SG.hu
Unforeseen Incidents
Kiadó: Application Systems Heidelberg
Fejlesztő: Backwoods Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Monkey Island-sorozat, Broken Sword-sorozat
Kategória: kalandjáték
A Telltale-féle interaktív történeteknek nyelvet öltve egy aprócska német fejlesztőcsapat elkészített egy olyan klasszikus kalandjátékot, ami egyenesen a kilencvenes évekbe, az érthetetlenül háttérbe szorult műfaj aranykorába repít vissza minket. Unforeseen Incidents játéktesztünk következik!
Míg néhány évvel ezelőtt dugig volt a sajtó a kalandjátékok haláláról szóló hírekkel, az elmúlt egy-két esztendőben a műfaj kis túlzással teljesen perifériára szorult. Bár az aranykor valóban elmúlt – remélhetőleg azért nem végleg –, ellenben aki figyelmesen követi a független fejlesztéseket, az azért rendszeresen belefuthat egy-egy újabb reménységbe, mint amilyen az Unforeseen Incidents is. A játék mögött egy aprócska német csapat, a Backwoods Entertainment áll, akik a szintén germán Daedalic Entertainment munkatársaihoz hasonlóan fittyet hánytak arra, hogy ma a kalandjáték egyet jelent az interaktív meséléssel, ami hosszabb távon valóban végleg sírba teheti majd a stílust.
Ezt a maroknyi fejlesztőből álló csapatot azonban nem érdekli a divat, sőt a siker sem mozgatórugójuk, szimplán csak szerettek volna összehozni egy nagyszerű point and click kalandjátékot úgy, ahogyan azt a legendás LucasArts-címektől (The Secret of Monkey Island, Day of the Tentacle, Sam & Max Hit the Road, Full Throttle, Grim Fandango) annak idején eltanulták. Bár nyilvánvaló, hogy az aprócska német csapat műve a közelébe sem ér ezeknek a legendáknak, de magasan hozza azt a szintet, amit a mai ínséges időkben elvárunk egy klasszikus kalandjátéktól.
A műfaj ismerői és kedvelőinek bizonyára nem meglepő, hogy ebben a stílusban csak azok az alkotások tudnak jól érvényesülni, melyek a történet és a karakterek tekintetében nem szenvednek csorbát. Sajnálatos módon az Unforeseen Incidents ezen a téren vonultatja fel a legtöbb negatívumot, hiszen hiába alakítottak ki hozzá egy egészen kellemes koncepciót, a sztori kidolgozására mintha nem szánt volna elég időt a csapat, noha igencsak ügyesen kölcsönvettek pár szuper ötletet néhány sikerszériától. A játék főhőse Harper Pendrell, egy kisvárosi ezermester, a tipikus csetlő-botló, szerencsétlen szereplő megtestesítője – mondhatni a modern Jasper Dale –, akit emiatt azonnal könnyű a szívünkbe zárni, és azonosulni problémáival, melyek akarva-akaratlanul, de csak sokasodnak körülötte.
A világot ugyanis egy rejtélyes fertőzés dönti romokba, és bár ennek közvetlen hatásait aprócska városkánkban alig érzékeljük – lévén mindenkit az aktuális focimeccs érdekel –, azonban miután Harper belebotlik az utcán egy haldokló nőbe, csakhamar rádöbben arra, hogy a háttérben valamiféle ördögi összeesküvés húzódik meg, aminek felgöngyölítését mondhatni tipikus társak támogatják majd, így többek között egy tudós és egy újságíró is csakhamar csatlakozik a sztorihoz. A kérdéses karakterek, ha nem is túl emlékezetesek, mai viszonylatban teljesen megállják a helyüket, éppen úgy, mint az őrült mellékszereplők, akik közül jó páran már az első fejezetben sziporkáznak.
Nem lett volna különösebb baj a történettel sem, ha nem sietik el túlzottan. Érezhetően nem egy képzett és gyakorlott író állt a háttérben, hiszen a cselekmény mentes az izgalmas csavaroktól, helyenként túl vontatott, de ami még rosszabb, hogy nagyon kiszámítható is. Ezen a téren igazán tanulhattak volna a Daedalic Entertainmenttől, akik manapság is képesek emlékezetes dolgokat alkotni mind a cselekmény, mind a karakterek tekintetében.
A cselekményt nézve tehát lehetett volna egy kicsivel jobb az Unforeseen Incidents, azonban öröm az ürömben, hogy legalább a játékmenetet illetően nincs vele különösebb probléma, sőt mi több, olyan keményvonalas fejtörőkkel kecsegtet, hogy egyiket-másikat még a legnagyobb klasszikusok is megirigyelhetnék. A játék ugyanis folyamatosan arra épít, hogy a történet továbbgöngyölítésének érdekében legyűrjük az elénk gördített akadályokat, aminek érdekében ismét lesz pixelvadászat, folyamatos inventorymustra, ha pedig már végérvényesen elakadtunk volna, akkor elkeseredésünkben jöhet a mindent-mindennel kombinálás lehetősége, hátha MacGyver mintájára összehozunk két drótból meg egy kannából egy kalapácsot.
Ami részben a játék nagy előnye, hogy utóbbi lehetőséggel ritkán jutunk előre. Bár tudjuk majd kombinálni egymással a tárgyakat, összességében itt inkább a történetre, a rejtett üzenetekre kell figyelnünk ahhoz, hogy megoldjunk egy fejtörőt. Gyakran lesz elrejtve például a továbbjutás kulcsa egy párbeszédben, vagy egy jelentéktelennek tűnő naplóban, sőt nem ritkán csak utalást kapunk a titok nyitjára, ezáltal nagyon oda kell figyelnünk a részletekre. Rögtön a bevezető animációban például egy olyan információt kapunk, amit az alkotás egyik első fejtörőjében alkalmaznunk kell – konkrétan a rejtélyes járványügy nem túl nehezen megjegyezhető telefonszámáról van szó –, és ha nem figyeltünk oda, akkor elég nehézkesen juthatunk tovább.
Segítségünk ugyanis nem lesz, legfeljebb annyi, hogy kijelölhetjük az adott képernyőn használható vagy felszedhető tárgyakat, illetve objektumokat, melyekből gazdagon találhatunk minden egyes helyszínen. Ez egyrészt jó, hiszen ilyen formában is gazdagíthatjuk tudásunkat a kialakult helyzetről, ugyanakkor hosszabb távon probléma is, hiszen ha elsőként a tárgyak gyűjtésére koncentrálunk, hirtelen tucatnyi, első ránézésre kombinálhatatlan dolog kerül a hátizsákunkba.
Ami az Unforeseen Incidentsben egy kis különlegesség a legtöbb kalandjátékhoz képest, az alighanem egy folyamatosan velünk lévő eszköz, avagy hősünk többfunkciós bicskája lesz, amely megannyi fejtörő esetében elengedhetetlen kellékként bukkan majd fel. Használhatjuk ugyanis késként, csavarhúzóként, fogóként, de alkalmas lesz ollónak, sőt még sörnyitónak is, ami a játékmenet szempontjából kellemes extrának minősül, de ha elakadunk – elég gyakori lesz –, akkor inkább csak tovább bonyolítja a dolgunkat, noha legalább a játékidőt megnöveli, hiszen az elég soványkára sikeredett.
Grafika:
Az Unforeseen Incidents megjelenése kapcsán talán felemás érzések kavaroghatnak bennünk, hiszen a végeredmény talán nem olyan bájos, mint a sokat emlegetett Daedalic Entertainment művei, azonban más téren tekinthető látványosnak. A végeredmény ugyanis olyan, mint egy interaktív képregény, a részletesen és alaposan megrajzolt hátterek elképesztően mutatósra sikerültek, és bár a rajtuk mozgó karakterek az animáció tekintetében talán hagynak maguk után némi kívánnivalót, ez azonban bőven belefér a németek művészetébe és sajátos látásmódjába. A lényeg ugyanis az összkép, az pedig igencsak rendben van, sőt még csak erős gép sem kell a futtatáshoz!
Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék a point and click kalandok szokásos kliséit alkalmazza, így kis túlzással egyetlen egérrel könnyedén elérhetünk minden opciót, hiszen ha nincs szükségünk segítségre – konkrétan a tárgyak kijelölésére –, akkor szinte csak a kis rágcsálóval gond nélkül elboldogulhatunk.
Játszhatóság:
Az öt fejezetre szabdalt történet nagyjából 8-10 órás elfoglaltságot kínál egy olyan gyakorlott kalandjátékosnak, aki már a kilencvenes évek óta falja a műfajban megjelenő alkotásokat. Ez összességében elég szűkösnek nevezhető, ugyanakkor nyilván jelentős mértékben megnövelhető abban az esetben, ha párszor elakadunk – nem lesz túl nehéz –, esetleg türelmesen végighallgatunk minden párbeszédet, és alaposan megvizsgáljuk az utolsó plakátot is egy-egy humoros fricska reményében. Utóbbira egyébiránt ne nagyon számítsunk, hiszen bár próbálkoztak a készítők, sajnos azonban nem sikerült túl emlékezetes poénokat írniuk, ami nem meglepő a történet felületessége láttán.
Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia különösebb szerepet ugyan nem kap a játékban, ellenben a nehézség már kényesebb kérdés, hiszen elég sok fejtörő feltűnően nehézre sikeredett. Ezt pedig nem a logikátlan tárgypárosítással érték el a készítők, hanem a segítségnyújtás szinte teljes hiányával, illetve azzal, hogy nagyon jól kell beszélnünk a nyelvet, illetve nagyon jól oda kell figyelnünk az eseményekre, mert a továbbjutás kulcsa gyakran egy félmondatban is el lehet rejtve. Ezt pedig sokan bizonyára nem értékelik majd annyira a mai játékosok közül!
Hangok, zene: A zenék többsége ugyan eléggé középszerűre sikeredett, ellenben a szinkronhangok már meglepően jók lettek. Különösen igaz mindez főhősünkre és a dokira, de például olyan mellékszereplők is nagyszerűen meg lettek támogatva jó hangi adottságokkal, mint a roncstelep tulajdonosa vagy a hotel recepciósa.
Összegzés: Bár rengeteg jobb kalandjátékot láttunk már a múltban, az Unforeseen Incidents azonban ezekben az ínséges időkben úgy kellett már, mint éhezőnek a falat kenyér, hiszen ennyire régies felfogásban már évek óta nem közelített senki sem a point and click kalandok műfajához. Ha te is a LucasArts legendás művein nőttél fel, és szívesen átélnél egy azok árnyékában járó alkotást, egy percig se habozz a német fejlesztők munkájának beszerzésével, hiszen ha nem is rengeti meg a világot, nagy csalódást azért biztosan nem okoz majd.
Fejlesztő: Backwoods Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Monkey Island-sorozat, Broken Sword-sorozat
Kategória: kalandjáték
A Telltale-féle interaktív történeteknek nyelvet öltve egy aprócska német fejlesztőcsapat elkészített egy olyan klasszikus kalandjátékot, ami egyenesen a kilencvenes évekbe, az érthetetlenül háttérbe szorult műfaj aranykorába repít vissza minket. Unforeseen Incidents játéktesztünk következik!
Míg néhány évvel ezelőtt dugig volt a sajtó a kalandjátékok haláláról szóló hírekkel, az elmúlt egy-két esztendőben a műfaj kis túlzással teljesen perifériára szorult. Bár az aranykor valóban elmúlt – remélhetőleg azért nem végleg –, ellenben aki figyelmesen követi a független fejlesztéseket, az azért rendszeresen belefuthat egy-egy újabb reménységbe, mint amilyen az Unforeseen Incidents is. A játék mögött egy aprócska német csapat, a Backwoods Entertainment áll, akik a szintén germán Daedalic Entertainment munkatársaihoz hasonlóan fittyet hánytak arra, hogy ma a kalandjáték egyet jelent az interaktív meséléssel, ami hosszabb távon valóban végleg sírba teheti majd a stílust.
Ezt a maroknyi fejlesztőből álló csapatot azonban nem érdekli a divat, sőt a siker sem mozgatórugójuk, szimplán csak szerettek volna összehozni egy nagyszerű point and click kalandjátékot úgy, ahogyan azt a legendás LucasArts-címektől (The Secret of Monkey Island, Day of the Tentacle, Sam & Max Hit the Road, Full Throttle, Grim Fandango) annak idején eltanulták. Bár nyilvánvaló, hogy az aprócska német csapat műve a közelébe sem ér ezeknek a legendáknak, de magasan hozza azt a szintet, amit a mai ínséges időkben elvárunk egy klasszikus kalandjátéktól.
A műfaj ismerői és kedvelőinek bizonyára nem meglepő, hogy ebben a stílusban csak azok az alkotások tudnak jól érvényesülni, melyek a történet és a karakterek tekintetében nem szenvednek csorbát. Sajnálatos módon az Unforeseen Incidents ezen a téren vonultatja fel a legtöbb negatívumot, hiszen hiába alakítottak ki hozzá egy egészen kellemes koncepciót, a sztori kidolgozására mintha nem szánt volna elég időt a csapat, noha igencsak ügyesen kölcsönvettek pár szuper ötletet néhány sikerszériától. A játék főhőse Harper Pendrell, egy kisvárosi ezermester, a tipikus csetlő-botló, szerencsétlen szereplő megtestesítője – mondhatni a modern Jasper Dale –, akit emiatt azonnal könnyű a szívünkbe zárni, és azonosulni problémáival, melyek akarva-akaratlanul, de csak sokasodnak körülötte.
A világot ugyanis egy rejtélyes fertőzés dönti romokba, és bár ennek közvetlen hatásait aprócska városkánkban alig érzékeljük – lévén mindenkit az aktuális focimeccs érdekel –, azonban miután Harper belebotlik az utcán egy haldokló nőbe, csakhamar rádöbben arra, hogy a háttérben valamiféle ördögi összeesküvés húzódik meg, aminek felgöngyölítését mondhatni tipikus társak támogatják majd, így többek között egy tudós és egy újságíró is csakhamar csatlakozik a sztorihoz. A kérdéses karakterek, ha nem is túl emlékezetesek, mai viszonylatban teljesen megállják a helyüket, éppen úgy, mint az őrült mellékszereplők, akik közül jó páran már az első fejezetben sziporkáznak.
Nem lett volna különösebb baj a történettel sem, ha nem sietik el túlzottan. Érezhetően nem egy képzett és gyakorlott író állt a háttérben, hiszen a cselekmény mentes az izgalmas csavaroktól, helyenként túl vontatott, de ami még rosszabb, hogy nagyon kiszámítható is. Ezen a téren igazán tanulhattak volna a Daedalic Entertainmenttől, akik manapság is képesek emlékezetes dolgokat alkotni mind a cselekmény, mind a karakterek tekintetében.
A cselekményt nézve tehát lehetett volna egy kicsivel jobb az Unforeseen Incidents, azonban öröm az ürömben, hogy legalább a játékmenetet illetően nincs vele különösebb probléma, sőt mi több, olyan keményvonalas fejtörőkkel kecsegtet, hogy egyiket-másikat még a legnagyobb klasszikusok is megirigyelhetnék. A játék ugyanis folyamatosan arra épít, hogy a történet továbbgöngyölítésének érdekében legyűrjük az elénk gördített akadályokat, aminek érdekében ismét lesz pixelvadászat, folyamatos inventorymustra, ha pedig már végérvényesen elakadtunk volna, akkor elkeseredésünkben jöhet a mindent-mindennel kombinálás lehetősége, hátha MacGyver mintájára összehozunk két drótból meg egy kannából egy kalapácsot.
Ami részben a játék nagy előnye, hogy utóbbi lehetőséggel ritkán jutunk előre. Bár tudjuk majd kombinálni egymással a tárgyakat, összességében itt inkább a történetre, a rejtett üzenetekre kell figyelnünk ahhoz, hogy megoldjunk egy fejtörőt. Gyakran lesz elrejtve például a továbbjutás kulcsa egy párbeszédben, vagy egy jelentéktelennek tűnő naplóban, sőt nem ritkán csak utalást kapunk a titok nyitjára, ezáltal nagyon oda kell figyelnünk a részletekre. Rögtön a bevezető animációban például egy olyan információt kapunk, amit az alkotás egyik első fejtörőjében alkalmaznunk kell – konkrétan a rejtélyes járványügy nem túl nehezen megjegyezhető telefonszámáról van szó –, és ha nem figyeltünk oda, akkor elég nehézkesen juthatunk tovább.
Segítségünk ugyanis nem lesz, legfeljebb annyi, hogy kijelölhetjük az adott képernyőn használható vagy felszedhető tárgyakat, illetve objektumokat, melyekből gazdagon találhatunk minden egyes helyszínen. Ez egyrészt jó, hiszen ilyen formában is gazdagíthatjuk tudásunkat a kialakult helyzetről, ugyanakkor hosszabb távon probléma is, hiszen ha elsőként a tárgyak gyűjtésére koncentrálunk, hirtelen tucatnyi, első ránézésre kombinálhatatlan dolog kerül a hátizsákunkba.
Ami az Unforeseen Incidentsben egy kis különlegesség a legtöbb kalandjátékhoz képest, az alighanem egy folyamatosan velünk lévő eszköz, avagy hősünk többfunkciós bicskája lesz, amely megannyi fejtörő esetében elengedhetetlen kellékként bukkan majd fel. Használhatjuk ugyanis késként, csavarhúzóként, fogóként, de alkalmas lesz ollónak, sőt még sörnyitónak is, ami a játékmenet szempontjából kellemes extrának minősül, de ha elakadunk – elég gyakori lesz –, akkor inkább csak tovább bonyolítja a dolgunkat, noha legalább a játékidőt megnöveli, hiszen az elég soványkára sikeredett.
Grafika:
Az Unforeseen Incidents megjelenése kapcsán talán felemás érzések kavaroghatnak bennünk, hiszen a végeredmény talán nem olyan bájos, mint a sokat emlegetett Daedalic Entertainment művei, azonban más téren tekinthető látványosnak. A végeredmény ugyanis olyan, mint egy interaktív képregény, a részletesen és alaposan megrajzolt hátterek elképesztően mutatósra sikerültek, és bár a rajtuk mozgó karakterek az animáció tekintetében talán hagynak maguk után némi kívánnivalót, ez azonban bőven belefér a németek művészetébe és sajátos látásmódjába. A lényeg ugyanis az összkép, az pedig igencsak rendben van, sőt még csak erős gép sem kell a futtatáshoz!Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék a point and click kalandok szokásos kliséit alkalmazza, így kis túlzással egyetlen egérrel könnyedén elérhetünk minden opciót, hiszen ha nincs szükségünk segítségre – konkrétan a tárgyak kijelölésére –, akkor szinte csak a kis rágcsálóval gond nélkül elboldogulhatunk.Játszhatóság:
Az öt fejezetre szabdalt történet nagyjából 8-10 órás elfoglaltságot kínál egy olyan gyakorlott kalandjátékosnak, aki már a kilencvenes évek óta falja a műfajban megjelenő alkotásokat. Ez összességében elég szűkösnek nevezhető, ugyanakkor nyilván jelentős mértékben megnövelhető abban az esetben, ha párszor elakadunk – nem lesz túl nehéz –, esetleg türelmesen végighallgatunk minden párbeszédet, és alaposan megvizsgáljuk az utolsó plakátot is egy-egy humoros fricska reményében. Utóbbira egyébiránt ne nagyon számítsunk, hiszen bár próbálkoztak a készítők, sajnos azonban nem sikerült túl emlékezetes poénokat írniuk, ami nem meglepő a történet felületessége láttán.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia különösebb szerepet ugyan nem kap a játékban, ellenben a nehézség már kényesebb kérdés, hiszen elég sok fejtörő feltűnően nehézre sikeredett. Ezt pedig nem a logikátlan tárgypárosítással érték el a készítők, hanem a segítségnyújtás szinte teljes hiányával, illetve azzal, hogy nagyon jól kell beszélnünk a nyelvet, illetve nagyon jól oda kell figyelnünk az eseményekre, mert a továbbjutás kulcsa gyakran egy félmondatban is el lehet rejtve. Ezt pedig sokan bizonyára nem értékelik majd annyira a mai játékosok közül!Hangok, zene:
A zenék többsége ugyan eléggé középszerűre sikeredett, ellenben a szinkronhangok már meglepően jók lettek. Különösen igaz mindez főhősünkre és a dokira, de például olyan mellékszereplők is nagyszerűen meg lettek támogatva jó hangi adottságokkal, mint a roncstelep tulajdonosa vagy a hotel recepciósa.Összegzés:
Bár rengeteg jobb kalandjátékot láttunk már a múltban, az Unforeseen Incidents azonban ezekben az ínséges időkben úgy kellett már, mint éhezőnek a falat kenyér, hiszen ennyire régies felfogásban már évek óta nem közelített senki sem a point and click kalandok műfajához. Ha te is a LucasArts legendás művein nőttél fel, és szívesen átélnél egy azok árnyékában járó alkotást, egy percig se habozz a német fejlesztők munkájának beszerzésével, hiszen ha nem is rengeti meg a világot, nagy csalódást azért biztosan nem okoz majd.