SG.hu·
Assassin's Creed Chronicles: China
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Climax Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8200 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 240 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2105 3,1GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 470 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Prince of Persia, Mark of the Ninja
Kategória: platformer
Újabb mellékszállal gyarapodott az Assassin’s Creed-sorozat, ezúttal azonban nem csak a történet tekintetében kacsintunk ki egy másik idősíkra, hanem a játékmenet terén is egy egészen új oldaláról ismerhetjük meg az Orgyilkosok és a Templomosok háborúját. Játéktesztünkből alaposabban is megismerkedhetsz az Assassin's Creed Chronicles: Chinával!
Finoman szólva is elég nagy a nyomás a Ubisofton azzal kapcsolatban, hogy megújítsák végre az Assassin’s Creed-sorozatot, ami már a legnagyobb rajongók szerint is évek óta egy helyben toporog. Noha azzal, hogy a legutóbbi résszel ismét visszahozták a történetet Európába - egészen pontosan a francia forradalom idejébe -, nyertek egy kis időt, de a nagy reformációra előbb vagy utóbb sort kell keríteniük. Többek között vélhetően azért, hogy elvonják a figyelmünket a futószalagos gyártási formáról, illetve természetesen azért is, hogy még több pénzt tudjanak bezsebelni a franchise nevével, a Ubisoft most elindított egy újabb mellékszálat a Templomosok és az Orgyilkosok háborújával a középpontban.
Ez lett az Assassin’s Creed Chronicles, amelynek első epizódja eredetileg csak az Assassin’s Creed Unity Season Pass tulajdonosainak járt volna extraként, de végül a projekt akkorára dagadt, hogy a Ubisoft önálló formában is megjelentette, sőt mi több, konkrétan egy teljes trilógiát tervezett be hozzá, így míg az első epizód most Kínába, addig a folytatások Indiába és Oroszországba repítenek majd el minket a későbbiekben.
Hogy rendhagyó módon rögtön egy óriási negatívummal indítsuk meg ezt a cikket, a játék egyik legnagyobb hiányosságát a történetben kell keresnünk. Noha a Ubisoft mindig gondosan ügyelt arra, hogy ezen a téren soha ne szenvedhessen csorbát egyetlen epizód sem, addig az Assassin's Creed Chronicles: China finoman szólva is unalmas lett ebből a szempontból. Híres személyek, megdöbbentő fordulatok, összeesküvés-elméletek, érzelmi szál? Ezeket mind-mind elfelejthetjük most, hiszen a készítők kész és csupasz tények elé állítanak minket: 1526-ban járunk, a Ming dinasztia bukásának idején, egy Shao Jun nevezetű orgyilkost megtestesítve, aki véletlenül a legendás olasz fejvadász, Ezio Auditore da Firenze tanítványaként tér vissza hazájába, hogy ott felvegye a harcot az egyik legveszélyesebb templomos klán, az Eight Tigers ellen.
Körülbelül ennyi mindaz, ami a sztoriból kiderül a játék során, így sem hősünk háttértörténete, sem Ezióval való kapcsolata nem kerül előtérbe, de a kínai történelemről sem szerezhetünk mélyebb ismereteket. Ebből kifolyólag arról már ne is nagyon álmodjunk, hogy esetleg olyan részleteket tudhatunk meg az Assassin’s Creed II főhőséről, ami korábban esetleg rejtély volt. A cselekmény terén tehát bár az alapötlet jó, a megvalósítás minden túlzás nélkül pocsék, szánalmas és csalódáskeltő lett, holott rengeteget ki lehetett volna hozni a témából. Szerencsére azonban emiatt még nem szabad temetni a végeredményt!
Az Assassin's Creed Chronicles: China ugyanis nem csak a történet szempontjából tesz egy kis kitérőt a fővonalhoz mérten, hanem a játékmenet szempontjából sem ugyanazt az élményt garantálja, mint a sorozat eddig megjelent epizódjai. Elfelejthetjük például az óriási nyitott tereket, a hatalmas, szabadon bejárható városokat, de még a tengernyi extra feladatot is. Hogy éppen ezek adták a franchise savát és borsát? Ez csak egy részben igaz állítás, hiszen aki a kezdetektől nyomon követi az eseményeket, az bizonyára még emlékezik rá, hogy egykoron a lopakodás is legalább annyira fontos volt az akciók mellett, mint a fentebb említett lehetőségek, és a Chronicles-mellékszál legnagyobb pozitívuma, hogy ezt az időszakot idézi fel előttünk - noha egészen más megközelítésből.
Ezúttal ugyanis egy oldalnézetes, lopakodásra és akciókra kiélezett platformert kaptunk a név alatt, ami a két és fél dimenzió legszebb hagyományait és minden egyes sajátosságát kihasználva szó szerint elragadó élményekkel kecsegtet az orgyilkosok szimpatizánsainak. Egészen elragadó, hogy a készítők miként ültettek át a játékba olyan sajátosságokat, mint a halálugrás, vagy éppen a rejtett pengés támadások, amelyek mellett ezúttal minden eddiginél hangsúlyosabb szerep jut a csendes ténykedésnek.
Noha bizonyos esetekben jó taktika lehet, ha ajtóstul rontunk a házba - lévén egy karddal is lecsaphatunk különféle típusú és képességekkel rendelkező ellenfeleinkre -, mivel azonban még a legtapasztalatlanabb harcosok is legfeljebb két ütésből kivégeznek minket, ezért érdemesebb inkább meghúzódni az árnyékban, és csendben letámadni az őröket úgy, hogy annak ne maradjon nyoma. Mindez különösen fontos lesz majd a Plus és a Hard Plus játékmódokban, amelyeket valóban csak úgy teljesíthetünk, ha nem keltünk különösebb feltűnést.
A harcrendszer kapcsán érdemes kiemelni, hogy elég esetlen lett, összességében inkább nehézkesnek, mint könnyednek titulálható, hiszen a készítők feleslegesen túlbonyolították az egészet, így védekezni élesben például szinte lehetetlen, a ritmusosság hiánya miatt pedig nagyon kiszámíthatatlanok, végső soron pedig nehezek is a küzdelmek. Szerencsére a legtöbb esetben mindent elintézhetünk lopakodva, csendben elsurranva az ellenfelek mellett, de ha feltétlenül ki akarjuk végezni őket, akkor a rejtett pengével diszkréten is elvégezhetjük a feladatot. Küldetéseink sikerében az említett fegyverek mellett számos kiegészítő is a segítségünkre lesz, például egy csáklya, dobótőrök, az ellenfél megzavarására használható robbanószer és így tovább.
A változatosság annak ellenére is garantált lesz, hogy a legfőbb feladatunk mindvégig ugyanaz marad: teljesíteni a pályákat, és eljutni a célszemélyhez, miközben szinte egyetlen fontosabb másodlagos feladattal sem találkozhatunk, holott ezekre igencsak nagy szükség lett volna a szavatosság érdekében. Öröm az ürömben, hogy a pályákon rendre felfedezhetünk majd rejtett zegzugokat, ahol kiélhetjük gyűjtögető szenvedélyünket.
Ha már szóba kerültek a pályák, érdemes megjegyezni, hogy a fejlesztők fantasztikus felépítést alkalmaztak esetükben, így nem csak, hogy többszintesek a helyszínek, hanem több rétegből is állnak, ezáltal gyakran kis járatok segítségével juthatunk el a háttérben vagy az előtérben futó szakaszokra, illetve taktikánkba is beépíthetjük, hogy a kizárólag 2D-ben látó ellenfeleink elől kitéréssel bújhassunk el. A helyszínek egyébiránt jól felépítettek, és akárcsak az egész játék, úgy ezek is az utolsó pillanatokig képesek folyamatos újdonságokat garantálni számunkra, tehát egyre nehezebb kihívások várnak ránk a kissé laposra sikerült fináléig.
Grafika:
Az Assassin's Creed Chronicles: China nem túl szép, ellenben küllemi fogyatékosságait kiválóan ellensúlyozza stílusosságával, a készítők ugyanis már-már művészi magasságokba emelkedtek az alkotás festett hatású háttereivel, valamint kellemes színválasztásaival. Az Unreal Engine 3-tól már a grafikus motor negyedik generációja óta nem várunk csodákat, ellenben Shao Jun kalandjai még így is meglepően kellemes összhatást keltenek, noha azért természetesen sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, ami őszintén szólva egy kicsit csalódás. Az ugyanis, hogy valami oldalnézetes és kis költségvetésű, még nem jelenti azt, hogy háttérbe lehet szorítani a grafikát - lásd példaként az Ori and the Blind Forest esetét. Pozitívum ugyanakkor, hogy legalább a gépigény rendkívül barátságos lett, a fejlesztők által megadott értékekhez képest ugyanis sokkal gyengébb PC-ken is nagyszerűen fut a program.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelületére nagy általánosságban nem lehet panasszal élni, minden azonnal megtalálható és átlátható, ellenben az irányíthatóságról már nem mondható el ugyanez. A készítők mintha direkt túlbonyolítottak volna bizonyos lehetőségeket, például míg a lopakodás kellemes, addig a harcrendszer inkább idegesítő, vontatott és gyakran túl nehéz, ami alapjaiban teheti tönkre az élményt bizonyos helyzetekben. Még nagyobb baj, hogy ez utóbbi probléma még akkor is fennáll, ha kontrollerrel akarjuk átélni a kínai kiruccanást.
Játszhatóság: Mivel egy kis költségvetésű, budget kategóriás videojátékról van szó, így értelemszerűen nem várhatunk tőle akkora tartalmat, mint a franchise korábbi epizódjaitól, ellenben kellemes tempó mellett kihozhatunk belőle akár 5-6 órát, sőt mi több, a Plus és a Hard Plus játékmódoknak köszönhetően még ennél is többet. Multiplayer sajnos (és egyben értelemszerűen) nincs, ellenben nem is igazán hiányzik.
Intelligencia, nehézség:
A játékban az ellenfelek mesterséges intelligenciája meglehetősen kiszámítható lett, de ez egyáltalán nem probléma, hiszen a letisztult élményhez szükség volt egy effajta kompromisszumra, ellenben a nehézségi szint kapcsán már nem lehetünk ennyire elnézőek. A fentebb említett felemás harcrendszer mellett komoly problémát tud okozni helyenként például a réteges pályaszerkesztés, amelyek összezavarhatnak minket az irányítás, de gyakran a továbbhaladás tekintetében is.
Hangok, zene: Noha a tradicionális kínai dallamok sajnos hiányoznak a játékból, ellenben a többi hanghatás, valamint az átvezetők során hallott szinkronok összességében rendben vannak, de csak kicsivel nyújtanak többet az átlagosnál, és nem igazán tesznek hozzá semmit sem az élményhez.
Összegzés: Az Assassin's Creed Chronicles: China összességében nem lett egy rossz játék, sőt mi több, az oldalnézetes akció-platformerek műfajában határozottan az élbolyban helyezkedik el összetett, átgondolt játékmenetével és csodálatos grafikájával, de a fősorozathoz képest sajnos egy kicsit kevés mindaz, amit nyújtani tud. Egy összetettebb, alaposabb, hovatovább kidolgozottabb háttértörténettel, valamint egy szerethetőbb, jobban megismerhető karakterrel sokkal boldogabbak lennénk, de panaszkodni így sincs okunk, hiszen az Assassin’s Creed eddigi legjobb mellékszála született meg most, amihez örömmel várhatjuk az Indiába és Oroszországba repítő folytatásokat.
Fejlesztő: Climax Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8200 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 240 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2105 3,1GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 470 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Prince of Persia, Mark of the Ninja
Kategória: platformer
Újabb mellékszállal gyarapodott az Assassin’s Creed-sorozat, ezúttal azonban nem csak a történet tekintetében kacsintunk ki egy másik idősíkra, hanem a játékmenet terén is egy egészen új oldaláról ismerhetjük meg az Orgyilkosok és a Templomosok háborúját. Játéktesztünkből alaposabban is megismerkedhetsz az Assassin's Creed Chronicles: Chinával!
Finoman szólva is elég nagy a nyomás a Ubisofton azzal kapcsolatban, hogy megújítsák végre az Assassin’s Creed-sorozatot, ami már a legnagyobb rajongók szerint is évek óta egy helyben toporog. Noha azzal, hogy a legutóbbi résszel ismét visszahozták a történetet Európába - egészen pontosan a francia forradalom idejébe -, nyertek egy kis időt, de a nagy reformációra előbb vagy utóbb sort kell keríteniük. Többek között vélhetően azért, hogy elvonják a figyelmünket a futószalagos gyártási formáról, illetve természetesen azért is, hogy még több pénzt tudjanak bezsebelni a franchise nevével, a Ubisoft most elindított egy újabb mellékszálat a Templomosok és az Orgyilkosok háborújával a középpontban.
Ez lett az Assassin’s Creed Chronicles, amelynek első epizódja eredetileg csak az Assassin’s Creed Unity Season Pass tulajdonosainak járt volna extraként, de végül a projekt akkorára dagadt, hogy a Ubisoft önálló formában is megjelentette, sőt mi több, konkrétan egy teljes trilógiát tervezett be hozzá, így míg az első epizód most Kínába, addig a folytatások Indiába és Oroszországba repítenek majd el minket a későbbiekben.
Hogy rendhagyó módon rögtön egy óriási negatívummal indítsuk meg ezt a cikket, a játék egyik legnagyobb hiányosságát a történetben kell keresnünk. Noha a Ubisoft mindig gondosan ügyelt arra, hogy ezen a téren soha ne szenvedhessen csorbát egyetlen epizód sem, addig az Assassin's Creed Chronicles: China finoman szólva is unalmas lett ebből a szempontból. Híres személyek, megdöbbentő fordulatok, összeesküvés-elméletek, érzelmi szál? Ezeket mind-mind elfelejthetjük most, hiszen a készítők kész és csupasz tények elé állítanak minket: 1526-ban járunk, a Ming dinasztia bukásának idején, egy Shao Jun nevezetű orgyilkost megtestesítve, aki véletlenül a legendás olasz fejvadász, Ezio Auditore da Firenze tanítványaként tér vissza hazájába, hogy ott felvegye a harcot az egyik legveszélyesebb templomos klán, az Eight Tigers ellen.
Körülbelül ennyi mindaz, ami a sztoriból kiderül a játék során, így sem hősünk háttértörténete, sem Ezióval való kapcsolata nem kerül előtérbe, de a kínai történelemről sem szerezhetünk mélyebb ismereteket. Ebből kifolyólag arról már ne is nagyon álmodjunk, hogy esetleg olyan részleteket tudhatunk meg az Assassin’s Creed II főhőséről, ami korábban esetleg rejtély volt. A cselekmény terén tehát bár az alapötlet jó, a megvalósítás minden túlzás nélkül pocsék, szánalmas és csalódáskeltő lett, holott rengeteget ki lehetett volna hozni a témából. Szerencsére azonban emiatt még nem szabad temetni a végeredményt!
Az Assassin's Creed Chronicles: China ugyanis nem csak a történet szempontjából tesz egy kis kitérőt a fővonalhoz mérten, hanem a játékmenet szempontjából sem ugyanazt az élményt garantálja, mint a sorozat eddig megjelent epizódjai. Elfelejthetjük például az óriási nyitott tereket, a hatalmas, szabadon bejárható városokat, de még a tengernyi extra feladatot is. Hogy éppen ezek adták a franchise savát és borsát? Ez csak egy részben igaz állítás, hiszen aki a kezdetektől nyomon követi az eseményeket, az bizonyára még emlékezik rá, hogy egykoron a lopakodás is legalább annyira fontos volt az akciók mellett, mint a fentebb említett lehetőségek, és a Chronicles-mellékszál legnagyobb pozitívuma, hogy ezt az időszakot idézi fel előttünk - noha egészen más megközelítésből.
Ezúttal ugyanis egy oldalnézetes, lopakodásra és akciókra kiélezett platformert kaptunk a név alatt, ami a két és fél dimenzió legszebb hagyományait és minden egyes sajátosságát kihasználva szó szerint elragadó élményekkel kecsegtet az orgyilkosok szimpatizánsainak. Egészen elragadó, hogy a készítők miként ültettek át a játékba olyan sajátosságokat, mint a halálugrás, vagy éppen a rejtett pengés támadások, amelyek mellett ezúttal minden eddiginél hangsúlyosabb szerep jut a csendes ténykedésnek.
Noha bizonyos esetekben jó taktika lehet, ha ajtóstul rontunk a házba - lévén egy karddal is lecsaphatunk különféle típusú és képességekkel rendelkező ellenfeleinkre -, mivel azonban még a legtapasztalatlanabb harcosok is legfeljebb két ütésből kivégeznek minket, ezért érdemesebb inkább meghúzódni az árnyékban, és csendben letámadni az őröket úgy, hogy annak ne maradjon nyoma. Mindez különösen fontos lesz majd a Plus és a Hard Plus játékmódokban, amelyeket valóban csak úgy teljesíthetünk, ha nem keltünk különösebb feltűnést.
A harcrendszer kapcsán érdemes kiemelni, hogy elég esetlen lett, összességében inkább nehézkesnek, mint könnyednek titulálható, hiszen a készítők feleslegesen túlbonyolították az egészet, így védekezni élesben például szinte lehetetlen, a ritmusosság hiánya miatt pedig nagyon kiszámíthatatlanok, végső soron pedig nehezek is a küzdelmek. Szerencsére a legtöbb esetben mindent elintézhetünk lopakodva, csendben elsurranva az ellenfelek mellett, de ha feltétlenül ki akarjuk végezni őket, akkor a rejtett pengével diszkréten is elvégezhetjük a feladatot. Küldetéseink sikerében az említett fegyverek mellett számos kiegészítő is a segítségünkre lesz, például egy csáklya, dobótőrök, az ellenfél megzavarására használható robbanószer és így tovább.
A változatosság annak ellenére is garantált lesz, hogy a legfőbb feladatunk mindvégig ugyanaz marad: teljesíteni a pályákat, és eljutni a célszemélyhez, miközben szinte egyetlen fontosabb másodlagos feladattal sem találkozhatunk, holott ezekre igencsak nagy szükség lett volna a szavatosság érdekében. Öröm az ürömben, hogy a pályákon rendre felfedezhetünk majd rejtett zegzugokat, ahol kiélhetjük gyűjtögető szenvedélyünket.
Ha már szóba kerültek a pályák, érdemes megjegyezni, hogy a fejlesztők fantasztikus felépítést alkalmaztak esetükben, így nem csak, hogy többszintesek a helyszínek, hanem több rétegből is állnak, ezáltal gyakran kis járatok segítségével juthatunk el a háttérben vagy az előtérben futó szakaszokra, illetve taktikánkba is beépíthetjük, hogy a kizárólag 2D-ben látó ellenfeleink elől kitéréssel bújhassunk el. A helyszínek egyébiránt jól felépítettek, és akárcsak az egész játék, úgy ezek is az utolsó pillanatokig képesek folyamatos újdonságokat garantálni számunkra, tehát egyre nehezebb kihívások várnak ránk a kissé laposra sikerült fináléig.
Grafika:
Az Assassin's Creed Chronicles: China nem túl szép, ellenben küllemi fogyatékosságait kiválóan ellensúlyozza stílusosságával, a készítők ugyanis már-már művészi magasságokba emelkedtek az alkotás festett hatású háttereivel, valamint kellemes színválasztásaival. Az Unreal Engine 3-tól már a grafikus motor negyedik generációja óta nem várunk csodákat, ellenben Shao Jun kalandjai még így is meglepően kellemes összhatást keltenek, noha azért természetesen sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, ami őszintén szólva egy kicsit csalódás. Az ugyanis, hogy valami oldalnézetes és kis költségvetésű, még nem jelenti azt, hogy háttérbe lehet szorítani a grafikát - lásd példaként az Ori and the Blind Forest esetét. Pozitívum ugyanakkor, hogy legalább a gépigény rendkívül barátságos lett, a fejlesztők által megadott értékekhez képest ugyanis sokkal gyengébb PC-ken is nagyszerűen fut a program.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék kezelőfelületére nagy általánosságban nem lehet panasszal élni, minden azonnal megtalálható és átlátható, ellenben az irányíthatóságról már nem mondható el ugyanez. A készítők mintha direkt túlbonyolítottak volna bizonyos lehetőségeket, például míg a lopakodás kellemes, addig a harcrendszer inkább idegesítő, vontatott és gyakran túl nehéz, ami alapjaiban teheti tönkre az élményt bizonyos helyzetekben. Még nagyobb baj, hogy ez utóbbi probléma még akkor is fennáll, ha kontrollerrel akarjuk átélni a kínai kiruccanást.Játszhatóság:
Mivel egy kis költségvetésű, budget kategóriás videojátékról van szó, így értelemszerűen nem várhatunk tőle akkora tartalmat, mint a franchise korábbi epizódjaitól, ellenben kellemes tempó mellett kihozhatunk belőle akár 5-6 órát, sőt mi több, a Plus és a Hard Plus játékmódoknak köszönhetően még ennél is többet. Multiplayer sajnos (és egyben értelemszerűen) nincs, ellenben nem is igazán hiányzik.Intelligencia, nehézség:
A játékban az ellenfelek mesterséges intelligenciája meglehetősen kiszámítható lett, de ez egyáltalán nem probléma, hiszen a letisztult élményhez szükség volt egy effajta kompromisszumra, ellenben a nehézségi szint kapcsán már nem lehetünk ennyire elnézőek. A fentebb említett felemás harcrendszer mellett komoly problémát tud okozni helyenként például a réteges pályaszerkesztés, amelyek összezavarhatnak minket az irányítás, de gyakran a továbbhaladás tekintetében is.Hangok, zene:
Noha a tradicionális kínai dallamok sajnos hiányoznak a játékból, ellenben a többi hanghatás, valamint az átvezetők során hallott szinkronok összességében rendben vannak, de csak kicsivel nyújtanak többet az átlagosnál, és nem igazán tesznek hozzá semmit sem az élményhez.Összegzés:
Az Assassin's Creed Chronicles: China összességében nem lett egy rossz játék, sőt mi több, az oldalnézetes akció-platformerek műfajában határozottan az élbolyban helyezkedik el összetett, átgondolt játékmenetével és csodálatos grafikájával, de a fősorozathoz képest sajnos egy kicsit kevés mindaz, amit nyújtani tud. Egy összetettebb, alaposabb, hovatovább kidolgozottabb háttértörténettel, valamint egy szerethetőbb, jobban megismerhető karakterrel sokkal boldogabbak lennénk, de panaszkodni így sincs okunk, hiszen az Assassin’s Creed eddigi legjobb mellékszála született meg most, amihez örömmel várhatjuk az Indiába és Oroszországba repítő folytatásokat.