk tőle!
Grafika:
Azt viszont ennek ellenére sem mondhatnánk a játékra, hogy csúnya, de a jelenlegi átlagos színvonalnál csak néha-néha képes többet vagy jobbat produkálni. A helyszínek ugyanis hangulatosak, de gyakran üresek, az élőhalottak mindenhol ugyanúgy néznek ki, cserébe egészen jól animáltak, és bár az optimalizálás rendben van, azért ez ebben a formában sokaknak már talán kevés lesz 2019-ben, pláne a közelgő új generáció hajnalán.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Talán ez az első eset, hogy egy zombis kooperatív akciójátékot külső nézetből irányíthatunk, de a fejlesztők egészen ügyesen megoldották mind a karakterek terelgetéséhez kapcsolódó sajátosságokat, mind a kezelőfelület összeállítását. Választott karaktereinket könnyen mozgatjuk, a kamerakezelés sem lett túlbonyolítva, tehát aki játszott már életében valamilyen TPS stílusú alkotással, az itt is rögtön otthonra talál.
Játszhatóság:
A World War Z a tartalom tekintetében sajnos elég rendesen botladozik. A négy központi helyszín bár elég tágas, de nagyon kevés, egy röpke délelőtt végig lehet jutni rajtuk, és nincs köztük semmiféle kapocs, ha tehát nem találunk egy jó csapatot magunk köré, akkor alig pár óra alatt ráununk az egészre. A kooperatív mód mellett ugyanis bár elérhető a hagyományos kompetitív multiplayer, azonban ez annyira jellegtelen lett, hogy betölteni sem nagyon érdemes, hiszen egészen más, mondhatni sokkal közönségesebb rendszer működik benne a játék többi részéhez képest, egyediségnek pedig szemernyi nyoma sincs.
Intelligencia, nehézség: Bár kifoghatunk magunknak egy nagyszerű csapatot akkor is, ha véletlenszerű társakkal csapunk bele a játékba, azonban attól mindenkit óva intenénk, hogy a mesterséges intelligenciával próbálkozzon – bár a jellegtelen multi mellett még ez is jó megoldás lehet. Ezen a téren ugyanis a játék természetesen kritikán aluli, csapattársaink felett nincs semmiféle kontroll, nem adhatunk nekik parancsokat, de olyan alapvető dolgokat sem programoztak le a készítők, mint hogy az általunk letehető nagyobb hatósugarú fegyverek felett átvegyék az irányítást. Mindehhez hozzávehetjük, hogy a nehézségi szint beállítása gyakorlatilag csak abból áll, hogy milyen sok utánpótlással teljesítjük az adott szinteket, ami önmagában elég nevetségesnek tekinthető.
Hangok, zene: A fegyverek és a zombik hanghatása ugyan nagyszerűen sikerült a játékban, de gyakorlatilag minden más átlagos, vagy annál is rosszabb lett. A zenéket például inkább nem is említenénk, a szinkronok teljesen általánosak – már ha vannak éppen –, tehát ezen a téren nem sikerült túl emlékezetesre az egész.
Összegzés: Mindent összegezve azonban a World War Z mégis érdemes a figyelemre, de nem az ismert alapanyag – hiszen ahhoz gyakorlatilag csak a címe köti –, hanem a kiváló kooperatív élmény miatt. Ha ugyanis a játék működik, akkor nagyszerű élmény, de ehhez szükség van három kiváló csapattársra, akikkel összeszokott négyest alkotva tudjuk térdre kényszeríteni a zombikat. Több pályával és több egyedi ötlettel akár a Left 4 Dead trónbitorlója is lehetett volna, így viszont csak egy kellemes rutinmunka, amely képes feledtetni velünk ideig-óráig, hogy a Valve talán soha nem folytatja saját zombis sorozatát.
Fejlesztő: Saber Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 810 processzor, Nvidia GeForce GT 730 vagy ATI Radeon R7 240 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3970X 6-Core 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen 5 2600 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Left 4 Dead
Kategória: külsőnézetes akció
Miután nem sikerült túl rózsásan a Max Brooks regényén alapuló mozifilm, sokáig a kapcsolódó videojátékban sem hittünk igazán, de a World War Z végül egy nagyon kellemes Left 4 Dead-pótlék lett, játéktesztünkből pedig máris megtudhatod, hogy miért.
Amikor Max Brooks 2006-ban megírta és kiadta a World War Z regényt, a zombikat felölelő trendhullám már világszerte javában tombolt, és bár sokadik fellángolás volt ez, összességében a mű elég jelentős sikert aratott, aminek hatására Hollywood is felfigyelt rá. Így készülhetett 2013-ban egy egész estés mozifilm személyesen Brad Pitt főszereplésével, ami nagyszerűen összefoglalta a könyv mondanivalóját, de bőven elegendő volt egyszeri élménynek.
Nem véletlen, hogy a folytatást nagyon hamar elkaszálták, és bár a Saber Interactive erre szerette volna alapozni a háttérben már évek óta készülő videojáték sikerét, a film törlése végül nem befolyásolta őket abban, hogy egy nagyszerű és minden téren minőségi videojáték születhessen. Bár a kis kiadó miatt számítottunk rá, hogy nem az élmezőnnyel készül felvenni a versenyt a World War Z, de most már bátran ki merjük jelenteni, hogy amit lehetett, azt bizony kihozták a témából az alkotók, így kaptunk egy könnyen megszerethető, ámbár a műfajon belül túl sok újdonsággal nem szolgáló videojátékot, mely külsőnézetes megoldása ellenére is kiváló pótlékul szolgálhat az egykori Left 4 Dead-rajongóknak.
Mivel a filmet bizonyára sokkal többen ismerik a világon, mint a könyvet – pedig a regény érdemesebb a figyelemre, de ebbe most ne menjünk bele –, várható volt, hogy a World War Z a mozifilmre épít majd leginkább, és bár nincs benne Brad Pitt, de a helyszínek, a megoldások és az általános hangulat egyaránt érezhetően erre hajaz, ami természetesen nem baj. Egyedül a sztori tekintetében örültünk volna, ha a másik irányba indulnak a fejlesztők, és a regényt veszik alapul, de ezen a téren egyáltalán nem gondolták túl a dolgot, vagyis cselekményről kis túlzással abszolút nem is beszélhetünk, de egy kifejezetten a kooperatív módra kiélezett alkotás esetében ez annyira talán nem is probléma.
A játék kampányát egyébiránt négy részre osztották, ezáltal harcolhatunk majd New Yorkban, ahol gyakorlatilag a városból való szökés került a középpontba, és míg Jeruzsálemben tudósok védelmét biztosítjuk, Moszkvában pedig a zombik kiirtása lesz a cél, addig Japánban csak szimplán élvezzük a harcot. Merthogy a World War Z-ben nagyon kiegyensúlyozott, kellemes rendszer született, már amennyiben adott hozzá minden, hiszen ha nem találunk megfelelő csapatot magunk mellé, akkor bizony jobban járunk, ha egyedül, az MI által vezérelt társakkal vágunk bele a nagy kalandokba.
A kooperatív móka sajnos csak online verzióban működik, lokális osztott képernyőn nincs lehetőségünk nekimenni a zombiknak, de cserébe van közönséges multiplayer olyan szokványos játékmódokkal, mint a team deathmatch. Ezt azonban érdemes inkább elfelejteni, mert itt kifejezetten a kooperatív élményekhez, az együttműködéshez álmodtak meg mindent a fejlesztők, a közönséges többjátékosos móka tehát legfeljebb akkor lehet alkalmas, ha mindennél jobban imádjuk a külsőnézetes megoldásokat, illetve az élőhalottak témakörét.
A játékmenet meglepően tartalmasra sikerült. Különösen kitűnik mindez a gyenge és vérszegény sztori mellett, hiszen az egy dolog, hogy többféle fegyver és számos karakter közül válogathatunk minden pályán, az pedig egy másik dolog, hogy valóban minden az együttműködésre lett kiélezve, de hogy az élőhalottakkal ennyire jól lemintázták a filmben látottakat, az maximálisan főhajtásra ösztönözheti a rajongókat. A kérdéses rémségek ugyanis rendszerint hordákban, sokszor tényleg félelmetes mennyiségben törnek majd ránk, egymásra vagy falakra felmászva, a többieket eltaposva zúdulnak a nyakunkba, miközben több típusukkal is találkozhatunk.
A legtöbb esetben Lurker típussal hoz majd össze minket a sors, ezek teljesen általános, mérhetetlenül agresszív fajták, akik ütnek és harapnak is, ha kell. Mellettük alaposan megnehezíthetik majd a dolgunkat a Gasbag típusú rémségek, akiket nem elég, hogy le kell teríteni, de ráadásként még mérges gázt is engednek ilyenkor magukból, miközben az egyik legidegesítőbb mind közül a Screamer faj lesz, akik ha meglátnak minket, rögtön ránk uszítják majd a többi rémséget. A negyedik és egyben legnehezebben legyűrhető élőhalott-típust egyébiránt Bull névre keresztelték a fejlesztők, méghozzá nem véletlenül, hiszen valóban felbőszült bikaként ront ránk, ha találkozunk vele, és nem ismer könyörületet, sőt több kilónyi ólmot képes elnyelni, mielőtt végleg kifeküdne.
Az izgalmas, mozgalmas és egyben változatos összecsapások mellett a World War Z minden teljesített pálya után felajánlja a fejlesztési lehetőséget. Az egyes helyszíneken ugyanis folyamatosan pénzt gyűjtünk, melyekből különféle csomagokat, loot boxokat vásárolhatunk, de újabb fegyverek feloldására, valamint a meglévők erősítésére szintén lehetőségünk nyílik majd. A felhasznált eszközök mellett a World War Z ráadásul a választható karakterek számára is felépített egy átfogó képességfát, és bár külsejüket nem tudjuk megváltoztatni, a tulajdonságok tekintetében viszont rengeteg extrát akaszthatunk a nyakukba.
Összességében tehát már a folyamatos fejlődés érdekében is megéri újra és újra pályára állni, melyeken egy jó csapat esetén a Left 4 Dead-sorozatra jellemző élmények várnak ránk, méghozzá elképesztően brutális megoldások társaságában, hiszen a többjátékosos megvalósítás ellenére erőteljesen horrorisztikus élmények, literszám fröcsögő vér és leszakadó végtagok színesítik majd az összképet. Újdonságot talán nem hoz, de amit tud, azt többnyire magas színvonalon kapjuk tőle!
Grafika:
Azt viszont ennek ellenére sem mondhatnánk a játékra, hogy csúnya, de a jelenlegi átlagos színvonalnál csak néha-néha képes többet vagy jobbat produkálni. A helyszínek ugyanis hangulatosak, de gyakran üresek, az élőhalottak mindenhol ugyanúgy néznek ki, cserébe egészen jól animáltak, és bár az optimalizálás rendben van, azért ez ebben a formában sokaknak már talán kevés lesz 2019-ben, pláne a közelgő új generáció hajnalán.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Talán ez az első eset, hogy egy zombis kooperatív akciójátékot külső nézetből irányíthatunk, de a fejlesztők egészen ügyesen megoldották mind a karakterek terelgetéséhez kapcsolódó sajátosságokat, mind a kezelőfelület összeállítását. Választott karaktereinket könnyen mozgatjuk, a kamerakezelés sem lett túlbonyolítva, tehát aki játszott már életében valamilyen TPS stílusú alkotással, az itt is rögtön otthonra talál.Játszhatóság:
A World War Z a tartalom tekintetében sajnos elég rendesen botladozik. A négy központi helyszín bár elég tágas, de nagyon kevés, egy röpke délelőtt végig lehet jutni rajtuk, és nincs köztük semmiféle kapocs, ha tehát nem találunk egy jó csapatot magunk köré, akkor alig pár óra alatt ráununk az egészre. A kooperatív mód mellett ugyanis bár elérhető a hagyományos kompetitív multiplayer, azonban ez annyira jellegtelen lett, hogy betölteni sem nagyon érdemes, hiszen egészen más, mondhatni sokkal közönségesebb rendszer működik benne a játék többi részéhez képest, egyediségnek pedig szemernyi nyoma sincs.Intelligencia, nehézség:
Bár kifoghatunk magunknak egy nagyszerű csapatot akkor is, ha véletlenszerű társakkal csapunk bele a játékba, azonban attól mindenkit óva intenénk, hogy a mesterséges intelligenciával próbálkozzon – bár a jellegtelen multi mellett még ez is jó megoldás lehet. Ezen a téren ugyanis a játék természetesen kritikán aluli, csapattársaink felett nincs semmiféle kontroll, nem adhatunk nekik parancsokat, de olyan alapvető dolgokat sem programoztak le a készítők, mint hogy az általunk letehető nagyobb hatósugarú fegyverek felett átvegyék az irányítást. Mindehhez hozzávehetjük, hogy a nehézségi szint beállítása gyakorlatilag csak abból áll, hogy milyen sok utánpótlással teljesítjük az adott szinteket, ami önmagában elég nevetségesnek tekinthető.Hangok, zene:
A fegyverek és a zombik hanghatása ugyan nagyszerűen sikerült a játékban, de gyakorlatilag minden más átlagos, vagy annál is rosszabb lett. A zenéket például inkább nem is említenénk, a szinkronok teljesen általánosak – már ha vannak éppen –, tehát ezen a téren nem sikerült túl emlékezetesre az egész.Összegzés:
Mindent összegezve azonban a World War Z mégis érdemes a figyelemre, de nem az ismert alapanyag – hiszen ahhoz gyakorlatilag csak a címe köti –, hanem a kiváló kooperatív élmény miatt. Ha ugyanis a játék működik, akkor nagyszerű élmény, de ehhez szükség van három kiváló csapattársra, akikkel összeszokott négyest alkotva tudjuk térdre kényszeríteni a zombikat. Több pályával és több egyedi ötlettel akár a Left 4 Dead trónbitorlója is lehetett volna, így viszont csak egy kellemes rutinmunka, amely képes feledtetni velünk ideig-óráig, hogy a Valve talán soha nem folytatja saját zombis sorozatát.