SG.hu·
Hatred - inkább ne próbáljuk ki
Kiadó: Destructive Creations
Fejlesztő: Destructive Creations
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 680 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hotline Miami, Halo: Spartan Assault
Kategória: nyitott világú akciójáték
Megérkezett az utóbbi évek egyik legnagyobb botrányát kirobbantó videojátéka, amelyet sok helyen a történelem eddigi legbrutálisabb alkotásaként tartanak számon. Hogy a Hatred valóban ilyen sokkoló kalandokkal kecsegtet-e, vagy csak az előzetes negatív események tették naggyá, az a játéktesztünkből kiderül!
Amennyiben egy videojáték manapság sikeres akar lenni, akkor végletesen lesarkítva három út áll előtte. Az első, hogy egy tehetős kiadó dollármilliókat pumpál a fejlesztésbe, illetve a marketingbe. A második, ha olyan eredeti ötleteket vonultat fel, amilyenre korábban még nem, vagy csak ritkán volt példa. A harmadik pedig, ha sikerül egy akkora botrányt kirobbantania, aminek következtében a rajongók már "csak azért is" alapon megvásárolják maguknak. Nyilván vannak kivételek - Mario Kart 8 -, illetve olyan extrém esetek is, amikor mindhárom kitétel egyszerre van jelen - GTA V -, de a legtöbb sikeres alkotás általában a felvázolt három út valamelyikén jut el az elismeréshez.
A Rockstar által készített videojátékok, de sokkal inkább talán a Postal-sorozat óta a lehetőségek közül a botrányra már egyre kevesebben alapoznak, hiszen annyira kiszélesedett az emberek és a játékosok ingerküszöbe, hogy egy homofób, drogos és pszichopata tömeggyilkos főszereplőként való alkalmazása is legfeljebb mosolyt csal ki a legtöbbünkből. Ezek után különösen meglepő volt, amikor egy kis lengyel fejlesztőcsapat, avagy a különösebb múlt nélküli Destructive Creations stúdiója váratlanul előlépett egy Hatred című alkotással, amit a történelem eddigi legbrutálisabb és legkegyetlenebb videojátékaként állítottak be a rajongók előtt.
Noha sokan már akkor is felfedezték, hogy a szavak mögül hiányzik a tartalom, ezáltal a csapat inkább a sikert hajhássza, de sokaknál valóban kiverte a biztosítékot az, hogy egy olyan alkotás készülődik a háttérben, ami a céltalan öldöklésre koncentrál.
A történet további érdekessége, hogy hiába láttunk már ilyet kismilliószor - Postal, GTA, Saints Row, Manhunt és így tovább -, a Hatred készítői annyira elültették a bogarat az emberekben, hogy mindenki elhitte: most aztán valóban valami különleges dolog történik. A botrány nem is maradt el, így előbb a Steam Greenlight programjából lett kitiltva, majd a Twitch sem volt hajlandó vállalni az élő közvetítéseket, sőt mi több, még a korbesorolási hivatal is rátett az eseményekre egy lapáttal, amikor a "kizárólag felnőtteknek" kategóriába helyezte a terméket.
Hogy mire volt jó mindez? Leginkább arra, hogy megadhassa az alkotásnak a játéktörténelem eddigi legjobb és legnagyobb ingyen reklámját, hiszen a Hatred neve az események által olyan emberekhez is eljutott, akik amúgy vélhetően soha nem is hallottak volna a kis lengyel stúdió próbálkozásáról, ami annak rendje és módja szerint valóban megmaradt egy kezdő, túlzás nélkül amatőr brigád első szárnypróbálgatásának. Merthogy a nagy ígéretek és botrányok ellenére a Destructive Creations képtelen volt valódi tartalommal megtölteni a játékot, sőt mi több, még élvezetessé sem tudták varázsolni a tömegmészárlást, pedig végre valóban itt volt a lehetőség, hogy megismerhessük egy pszichopata elméjét, beteg érzéseit, világlátását.
Az érdekes koncepció helyett azonban tényleg nem kaptunk mást, csak céltalan brutalitást, méghozzá egy összecsapott, hiányos, vállalhatatlan és gyakran idegesítő játékmenet társaságában.
Mielőtt azonban még alaposabban belemennénk ez utóbbi ismertetésébe, érdemes feltenni a költői kérdést: a Hatred tényleg annyira durva és brutális, mint amilyennek az emberek mondják? Ha a szívünk legmélyére is nézünk, a válaszunk egy határozott nem, ugyanis nem csak mérföldekkel jobb, hanem sokkal kegyetlenebb és brutálisabb videojátékok is napvilágot láttak már korábban, így például lényegesen véresebb képsorokat tartalmazott a közelmúltból a The Evil Within, és sokkal nagyobb mészárlásokat rendezhettünk a GTA 5-ben is, amelyekhez képest a lengyelek műve labdába sem tud rúgni.
Hovatovább, minden előzetes esemény ellenére a készítők képtelenek voltak átlépni bizonyos határokat, például - és egyben szerencsére - nem merészkedtek el olyan témák irányába, mint a gyerekgyilkosságok, amelyek már valóban és - hozzátennénk gyorsan - jogosan verték volna ki a biztosítékot minden jóérzésű embernél. Ehelyett a Hatred a kezünkbe adja egy névtelen pszichopata tömeggyilkos irányítását, aki elhatározza, hogy végez önmagával, de még mielőtt ezt megtenné, magával visz a túlvilágra néhány ártatlan embert is.
Noha a kivégzések valóban brutálisra sikerültek, de az ábrázolásmód, valamint a meglehetősen spórolósan alkalmazott vér miatt azonban egyáltalán nem elrettentő egyik sem, hiszen bármelyik keményebb akció- vagy horrorfilmben különb megvalósítást találunk. Talán éppen emiatt és a főhős túldramatizált megnyilvánulásai miatt a végeredmény gyakran inkább önmaga paródiájába megy át, és a sokkhatás helyett mosolyt csal az arcunkra - hangozzék ez bármilyen bizarrul is a botrányos előélet miatt.
Sokkal nagyobb baj azonban, hogy a készítők az ingyenreklám okán vélhetően olyannyira elbízták magukat, hogy a Hatred minden tekintetben összecsapott és félkész formában került forgalomba, ezáltal például a játékmenet már 15-20 évvel ezelőtt is unalmas lett volna, nemhogy olyan remekművek világában, mint a The Witcher 3: Wild Hunt. A végeredmény a műfaj tekintetében egy döntött felsőnézetes akciójáték, amelyben főhősünket billentyűzettel terelgetjük, az egérrel pedig egy célkeresztet mozgathatunk a képernyőn, hogy mindig a megfelelő irányban tudjunk lövöldözni.
Talán mondanunk sem kell, ez a rendszer még mindig nem működőképes, így itt is inkább több kellemetlenséget, mint pozitív élményt okoz számunkra, de még nagyobb baj, hogy hősünk oldalán alig pár perc után elveszünk a céltalanság mocsarában. Hiába van többféle fegyverünk, gránátunk és Molotov koktélunk, hiába kapunk általában egy viszonylag nagyobbacska területet több küldetéssel ellátva, ha csak és kizárólag az lesz a feladatunk, hogy gyilkoljunk. Noha az akciójátékok 90 százalékában szintén ez a cél, de itt semmilyen extra színesítés nem kapott helyet, még konkrét célunk sincs a gyűlöleten kívül, csak a nyers pusztítás van, méghozzá a lehető legnihilistább formában. Nincs fejlődési rendszer, nincsenek változatos mellékküldetések, nem visz minket előre a történet, de többek között kihívás sem igazán vár benne ránk. Az ugyanis, hogy néha vezethetünk autót, vagy kivégzésekkel tölthetjük fel életerőnket, mindennek tekinthető, csak motiválónak nem!
Grafika:
A játék egyetlen pozitívuma a sajátos ábrázolásmód, ez a fekete-fehér, elmosott, gyakran a nyolcvanas éveket idéző látványvilág ugyanis meglepően kellemes és egyedi a szemnek, pláne úgy, hogy a vér és a tűz például színesek, tehát van egy kevéske meg nem értett művészet is a Hatredben, de kis túlzással ez minden, amit a mérleg pozitív oldalára felhelyezhetünk. Konkrétan ugyanis a küllem, legalábbis a részletesség tekintetében rendkívül ronda, a kivégzéseknél pedig egyenesen ocsmány, így csak nagyon halkan merjük megjegyezni, hogy a háttérben az Unreal Engine 4 grafikus motor fut, noha ezt bizonyára az Epic Games a jövőben inkább letagadja majd.
Sokkal nagyobb baj, hogy a Destructive Creations munkatársai nem csak a küllem kidolgozásával nem törődtek - pedig a robbanások mutatósak, és a rombolhatóság is a helyén van -, hanem az optimalizálással sem. Egy ilyen videojátéknak még az újgenerációs motor ellenére is tükörsimán kellene futnia a többéves konfigurációkon, ezzel ellentétben azonban még az ajánlott követelményeket meghaladó PC-ken is akadozik, sőt meglepő gyakorisággal képes egyszerűen kifagyni a program - már amennyiben hajlandó megfelelően elindulni. Régen nem láttunk már ilyen kontármunkát!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Hatred kezelőfelülete olyan egyszerű, mint a faék, irányíthatósága azonban rengeteg problémát vet fel. Az egérrel való célzás ugyanis soha nem működött kifinomultan a hasonló stílusú videojátékokban, így természetesen ezúttal is több problémát okoz majd, mint örömöt. Alapvető probléma, hogy bár vezethetünk autókat, irányításuk több mint borzasztó lett, hovatovább az akciók során gyakran a látótér is akadályoz majd minket. Sokszor előfordul például, hogy azért halunk meg, mert egyszerűen nem látjuk azt, hogy ki, illetve honnan támadt ránk.
Játszhatóság:
A Hatred csak egyjátékos kampánnyal rendelkezik, de azon is át lehet rohanni 3-4 óra alatt, már amennyiben nem unjuk meg a céltalan öldöklést az első percekben, illetve az első helyszínen. Ez ebben a formában nagyon kevés.
Intelligencia, nehézség: A játék alapvetően nem nehéz, sőt mi több, skálázhatjuk is benne a szinteket, ellenben a számtalan bug, a rossz irányítás, az erőszakos és teljesen fapados intelligencia miatt viszont akadhatnak problémák. Mindez természetesen egyáltalán nem meglepő azok után, hogy az Unreal Engine 4-ből milyen küllemet hoztak ki az alkotók…
Hangok, zene: A hangokról az egyetlen pozitívum, ami elmondható, az nem más, mint hogy vannak. Zenéket ne nagyon keressünk, a hangeffektektől se várjunk többet az átlagos szintnél, a főhős szinkronhangja pedig gyakran átmegy önmaga paródiájába. Már szinte eszünkbe jutott néhány postalos beszólás a sértődött láncdohányost idéző orgánum hallatán.
Összegzés: A Hatred valóban egy botrányosan sikerült alkotás lett, azonban korántsem azért, mert tabunak számító témákat feszeget, sokkal inkább azért, mert készítői meg sem próbáltak törődni azzal, hogy legalább az átlagos és élvezhető szintet elérje. A kampány egyáltalán nem tartalmaz durvább jeleneteket a legtöbb akciójátékhoz mérten - még az állatok legyilkolása is tabu volt a készítők számára -, ebből kifolyólag teljességgel érthetetlen az a hatalmas botrány, ami megelőzte a premiert. Persze a tény ettől még tény marad: a lejárató hadjárat nélkül ma senki sem hallott volna a lengyel csapat alkotásáról. Feszültséglevezetőnek talán elmegy, de a legtöbben vélhetően inkább feszültebbé válnak majd tőle.
Fejlesztő: Destructive Creations
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 680 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hotline Miami, Halo: Spartan Assault
Kategória: nyitott világú akciójáték
Megérkezett az utóbbi évek egyik legnagyobb botrányát kirobbantó videojátéka, amelyet sok helyen a történelem eddigi legbrutálisabb alkotásaként tartanak számon. Hogy a Hatred valóban ilyen sokkoló kalandokkal kecsegtet-e, vagy csak az előzetes negatív események tették naggyá, az a játéktesztünkből kiderül!
Amennyiben egy videojáték manapság sikeres akar lenni, akkor végletesen lesarkítva három út áll előtte. Az első, hogy egy tehetős kiadó dollármilliókat pumpál a fejlesztésbe, illetve a marketingbe. A második, ha olyan eredeti ötleteket vonultat fel, amilyenre korábban még nem, vagy csak ritkán volt példa. A harmadik pedig, ha sikerül egy akkora botrányt kirobbantania, aminek következtében a rajongók már "csak azért is" alapon megvásárolják maguknak. Nyilván vannak kivételek - Mario Kart 8 -, illetve olyan extrém esetek is, amikor mindhárom kitétel egyszerre van jelen - GTA V -, de a legtöbb sikeres alkotás általában a felvázolt három út valamelyikén jut el az elismeréshez.
A Rockstar által készített videojátékok, de sokkal inkább talán a Postal-sorozat óta a lehetőségek közül a botrányra már egyre kevesebben alapoznak, hiszen annyira kiszélesedett az emberek és a játékosok ingerküszöbe, hogy egy homofób, drogos és pszichopata tömeggyilkos főszereplőként való alkalmazása is legfeljebb mosolyt csal ki a legtöbbünkből. Ezek után különösen meglepő volt, amikor egy kis lengyel fejlesztőcsapat, avagy a különösebb múlt nélküli Destructive Creations stúdiója váratlanul előlépett egy Hatred című alkotással, amit a történelem eddigi legbrutálisabb és legkegyetlenebb videojátékaként állítottak be a rajongók előtt.
Noha sokan már akkor is felfedezték, hogy a szavak mögül hiányzik a tartalom, ezáltal a csapat inkább a sikert hajhássza, de sokaknál valóban kiverte a biztosítékot az, hogy egy olyan alkotás készülődik a háttérben, ami a céltalan öldöklésre koncentrál.
A történet további érdekessége, hogy hiába láttunk már ilyet kismilliószor - Postal, GTA, Saints Row, Manhunt és így tovább -, a Hatred készítői annyira elültették a bogarat az emberekben, hogy mindenki elhitte: most aztán valóban valami különleges dolog történik. A botrány nem is maradt el, így előbb a Steam Greenlight programjából lett kitiltva, majd a Twitch sem volt hajlandó vállalni az élő közvetítéseket, sőt mi több, még a korbesorolási hivatal is rátett az eseményekre egy lapáttal, amikor a "kizárólag felnőtteknek" kategóriába helyezte a terméket.
Hogy mire volt jó mindez? Leginkább arra, hogy megadhassa az alkotásnak a játéktörténelem eddigi legjobb és legnagyobb ingyen reklámját, hiszen a Hatred neve az események által olyan emberekhez is eljutott, akik amúgy vélhetően soha nem is hallottak volna a kis lengyel stúdió próbálkozásáról, ami annak rendje és módja szerint valóban megmaradt egy kezdő, túlzás nélkül amatőr brigád első szárnypróbálgatásának. Merthogy a nagy ígéretek és botrányok ellenére a Destructive Creations képtelen volt valódi tartalommal megtölteni a játékot, sőt mi több, még élvezetessé sem tudták varázsolni a tömegmészárlást, pedig végre valóban itt volt a lehetőség, hogy megismerhessük egy pszichopata elméjét, beteg érzéseit, világlátását.
Az érdekes koncepció helyett azonban tényleg nem kaptunk mást, csak céltalan brutalitást, méghozzá egy összecsapott, hiányos, vállalhatatlan és gyakran idegesítő játékmenet társaságában.
Mielőtt azonban még alaposabban belemennénk ez utóbbi ismertetésébe, érdemes feltenni a költői kérdést: a Hatred tényleg annyira durva és brutális, mint amilyennek az emberek mondják? Ha a szívünk legmélyére is nézünk, a válaszunk egy határozott nem, ugyanis nem csak mérföldekkel jobb, hanem sokkal kegyetlenebb és brutálisabb videojátékok is napvilágot láttak már korábban, így például lényegesen véresebb képsorokat tartalmazott a közelmúltból a The Evil Within, és sokkal nagyobb mészárlásokat rendezhettünk a GTA 5-ben is, amelyekhez képest a lengyelek műve labdába sem tud rúgni.
Hovatovább, minden előzetes esemény ellenére a készítők képtelenek voltak átlépni bizonyos határokat, például - és egyben szerencsére - nem merészkedtek el olyan témák irányába, mint a gyerekgyilkosságok, amelyek már valóban és - hozzátennénk gyorsan - jogosan verték volna ki a biztosítékot minden jóérzésű embernél. Ehelyett a Hatred a kezünkbe adja egy névtelen pszichopata tömeggyilkos irányítását, aki elhatározza, hogy végez önmagával, de még mielőtt ezt megtenné, magával visz a túlvilágra néhány ártatlan embert is.
Noha a kivégzések valóban brutálisra sikerültek, de az ábrázolásmód, valamint a meglehetősen spórolósan alkalmazott vér miatt azonban egyáltalán nem elrettentő egyik sem, hiszen bármelyik keményebb akció- vagy horrorfilmben különb megvalósítást találunk. Talán éppen emiatt és a főhős túldramatizált megnyilvánulásai miatt a végeredmény gyakran inkább önmaga paródiájába megy át, és a sokkhatás helyett mosolyt csal az arcunkra - hangozzék ez bármilyen bizarrul is a botrányos előélet miatt.
Sokkal nagyobb baj azonban, hogy a készítők az ingyenreklám okán vélhetően olyannyira elbízták magukat, hogy a Hatred minden tekintetben összecsapott és félkész formában került forgalomba, ezáltal például a játékmenet már 15-20 évvel ezelőtt is unalmas lett volna, nemhogy olyan remekművek világában, mint a The Witcher 3: Wild Hunt. A végeredmény a műfaj tekintetében egy döntött felsőnézetes akciójáték, amelyben főhősünket billentyűzettel terelgetjük, az egérrel pedig egy célkeresztet mozgathatunk a képernyőn, hogy mindig a megfelelő irányban tudjunk lövöldözni.
Talán mondanunk sem kell, ez a rendszer még mindig nem működőképes, így itt is inkább több kellemetlenséget, mint pozitív élményt okoz számunkra, de még nagyobb baj, hogy hősünk oldalán alig pár perc után elveszünk a céltalanság mocsarában. Hiába van többféle fegyverünk, gránátunk és Molotov koktélunk, hiába kapunk általában egy viszonylag nagyobbacska területet több küldetéssel ellátva, ha csak és kizárólag az lesz a feladatunk, hogy gyilkoljunk. Noha az akciójátékok 90 százalékában szintén ez a cél, de itt semmilyen extra színesítés nem kapott helyet, még konkrét célunk sincs a gyűlöleten kívül, csak a nyers pusztítás van, méghozzá a lehető legnihilistább formában. Nincs fejlődési rendszer, nincsenek változatos mellékküldetések, nem visz minket előre a történet, de többek között kihívás sem igazán vár benne ránk. Az ugyanis, hogy néha vezethetünk autót, vagy kivégzésekkel tölthetjük fel életerőnket, mindennek tekinthető, csak motiválónak nem!
Grafika:
A játék egyetlen pozitívuma a sajátos ábrázolásmód, ez a fekete-fehér, elmosott, gyakran a nyolcvanas éveket idéző látványvilág ugyanis meglepően kellemes és egyedi a szemnek, pláne úgy, hogy a vér és a tűz például színesek, tehát van egy kevéske meg nem értett művészet is a Hatredben, de kis túlzással ez minden, amit a mérleg pozitív oldalára felhelyezhetünk. Konkrétan ugyanis a küllem, legalábbis a részletesség tekintetében rendkívül ronda, a kivégzéseknél pedig egyenesen ocsmány, így csak nagyon halkan merjük megjegyezni, hogy a háttérben az Unreal Engine 4 grafikus motor fut, noha ezt bizonyára az Epic Games a jövőben inkább letagadja majd.Sokkal nagyobb baj, hogy a Destructive Creations munkatársai nem csak a küllem kidolgozásával nem törődtek - pedig a robbanások mutatósak, és a rombolhatóság is a helyén van -, hanem az optimalizálással sem. Egy ilyen videojátéknak még az újgenerációs motor ellenére is tükörsimán kellene futnia a többéves konfigurációkon, ezzel ellentétben azonban még az ajánlott követelményeket meghaladó PC-ken is akadozik, sőt meglepő gyakorisággal képes egyszerűen kifagyni a program - már amennyiben hajlandó megfelelően elindulni. Régen nem láttunk már ilyen kontármunkát!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Hatred kezelőfelülete olyan egyszerű, mint a faék, irányíthatósága azonban rengeteg problémát vet fel. Az egérrel való célzás ugyanis soha nem működött kifinomultan a hasonló stílusú videojátékokban, így természetesen ezúttal is több problémát okoz majd, mint örömöt. Alapvető probléma, hogy bár vezethetünk autókat, irányításuk több mint borzasztó lett, hovatovább az akciók során gyakran a látótér is akadályoz majd minket. Sokszor előfordul például, hogy azért halunk meg, mert egyszerűen nem látjuk azt, hogy ki, illetve honnan támadt ránk.
Játszhatóság:
A Hatred csak egyjátékos kampánnyal rendelkezik, de azon is át lehet rohanni 3-4 óra alatt, már amennyiben nem unjuk meg a céltalan öldöklést az első percekben, illetve az első helyszínen. Ez ebben a formában nagyon kevés.
Intelligencia, nehézség:
A játék alapvetően nem nehéz, sőt mi több, skálázhatjuk is benne a szinteket, ellenben a számtalan bug, a rossz irányítás, az erőszakos és teljesen fapados intelligencia miatt viszont akadhatnak problémák. Mindez természetesen egyáltalán nem meglepő azok után, hogy az Unreal Engine 4-ből milyen küllemet hoztak ki az alkotók…
Hangok, zene:
A hangokról az egyetlen pozitívum, ami elmondható, az nem más, mint hogy vannak. Zenéket ne nagyon keressünk, a hangeffektektől se várjunk többet az átlagos szintnél, a főhős szinkronhangja pedig gyakran átmegy önmaga paródiájába. Már szinte eszünkbe jutott néhány postalos beszólás a sértődött láncdohányost idéző orgánum hallatán.
Összegzés:
A Hatred valóban egy botrányosan sikerült alkotás lett, azonban korántsem azért, mert tabunak számító témákat feszeget, sokkal inkább azért, mert készítői meg sem próbáltak törődni azzal, hogy legalább az átlagos és élvezhető szintet elérje. A kampány egyáltalán nem tartalmaz durvább jeleneteket a legtöbb akciójátékhoz mérten - még az állatok legyilkolása is tabu volt a készítők számára -, ebből kifolyólag teljességgel érthetetlen az a hatalmas botrány, ami megelőzte a premiert. Persze a tény ettől még tény marad: a lejárató hadjárat nélkül ma senki sem hallott volna a lengyel csapat alkotásáról. Feszültséglevezetőnek talán elmegy, de a legtöbben vélhetően inkább feszültebbé válnak majd tőle.