SG.hu
Sony NEX 3N - kezdenek beérni a MILC-ek
A cserélhető objektíves, de mégis a kompakt fényképezőgépek méretével rendelkező masinák népszerűsége egyre nő, és van is rá ok.
A Sony februárban jelentette be a NEX-3N-t, az F3 utódját, mely a vállalat kilencedik E-bajonettes fényképezőgépe a rendszer három évvel ezelőtti indulása óta. Akkoriban célcsoportként azokat az embereket határozták meg, akiknek már nem elég egy kompakt által nyújtott képminőség, de nem vágynak a hatalmas DSLR-ek bonyolultságára. Ezen igény kielégítése vezetett a NEX megszületéséhez, mely mára kiforrott fényképezőgépnek tekinthető.
Adapterrel A-bajonettes objektívek is rárakhatók
A divatozni akaró felhasználókra gondolva fehérben, feketében és rózsaszínben is kapható, de mi szerencsére nem utóbbit, hanem egy fehéret kaptunk. Formája meglepően szögletes, nagyon enyhe lekerekítésekkel, a lehető legnagyobb mértékben kitölti a befoglaló téglatestet. Előlapját uralja a hatalmas foglalat, a mellette lévő márkajelzés ha akarták volna sem lehetne nagyobb, mert nem férne el. Markolata és hüvelykujjunk helye szürke borítást kapott, de míg előbbi kemény érdesített műanyag addig utóbbi tapintása gumiszerű. Teteje csapott; a dőlt részen találjuk a vakunyitó gombot és egy dedikált videófelvételi gombot, felül pedig jobb szélen a bekapcsológombbal egybeépített zoombillentyűt. Ez a kompaktokról felfelé váltók számára készült, egyébként az objektíven is tudunk nagyítani. Sztereó mikrofonjának apró lyukacskái nem az előlapra, hanem a tetejére kerültek, amiből arra következtethetünk, hogy a mérnökök szerint videókészítésnél mi beszélünk, nem pedig a felvenni kívánt dolgot akarjuk rögzíteni.
Vakupapucs helyett vaku
Hátlapján egy 7,5 centis LCD van 16:9-es képaránnyal. Csak felfelé dönthető, azaz tömegben fejünk fölé emelve fogalmunk sincs hogy mit fényképezünk. Bejelentésekor kiemelték, hogy 180 fokban átfordítható, azaz önportrék is készíthetők vele, de ezt elég bénán csinálták meg, mivel a döntött rész miatt alapesetben sem látható az egész felület, ha pedig kevés fénynél akarjuk fotózni magunkat, ezért kinyitjuk a vakut akkor az a teljes kijelzőt eltakarja. Szintén hiányosság, hogy nem érintésérzékeny, ami ma már szerintem elvárás. Mivel nincs rajta se optikai, se elektronikus kereső, azaz képeinket csak az LCD-t nézve készíthetjük el képminősége így különösen fontos, hiszen napfényben sincs más lehetőségünk, mint ezt használni. A 460 ezer pixeles kijelző szerencsére jól teljesít, képe éles és elég fényes is.
Csak a kijelzőt használhatjuk komponálásra
Jobb szélen található egy négy irányban billenthető, tekerhető tárcsa középen egy gombbal, mellette két további helyzetfüggően viselkedő gombocska. A tárcsáról közvetlenül elérhetők fontos beállítások, mint a felvételi mód (egy kép, sorozat, önkioldó stb.), az ISO beállítás (200-tól 16 000-ig), a rekesz (1/4000-től folyamatosig) és a kijelző beállítása. Alján a csavarmenet pontosan az objektív középvonalában van, ami állványra helyezve, körbefordításkor nagyon fontos, illetve a lítium-ion akkumulátorát is itt tudjuk cserélni. A be- és kimenetek egyetlen fedél alatt kaptak helyett a bal oldalán; itt rakhatjuk be az SD, SDHC, SDXC vagy Sony Memory Stick Pro Duo kártyát, köthetjük tévére micro-HDMI-n keresztül és tölthetjük fel micro-USB-n az akkumulátorát. Ez megfelelő elrendezés abból a szempontból, hogy állványra helyezve is töltőre tudjuk dugni, azaz folyamatosan használhatjuk.
Szembefordítható az LCD, de lehet, hogy alig látunk belőle valamit
Belsejében APS-C méretű 16,1 megapixeles CMOS szenzor van, ami jóval nagyobb az Olympus és a Panasonic által használt mikro-négyharmados szabványban meghatározottnál, és ma is sok normál DSLR-ben használnak ilyet. Ez a gép lelke, a legfontosabb része, amiért megéri erre váltani egy kompaktról, és amiért képes nagyobb testvéreivel közel azonos képminőséget hozni azoknál jóval kisebb méretben és olcsóbban. (Persze megfelelő objektív használata mellett.)
Menüje hat csoportba van osztva, számtalan almenüvel. Teljesen magyar nyelvű, a kezdőket pár soros tippek és részletes útmutató segíti. A felvételi mód kiválasztása egy virtuális tárcsával történik, itt választhatunk a kétféle automata, a panoráma, a témamódok és a szokványos P/A/S/M beállítások között. (Profiknak fizikai tárcsával jobb lenne, de a célcsoport valószínűleg egyszer beállítja automatára és ott is hagyja örökre.) Mint említettük, ha alapdolgokat akarunk állítgatni azt a tárcsáról közvetlenül is megtehetjük, míg a képméret, a 3:2-es vagy 16:9-es arány kiválasztása vagy éppen a képernyőn megjelenő információk mennyiségének szabályozása, a vaku szinkronizálásának megválasztása csak menüből történhet. Mivel a felület nem túl mély, ez bárki számára egyszerű feladat lesz. Érdekesség az arcregisztrálás: ha beállítjuk például a kedvesünket, akkor egy csapatot fotózva élességállításnál előnyben részesíti az arcát.
100% képkivágás - csak ISO 3200 felett romlik nagyon a helyzet
Fókuszálása lehetne gyorsabb, bekapcsolás után kb. egy másodperc alatt tolja ki az objekívet, egyébként a másodpercenkénti 4-es sorozatfelvételi sebessége megfelelő. Tesztfotóink az alapból hozzá adott 16-50-es (35mm-re átszámolva 24-75mm-es) objektívvel készültek. Torzítása minimális, a színek megfelelőek, a részletek élesek. A képzaj ISO 3200 felett megugrik, a sötét területeken nagyon látványos. Ez JPG-ben persze jóval kevésbé látszik, de mivel RAW-ban is tud rögzíteni összehasonlítható a szoftveres zajcsökkentés mértéke. Videófelvétel terén természetesen Full HD-ra képes 24p vagy 60i módban, a fájlokat AVCHD formátumban menti. Felvétele ilyenkor is éles, köszönhető az optikai képstabilizálásnak. A fókuszálás zaja nem hallatszik bele a felvételbe. Akkumulátora kiváló, nagyon sokáig húzza, az 1080mAh-es csomag gyári adat szerint 480-at bír.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A szegmensben a többi cég is figyelemreméltó termékekkel van jelen, szóval ha vásárlás előtt állunk, nagyon kell tudnunk, hogy milyen jellemző fontos számunkra és melyik nem. A Sony jó munkát végzett a NEX-3N-el: belépőszintű gép ellenére az alacsony képzajnak köszönhetően képminősége kiváló, miközben az APS-C szenzor ellenére mérete apró maradt. Beállítási lehetőségei még a profikat is kielégítik, csak néhány fájó pont ne lenne. Ezek közül a Wi-Fi hiánya meglepő, hiszen már minden normálisabb kompakt modellt okostelefonos integrációval reklámoznak (a Sony maga pedig NFC-vel!), ez pedig azoknál jóval többre képes. Nem bővíthető (nincs rajta vakupapucs, nem dugható rá mikrofon vagy kereső), ára viszont kategóriájában baráti, a 16-50-es objektívvel együtt jelenleg 150e forint körül van. Akkor döntsünk a NEX-3N mellett ha a fentebb felsorolt hibák nem érintenek minket, és nagyon fontos számunkra az apró méret, de egyébként vegyük szemügyre a valamivel többet tud Panasonic Lumix GX1-et és a jóval olcsóbb Samsung NX1000-et is.
A Sony februárban jelentette be a NEX-3N-t, az F3 utódját, mely a vállalat kilencedik E-bajonettes fényképezőgépe a rendszer három évvel ezelőtti indulása óta. Akkoriban célcsoportként azokat az embereket határozták meg, akiknek már nem elég egy kompakt által nyújtott képminőség, de nem vágynak a hatalmas DSLR-ek bonyolultságára. Ezen igény kielégítése vezetett a NEX megszületéséhez, mely mára kiforrott fényképezőgépnek tekinthető.
Adapterrel A-bajonettes objektívek is rárakhatók
A divatozni akaró felhasználókra gondolva fehérben, feketében és rózsaszínben is kapható, de mi szerencsére nem utóbbit, hanem egy fehéret kaptunk. Formája meglepően szögletes, nagyon enyhe lekerekítésekkel, a lehető legnagyobb mértékben kitölti a befoglaló téglatestet. Előlapját uralja a hatalmas foglalat, a mellette lévő márkajelzés ha akarták volna sem lehetne nagyobb, mert nem férne el. Markolata és hüvelykujjunk helye szürke borítást kapott, de míg előbbi kemény érdesített műanyag addig utóbbi tapintása gumiszerű. Teteje csapott; a dőlt részen találjuk a vakunyitó gombot és egy dedikált videófelvételi gombot, felül pedig jobb szélen a bekapcsológombbal egybeépített zoombillentyűt. Ez a kompaktokról felfelé váltók számára készült, egyébként az objektíven is tudunk nagyítani. Sztereó mikrofonjának apró lyukacskái nem az előlapra, hanem a tetejére kerültek, amiből arra következtethetünk, hogy a mérnökök szerint videókészítésnél mi beszélünk, nem pedig a felvenni kívánt dolgot akarjuk rögzíteni.
Vakupapucs helyett vaku
Hátlapján egy 7,5 centis LCD van 16:9-es képaránnyal. Csak felfelé dönthető, azaz tömegben fejünk fölé emelve fogalmunk sincs hogy mit fényképezünk. Bejelentésekor kiemelték, hogy 180 fokban átfordítható, azaz önportrék is készíthetők vele, de ezt elég bénán csinálták meg, mivel a döntött rész miatt alapesetben sem látható az egész felület, ha pedig kevés fénynél akarjuk fotózni magunkat, ezért kinyitjuk a vakut akkor az a teljes kijelzőt eltakarja. Szintén hiányosság, hogy nem érintésérzékeny, ami ma már szerintem elvárás. Mivel nincs rajta se optikai, se elektronikus kereső, azaz képeinket csak az LCD-t nézve készíthetjük el képminősége így különösen fontos, hiszen napfényben sincs más lehetőségünk, mint ezt használni. A 460 ezer pixeles kijelző szerencsére jól teljesít, képe éles és elég fényes is.
Csak a kijelzőt használhatjuk komponálásra
Jobb szélen található egy négy irányban billenthető, tekerhető tárcsa középen egy gombbal, mellette két további helyzetfüggően viselkedő gombocska. A tárcsáról közvetlenül elérhetők fontos beállítások, mint a felvételi mód (egy kép, sorozat, önkioldó stb.), az ISO beállítás (200-tól 16 000-ig), a rekesz (1/4000-től folyamatosig) és a kijelző beállítása. Alján a csavarmenet pontosan az objektív középvonalában van, ami állványra helyezve, körbefordításkor nagyon fontos, illetve a lítium-ion akkumulátorát is itt tudjuk cserélni. A be- és kimenetek egyetlen fedél alatt kaptak helyett a bal oldalán; itt rakhatjuk be az SD, SDHC, SDXC vagy Sony Memory Stick Pro Duo kártyát, köthetjük tévére micro-HDMI-n keresztül és tölthetjük fel micro-USB-n az akkumulátorát. Ez megfelelő elrendezés abból a szempontból, hogy állványra helyezve is töltőre tudjuk dugni, azaz folyamatosan használhatjuk.
Szembefordítható az LCD, de lehet, hogy alig látunk belőle valamit
Belsejében APS-C méretű 16,1 megapixeles CMOS szenzor van, ami jóval nagyobb az Olympus és a Panasonic által használt mikro-négyharmados szabványban meghatározottnál, és ma is sok normál DSLR-ben használnak ilyet. Ez a gép lelke, a legfontosabb része, amiért megéri erre váltani egy kompaktról, és amiért képes nagyobb testvéreivel közel azonos képminőséget hozni azoknál jóval kisebb méretben és olcsóbban. (Persze megfelelő objektív használata mellett.)
Menüje hat csoportba van osztva, számtalan almenüvel. Teljesen magyar nyelvű, a kezdőket pár soros tippek és részletes útmutató segíti. A felvételi mód kiválasztása egy virtuális tárcsával történik, itt választhatunk a kétféle automata, a panoráma, a témamódok és a szokványos P/A/S/M beállítások között. (Profiknak fizikai tárcsával jobb lenne, de a célcsoport valószínűleg egyszer beállítja automatára és ott is hagyja örökre.) Mint említettük, ha alapdolgokat akarunk állítgatni azt a tárcsáról közvetlenül is megtehetjük, míg a képméret, a 3:2-es vagy 16:9-es arány kiválasztása vagy éppen a képernyőn megjelenő információk mennyiségének szabályozása, a vaku szinkronizálásának megválasztása csak menüből történhet. Mivel a felület nem túl mély, ez bárki számára egyszerű feladat lesz. Érdekesség az arcregisztrálás: ha beállítjuk például a kedvesünket, akkor egy csapatot fotózva élességállításnál előnyben részesíti az arcát.
100% képkivágás - csak ISO 3200 felett romlik nagyon a helyzet
Fókuszálása lehetne gyorsabb, bekapcsolás után kb. egy másodperc alatt tolja ki az objekívet, egyébként a másodpercenkénti 4-es sorozatfelvételi sebessége megfelelő. Tesztfotóink az alapból hozzá adott 16-50-es (35mm-re átszámolva 24-75mm-es) objektívvel készültek. Torzítása minimális, a színek megfelelőek, a részletek élesek. A képzaj ISO 3200 felett megugrik, a sötét területeken nagyon látványos. Ez JPG-ben persze jóval kevésbé látszik, de mivel RAW-ban is tud rögzíteni összehasonlítható a szoftveres zajcsökkentés mértéke. Videófelvétel terén természetesen Full HD-ra képes 24p vagy 60i módban, a fájlokat AVCHD formátumban menti. Felvétele ilyenkor is éles, köszönhető az optikai képstabilizálásnak. A fókuszálás zaja nem hallatszik bele a felvételbe. Akkumulátora kiváló, nagyon sokáig húzza, az 1080mAh-es csomag gyári adat szerint 480-at bír.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A szegmensben a többi cég is figyelemreméltó termékekkel van jelen, szóval ha vásárlás előtt állunk, nagyon kell tudnunk, hogy milyen jellemző fontos számunkra és melyik nem. A Sony jó munkát végzett a NEX-3N-el: belépőszintű gép ellenére az alacsony képzajnak köszönhetően képminősége kiváló, miközben az APS-C szenzor ellenére mérete apró maradt. Beállítási lehetőségei még a profikat is kielégítik, csak néhány fájó pont ne lenne. Ezek közül a Wi-Fi hiánya meglepő, hiszen már minden normálisabb kompakt modellt okostelefonos integrációval reklámoznak (a Sony maga pedig NFC-vel!), ez pedig azoknál jóval többre képes. Nem bővíthető (nincs rajta vakupapucs, nem dugható rá mikrofon vagy kereső), ára viszont kategóriájában baráti, a 16-50-es objektívvel együtt jelenleg 150e forint körül van. Akkor döntsünk a NEX-3N mellett ha a fentebb felsorolt hibák nem érintenek minket, és nagyon fontos számunkra az apró méret, de egyébként vegyük szemügyre a valamivel többet tud Panasonic Lumix GX1-et és a jóval olcsóbb Samsung NX1000-et is.