MTI
Jól ismerik a kommunikációs eszközöket az óvodások
Még ha a berendezések pontos használatával nincsenek is tökéletesen tisztában az óvodások, összességében mégis jól tudják, az új kommunikációs eszközök közül melyik mire való - derül ki Csizmadia Csilla, az SZTE kommunikáció szakos hallgatójának szakdolgozatából, amely elnyerte a Magyar Telekom nívódíját.
A végzős hallgató kérdőívek segítségével vizsgálta gyerekek és szülők különböző infokommunikációs eszközökkel - televízió, asztali számítógép, laptop, táblagép, e-könyv olvasó, mobil- és vezetékes telefon - kapcsolatos szokásait. A válaszokból kiderül, a szülőkben komoly a bizonytalanság, hogyan neveljék gyermekeiket az új kommunikációs eszközök vonatkozásában. A felnőttek nagy része engedi, hogy gyermekük önállóan használja ezeket, függetlenül attól, hogy a kicsik ténylegesen tisztában vannak-e a berendezés működésével.
A gyerekek és szülők válaszait összevetve kitűnik, az óvodások saját bevallásuk szerint többet használják az infokommunikációs eszközöket, mint ahogy azt a felnőttek gondolták. Ezek az eszközök az óvodások mindennapi életének részévé váltak. Az életkori sajátosságokból fakadóan a gyerekek számára e berendezések legfontosabb alkalmazási területe a játék, de szeretnek így zenét hallgatni vagy mesét nézni is. A kutatásba bevont szülők az óvodai eszközhasználatot inkább elutasítják, mint támogatják, pedig a dolgozatban bemutatott hazai és nemzetközi példák alapján a megismerés folyamatának intézményesítése előnyökkel járhat. Az infokommunikációs eszközök óvodai alkalmazása segíthet a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket érintő "digitális szakadék" csökkentésében.
Csizmadia Csilla elmondta, a dolgozat befejezése után óvodapedagógusok körében végzett kutatást, ennek alapján az óvónők is ellentmondásosan viszonyulnak az új kommunikációs eszközök alkalmazásához a nevelés során: általánosságban támogatják, saját csoportjukban azonban nem szívesen vezetnék be.
A végzős hallgató kérdőívek segítségével vizsgálta gyerekek és szülők különböző infokommunikációs eszközökkel - televízió, asztali számítógép, laptop, táblagép, e-könyv olvasó, mobil- és vezetékes telefon - kapcsolatos szokásait. A válaszokból kiderül, a szülőkben komoly a bizonytalanság, hogyan neveljék gyermekeiket az új kommunikációs eszközök vonatkozásában. A felnőttek nagy része engedi, hogy gyermekük önállóan használja ezeket, függetlenül attól, hogy a kicsik ténylegesen tisztában vannak-e a berendezés működésével.
A gyerekek és szülők válaszait összevetve kitűnik, az óvodások saját bevallásuk szerint többet használják az infokommunikációs eszközöket, mint ahogy azt a felnőttek gondolták. Ezek az eszközök az óvodások mindennapi életének részévé váltak. Az életkori sajátosságokból fakadóan a gyerekek számára e berendezések legfontosabb alkalmazási területe a játék, de szeretnek így zenét hallgatni vagy mesét nézni is. A kutatásba bevont szülők az óvodai eszközhasználatot inkább elutasítják, mint támogatják, pedig a dolgozatban bemutatott hazai és nemzetközi példák alapján a megismerés folyamatának intézményesítése előnyökkel járhat. Az infokommunikációs eszközök óvodai alkalmazása segíthet a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket érintő "digitális szakadék" csökkentésében.
Csizmadia Csilla elmondta, a dolgozat befejezése után óvodapedagógusok körében végzett kutatást, ennek alapján az óvónők is ellentmondásosan viszonyulnak az új kommunikációs eszközök alkalmazásához a nevelés során: általánosságban támogatják, saját csoportjukban azonban nem szívesen vezetnék be.