Ötvös Tibor
Véget ért a The Walking Dead második évada
Véget ért Celementine első, Lee-mentes kalandja, mely nem okozott annyi emlékezetes pillanatot, mint az első évad.
A TellTale Games a The Wolf Among Us után végre lezárta Clementine kalandját is, éppen ezért mi most egyben kezeljük a The Walking Dead öt részből álló második évadát. Bár az első fejezetről már írtunk kritikát, mégis bevennénk azt is a mostaniba is, hiszen csak így kapunk teljes képet a programról.
Nos, az első évad végén ugye az első csapat szinte összes tagja meghal vagy eltűnik mellőlünk, így végül Clementine Omid és Christa társaságában bandukol, ám ahogy az már lenni szokott, az idill nem tart sokáig. Egy haláleset és menekülés után Clem egyedül marad ismét és innen indul a második évad valójában.
Ahogy az már lenni szokott, kis hősünk belefut más túlélőkbe, akikkel aztán folytatja útját és akikről kiderül, hogy ők is menekülnek valaki elől, aki végül rájuk talál... szóval elég szerteágazó a sztori, viszonylag sok szereplővel és talán ez az első komolyabb gond a második évaddal. Egyszerűen annyira sok az új szereplő, aki belép az életünkbe, hogy nem nagyon tudjuk megismerni őket és nem kerülnek olyan közel hozzánk, mint például Kenny vagy a családja.
Ráadásul maga a sztori is az első epizód után kicsit leül és elég önismétlővé válik. Megyünk, találkozunk egy új csoporttal, majd megyünk velük tovább, aztán megint megállunk egy új csoportnál, majd megint új helyre kerülünk és végül aztán... Na, ez a pont az, amitől mégis kötelezővé válik az alkotás. Az első három fejezetben (pontosabban az első fejezet felétől a negyedik negyedéig) többnyire a harcok vannak a középpontban. Ám utána szerencsére több lesz a kalandelem, beindulnak a beszélgetések és komoly döntéseket kell meghoznunk.
Melyik volt a jobb?
Ezek következményei pedig néha nagyon érzelmesek és meghatóak, máskor pedig az egész életünket meghatározó drámai fordulatok állhatnak be egy-egy válaszunk hatására. És ez az, ami igazán naggyá teszi Clementine kalandját. Főleg az utolsó, No Going Back címet kapott rész az, ami miatt mindenképpen érdemes letudni az előtte található pár fejezetet is.
Az utolsó etapban ugyanis már nagyon forrnak az indulatok a csapat még életben lévő tagjai között és Clem folyamatos döntések elé kerül. A lezárás pedig katartikus, megható és megrázó is egyben. Az utolsó öt percben két olyan döntést is meg kell hoznunk, mely felteszi a koronát a szériára és nagyjából Lee utolsó beszélgetéséhez mérhető a hatásuk.
Az, hogy lesz harmadik évad már biztos és az is, hogy újra Clementine lesz a hősünk. Ez a lezárásból egyértelműen kiderül. Összefoglalva a The Walking Dead Season Two nem olyan feszes, mint az első évad volt, ám ez a pár nem túl jól eltalált mellékszereplőnek köszönhető, hiszen valahogy kevésbé érdekel minket a sorsuk. A lezárást azonban nem tudjuk eléggé magasztalni, valahogy így kell ezt csinálni. Várjuk a folytatást.
A TellTale Games a The Wolf Among Us után végre lezárta Clementine kalandját is, éppen ezért mi most egyben kezeljük a The Walking Dead öt részből álló második évadát. Bár az első fejezetről már írtunk kritikát, mégis bevennénk azt is a mostaniba is, hiszen csak így kapunk teljes képet a programról.
Nos, az első évad végén ugye az első csapat szinte összes tagja meghal vagy eltűnik mellőlünk, így végül Clementine Omid és Christa társaságában bandukol, ám ahogy az már lenni szokott, az idill nem tart sokáig. Egy haláleset és menekülés után Clem egyedül marad ismét és innen indul a második évad valójában.
Ahogy az már lenni szokott, kis hősünk belefut más túlélőkbe, akikkel aztán folytatja útját és akikről kiderül, hogy ők is menekülnek valaki elől, aki végül rájuk talál... szóval elég szerteágazó a sztori, viszonylag sok szereplővel és talán ez az első komolyabb gond a második évaddal. Egyszerűen annyira sok az új szereplő, aki belép az életünkbe, hogy nem nagyon tudjuk megismerni őket és nem kerülnek olyan közel hozzánk, mint például Kenny vagy a családja.
Ráadásul maga a sztori is az első epizód után kicsit leül és elég önismétlővé válik. Megyünk, találkozunk egy új csoporttal, majd megyünk velük tovább, aztán megint megállunk egy új csoportnál, majd megint új helyre kerülünk és végül aztán... Na, ez a pont az, amitől mégis kötelezővé válik az alkotás. Az első három fejezetben (pontosabban az első fejezet felétől a negyedik negyedéig) többnyire a harcok vannak a középpontban. Ám utána szerencsére több lesz a kalandelem, beindulnak a beszélgetések és komoly döntéseket kell meghoznunk.
Az utolsó etapban ugyanis már nagyon forrnak az indulatok a csapat még életben lévő tagjai között és Clem folyamatos döntések elé kerül. A lezárás pedig katartikus, megható és megrázó is egyben. Az utolsó öt percben két olyan döntést is meg kell hoznunk, mely felteszi a koronát a szériára és nagyjából Lee utolsó beszélgetéséhez mérhető a hatásuk.
Az, hogy lesz harmadik évad már biztos és az is, hogy újra Clementine lesz a hősünk. Ez a lezárásból egyértelműen kiderül. Összefoglalva a The Walking Dead Season Two nem olyan feszes, mint az első évad volt, ám ez a pár nem túl jól eltalált mellékszereplőnek köszönhető, hiszen valahogy kevésbé érdekel minket a sorsuk. A lezárást azonban nem tudjuk eléggé magasztalni, valahogy így kell ezt csinálni. Várjuk a folytatást.