SG.hu
Need for Speed: Rivals
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Ghost Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5800+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 620 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed: Shift, Race Driver: GRID
Kategória: autóverseny
Vitathatatlan tény, hogy egy új Need for Speed megjelenése ma már egyáltalán nem számít olyan örömteli eseménynek. A jól ismert autóversenyzős sorozat ugyanis a kilencvenes évek második felében, sőt még a kétezres évek elején is olyan meghatározó szereplője volt a játékvilágnak - nem mellesleg pedig saját műfajának is -, hogy a rajongók szinte előre megérezték az évenként történő megjelentetésből fakadó hátrányokat. Előbb a minimális újdonságok miatt nem tudtak mit kezdeni az érkező epizódokkal, később pedig már a stílusidegen újítások sem voltak szimpatikusak azoknak a fanatikusoknak, akik a kezdetektől kitartottak a franchise mellett. A mélypont azonban határozottan a 2011-ben megjelent Need for Speed: The Runnal érkezett el, amin nem tudott már túl sokat javítani a tavaly debütált Most Wanted című reboot sem, így az Electronic Arts válaszút elé érkezett.
Az egyik lehetőség az volt, hogy pár évig kispadra küldik a játékot, és leállnak a sorozatgyártással. A másik válaszút pedig ezzel ellentétben, hogy újra megpróbálkoznak a reformációval, ami sokkal járhatóbb útnak számított, a siker érdekében pedig még egy új stúdiót is életre hívtak a Criterion Games 80 százalékát magába tömörítő Ghost Games képében. A brit csapatnak ugyan biztosan a lelkére kötötték, hogy forradalmi újdonságokkal azért ne próbálkozzanak, de néhány sajátos ötlettel és megvalósítással így is képesek voltak visszahozni valamit az elmúlt évek legjobb Need for Speed-játékaiból, aminek köszönhetően a végeredmény olyan lett, mintha a Hot Pursuit, a Most Wanted és az Underground keveredne egyetlen alkotáson belül.
A Need for Speed: Rivals egyik legnagyobb újdonsága, hogy teljes egészében hátat fordít a klasszikus egyjátékos élményeknek. Habár továbbra is lehetőségünk van egyedül, gépi ellenfelek ellen versenyezni, azonban az élményt bármikor elronthatja egy valódi játékos, lévén ezúttal nem pályákra osztva versenyezhetünk, hanem egy nagy és szabadon bejárható területen kell kutakodnunk a kihívások után. Ez az elgondolás alapesetben jó ötlet lenne, ugyanakkor amint csatlakozunk egy szerverhez, egy másodpercnyi nyugtunk sem lesz, hiszen a bejárható világban biztosan ránk akadnak majd a rivális játékosok, akik a tapasztalatok szerint az esetek többségében inkább megkeserítik, semmint színesítik a játékélményt.
A Rivalsban ugyanis újfent az illegális utcai versenyzők valamint a rendőrök soha véget nem érő harcába csöppenhetünk - mi választhatunk az oldalak között -, és amennyiben nem a rend éber őreivel leszünk, a kezdetekben igencsak nagy fejtörést okozhatnak az agresszív játékosok. Példának okáért egy verseny során olyannyira összetörjük autónkat, hogy füstölgő roncshalmazként gurulunk be a célba. A verseny nyereménye - avagy a fejlődéshez szükséges pontok - azonban csak akkor íródnak jóvá a számlánkon, ha autónkat épségben visszavisszük a garázsba. Ha azonban útközben összeakadunk egy olyan versenyzővel, aki ellenállhatatlan vágyat érez a mi kiütésünkre, akkor nem csak az eredményt, hanem a krediteket is elbuktuk - hacsak nem találunk egy javítóműhelyt még a tragédia bekövetkezése előtt.
Természetesen a multiplayer és az egyjátékos mód összevonásának akadnak azért pozitív hozadékai is, így szó szerint bármikor találhatunk magunknak társas elfoglaltságokat, hiszen a mintegy 160 kilométernyi sztrádán gyakran botlunk kihívókba vagy üldözőkbe, de aki jobban szereti maga eldönteni, hogy mikor és hol kíván versenyezni, az bizonyára nem tud majd megbarátkozni az új rendszerrel. Márpedig a Ghost Games a játékmenet terén mindent megtett annak érdekében, hogy ismét felkeltse a sorozat rajongóinak figyelmét. A Need for Speed: Rivals ennek fényében ismét óriási száguldásokat illetve rengeteg kihívást állít elénk, és talán a játékmódok terén kibírtunk volna újdonságokat - a jól ismert klisék térnek vissza -, de a tuningolás lehetősége így is sokaknak megdobogtatja majd a szívét.
Amennyiben ugyanis elegendő versenyt megnyerünk - előre összeállított csomagokban kapjuk a feladatokat -, akkor lesz pénzünk újabb autók illetve kiegészítők vásárlására. Jó hír, hogy már nem csak optikailag változtathatjuk meg négykerekűnket, hanem a motorhoz és egyebekhez is hozzányúlhatunk. Természetesen olyan részletességet továbbra se várjunk, mint amilyen annak idején az Undergroundban volt - hiába lenne rá óriási igény -, ellenben a sokféle választható autó miatt talán el is felejtjük majd, hogy egykoron még a légterelőket is testre szabhattuk. A sorozat régi rajongóinak újabb örömhír, hogy a megszokott járgányok és márkák mellett ismét visszatértek a Ferrarik, így az olasz fenevadakat is irányításunk alá vehetjük a futamok során.
A Need for Speed: Rivals egyik érdekessége, hogy a fejlesztők nyitottak vele a futurizmus irányába is, lévén különféle technológiai újdonságokat aggathatunk autónkra, így speciális turbóval vagy erőtérrel vértezhetjük fel, amelyek segítségünkre lehetnek a versenyek megnyerésében, ezáltal egy kicsit kiegyenlíthetjük a számlát a még mindig feltűnően csaló gépi ellenfelekkel szemben. A játék egyébiránt továbbra is igazi élményt kínál azoknak, akik kedvelik az árkád száguldozást, így most sem számíthatunk például realisztikus fizikai modellre, amire a Need for Speed: Shift óta vágynak a rajongók.
Az autók tehát még mindig úgy viselkednek, mint egy súlyos gumilabda, a környezeti változásokra pedig egyáltalán nem reagálnak - jeges és száraz úton is ugyanúgy csúszkálnak -, ám sokaknak talán ennél is komolyabb szívfájdalmat okoz majd a törésmodell, ami szinte nem létező fogalom a játékban. Ez azért is érdekes, mert a Rivals szinte minden játékmódban lehetővé teszi számunkra, hogy összetörjük az ellenfeleket, sőt mi több, a rendőrökkel való hadakozás esetében ez tekinthető a kiindulópontnak, de a fejlesztők mégis képtelenek voltak arra, hogy előhozakodjanak egy vállalható törésmodellel, holott erre még például a Grid 2-ben sem volt panasz. Grafika:
A Need for Speed: Rivals a DICE által megalkotott Frostbite grafikus motor legújabb generációjára íródott, így a nagyszerű küllem már akkor garantált volt, amikor még nem is láttunk semmit sem a játékról. A Ghost Games szó szerint kiemelkedő munkát végzett a részletes és változatos küllem megalkotása során - főként az autók megvalósítása lett példaértékű -, de a környezet rombolhatóságával kapcsolatban is fejlődés tapasztalható a korábbi részekhez képest. Egyedül az autók törésmodellje, ami miatt szégyenkezhetnek az alkotók, hiszen nem csak idejük és pénzük lett volna rá, hanem a megfelelő technológia is ott volt a kezükben. További negatívum még, hogy a töltési idők rendkívül hosszúra nyúltak, és mivel gyakran ugrálunk majd a garázs és az aktuális futamok között, ezért szinte 5-10 percenként belefutunk egybe.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Aki egy Need for Speed-epizóddal játszott már életében, azt biztosan nem érheti majd nagy meglepetés a Rivals során sem az irányítás tekintetében, habár az alapértelmezett beállítások egyáltalán nem állnak kézre, de egy kis módosítással ez a probléma könnyedén orvosolható.
Játszhatóság: Az egy- és többjátékos mód összevonásával talán nagy hibát követtek el a Ghost Games fejlesztői, ellenben a játékidőre ez egyáltalán nem lett negatív hatással. Ha egymagunk próbáljuk átverekedni magunkat a kihívásokon - történetet ne is keressünk -, akkor a rendőrök vagy az illegális pilóták oldalán is egyenként 8-10 óra vár majd ránk, de a szabadon bejárható világ egy kis kötetlen száguldozásra is lehetőséget ad, amennyiben pedig imádjuk a közösségi élményeket is, a végeredmény maga lesz a földi mennyország.
Intelligencia, nehézség:
Minden Need for Speed-játékban sarkalatos pont volt eddig a mesterséges intelligencia. Vélhetően ez volt az egyik oka annak, hogy a Rivalsban az egy- és a többjátékos mód egy tőről fakad, ám ezzel a megoldással egyáltalán nem orvosolták a helyzetet az alkotók, inkább csak feltűnőbbé tették a különbséget aközött, hogy valódi ellenféllel vagy csak egy géppel küzdünk éppen. A riválisok természetesen ezúttal is csalnak, ami főként a rendőri üldözések során a legfrusztrálóbb, hiszen hiába teszünk szert elméletileg tetemes előnyre, a semmiből bármikor ránk ronthatnak a rend éber őrei, amitől a versenyek nehézsége is hullámzó teljesítményt mutat majd.
Hangok, zene: Az autók hangjai már évek óta sterilnek és műanyagnak hatnak a sorozat aktuális epizódjaiban, ez alól pedig sajnos a Need for Speed: Rivals sem kivétel, mindezt pedig csak a zenékkel tudja ellensúlyozni némiképp a játék, hiszen a mai slágerek legjavát sorakoztatta fel az Electronic Arts a háttérben.
Összegzés: Az utóbbi évek egyik legjobb Need for Speed-játéka született meg a Ghost Games kezei között a Rivals képében, azonban a végeredmény még így sem üti meg azt a szintet, amit a legtöbb régi rajongó elvárna tőle. Az árkád száguldás szerelmeseinek bizonyára rengeteg kellemes percet okoz majd a játék, ha viszont te is azt a varázslatot várod, ami annak idején körüllengte például a Need for Speed: Undergroundot, akkor érdemes alacsonyabb elvárásokkal megközelíteni a legújabb részt. De ha imádod a sebességet, ezt a kis negatívumot hamar elfelejted az első versenyek után.
Fejlesztő: Ghost Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5800+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 620 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed: Shift, Race Driver: GRID
Kategória: autóverseny
Vitathatatlan tény, hogy egy új Need for Speed megjelenése ma már egyáltalán nem számít olyan örömteli eseménynek. A jól ismert autóversenyzős sorozat ugyanis a kilencvenes évek második felében, sőt még a kétezres évek elején is olyan meghatározó szereplője volt a játékvilágnak - nem mellesleg pedig saját műfajának is -, hogy a rajongók szinte előre megérezték az évenként történő megjelentetésből fakadó hátrányokat. Előbb a minimális újdonságok miatt nem tudtak mit kezdeni az érkező epizódokkal, később pedig már a stílusidegen újítások sem voltak szimpatikusak azoknak a fanatikusoknak, akik a kezdetektől kitartottak a franchise mellett. A mélypont azonban határozottan a 2011-ben megjelent Need for Speed: The Runnal érkezett el, amin nem tudott már túl sokat javítani a tavaly debütált Most Wanted című reboot sem, így az Electronic Arts válaszút elé érkezett.
Az egyik lehetőség az volt, hogy pár évig kispadra küldik a játékot, és leállnak a sorozatgyártással. A másik válaszút pedig ezzel ellentétben, hogy újra megpróbálkoznak a reformációval, ami sokkal járhatóbb útnak számított, a siker érdekében pedig még egy új stúdiót is életre hívtak a Criterion Games 80 százalékát magába tömörítő Ghost Games képében. A brit csapatnak ugyan biztosan a lelkére kötötték, hogy forradalmi újdonságokkal azért ne próbálkozzanak, de néhány sajátos ötlettel és megvalósítással így is képesek voltak visszahozni valamit az elmúlt évek legjobb Need for Speed-játékaiból, aminek köszönhetően a végeredmény olyan lett, mintha a Hot Pursuit, a Most Wanted és az Underground keveredne egyetlen alkotáson belül.
A Need for Speed: Rivals egyik legnagyobb újdonsága, hogy teljes egészében hátat fordít a klasszikus egyjátékos élményeknek. Habár továbbra is lehetőségünk van egyedül, gépi ellenfelek ellen versenyezni, azonban az élményt bármikor elronthatja egy valódi játékos, lévén ezúttal nem pályákra osztva versenyezhetünk, hanem egy nagy és szabadon bejárható területen kell kutakodnunk a kihívások után. Ez az elgondolás alapesetben jó ötlet lenne, ugyanakkor amint csatlakozunk egy szerverhez, egy másodpercnyi nyugtunk sem lesz, hiszen a bejárható világban biztosan ránk akadnak majd a rivális játékosok, akik a tapasztalatok szerint az esetek többségében inkább megkeserítik, semmint színesítik a játékélményt.
A Rivalsban ugyanis újfent az illegális utcai versenyzők valamint a rendőrök soha véget nem érő harcába csöppenhetünk - mi választhatunk az oldalak között -, és amennyiben nem a rend éber őreivel leszünk, a kezdetekben igencsak nagy fejtörést okozhatnak az agresszív játékosok. Példának okáért egy verseny során olyannyira összetörjük autónkat, hogy füstölgő roncshalmazként gurulunk be a célba. A verseny nyereménye - avagy a fejlődéshez szükséges pontok - azonban csak akkor íródnak jóvá a számlánkon, ha autónkat épségben visszavisszük a garázsba. Ha azonban útközben összeakadunk egy olyan versenyzővel, aki ellenállhatatlan vágyat érez a mi kiütésünkre, akkor nem csak az eredményt, hanem a krediteket is elbuktuk - hacsak nem találunk egy javítóműhelyt még a tragédia bekövetkezése előtt.
Természetesen a multiplayer és az egyjátékos mód összevonásának akadnak azért pozitív hozadékai is, így szó szerint bármikor találhatunk magunknak társas elfoglaltságokat, hiszen a mintegy 160 kilométernyi sztrádán gyakran botlunk kihívókba vagy üldözőkbe, de aki jobban szereti maga eldönteni, hogy mikor és hol kíván versenyezni, az bizonyára nem tud majd megbarátkozni az új rendszerrel. Márpedig a Ghost Games a játékmenet terén mindent megtett annak érdekében, hogy ismét felkeltse a sorozat rajongóinak figyelmét. A Need for Speed: Rivals ennek fényében ismét óriási száguldásokat illetve rengeteg kihívást állít elénk, és talán a játékmódok terén kibírtunk volna újdonságokat - a jól ismert klisék térnek vissza -, de a tuningolás lehetősége így is sokaknak megdobogtatja majd a szívét.
Amennyiben ugyanis elegendő versenyt megnyerünk - előre összeállított csomagokban kapjuk a feladatokat -, akkor lesz pénzünk újabb autók illetve kiegészítők vásárlására. Jó hír, hogy már nem csak optikailag változtathatjuk meg négykerekűnket, hanem a motorhoz és egyebekhez is hozzányúlhatunk. Természetesen olyan részletességet továbbra se várjunk, mint amilyen annak idején az Undergroundban volt - hiába lenne rá óriási igény -, ellenben a sokféle választható autó miatt talán el is felejtjük majd, hogy egykoron még a légterelőket is testre szabhattuk. A sorozat régi rajongóinak újabb örömhír, hogy a megszokott járgányok és márkák mellett ismét visszatértek a Ferrarik, így az olasz fenevadakat is irányításunk alá vehetjük a futamok során.
A Need for Speed: Rivals egyik érdekessége, hogy a fejlesztők nyitottak vele a futurizmus irányába is, lévén különféle technológiai újdonságokat aggathatunk autónkra, így speciális turbóval vagy erőtérrel vértezhetjük fel, amelyek segítségünkre lehetnek a versenyek megnyerésében, ezáltal egy kicsit kiegyenlíthetjük a számlát a még mindig feltűnően csaló gépi ellenfelekkel szemben. A játék egyébiránt továbbra is igazi élményt kínál azoknak, akik kedvelik az árkád száguldozást, így most sem számíthatunk például realisztikus fizikai modellre, amire a Need for Speed: Shift óta vágynak a rajongók.
Az autók tehát még mindig úgy viselkednek, mint egy súlyos gumilabda, a környezeti változásokra pedig egyáltalán nem reagálnak - jeges és száraz úton is ugyanúgy csúszkálnak -, ám sokaknak talán ennél is komolyabb szívfájdalmat okoz majd a törésmodell, ami szinte nem létező fogalom a játékban. Ez azért is érdekes, mert a Rivals szinte minden játékmódban lehetővé teszi számunkra, hogy összetörjük az ellenfeleket, sőt mi több, a rendőrökkel való hadakozás esetében ez tekinthető a kiindulópontnak, de a fejlesztők mégis képtelenek voltak arra, hogy előhozakodjanak egy vállalható törésmodellel, holott erre még például a Grid 2-ben sem volt panasz. Grafika:
A Need for Speed: Rivals a DICE által megalkotott Frostbite grafikus motor legújabb generációjára íródott, így a nagyszerű küllem már akkor garantált volt, amikor még nem is láttunk semmit sem a játékról. A Ghost Games szó szerint kiemelkedő munkát végzett a részletes és változatos küllem megalkotása során - főként az autók megvalósítása lett példaértékű -, de a környezet rombolhatóságával kapcsolatban is fejlődés tapasztalható a korábbi részekhez képest. Egyedül az autók törésmodellje, ami miatt szégyenkezhetnek az alkotók, hiszen nem csak idejük és pénzük lett volna rá, hanem a megfelelő technológia is ott volt a kezükben. További negatívum még, hogy a töltési idők rendkívül hosszúra nyúltak, és mivel gyakran ugrálunk majd a garázs és az aktuális futamok között, ezért szinte 5-10 percenként belefutunk egybe.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Aki egy Need for Speed-epizóddal játszott már életében, azt biztosan nem érheti majd nagy meglepetés a Rivals során sem az irányítás tekintetében, habár az alapértelmezett beállítások egyáltalán nem állnak kézre, de egy kis módosítással ez a probléma könnyedén orvosolható.Játszhatóság:
Az egy- és többjátékos mód összevonásával talán nagy hibát követtek el a Ghost Games fejlesztői, ellenben a játékidőre ez egyáltalán nem lett negatív hatással. Ha egymagunk próbáljuk átverekedni magunkat a kihívásokon - történetet ne is keressünk -, akkor a rendőrök vagy az illegális pilóták oldalán is egyenként 8-10 óra vár majd ránk, de a szabadon bejárható világ egy kis kötetlen száguldozásra is lehetőséget ad, amennyiben pedig imádjuk a közösségi élményeket is, a végeredmény maga lesz a földi mennyország.Intelligencia, nehézség:
Minden Need for Speed-játékban sarkalatos pont volt eddig a mesterséges intelligencia. Vélhetően ez volt az egyik oka annak, hogy a Rivalsban az egy- és a többjátékos mód egy tőről fakad, ám ezzel a megoldással egyáltalán nem orvosolták a helyzetet az alkotók, inkább csak feltűnőbbé tették a különbséget aközött, hogy valódi ellenféllel vagy csak egy géppel küzdünk éppen. A riválisok természetesen ezúttal is csalnak, ami főként a rendőri üldözések során a legfrusztrálóbb, hiszen hiába teszünk szert elméletileg tetemes előnyre, a semmiből bármikor ránk ronthatnak a rend éber őrei, amitől a versenyek nehézsége is hullámzó teljesítményt mutat majd.Hangok, zene:
Az autók hangjai már évek óta sterilnek és műanyagnak hatnak a sorozat aktuális epizódjaiban, ez alól pedig sajnos a Need for Speed: Rivals sem kivétel, mindezt pedig csak a zenékkel tudja ellensúlyozni némiképp a játék, hiszen a mai slágerek legjavát sorakoztatta fel az Electronic Arts a háttérben.Összegzés:
Az utóbbi évek egyik legjobb Need for Speed-játéka született meg a Ghost Games kezei között a Rivals képében, azonban a végeredmény még így sem üti meg azt a szintet, amit a legtöbb régi rajongó elvárna tőle. Az árkád száguldás szerelmeseinek bizonyára rengeteg kellemes percet okoz majd a játék, ha viszont te is azt a varázslatot várod, ami annak idején körüllengte például a Need for Speed: Undergroundot, akkor érdemes alacsonyabb elvárásokkal megközelíteni a legújabb részt. De ha imádod a sebességet, ezt a kis negatívumot hamar elfelejted az első versenyek után.
