Az új magyar nemzetbiztonsági törvény "nem korlátozza a megfigyelést a titkok kiszivárogtatására vagy megvesztegetésre vonatkozó bizonyítékokra", annak hatásköre a jelek szerint inkább bármi olyasmi megszerzésére terjed ki, ami kompromittáló lehet - írta Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogászprofesszora a Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times blogján megjelent, Újjáéledő 1984, Magyar kiadás című vendégpublikációjában.

Scheppele úgy véli, mivel a magyar megfigyelési program kiterjed a telefonbeszélgetések tartalmára, az e-mailek elolvasására és az állami tisztviselők házának bepoloskázására azért, hogy lássák, mit csinálnak, "itt különleges veszélyek vannak". "Mi akadályozza meg a magyar kormányt abban, hogy zsarolja az embereket azzal, amire rábukkant? Mi tartja vissza a magyar kormányt attól, hogy tisztán politikai információ alapján lépjen fel (például kirúgjon valakit a kormány bírálatáért)? A törvény nem tartalmaz jelentős védelmet az ellen, hogy a megszerzett információt politikai és személyes okból használják fel, és nem kínál fel olyan eljárásokat, amelyek megbízhatóan korrigálnák a hibákat" - írta az amerikai professzor asszony.

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke közlése szerint a magyarországi távközlési szolgáltatóknak törvényi kötelezettségük van arra, hogy megőrizzék a hívások adatait, de az csak a felekre vonatkozó és a szolgáltatással kapcsolatos adatokat tartalmazhatja. A tartalomhoz való hozzáférésre, vagyis a levelek elolvasására, illetve a telefonhívások lehallgatására Magyarországon csak konkrét ügyekben, külső engedéllyel van lehetőség - tette hozzá.