SG.hu
A sok randioldal ellenére rengetegen nem találnak párt
Ahogy digitális életterünket egyre inkább belakjuk, úgy formálódik digitális identitásunk, kuszálódik kapcsolati hálónk, és egyszerűsödik, vagy éppen bonyolódik szerelmi életünk. Már szinte minden korosztálynak saját randi oldala van, mégis egy teljes Budapestnyi szingli él Magyarországon. A KÜRT Akadémia szakértői Valentin napi meetupjukon elemezték a virtuális életünk mögött húzódó valós áramlatokat.
Azt gondolhatnánk, hogy populációnk gyarapodásával és a technikai ugrások következtében az emberiség szerelemgörbéje tökéletes ívet rajzol, a valóságban azonban a helyzet nem változott. Hiába tiporjuk lassan agyonra egymást, mégsem talál mindenki párt. Ráadásul evolúciós késztetésünk túl erős (vagy gyenge – nézőpont kérdése), hogy a válogatásra időt hagyjon. Itt az online kor, a problémák még sincsenek megoldva, pedig már meghaladtuk azt a technikát, amivel a klasszikusnak számító You've Got Mail című – a Google születésének évében megjelent – filmben Meg Ryan és Tom Hanks összejön. A randi oldalak virágoznak, minden(ki) csak egy kattintásnyi távolságra van.
A randi oldalakon fel kell építenünk önmagunkat újra, erre paraméterek tömkelege ad lehetőséget. Van például beállítás a távolság és a vonzáskörzet megadására. Ez rendben is van. Az azonban már meglepőbb, hogy az emberek nagyon kényelmesek még ezen a téren is. “A másik kerületbe sem megyünk át szívesen, mondván, legyen már a nagy Ő közelebb. Ezért is van létjogosultsága a fizikai lokáció egészen pontos meghatározásának, amit már mobilalkalmazáson keresztül biztosítunk.” – derült ki Weiler Péter, a randivonal.hu társalapítójának előadásából.
Ezen az estén mondta el azt is az oldal statisztikájára hagyatkozva, hogy Magyarországon becslésük szerint Budapestnyi szingli sóhajt az éjszakába naponta (ez elég sok ember). A nők jóval toleránsabbak (erre mondjuk számítottunk, valljuk meg), mint a férfiak, pl. aki azt írja be magáról, hogy mackós alkatú, kétszer annyi megkeresést kap. “A férfiak kevésbé rajonganak a magas képzettségű és beosztású nőkért vagy a dohányzókért. És igen, az analitika is azt igazolja, hogy például az apukák kapósabbak. Havonta az oldal átlagosan 4 000 kapcsolatot hoz létre.” – tette hozzá az online párkapcsolatok szakértője.
Fehér Katalin (újmédia-kutató, BGF Kutatóközpont, Digital Identity Agency) az épülő – és többnyire elhanyagolt – digitális identitásra hívta fel a figyelmet, ami a párkeresésnél sem mellékes, hiszen könnyű lebukni vagy nem mindegy, milyen múltra akad rá leendő társunk. Arról már számtalan cikk született, hogy miként befolyásolja a párkapcsolatokat a Facebook. Legutóbb a közösségi oldal új, Graph search funkciója talált rést a Bang With Friends alkalmazáson (nem megfelelő beállításoknál kijelzi, ki használja), ami – tekintve, hogy anonim hálópartner keresésről van szó – meglehetősen kellemetlen helyzet.
Helen Fisher antropológussal pedig csak egyetérthetünk, a szerelem valóban az agyunkra megy. Online világ ide, online világ oda, úgy tűnik, két ember között mindig is lesz távolság. Mert hiába kutatható társunk digitális identitása (pl. a Facebookon), ami elvileg könnyíti az ismerkedést, csökkentheti a szellemi távolságot, mégis számtalan galibát tud okozni. A Heisenberg-féle határozatlansági elv jól leírja a szerelem zárt rendszerét is: forrhat össze két test ölelésben, belül ettől még maradhat távolság, és bármennyire is közel kerülünk fejben (és lélekben) vagy online valakihez, az érintés vágya nem fog enyhülni. A szexhez bizony meg kell mozdulni.
Azt gondolhatnánk, hogy populációnk gyarapodásával és a technikai ugrások következtében az emberiség szerelemgörbéje tökéletes ívet rajzol, a valóságban azonban a helyzet nem változott. Hiába tiporjuk lassan agyonra egymást, mégsem talál mindenki párt. Ráadásul evolúciós késztetésünk túl erős (vagy gyenge – nézőpont kérdése), hogy a válogatásra időt hagyjon. Itt az online kor, a problémák még sincsenek megoldva, pedig már meghaladtuk azt a technikát, amivel a klasszikusnak számító You've Got Mail című – a Google születésének évében megjelent – filmben Meg Ryan és Tom Hanks összejön. A randi oldalak virágoznak, minden(ki) csak egy kattintásnyi távolságra van.
A randi oldalakon fel kell építenünk önmagunkat újra, erre paraméterek tömkelege ad lehetőséget. Van például beállítás a távolság és a vonzáskörzet megadására. Ez rendben is van. Az azonban már meglepőbb, hogy az emberek nagyon kényelmesek még ezen a téren is. “A másik kerületbe sem megyünk át szívesen, mondván, legyen már a nagy Ő közelebb. Ezért is van létjogosultsága a fizikai lokáció egészen pontos meghatározásának, amit már mobilalkalmazáson keresztül biztosítunk.” – derült ki Weiler Péter, a randivonal.hu társalapítójának előadásából.
Ezen az estén mondta el azt is az oldal statisztikájára hagyatkozva, hogy Magyarországon becslésük szerint Budapestnyi szingli sóhajt az éjszakába naponta (ez elég sok ember). A nők jóval toleránsabbak (erre mondjuk számítottunk, valljuk meg), mint a férfiak, pl. aki azt írja be magáról, hogy mackós alkatú, kétszer annyi megkeresést kap. “A férfiak kevésbé rajonganak a magas képzettségű és beosztású nőkért vagy a dohányzókért. És igen, az analitika is azt igazolja, hogy például az apukák kapósabbak. Havonta az oldal átlagosan 4 000 kapcsolatot hoz létre.” – tette hozzá az online párkapcsolatok szakértője.
Fehér Katalin (újmédia-kutató, BGF Kutatóközpont, Digital Identity Agency) az épülő – és többnyire elhanyagolt – digitális identitásra hívta fel a figyelmet, ami a párkeresésnél sem mellékes, hiszen könnyű lebukni vagy nem mindegy, milyen múltra akad rá leendő társunk. Arról már számtalan cikk született, hogy miként befolyásolja a párkapcsolatokat a Facebook. Legutóbb a közösségi oldal új, Graph search funkciója talált rést a Bang With Friends alkalmazáson (nem megfelelő beállításoknál kijelzi, ki használja), ami – tekintve, hogy anonim hálópartner keresésről van szó – meglehetősen kellemetlen helyzet.
Helen Fisher antropológussal pedig csak egyetérthetünk, a szerelem valóban az agyunkra megy. Online világ ide, online világ oda, úgy tűnik, két ember között mindig is lesz távolság. Mert hiába kutatható társunk digitális identitása (pl. a Facebookon), ami elvileg könnyíti az ismerkedést, csökkentheti a szellemi távolságot, mégis számtalan galibát tud okozni. A Heisenberg-féle határozatlansági elv jól leírja a szerelem zárt rendszerét is: forrhat össze két test ölelésben, belül ettől még maradhat távolság, és bármennyire is közel kerülünk fejben (és lélekben) vagy online valakihez, az érintés vágya nem fog enyhülni. A szexhez bizony meg kell mozdulni.